Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-14 / 38. szám
14. oldal Gyermekvilág 1998. február 14., szombat Egy kis tudomány Mi lesz veled, szürke-bálna? Hosszú éveken át védett állatok voltak. Most azonban sokasodnak a jelei annak, hogy a nyugalomnak vége, s a szürke-bálnákat halálos veszély fenyegeti. A monacói bálnavédelmi világkonferencián jelentette be az amerikai delegáció, hogy a makah-indiánok bebizonyították: a törzs 1870-ben szerződést kötött az Egyesült Államok akkori kormányával, amely feljogosítja őket bálna- vadászatra. Nemrég a mindössze ezerötszáz tagot számláló népcsoport beadványban követelte e jogának érvényesítését és az amerikai kormány a jelek szerint bajban van, mert a szerződés ma is érvényes. A makahok izgatottan készülnek a nagy halászatra, méghozzá őseik szigonyai mellett állítólag modem géppuskákkal is. A szürke-bálna húsának kilója a japán piacon eléri az ötszáz (!) dollárt és egy tizenöt méteres állat súlya meghaladhatja a negyven tonnát is. Akármilyen hihetetlenül is hangzik, ezek a számok azt jelenthetik, hogy egy kifejlett példány leöléséből származó haszon akár félmillió dollár is lehet. A huszadik század elején a szürke-bálnát már majdnem kiirtották, később védettségük révén szaporodtak és ma már világviszonylatban vagy húszezerre becsülik ezeknek az emlős óriásoknak a számát. Komoly esély van arra, hogy hamarosan sokkal kevesebb lesz. A legújabb hírek szerint ugyanis a makahok példáját követve újabb tizennégy indián törzs talált százéves szerződésében bálnavadászati engedélyt. FEB Gyermekvilág-divat Hegedűs Hilda (Szekszárd) ruhaterve Híres indiánok Winnetou, Csingacsguk és társaik Egyenes tartással, délcegen ülik meg a lovat, kiválóan céloznak, becsületesek és igazságosak. Ez a legkevesebb, amit el lehet mondani azon indián hősökről, akikkel a kalandregények tucatjaiban találkozhatnak az ifjú olvasók. A gond csak az - már ha ez egyáltalán az -, hogy ezek a jó indiánt megtestesítő héroszok szinte kivétel nélkül a képzelet szüleményei. Ki ne lelkesedne - vagy lelkesedett volna - gyermekkorában Winnetou, az apacsok legendás főnöke iránt? Á lovagi erényeket megtestesítő harcos az élénk fantáziájú Kari May (1842-1912) német író teremtménye, s ekként lett talán a világirodalom legnépszerűbb indiánja. Kari May az Ezüst tó kincse című, az 1870-es években vadnyugati történetében az alábbi leírást adja Winnetouról: „Nem volt magas termetű vagy széles vállú, de rendkívül arányos. Hollófekete haja két hosszú varkocsba fonva, vállát verdeste, de sastollat nem tűzött bele. Nyakában a szürke medve karmaiból háromsoros lánc függött, azonkívül békepipája és orvosságosflaskója is. Kezében dupla csövű puskát tartott, melynek agyát ezüstveretek díszítették. (Ez volt a híres-neves Ezüstpuska - a szerk.) Bőre világos bronzszínű volt: sasorra élesen kivált komoly, szigorú, szinte római jellegű arcából.” Nos, ehhez a mindent elmondó jellemzéshez valóban nincs is mit hozzátenni: Winnetou - Old Shatterhand és Old Fire- hand nevű fehér barátaival együtt - maga lehetett a megtestesült tökéletesség. Jóval árnyaltabb jellem bontakozik ki James Fenimore Cooper (1789-1851) amerikai író történeteiből. A Vadölő, az Utolsó mohikán, a Nyomkereső és a Bőrharisnya című kötetekben nemcsak a főhős, Nathaniel Bumppo, hanem legjobb és egyetlen, igaz barátja, indián testvére, a mohikán - de a dela- vároknál nevelkedő - Csingacsguk életét is végigkísérhetjük, fiatal korától a haláláig. Kettejük története az 1740-es években kezdődik, az északamerikai kontinens feletti angol-francia vetélkedés több évtizedet felölelő időszakában. A két főhős számtalan kalandon megy keresztül - Csingacsguk közben elveszti Unkasz nevű fiát, így ő marad, szállóigévé nemesedve, az utolsó mohikán - , míg idős korukban, az akkor már független Amerika New York államában telepednek le. A Bőrharisnya című kötet eképpen festi le a már idős Csingacsguk alakját: „Az egykori nagy indián főnököt a telepesek Indián John néven emlegették, de Natty Bumppo, ha a delavárok nyelvén beszélt vele, mindig Csingacsguknak szólította, ami annyit jelent: Nagy Kígyó. Hosszú haja homloCsingacsguk, az egyik Bőrharisnya kötetből kába, sőt, arcába hullt. Büszke homloka széles és nemes formájú volt, orra hosszú és vékony, szája nagy és kifejező. A mohikán széles, hatalmas válla még most is erős volt, de karján elpetyhüdtek az egykor kidagadó izmok, melyeknek acélosságát csak megfelelő gyakorlással lehet megőrizni.” A mohikán ebben a kötetben megtér az örök vadászmezőkre, a magára maradt Nathaniel Bumppo pedig útnak indul Nyugat felé. Legközelebb a sorozat utolsó, A préri című kötetében találkozhatunk vele, mint 80 éves aggastyánnal. Halálával lezárul a történet, ám alakja - hiszen ez a regényhősök természetes és kellemes sorsa - az olvasókban tovább él, akárcsak Csingacsguk, Unkasz, Winnetou és a többi nemes indián. -száAaron Carter, a tinisztár Itt egy új generáció bálványa? A fiú - a szőke hajú Aron Carter - szemtelen módon fiatal, mindössze 9 esztendős és aprócska, alig 140 centiméter, de már akkora sztár, hogy csak a legnagyobb televíziós show- műsorokba hívják meg, ő pedig profi módon nyilatkozik és énekel, mert - énekes a javából. Karrierjét egy nagy együttes árnyékában kezdte, de ő, mint többször nyilatkozta, ennek csak örülhet. Bátyja ugyanis nem más, mint Nick Carter, az abszolút tinibálvány együttes, az amerikai Backstreet Boys tagja. Aaron öcsi pedig nemcsak büszke a híres bátyra, de nagyon hasonlít is rá, így jó esélye van arra, hogy egyszer ő is olyan nevet fog magának szerezni, mint Nick. És ettől már nem áll olyan messze, hiszen Németországban minden tiniújság az ifjú sztár képeivel és posztereivel van tele. Ma pedig már koncertezik, méghozzá nem is akárkikkel, hanem báty- jáékkal, a Backstreet Boys előzenekaraként - mondanunk sem kell, óriási sikerrel. Aaron most megjelent lemeze, a nagy kritikus, a báty szerint is kitűnően sikerült, s ezért büszke is öcs- csére. A 13 felvétel egy- től-egyig sláger. Aaron ezzel a lemezzel bizonyítja, hogy ő nemcsak egy aranyos srác, hanem egy remek hang, egy igazi tinisztár. Figyelem, játék! Együtteseket, előadókat bemutató sorozatunk ezentúl játékkal bővül. Aki az alábbi három kérdésre helyesen válaszol, az megnyerheti a Record Express kiadó ajándékát, egy Aaron Carter kazettát. 1. Hány éves az ifjú sztár? 2. Milyen színű a haja? 3. Mi a neve bátyjának? A Zenesarok jeligével ellátott megfejtéseket levélben kérjük a Tolnai Népújság címére - 7100, Szekszárd, Liszt tér 3. - küldeni. Internet szerelem? A lány a számítógépen keresett egy csevegő csatornát. Belépett a nick-jével. Hamarosan jelentkezett egy fiú és „beszélgetni” kezdtek. Gyorsan telt az idő, mire búcsúzásra került a sor, egy csomó dolgot megtudtak a másik életéről. Például hogy hol lakik, hány éves, mi a kedvenc étele, hol dolgozik, mivel foglalkoznak a szülei, stb. A következő estét ismét kellemesen töltötték el a gép mellett, „együtt”, a 87 kilométeres távolság ellenére. Egyszer virtuális ajándék érkezett a lány E-mail-jára. Egy gyönyörű piros rózsaszál, mellé az üzenet: sokat gondolok rád! Lassan teltek a szürke téli napok. Mindketten az estét várták, amikor ismét találkozhatnak az Interneten. A telefonbeszélgetéskor régi ismerősként üdvözölték egymást. A személyes találkozás megbeszélése után már az izgalom és a várakozás hete következett. Gyönyörű szép, tavaszias volt az a szombati nap! Mikor végre a valóságban is megpillantották egymást, örömmel tapasztalták, hogy nem csalódtak, helyes és kedves a másik. Sok-sok megbeszélni valójuk akadt, . így kissé hosszabbra nyúlt a fiú látogatása. Búcsúzáskor a mielőbbi viszontlátás reményével váltak el. Milyen csodálatos az Internet! Barátságok, szerelmek, s talán majd házasságok is köttetnek a számító- gépes ismerkedésekből... (Bi) Vicces! Kérdi az orvos Pistikétől: — Hány órát alszol naponta, kisfiam? —- Ötöt-jhatot, r y pp | ■ — Hát az bizony kevés! És legalább nyugodtan alszol? — Sajnos nem! Minden kicsengetéskor felébredek... Az elefánt és az egérke kettesben ballagnak át a Lánchídon. Megszólal az egér: — Hallod, hogy dübörgőnk!? — Mikor van abszolút szárazság? — Amikor a fák szaladnak a kutyák után! — Miért kel ki a kiscsibe a tojásból? — Mert fél, hogy őt is megfőzik... A király csodálatos ágya Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ez a király kitalálta, hogy csináltat magának egy ágyat, de az nem akármilyen ágy lesz, hanem olyan, ami még nem volt ezen a kerek világon. Aki erre az ágyra ráfekszik, az mindjárt elalszik. Merthogy ez a király sehogyan- sem tudott aludni, csak forgolódott, hánykolódott virradatig. Kihirdette hát az országban, hogy annak adja a lányát és a fele királyságát, aki olyan ágyat tud készíteni, amint ő mindjárt el tud aludni. Jöttek is a mesteremberek, hoztak mindenféle cifra, sallangos, faragott-festett ággyal, de egyik sem volt olyan, amin a király el tudott volna aludni. A királylány már nagyon szeretett volna férjhez menni, mindig leste a mestereket, hátha csoda történik, s ahogy így nézelődött, megakadt a szeme egy csinos legényen, aki az udvaron ácsorgott. Odament hozzá és nagy bátran megkérdezte: — Hát neked mi dolgod itt? — Éppen a királyhoz igyekszem, szép kisasszony, mert beszédem van vele. Keveset fizet a munkámért, nem elég arra, hogy eltartsam a családomat. — Hát mi a te munkád, te legény? — Az erdőben dolgozom, fát vágok a királynak. — No csak gyere velem, majd én odavezetlek. Oda is vezette a legényt a király elé, az illendőképpen meghajolt, s előadta a kérését. A király nagyot sóhajtott: — Édes fiam, megértem én a te nagy bánatodat, elhiszem hogy szegény vagy, de nem tehetek semmit. Mert ha a te béredet megtoldom, akkor a többi favágóét is meg kell emelni, erre meg nem futja. Üres most a kincstár. Hanem, tudod mit? Készíts nekem egy olyan ágyat, amiben el tudok aludni, s gazdagon megjutalmazlak. A legény megköszönte a király iránta való jóságát, de igen búsan ment ki a trónteremből. Ugyan, hogy is tudna ő ilyen ágyat készíteni, hiszen nem mesterember. A királylány meg futott utána: — Várj csak, te legény! Veled megyek én is, nincs itt már nekem semmi dolgot, nem hiányzóm senkinek. De hogy szavamat ne feledjem, a legény nem tudta, hogy ez a szép leány a hercegkisasz- szony, azt gondolta, valami belső szolgáló az udvarnál. Tetszett neki a leány, hát örömmel beleegyezett, hogy vele tartson az erdőbe. — Gyere csak! Ugyan szegények vagyunk, de azért majd csak jut neked is étel az asztalunknál ! Ahogy mennek az erdőben, annyira beszélgettek, hogy elvétették az utat, s egyre beljebb és beljebb kerültek a rengetegben. Mire feleszméltek, évszázados fák, tüskés bokrok fogták körbe őket. Fényt kerestek, hát csak rábukkantak egy kis tisztásra. A tisztás közepén pedig állt egy fa, de az olyan különös volt, hogy olyat még ember szeme nem látott. Fehér volt a törzse, mint a hó, feketék ágai, mint a szén, a levelei meg smaragdzöldek, aranyszínűek és ezüstfényűek. Ez a manók fája volt, akik az erdő közepén laktak és e körül a fa körül járták el minden éjszaka titkos táncukat. A legény és a királyleány elbújtak egy bokorban. Éjfélkor a tisztáson termettek a manók, megfogták egymás kezét, dalba fogtak és körtáncot lejtettek a fa körül. A fa pedig világított, mint egy lámpás, a levelei csilingeltek, mint a csengettyű. Olyan szépen daloltak, hogy mire észbe kaptak, a királylány és a legény is csatlakozott a dalhoz. A manók észrevették őket, s egy szempillantás alatt körbefogták a két fiatalt. Nézegették, mustrálgatták őket, de aztán megenyhült a tekintetük, s intettek nekik, hogy beállhatnak a körtáncba. Hajnalig vigadtak együtt, akkor a manók egy varázsszóra eltűntek. De mielőtt köddé váltak volna, adtak egy ágacskát a csodafáról a legénynek. Az okos 'fiú volt, mondani sem kellett neki, mire való az ágacska, tudta magától is. A napfénynél megkeresték a helyes utat, s meg sem álltak a király palotájáig. Ott nagyon örültek nekik, mert a király már tűvé tett mindent a lánya után. A legény meg ácsoltatott egy szép nagy ágyat, s az ágytámlába belefaragtatta a csodafa ágacskáját. Alig készült el az ágy, a király ráheveredett, s láss csudát: egy szempillantás alatt úgy elaludt, hogy még az ablakok is rezegtek a horkolásától. No, lett is nagy öröm! A legény megkapta a királylányt meg a fele királyságot, s olyan lagzit csaptak, hogy még a hetedik faluban is táncolt a nép. Csak a király nem vett részt a lakodalmon, az felvitette a toronyszobába a varázslatos ágyat, lefeküdt, fejére húzta a pehelydunyhát, s úgy elaludt, hogy tán még most is hallatszik a horkolása. — abj —
