Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-06 / 4. szám
1998. január 6., kedd Magazin 7. oldal Megtalálták az ókori tömjénutat Az Arab-félsziget végtelen sivatagi homokjában nemrég antik útjelző köveket ástak ki, sőt, erődítményekre is rábukkantak az egykori tömjénút mentén kutató régészek. A lelőhelyek a mai Omán és Jemen területén találhatók. Az archeológusok már hosszabb ideje kutatták az ókori világ kereskedelmi forgalmában oly nagy szerepet betöltött karavánút nyomvonalát. Az út létéről Ptolemaiosz leírásából és térképeiről tudunk. Az ő hagyatéka alakította az ókori Kelet és Nyugat kereskedelmi kapcsolatairól kialakult képet évezredeken keresztül. Most először sikerült tárgyi bizonyítékot találni arra, hogy Ptolemaiosz viszonylag pontos leírást hagyott az utókorra. Jemen területén vályogerődök maradványai kerültek elő, amelyek valaha az utat voltak hivatva védeni, s ahol a fáradt sivatagi vándorok és állataik meg is pihenhettek. A romok között bőséges leletanyagra bukkantak: hétköznapi használati tárgyak, edények maradványaira, amelyek szinte megelevenítik az ókori életet a karavánút mentén. Ezen az útvonalon, teve- és szamárháton szállították az indiai fűszereket, a kínai selymet, az etiópiai aranyat és strucctollat nyugat felé. Az értékes rakományok a tengeren jutottak el a mai Oman partjai mentén lévő kereskedelmi kikötőkbe, ahol a tenger hajóiról a sivatag hajóira pakolták át, hogy útnak induljanak a homok- sivatagon át Egyiptomba, Szíriába, később Rómába. A legféltettebb kereskedelmi termék a mirha és a tömjén volt. Mindkettő fagyanta, amelynek elégetése kellemes illatot áraszt. Az egyiptomiak a holttestek balzsamozásánál is használták. A keresztény vallások is átvették. A felszálló tömjénfüst az ima kezdetét jelezte és feladata volt elriasztani az ördögöt. A kutatók antik útjelző kövekre is rábukkantak, amelyek minden valószínűség szerint a távolságokat jelölték. Napvilágra került egy kör alakú, ember magas kövekből készült építmény maradványa is, amely alighanem még kőkori kultikus hely lehetett. Sírrablók közt a perui tengerparton Segundo Salazar csontok és kincsek keresésére szolgáló ásóval és fémbottal mélyen beletúr a forró sivatagi homokba Peru északi tengerpartján, hogy őseinek olyan sírjaira bukkanjon, amelyeket kifoszthatna. Hozzá hasonló perui parasztok nemzedékek óta keresik kenyerüket sírrablással, vagy - ahogy a kecsua indiánok nyelvén nevezik őket - mint huake- rók. Miközben alagutakat vájnak a homokba otthonuk közelében, aranytárgyakat, kerámiákat, kárpitosmunkákat és drágaköveket hoznak a felszínre azokból a sírokból, amelyeket a Krisztus előtt 200 és Krisztus után 700 között virágzó mo- csika civilizáció hagyott hátra. E tolvajok alkotják az első láncszemet abban a sokmillió dolláros törvénytelen kereskedelemben, amely az inkák és a spanyol hódítás előtt a mai Peru területén virágzó egyéb indián civilizációk által hátrahagyott régészeti emlékekkel folyik - írta az AP amerikai hírügynökség. Walter Alva, a Lambayeque melletti Bruning Régészeti Múzeum igazgatója szerint a Peru régészeti kincseivel folytatott illegális üzletet - az abban fekvő pénz nagyságát tekintve - csak a kábítószercsempészés előzi meg, s felbecsülhetetlen károkat okoz a múlt kutatásában. A cukomádültetvények övezte Sipan faluhoz közeli sivatagos terület, ahol Salazar is ás, úgy néz ki, mintha légibombázás sújtotta volna. A fosztogatók által túrt gödrök százai tarkítják a homokot, szerteszét fehérré fakult emberi csontok hevernek a földön. A már tíz éve sírokban turkáló Salazar szerint egy mocsika temetőt rejt a földfelszín. A férfi nem restelli, hogy ősei sírját fosztogatja, azt mondja, a megélhetését biztosítja ezzel. Van olyan nap, hogy semmit sem talál, máskor a kezébe akad egy finoman megmunkált agyagedény vagy egy nyaklánc, amelyet 10-20 dollárért tud eladni. A szomszédos Cayalti faluban a rendőrök két év alatt több mint 3000, sírból rabolt tárgyat koboztak el. A legfontosabb régészeti lelőhelyek közül sokat már rendőrök őriznek, a fosztogatókat pedig szigorú börtönbüntetés fenyegeti, de mindez nem elég az elrettentéshez. Alva múzeumigazgató szerint a sírrablók büntetlenül tevékenykednek, mert túl sok a joghézag. A 12 évvel ezelőtt elfogadott törvény bünteti azokat, akik sírokat fosztogatnak vagy műkincseket csempésznek ki Peruból, de azokat nem, akik rabolt tárgyakat vásárolnak vagy birtokolnak. Emiatt a műgyűjtők érinthetetlenek, a kereslet pedig állandó. A Peruból kicsempészett műkincsek többségét európai, amerikai és ázsiai magángyűjtőknek adják el, akiknek száma rohamosan nő. A gyűjtők részéről megnyilvánuló kereslet és a parasztok szegénysége olyan kombinációt alkot, amely nagyon nehézzé teszi a leszámolást az áldatlan jelenséggel. Peru kulturális örökségének fosztogatására akkor figyelt fel a világ, amikor sírrablók 1987- ben rábukkantak egy királysírra Sipánban, ahol mesés gazdagság kíséretében temették el uralkodóikat a mocsikák. A fosztogatók egyik napról a másikra meggazdagodtak, fényűző fogadásokat adtak. Az újkeletű gazdagságnak azonban híre járt, s néhány hónap múlva Alva vezetésével, a rendőrség védelme alatt egy tudóscsapat érkezett a helyszínre, hogy véget vessen a rablásnak. A kifosztott sír közelében, egy harminc méter magas földpiramis tetején a régészek találtak egy második sírt is, „Sipan uráét”, azét a mocsika királyét, akit aranymaszkokkal, ezüstnyakláncokkal és a hétköznapi élet jeleneteit ábrázoló 1200 kerámiával együtt földeltek el 17 évszázaddal ezelőtt. A régészek azóta ösz- szesen 10 sírt tártak fel itt, mindegyikben 5-600 arany-, ezüst-, réz- és egyéb fémtárggyal. A tudósok odaérke- zése előtt ellopott műkincsek javarészét soha nem sikerült visszaszerezni. A sírrablóbandák a drogcsempész-hálóza- tokhoz hasonlóan működnek. A tolvajok a kiásott tárgyakat helyi felvásárlóknak adják el, akik „regionális” felvásárlóknak adják tovább olyan középnagyságú városokban, mint Chiclayo, Trujillo, Chimbote vagy Ica. A körzeti üzérek a Limában székelő nemzetközi csempészeknél értékesítik a „forró” árut. Az AP által idézett múzeumigazgató szerint a csempészek gyakran modem indián népművészeti tárgyaknak álcázva, legális papírokkal lopják ki az országból az ősi műkincseket. A perui emlékek fosztogatása a spanyol hódítással kezdődött és része lett a perui kultúrának - jelentette ki Miguel Mujica Gallo, a limai Arany Múzeum igazgatója. Az ősi sírok évszázadokon át szabadon kitermelhető bányának számítottak és csak az utóbbi 30 évben történtek kísérletek arra, hogy jogi úton vessenek véget a rablásnak. Az évszázad ismert legnagyobb sírrablása 1938-ra nyúlik vissza, amikor egy Sipantól 50 kilométerre északra fekvő birtok, Batan Grande tulajdonosa földgyaluval rombolt le egy piramist, s szemtanúk szerint 15 krumpliszsákot töltött meg az ott talált színarany műtárgyakkal. A sírrablás Peruban a legsúlyosabb, de létező probléma más latin-amerikai országokban is. Fosztogatók lopták el Kolumbia e századi legjelentősebb régészeti leletének majdnem egészét, az ún. Ma- lagana-kincset, egy Kr.e. 180 és Kr.u. 70 között virágzó kultúra emlékét. Az ősi temetkezési helyet cukomádmunká- sok fedezték fel 1993-ban egy haciendán, Calitól északkeletre. Mire a régészek odaérkeztek, a hely már csak üres lépesmézre emlékeztetett, amely hemzsegett a kincsvadászoktól. A Malagana-kincs- ből a kolumbiai Arany Múzeumban kiállított 140 tárgyat - 18 kivételével - mind sírrablóktól vagy üzérektől vásárolták fel. Római település Dél-Egyiptomban Néró császár idejéből származó római kori város romjaira bukkantak a régészek Egyiptom déli részén. A szenzációsnak számító leletre egyiptomi és kanadai kutatókból álló régészcsoport bukkant rá Kairótól mintegy 550 kilométerre dél-nyugatra, Eszment el-Harab térségében, a Dakhla oázis mellett - jelentette az AP amerikai hírügynökség. A szakemberek véleménye szerint a település körülbelül az időszámításunk szerinti 54-68 közötti időszakban épült, Néró császár uralkodása idején. A város épületei jó állapotban maradtak fenn, közöttük sok kétszintes is akad. A kutatók feltételezik, hogy a várost, amely az egyik legjelentősebb afrikai kereskedelmi útvonal közelében épült, a Római Birodalom számára gabonát és gyümölcsöt termelő egyiptomiak lakták. Az idén is megtartották Japánban a hagyományos újévi kalligrafikus írásversenyt, amelyen a kisgyerekektől az aggastyánokig bárki résztvehetett. (Részt is vettek: 5.400-an.) FOTÓ: FEB-REUTERS Rekonstruálták a múmiák eredeti arcvonásait A British Museum archeológusai és a Scotland Yard kriminológusai tudásukat és képességeiket egyesítve bebizonyították, hogy az egyiptomi múmiákon látható portrék valóban azokat az embereket ábrázolják, akik néhány ezer évvel ezelőtt éltek. Sir Flinders Petri brit archeológus 1888-ban 65 koponyát, 81 múmiaportrét és 12 komplett múmiát hozott Egyiptomból Angliába. A lelet a Kairótól délnyugatra fekvő Havara egyik sziklasírjából való. A fűzfára festett, pompás színekben tündöklő múmiaportrék különböző múzeumok féltve őrzött kincsei azóta is, a koponyáknak azonban nyomuk veszett. Egy londoni állami gyűjtemény mélyéről most előkerült közülük tizenkilenc. Szerencsére Petri sajátkezűleg szignálta valamennyi koponyát, így semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy a híres havarai lelet darabjai. Richard Niewe, a manchesteri egyetem specialistája, aki a Scotland Yardnak is dolgozik, a koponyákból élethű, háromdimenziós fejrekonstrukciót tud készíteni. Nem mutatták meg neki a havarai múmiaportrékat, tehát előítélet vagy előkép nélkülvcsak a koponyacsont alapján készítette a modelleket. Sokhetes aprólékos munkával egy női és egy férfi koponyát rekonstruált. Amikor az így készült szobor-portrékat összehasonlították a múmiákat ábrázoló képekkel, minden kétséget kizárólag kiderült, hogy melyik kép ábrázolja a rekonstruált nőt, és melyik a férfit. Ezek után a háromdimenziós rekonstrukciót kiegészítették a múmiaportrén megörökített hajviselettel és ékszerekkel. A 2000 évvel ezelőtt élt fiatal lány orrát aranykarika ékesítette, haját a füle körül befonta, és míves nyakláncot is viselt. Megdöbbentő, hogy mennyire mai emberek éltek a kétezer évvel ezelőtti Egyiptomban. Londonban szerepel a világhírű Cirque Du Soleil avantgárd stílusú cirkuszi csoport. Műsoruk címe: Alegria. fotó: feb-reuters A homo sapiens kortársa Hol ringott az emberiség bölcsője? Egy amerikai-kanadai-indonéz kutatócsoport, amelyet a kalifornaiai Berkeley Egyetem tanára, Carl Swisher vezetett, arra tett kísérletet, hogy újra meghatározza a jávai Solo folyó medrében 1930-ban talált homo erectus maradványainak korát. Az eddig elfogadott nézet szerint ez a koponya 100- 300 ezer éves lehet, pontosabban azonban nem tudták meghatározni, mert azokban a rétegekben, ahonnan előkerült, nem találtak vulkáni hamut. A vulkáni hamu ugyanis ideális „homokóra”, amelynek segítségével a geológusok meg tudják határozni a leletek korát. Minthogy a másik módszerrel, a radiokarbon elemzéssel legfeljebb 50.000 évet lehet visszamenni az időben, Swisher kutatócsoportja új módszert választott: megvizsgálta az emberi maradványok mellett talált állati fogakat. A fogak megőrzik az ásványi anyagok nyomait, ennek révén pedig már meghatározhatták a leleteket rejtő kőzetek korát. S íme az új eredmény: a jávai ember, a homo erectus 27 - 53 ezer éves lehet csak. Ez pedig azt jelenti, hogy kortársa volt a homo sapiensnek és a neandervölgyi embernek! A felfedezés több mint archeológiái kuriózum. Arra enged következtetni ugyanis, hogy a homo sapiens fokozatosan hódította meg magának a Földet a többi elő- és ősembertől. Ezzel kapcsolatban két teória van forgalomban: egyes kutatók nézete szerint a homo sapiens a Föld különböző tájain homo erectusból fejlődött ki. A másik és pillanatnyilag elfogadottabb tézis szerint a homo sapiens mintegy 200 ezer éve Afrikában nőtt ki a homo erectus típusú ősemberből, s onnan indult világhódító útjára. FEB
