Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-03 / 2. szám
Szeretne színházat vezetni, de a kinevezéskor mindig közbejön valami A honanya ritkán marad csendben „Velem mindenütt szóba állnak, kitartóan végigvíszem az ügyeket... ’’- Akkoriban nagy szenzáció volt, hogy legyőzte Pető Ivánt. Már elnézést, de ez olyan volt, mintha Önt szavazták volna meg az év sakkozónőjének Polgár Judittal szemben.- Téved. Én biztos voltam benne, hogy nyerek. Petőt kitűnő tehetségű politikusnak tartom, mégis úgy gondolom, engem jobban szeretnek az emberek. így lett.- Ismerek valakit, aki néhány éve azért nem fogadta el egy számára nagyon kedves balatoni település majdnem egységes jelölését, mert szerette volna megőrizni lakóinak szeretetét. Manapság nincs az a jó barát, akit ne érne el a politikát jellemző bizalomvesztés.- Nem érzem. Igaz, amivel hozzám jönnek, az inkább önkormányzati feladat. Az emberek még mindig úgy tekintenek az egyéni képviselőkre, mint valamilyen kijáróemberre, pedig ahol eldől mondjuk egy lakáskiutalás kérdése, ott nekem szavazati jogom nincs.- Miközben tőlem negyven centire köszönte meg Önnek Csala Zsuzsa, hogy lakáshoz segítette egy fiatal kolléganőjüket.- Azért, mert velem mindenütt szóba állnak, s én elég kitartó vagyok végigvinni az ügyeket, ha megígérek valamit.- Ilyen kitartóan szeretne színházat vezetni, a kinevezése mégsem akar összejönni.- Már népszínházas koromban volt egy pillanat, amikor az egész társulat írt egy levelet, hogy én legyek a direktor. Beregi Péter a szó legszorosabb értelemében térden állva kért, hogy vállaljam. Csakhogy a kinevezők mindössze egy évre akarták a színházat odaadni, ami komolytalan ötlet volt.- Ilyet csak Lakat Karcsi bácsi tudott. Öt meccs, és bent marad a Tatabánya.- Lakat csak egy volt, én pedig akkoriban nem voltam olyan zseniális, mint ő. De mára - úgy érzem -, megtanultam ezt a szakmát, ismerem, mi kell a közönségnek, és talán nem nagyképűség, ha feltételezem, képes vagyok egyben tartani egy közösséget.- Akkor mégis, miért nem nevezik ki?- Nem tudom. Jó pályázatot adtam be az Új Színházra, olyat, ami például a magyar drámaírókat is lehetőséghez juttatná.- Talán az a baj, hogy íróként, rendezőként egy kicsit populáris?- Én azt hiszem, hogy egy előadás a közönség érkezésével kezdődik. Az én darabomat, amely valóban nem egy Hamlet, telt házak előtt játsszák a Józsefvárosi Színházban. Mindenkit megnyugtathatok, ha kapnék egy színházat, a legjobb íróktól rendelném a darabokat, nem magamtól. Én még Fejest, meg hasonlókat játszottam, nálam ez az etalon, nem önmagam.- Úgy tudom indult egy új filmsorozata.- Indult? Nem indult. Egy beszélő rendőrkutyáról akartam sorozatot forgatni, de csak az első részig jutottam...- Nem segítettek a kapcsolatai?- Nem.- Zavarba hozott. A végén még kiderül, hogy legalább a zűrzavar és a tehetetlenség demokratikus. Ezek után indul újra a választásokon?- Egyéniben nem. Amit szerettem volna, azt elértem. Sikerült a korkedvezményes és szakmai nyugdíjakat kijárnom a szakmának. Visszaállították az Érdemes és Kiváló Művész címet, amiben szintén volt némi részem. Egyik képviselőtársam azt mondta erre, hogy tulajdonképpen én vagyok a legsikeresebb képviselő. Nem tudom, de azt igen, hogy ma művésznek lenni valamivel nyugalmasabb mesterség, mint négy évvel ezelőtt volt. Örülök, hogy segíthettem, s míg tettem a dolgom, úgy éreztem, ez a négy év csak egy pillanat volt. Persze, ha megkérnének, hogy listán induljak, mert ezzel segítek valakinek, akkor... nos akkor talán.- A következő négy évben el kellene intéznie valakinek azt is, hogy elinduljanak azok a magyar sorozatok, amiket korábban megígértek. Szép cél, nem?- Szép. Félek, ezt nem tudnám megoldani egyedül.- Majd, ha a rendőrkutya megszólal?- Azért remélem, hogy annál egy kicsit előbb tartják be az urak, amit ígértek. Látja, még nagyon sok mindent el kellene érnünk. Rajtam ne múljon. Siposhegyi Péter A Révay utca nem a pesti Brodvé (csak így póriasán írva, Pest belfele nem igazán írható dupla vével). A Révay utcában ugyanolyan rondán tud esni az eső, mintha nem is színházi utca lenne. Bombabiztos komédiák késő szoc- reálos plakátjait nézem, amikor Pécsi Ildikó kiszáll egy terepjáróból (filmsztárküllemű fia mellől). Előremegy, a jegy szedőnő kötését gusztálja. Ilyenkor, fél hat tájban még nyugodtan kötögethetnek a színházi jegy szedők. A Vidám Színpadon nincsenek távolságok. Pár lépés a büfé, ahol a művésznő csirkeszárnyat rendel, s csodálkozik, hogy lemondok a mennyei csemege rám eső, általa felajánlott részéről. Nem érti, hogyan lehet a csirkeszárnyat nem szeretni.- Nálunk vidéken megszoktuk, hogy a csirke az nem csak comb, meg mell, hanem szárny és láb is. A lábat is nagyon szeretem.- Ilyen szegények voltak?- Egyáltalán nem voltunk szegények. Apám dohányjövedéki tiszt volt, aki tisztességes jómódot biztosított nekünk, annyival súlyosbítva, hogy ugyanúgy költöztünk, mint a katonák. Tiszapolgáron születtem, aztán Battonyán folytattam, végül eljutottunk egészen a nyugati határig.- Battonyától Nemesmedvesig...- Majdnem. Mindig barátkozó, mások iránt érdeklődő kislány voltam. Nálunk az volt a hagyomány, hogy nagyapám, akinek malmai voltak, a szegényebb embereknek ingyen őrölt, ha nagyon szépen kérték rá. Azt hiszem, ezt hívják manapság szociális érzékenységnek. Ami pedig barátkozókedvüket illeti, debreceni színésznő koromban még hallottam embereket beszélgetni arról, hogy milyen nagy lakodalmon voltak a szüleimnél Polgáron, sok évvel ezelőtt. Ilyenek voltunk.- Ön most is ilyen. Hihetetlen nyugalmat áraszt. Már elnézést, de jó körülülni. Felmenői nem csodálkoztak, hogy színésznő lett?- Annyira nem, hogy anyám, mikor megszülettem, elhatározta, színésznő leszek.- S addig noszogatta, míg az nem lett...- Nem. Csak egyszerűen megérezte. Én még a gyerekorvosi hivatást tudtam volna elképzelni magamnak.- Szinte látom, amint kezdő medikaként praktizál. Szerintem a kedves papák krétát etettek volna gyerekeikkel, csak hogy elvihes- sék a doktornőhöz. 1o^lMind^nesetre;ielvettek a debreceni orvo- sira is, meg a színművészetire is. Rövid töprengés után a nehezebbiket választottam.- Gertrúd nehezebb, mint egy influenzajárvány?- Az életforma nehezebb. Igaz, nekem szerencsém volt. Az Aranyemberrel hirtelen ismert lettem.- Dekoltázsára ma is emlékszem. Lehettem vagy nyolcéves, akkor jöttem rá, hogy nincs nagyszerűbb látvány egy szép nőnél. Persze nem várt meg, férjhez ment Szűcs Lajoshoz. Szerették önöket az emberek.- Talán, mert körülöttünk nem voltak botrányok. Mi nagyon szerettük, szeretjük egymást. S bár mindketten elég sikeresek voltunk a magunk szakmájában, nem voltak ügyeink, protokolláris félrelépéseink. Ezt a hűséget, úgy tűnik, szeretetével jutalmazza a közönség.- Hogy éltek akkor?-Jól. Mert minden nagyon olcsó volt, s mert valamelyikünknek mindig segített a klub, vagy a szakszervezet. De ha arra gondol, hogy sok pénzt kerestünk, téved. Én az Aranyemberért kettőezer-ötszáz forintot kaptam, míg Lajosék- nak a VVK hazai meccseiért, amelyeket akkoriban nyolcvanezer ember előtt nyertek meg nem akármilyen csapatok ellen, négyszázat fizettek.- Forintot?- Persze. Miközben, ha ma beszél valakivel, még mindig emlékeznek a Manchester United, meg a többi nagy csapat legyőzésére.- Mindezt négyszáz forintért. Pedig megért volna ötszázat - nézőnként.- Az egyetlen nagyobb összeg, az olimpiai bajEgy szép, fiatal színésznő és egy világválogatott labdarúgó esetleg másutt , is csinálhatott volna karriert, de ők nem tudnak másutt élni nokságért kapott 25 ezer forint volt. Abból vettük a lakást.- Nem gondolták, hogy egy szép, fiatal színésznő, meg egy világválogatott futballista esetleg másutt is csinálhatott volna karriert?- Biztosan, csak mi nem tudunk máshol élni. Nálunk ez hagyomány. A fiam is kiment Amerikába tanulni, majd szépen visszajött, mert közölte, hogy neki, köszöni szépen, elég volt a fényes Amerikából.- Ez politikusi hitvallásnak is megteszi.- Én nem vagyok politikus.- Dehogynem. Hivatásos.- Engem a pártbeli képviselőtársaim művésznőnek szólítanak, amit nagyon komolyan gondolnak.- Kinek jutott eszébe, hogy képviselő legyen?- Nagyon régóta dolgozom a szakszervezetben, ott voltam minden fórumon, és ritkán maradtam csendben, ha a szakmánkról volt szó. A szocialisták vezérkarát pedig jól ismertem a drámai szilveszterekről.- Honnan?- Mi így hívtuk a november hetedikét, meg az április negyedikét. Vígjátéki színészkollégáinknak a szilveszter volt a nagy fellépéssorozat, nekünk a november hét. így ismertem meg Horn Gyulát.- Elszavalta neki „A szobában ketten vagyunk” kezdetű örökbecsűt...- Azt pont nem, de gyakran jártam szavalni. Aztán kilencvennégy elején felhívott, hogy vállaljam el a képviselőséget. A többi ismert.
