Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-03 / 2. szám
Tunézia közel van Ne napozz hülyén! alkudozás ott a vevő kedvének felderítésére szolgál. A kereskedők pontosan tudják, hogy az áru értékének többszörösét kell kérni, hogy a megfelelő összeget megkapják. így aztán boldog volt kolléganőm, amikor nyolc darab ezüstf?) micsoda fityegett a karján öt dollárért, amit kezdetben húszért tartottak. A szukban és máshol is jól beszélik az emberek az idegen nyelveket. A múlt miatt érthető francia mellett az angolt és a németet, de a kereskedők közül a „kisebb nyelveket” is, mint például a magyart. így nem egyszer előfordult, hogy „Gyere, magyar!”, vagy „Nem köntörfa- lazok!” netán „Skorpiót az anyósnak!” megszólítással próbáltak megnyerni bennünket. Ne napozz hülyén! - ezzel a szlogennel Franciaországban sok-sok hívet szereztek Tunéziának - tudtuk meg Badertől. A napozás mellé ugyanis rengeteg dolgot kínál az ország. Kell-e beszélni Karthágóról, az iszlám kultú■ A Nagy Mecset az iszlám negyedik szent városában, Kairouan-ban Elküldték melegebb éghajlatra, így aztán repülhettem. Még mielőtt bárki sajnálgatni kezdene: ezúttal jót tettek velem. A Tunéziai Nemzeti Idegenforgalmi Hivatal hipp- hopp: elröpített Afrikába. Jaj, de jól tette. | Rouissi Badreddine kiváló idegenforgalmi szakember. Öt nyelven beszél, képviselte már a tunéziai idegenforgalmat Japánban és Amerikában, Németországban és tavaly óta hazánkban. Nem titkolt célja, hogy az évente országába látogató huszonötezer magyar turista számát jelentősen megnövelje. Csak összehasonlításként: évente egymillió német keresi fel az észak-afrikai országot. Tunézia közel van. Két órányi repülőút. A jegy ára ugyan borsos, de ha utazási iroda veszi, a feléből is kijön. Egyébként is: az árak „viszonylagosak”. Tunézia „viszonylag” drága a magyar középrétegnek. Rouissi úrnak - akit nemes egyszerűséggel Badernek szólíthattunk - javasoltuk, hogy előbb tegye rendbe a magyar gazdaságot, aztán toborozzon tömegeket. Ő azonban ezzel nem értett egyet. Szerinte az a kényelem, amit Tunézia kínál, megéri a pénzét. S való igaz. A repülőjegy hivatalos áránál tízezer forinttal drágább úton már háromnégycsillagos szállodákban fogadnak bennünket. Ezek pedig egyszerűen olyanok, mint a mesében (meg a prospektusokban): fehér falúak, bennük pedig szuperkényelem, medencék, na és persze, hogy a tengerparton épültek. Elég hosszú a part - 1300 kilométer -, amely még télen is kínálja bájait. E sorok írója november elején úszott egy nagyot Mahdi- ánál és Monastirnál a roppant kellemes, 22-25 fokos vízben. Igaz, vendéglátónk bor- zongva szemlélte a fürdőzést, a helybéliek ugyanis szepTevék ezrei várják a turistákat, hogy hátukon „behajózzanak” a Szaharába temberig merészkednek csak a vízbe. Tunézia közel van. Európaiaknak afrikai, afrikaiaknak európai. Már a reptéren meggyőződhetünk róla, milyen sokféle ember él az országban: a koromfekete belső-afrikaiaktól a különféle keverékeken át az európaiakig. Ahogy a biológiából megtanultuk, a távoli egyedek utódai nagyon szépek: sok szép ember él Tunéziában. A lakosság nagy része egyébként szunnita muzulmán. Sok mindenről le kellene írni, hogy nem szabad kihagyni, nos ilyen a bazár vagy ahogy ott hívják: szűk. Ide nem is vásárolni, inkább szórakozni jár az idegen. Az ■». ... ____________________________: • -1 É pítkezik az egész ország. Egy szép villa Port El Kantaoui-ban ráról, az olíva ligetekről? Tunéziában ma már sok helyütt lehet golfozni, a tengeren mindenféle börrentyűkkel közlekedni, déli szafarikra menni, na és persze jókat enni. Itt időzzünk el egy kicsit, mert a tunéziai konyhánál le kell ülni! Eszméletlenül jó előételek közül válogathat az idegen: a harisszávai (vö. magyar Erős Pista) kínált tengeri herkentyűktől a reszelt sárgarépán és uborkán keresztül az oliváig. A főétel is roppant egészséges, főként hallal kínáltak bennünket. Tunézia reklámja lehetne egyik kolléganőm, aki úgy érkezett az országba, hogy utálja a halat s öt nap múltán úgy távozott: imádja a halat. Ebben nagy része volt az ízletes merounak, amely grillezve igazán pompás. Irigylésre méltó, hogy a desszert szinte mindig gyümölcs. Könnyű nekik - gondolhatjuk - , hiszen az év minden szakában minimálisan öt fajta gyümölcs érik. Ja, kedves utazó! Nehogy azt hidd, hogy bármit is megtudhatsz e rövid írásból Tunéziáról és az ott élő kedves emberekről! Legfeljebb azt, hogy Tunézia közel van. Legalábbis a szerző szívéhez. Amúgy pedig menj el, nézd meg Tunéziát, nem bánod meg! Hangyái János Blues énekes vagyok, öreg rocker Beszélgetés Deák Bili Gyulával Ha azt mondom blues, sok mindenki juthat az ember eszébe B.B Kingtől John Mayallig, de ha azt mondom magyar blues, biztosan majdnem mindenkinek ugyanaz a név ugrik be először, a magyar blues élő legendája — Deák Bili Gyula. Dunaföldvári koncertje előtt beszélgettünk.- Jártál-e már ezt megelőzően Földváron? — Igen, mikor még nagyon fiatal voltam, a 70-es évek elején, akkor jártam itt a Sztár nevezetű zenekarral. Akkor még a diszkó helyett élőzenés bulik voltak, ilyenen voltunk mi is. Aztán később jártam itt a Hobo Blues Banddal is. — Mindenhová elmegy a zenekar, ahová hívják? — Igen, igyekszünk mindenhová eljutni, ahová hívnak bennünket. Ebből következik, hogy nagyon sokat játszunk, koncertezünk. Ez az egyik legtöbbet koncertező banda az országban, minden hónapban játszunk 10-14 bulin. Játszunk mindenhol, ahol csak lehet, a mostanában divatos Pub-októl kezdve az egyetemi klubokig.- Meg tudod mondani, hogy hány éve vagy a pályán?- Megmondom őszintén nem tudom, nem számoltam, de biztos megvan 25 éve, ha nem több. De nem is az a lényeg, hogy valaki mióta csinálja, hanem az, hogy jól vagy rosszul. Jól kell csinálni, a többi nem számít. — Ez alatt a hosszú idő alatt sokat tapasztaltál, neved összeforrt a magyar blues zenével. Szerinted milyen a blues népszerűsége itthon? — A blues nagyon ment, főleg az utóbbi két-három évben, és ma is nagyon népszerű. Mostanában olyanok is játszanak bluest, akik korábban más műfajt űztek. Elég csak Takács Tamást vagy Török Ádámot említeni. Szóval a blues egy nagyon jó dolog, életforma, életérzés, egy önkifejező művészet, akár mondjuk a festészet. Mindenképpen létjogosultsága van Magyarországon, ez abból is látszik, hogy milyen sokan eljárnak a bulikra. — A magyar blues-zené- szek egyébként összetartó társaság? — Én úgy gondolom nincsenek különösebb problémák. Vannak nagyobb bulik, ahol összejön a társaság, és mindenki megvan a másikkal. Van akinek több haverja van, van akinek kevesebb, de ez természetes. — Egy ilyen hosszú pályán biztosan fölmerült a külföld meghódítása. Hogy ment ez neked? — Az az igazság, hogy ez innen Magyarországról elég nehéz. Játszottam több helyen Angliában, Hollandiában, Dániában, Németországban, Olaszországban. Voltak sikerek, de olyan vi- lágraszólóak nem igazán. Pedig Hollandiában is a rock szentélyének nevezett Para- disoban játszottunk egy nemzetközi Jimmi Hendrix fesztiválon. Aztán mindig hazajöttünk és ment az élet tovább. — Tettél időnként kitérőket a blues-tól, film és színpadi szerepeket vállaltál. Mennyire állt ez közel hozzád?- Hát nem olyan nagyon. Először a Kopaszkutya című filmben játszottam, ott lettem bedobva a mélyvízbe. Aztán jött az első magyar rockopera, az István a király, ott a Nagy Feró és r Vikidál mondta, hogy a Bu.. be kéne venni, így lettem én Torda, a táltos. Végül is örültem neki, mert minden új feladat nagy megmérettetés, és ez igazán jól sikerült. Szeretek játszani olyan rockoperákban, amik tetszenek, de én akkor is blues énekes vagyok, régi öreg rocker, és szeretem a koncerteket. Hozzám ez közelebb áll.- Mire készülsz? — Készül lassacskán egy új lemez. A Póka Egon fogja írni a zenét, Horváth Attila a szövegeket. Lassan megy a dolog a meghívott zenészek, közreműködők elfoglaltsága miatt, de remélem a jövő év első negyedében elkészül.- Köszönöm a beszélgetést, és további sok sikert kívánok! — Én köszönöm, mindenkit üdvözlök, szevasztok. Hajrá Fradi és mindhalálig blues! Pataki Dezső
