Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-24 / 20. szám

4. oldal Megyei Körkép Tolna Es Környéke 1998. január 24., szombat Reális városi koncepció kell Közművelődés: mehetne jobban (Folytatás az 1. oldalról.) Én a működésünk egyik fő csapásirányát azon gyermek- csoportok életre hívásában lá­tom, amelyek korábban in­tézményekben szanaszét szórva működtek. Jó példa a gyerekszínjátszókör, amely a csoport régi és új vezetőjével is maradandó élményt tud nyújtani. Ezek a nem intézmények, hanem érdeklődések mentén szerveződő csoportok lehet­nek az alapjai a jövő civil szervezeteinek, amelyek vi­szont a valódi állampolgári lét „előszobái”. A ház tevékenységének másik része az alakuló, mű- ködgető, illetve jól működő civil szervezetek számára a háttér biztosítása, aminek többé-kevésbé sikerült megfe­lelnünk. — Ezt várta, amikor '95- ben Tolnára jött? — Huszonöt éve dolgo­zom ezen a pályán. Ez ele­gendő idő ahhoz, hogy az ember elveszítse a bociszemű hamvasságát, az illúzióit. Az élet harc, ahol a kultúrának nagyon gyengék a pozíciói, kiszolgálhatott. Én úgy látom, hogy tulaj­donképpen mehetnének job­ban is a dolgok Tolnán, ahol az általam az átlagosnál na­gyobb mérvűnek ítélt bizal­matlanság a legfőbb gátja a munkának. Azt szeretném, ha szakmai kérdésekben szak­emberek döntenének, és a po­litika elhinné, hogy ők meg tudják oldani ezeket a kérdé­seket. Azt érzem, hogy a város a meglévő szellemi, kulturális értékeivel nem igazán tud élni, vannak csoportok, ame­lyek nincsenek egymással jó viszonyban. Szívesen vállal­nék feladatot abban, hogy a helyi kulturális életben létre­jöjjön a párbeszéd. — Van olyan vélemény, hogy a Tolnai „Bárka” (kép­zőművészek és művészetpárto­lók baráti köre) megterem­tése, valamint az, hogy nem süllyedt el, az elmúlt időszak egyik legfontosabb eredmé­nye. Ön ezt hogy ítéli meg? — A Tolnai Bárka ügyét sem lebecsülni, sem túlérté­kelni nem szeretném. Én ezt elsősorban egy művészeti sza­lonnak képzelem el, ahol sok mindent lehet, és semmi sem kötelező. Azt hiszem, azok a városok profitálhatnak igazán a környékükön folyó művé­szeti, szellemi életből, akik merik megbecsülni még azt is, ami klasszikus mércével mérve nem is annyira fajsú­lyos, aminek önmagában a léte az értéke. A Bárkával is így van ez. Hogy a kulturális élet szerep­lői, alakítói képesek egymás mellé leülni, miközben egy­mást arra sarkallják, hogy mindegyik a maga területén alkosson. — A tervezett intézményi struktúraátalakítás során az egyik „nagy vesztes” lehet a művelődési ház. Ismeri-e eze­ket az elképzeléseket? — A legutóbbi művelő­dési bizottsági ülésen az erről szóló előterjesztést ismételten munkaanyagnak aposztrofál­ták, méghozzá olyannak, amelynek nem kellett volna napvilágot látnia. Velem senki az átalakításról hivata­los formában nem beszélt. Híresztelések persze hoz­zám is eljutottak. Meg kell mondjam, ezek a híresztelé­sek nem tesznek jót az intéz­mény működésének. Nekem az a véleményem, hogy megvalósítható és reális koncepciók, azaz egy elfoga­dott egyezség mentén lehetne viszonylag stabilan működ­tetni a várost. Szeretném, ha megszületne Tolna közműve­lődési koncepciója is, amibe a közművelődés legtágabb ér­telmezésének kellene belefér­nie, azaz a város építészeti ar­culatától kezdve a jelentős személyiségek hagyatékának ápolásán át a helyi hírközlé­sig. Ha a város a koncepciók mentén, átgondoltan mű­ködne, nem pedig ötletsze­rűen, az stabilizálhatná a kul­turális és a közéleti közállapo­tokat is. Nekem az a véleményem, hogy ha majd lesz közműve­lődési koncepció, akkor lehet strukturális kérdésekről is gondolkodni. Persze most is lehet, de akkor megint azt kell meghatározni, hogy a gomb-* hoz keresünk-e kabátot, vagy fordítva. A városnak el kell dönte­nie, hogyan akai; és tud közép­távon működni, és ehhez ki­nek milyen feltételeket tud garantálni. Hogy ne legyen napi politikai harc, vagy gaz­dasági kényszer kérdése, hogy mi, hol, hogyan műkö­dik. Nagyon bízom benne, hogy felelős döntéshozók felelős tanulmányai révén, a város lakói igényeinek meghallga­tásával elkészülhet a közmű­velődési koncepció, ennek alapján a rendelet, és a vonat­kozó törvénynek megfelelően fog működni a város közmű­velődése. Ennél kevesebbel beérni nem lenne célszerű, ennél többet pedig jelenleg nem lehet mondani.-ts­Az „előítéletes” interjú utóélete Az egy hete Konrád Imre szedresi roma vezetővel készült Az előítélet az iskolában kezdődik című interjúnk után az abban felvetett néhány kérdésről most a „másik oldal” nyilatkozik. Konrád Imre a cikkben olvas­ható állítása szerint a roma szervezeteknek nem sikerült megállapodniuk a megyei ön- kormányzattal arról, hogy a ci­gányságot érintő kérdések tár­gyalásakor legalább tanácsko­zási joggal részt vehessenek a megyei közgyűlés bizottságai­nak munkájában. Bach József, a megyei köz­gyűlés elnöke: — Tény, hogy a kisebbségi önkormány­zatok létrehozásáról szóló jog­szabály meglehetősen hiányos, hiszen a megye helye és sze­repe nem tisztázott a kisebbsé­geket érintően. Ennek a hézag­nak a kitöltésére a Tolna Me­gyei Önkormányzat azt a rende­letet hozta, hogy minden olyan kisebbségi önkormányzati kép­ződménnyel, amelyek a telepü­lési kisebbségi önkormányza­tokból képesek létrehozni va­lamilyen megyei szerveződést, kész együttműködni. A német kisebbségi önkormányzatok megyei szövetségével két éve kötött megállapodás után, a ké­sőbb megalakult Tolna Megyei Roma Kisebbségi Önkormány­zatok Szövetségével '91. nya­rán készült el az együttműkö­dési megállapodás. Ezt mindkét testület szentesítette. Ez a 12 pontból álló doku­mentum egyebek mellett rög­zíti, hogy a megyei önkor­mányzat bizottsági ülésein a roma kisebbséget közvetlenül érintő napirendek esetében a szövetség delegáltjainak - ta­nácskozási joggal - részvételi lehetőséget biztosít. Emellett a megye költségvetésében 97-től támogatást biztosít a szövetség részére, tavaly 100 ezer Ft-qt. Sajnálatosnak tartom, hogy Konrád Imre nem értesült erről a megállapodásról - legalábbis a cikkből ez derül ki. — Sikerült a megállapodást tartalommal megtölteni? — A megyei önkormányzat feladatai és hatáskörei között nincs olyan, amely a roma la­kossággal, a kisebbségekkel kapcsolatos lenne. A „szerző­dés” persze annak reményében született, hogy előbb-utóbb lesznek ilyenek. Ily módon az együttműködési megállapodás arra „korlátozódik”, hogy a megye, anyagi támogatás for­májában megpróbál életben tar­tani egy nehezen létrejött me­gyei szerveződést, annak remé­nyében, hogy a jövőben rende­ződik a kisebbségi önkormány­zatok megyei szintű szerepe, il­letve a megyei önkormányza­tok ide kapcsolódó feladat és hatásköre. ■ A négy cigánycsalád leégett házával kapcsolatban a cikkben szerepelt, hogy az épület tetőze­tét a Népjóléti Minisztérium és a Soros Alapítvány segítségé­vel sikerült rendbe tenni. Koleszár Mihály polgármes­ter egyebek mellett elmondta, hogy az önkormányzat a tűz­eset másnapján 50-50 ezer Ft-ot - összesen 200 ezer Ft-ot adott- a négy családnak rendkívüli segélyként. A Népjóléti Minisz­tériumtól az önkormányzat igé­nyelte az 1 millió Ft-ot. A szer­vezésben, kivitelezésben is döntő szerepet vállalt az ön- kormányzat. ■ A kisebbségek nagykorúsításá- val kapcsolatban Konrád Imre az alábbiakat is mondta: A fej­kvótáért nagyon hajtanak az önkormányzatok, az viszont eszükbe nem jutna, hogy meg­kérdezzék a romákat, akarják-e az etnikai programot. Tölgyesi Józsefié, a szedresi iskola igazgatója: —Az et­nikai program már évek óta fo­lyik az iskolában. Minden év­ben meghirdetjük, és részt is vesznek rajta a gyerekeink. A helyi kisebbségi önkormányzat javaslata elsősorban a tantárgyi fejlesztést tartotta fontosnak, ezért minden alsós osztályban felzárkóztató órákat tartunk, a felső tagozatban néhány reál tantárgyból csinálunk ilyet. Ké­szítettünk családi életre nevelés programot is. Képzőművész szakkört, táncfoglalkozásokat, valamint külön etnikai zenei foglalkozásokat is tartunk. Az új pedagógiai progra­munkban tantárgyi fejlesztést, cigány kulturális tevékenységet és egyéni tehetséggondozást tervezünk, szakemberek bevo­násával. Hogy ezt a programot a szülők igénylik, vagy sem, ar­ról természetesen megkérdez­zük őket, mint ahogy ez koráb­ban is így történt. A kérdőívek a napokban jönnek vissza a csa­ládoktól, így az eredményről még nem tudok beszámolni.-s­Nehezen tudott választani Végh András festőművész, a tolnai Martinék alapítvány ku­ratóriumának elnöke, amikor az alapítvány által meghirdetett, Az én Dunám című pályázatra beérkezett diák-alkotásokat értékelte. (Az eredményeket korábban közöltük.) A művész őszinte elismeréssel szólt a beérkezett művekről, különösen, amelyeket a felkészítő tanárok irányításával alkottak a gyerekek, emellett segítő szándékkal rámutatott a hiányosságokra is. A képekből rendezett kiállítás a jövő hét végéig látható a Széchenyi iskola suligalériájában, az egykori pártház épületében. Gottvald Károly felvételén a 3. osztályos Vajda Balázs alkotása. Tolna-Mözs Tüdőszűrés Tolnán A tüdőszűrésre a tolnai mű­velődési házban kerül sor, január 28-tól február 19-ig. A szűrővizsgálatokat szom­bat és vasárnap kivételével naponta 8.30-tól 12 óráig, il­letve 12.30-tól 15 óráig végzik. Környezetkímélés a házikertekben A Tolnai Kertbarátkor ja­nuár 26-i, hétfőn este 6 óra­kor kezdődő foglalkozásán Steiner István növényvé­delmi szaktanácsadó vetített képes előadásán ismerteti a környezetkímélő növényvé­delem újabb eredményeit a tolnai házikertek, kert és szőlő kultúrák gazdáinak. Vendégeket, érdeklődőket szívesen lát a rendezőség, a művelődési központ klub­termében. Segítséget kér a Vöröskereszt A tolnai Vöröskereszt alap­szervezet - a helyi rászoru­lóknak szánt - ruhakészletei jelentősen megcsappantak. A szervezet ezért szívesen fogadja a tolnai lakosoktól a megunt, de használható gyermek-, vagy felnőtt ru­hákat, ágyneműt, lábbelit, amit a szegényebb sorsúak között szét tudnának osz­tani. Székely bál Mözsön A Mözsi Székelyek Baráti Köre január 31-én, 19 órától tartja hagyományos farsangi bátyus székely bálját, a mö­zsi művelődési házban. A nyitótáncot a székely baráti kör gyermektáncegyüttese adja elő, közreműködnek még a tolnai és a mözsi nyugdíjas klub tagjai. A ze­néről Bolvári József és ze­nekara gondoskodik. Jegyek elővételben kaphatók Péter Vilmosnál, Illés Ferencné- nél és Bálint Ambrusnénál. Felnőtt-diák csata a Sztáraiban A gimnazisták kezdemé­nyezésére labdarúgó tornát rendezett a tolnai Sztárai Mihály Gimnázium. A vi­dám sporteseményen hat di­ákcsapat, és egy tanár-szülő válogatott is harcba szállt az elsőségért, amit végül a 10.B-nek sikerült megsze­reznie. Második lett a 9.B, míg a harmadik helyet a ta­nár-szülő gárda csípte el. Faddi gyerekeknek Bár nem bérleti formában, de felelevenednek a faddiak joggal hiányolt gyermek­színházi előadásai. A jövő szerdai „A brémai muzsiku­sok” című műsor az első a sorban. Február végén a Szélkiáltó együttes lesz a művelődési ház vendége. Az ősszel elkezdett zenei nevelési célzatú sorozat ré­sze, melyet áprilisban újabb hangverseny követ. A tava­szi szünidő környékén a magyar irodalomból kiváló alsó- és felsőtagozatosok egy-egy jeles alkotóval is­merkedhetnek meg. Ezek a már lekötött prog­ramok, melyekhez Faddon az intézményi büdzsé isme­retében újabbakat is tervez- nek-szerveznek: pl. társas­tánc tanfolyamot. -ók­A Bocskai utcaiaknak tele van az árkuk A közelmúltban szilárd burko­latot kapott a tolnai Bocskai utca. Az út mellé árokszaka­szokat is húzott a kivitelező, melyek - a kocsibejárók alatt - nincsenek összekötve, így aztán áll bennük a víz. Az egyik lakó, Erlich Jánosné elmondta: — Jeleztük az önkormány­zat felé többször is ezt a prob­lémát, de nem találtunk meg­hallgatást. Öreg házak vannak többnyire a mi utcánkban, ame­lyek szigetelése nem korszerű, ezért nagyon árt nekik ez az ál­lóvíz. Beszálltunk 15 ezerFt-tal az útépítésbe - ami az itt lakó kisnyugdíjasok részéről ko­moly áldozatvállalást jelentett- és ezt kaptuk a pénzünkért... Jenvay László, az önkor­mányzat műszaki főelőadója így nyilatkozott: — Egy szikkasztó árokról van szó, a kivitelezővel kötött szerződésben nem szerepelt az, hogy a csapadék elvezetéséről is gondoskodni kell. Ez a lakók dolga, ők oldják meg, ha akar­ják. Már azzal is fenyegetőztek, hogy betemetik az egészet. Nem értem ezt. A víz az árok­ban van, miért rosszabb a mos­tani helyzet a korábbinál, ami­kor a burkolatlan úton és a jár­dákon álltak a tócsák? -Wy­Meg nem késő lobbizni Jövő heten üléseznek a faddi önkormányzat bizott­ságai, hogy véleményt al­kossanak a település 1998- as költségvetésének koncep­ciójáról. A kiszivárgott hí­rek már alkalmasak ke- délyborzolásra, hiszen né­hány támogatás nem emel­kedik az érintettek által (el)várt mértékben. — Szó nincs arról, hogy a bizottsági tagoknak megkül­dött tájékoztató adatok lenné­nek a megváltozhatatlannak szánt pénzügyi keretek — nyilatkozta Báli István, a gaz­dálkodási csoport vezetője. Hiszen a bér és dologi auto­matizmusokkal növelt - az előző évek tapasztalatai ill. a már elfogadott középtávú koncepciók nyomán papírra vetett - számok csupán kiin­dulópontot jelentenek a bi­zottságok előkészítő szintű munkájához. Az általuk mó­dosított számok kerülnek az­tán a képviselőtestület aszta­lára, ahol nyilván lehetnek még módosító észrevételek, melyek alapján meghozott he­lyi szintű rendelet a gazdál­kodás alapja. Hangsúlyozot­tan csak alapja, hiszen köztu­domású, hogy költségvetési rendeletet egy évben többször is módosítani kényszerül szinte valamennyi képviselő- testület. Lobbizni még lehet és még érdemes, csak nem a gazdálkodási csoportnál, ha­nem a döntési helyzetben lévő bizottsági tagoknál és képvi­selőknél, hiszen mi csak a fi­gyelemfelkeltő ill. végrehajtó feladatkört láthatjuk el. Ó.K. *

Next

/
Thumbnails
Contents