Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-03 / 2. szám
8. oldal Hétvégi Magazin 1998. január 3., szombat „Ez férfi, ez asszonyi munka” Nagy Janka Teodóra szekszárdi néprajzkutató előadást tartott a Budapesten megrendezett „Nők a populáris kultúrában és folklórban” című interdiszciplináris konferencián. Előadása az „Ez férfi, ez asszonyi munka” címet viselte, s a nők munkamegosztásban elfoglalt helye és szerepe apropóján néhány szokásjogi és etnikai sajátosságra hívta fel a figyelmet a gazdag Tolna megyei anyagból merítve. Ebből olvashatnak az alábbiakban szemelvényeket. A Dunamente A XIX. század elején a gazdálkodás - elsősorban a feudális tulajdonjogi kötöttségeknek megfelelően - így a tanulmányozott településen, Bölcskén is, nagycsalád-szervezetben történt. Ennek keretében nemek szerint, a nemek között pedig szokásjogi alapon osztották meg a munkát. A leírás szerint: „Bármennyire szaporodott légyen is a család népessége, családközösségben maradt s élt az. A háznépet mindég a legöregebb férfi képviselte, az tartotta a ház kormányzatát, rendezte a napi munkát, s mint atya a maga gyermekeiről, ő gondoskodott az egésznek szükségeiről. Ezen családfő gazdának, a többi családtagok pedig házcselédeknek neveztettek, sőt, leggyakrabban had-nák. Az ingatlan vagyonon osztozkodni nem volt szabad, mert a telek feletti tulajdonjog és rendelkezés a földesűré volt, őt illette. A férfiak minden munkakeresménye a gazda kezibe, s onnan a közre ment. Az asz- szonyok vászonból, aprólékból, gyümölcsből, s más szerzési forrásokból, megtakarított pénzök ügyes forgatásából gyakran jelentékeny magántulajdonnal bírtak, de amiből saját- vagy leányaik öltözetén kívül a közszükséget soha nem pótolták. Nem volt példa nélküli, hogy a faluban a legnyo- morgóbb gazda házánál az asszonyok a legtehetősebbek valának.” A családmodell A gyermekekről az asszonyok közössége gondoskodott. Amíg anyja a mezőn volt, az otthonmaradottak vigyáztak rá. A nők hétköznapi tennivalója közé tartozott a mosás, a kenyérsütés, a mindennapi ennivaló készítése, az ünnepekre készülődés: a takarítás, a meszelés, a főzés, a sütés. Az asz- szonyok segédkeztek a bábának, ott álltak a bölcsőnél, beszélni, énekelni tanították a kisgyermeket, s már aprócska korától munkára nevelték. Ott voltak a fiatalok mellett a fonóban, kukoricafosztásnál, tollfosztásnál, a bálokon vigyázták a lányok erkölcseit. A lány stafírungjának összekészítése és a legény kiházasítása elsősorban anyjának feladata volt. Mint ahogy asszonyok vették körül az újszülöttet, ők virrasztották a halottat is, s készítették az utolsó útra. Amint a nagy család fennálltának jogi indoka, az úrbéri birtok kötöttsége 1848-at követően megszűnt, Bölcskén is funkcióját vesztette a hagyományos értelemben vett nagycsalád. Sárköz - Decs A fent ismertetett modell sajátos, szélsőséges változatát jelentette a Sárközben továbbélő munkamegosztási mód. Gazdálkodás tekintetében a XIX. század közepéig, a lecsapolá- sokig e területen is a Duna- mentéhez hasonló volt a helyzet, hasonló volt a falvak népessége a jogállás, kulturális hagyományok szempontjából is. A lecsapolások és az úrbéri elkülönülések tekintetében indított perek folyományaként ezen a területen a gazdák kezén igen tekintélyes szántóterület található. A jó talajon kis befektetéssel várható nagy termés egybeesik a gabona iránti kereslet növekedésével. A század második felének sárközi nagycsaládja azonban szervezetében, funkciójában már nem azonos a század eleji „klasszikus modeH”-el. Meghatározó a nő Igaz, hogy továbbra is több generáció él együtt, de létszámuk töredéke csak a régi nagycsaládokénak. Személyi oldalról a legszembetűnőbb különbség, hogy a leszármazó, a gyermek, az örökös válik meghatározóvá. Névleg továbbra is a legidősebb férfi a család feje és irányítója, de ténylegesen már nem tudja irányítani a családot. Teljesen ki is vonul a család életéből, élettere a falun kívül eső szállás, majd a tanya: a faluba tisztát váltani, s hétvégi istentiszteletre megy be. A család belső ügyeinek intézése mindinkább a falubeli házban lakó asszonyok kezébe kerül, akiknek tényleges munkája a vagyono- sodással párhuzamosan egyre kevesebb. A nők mezei munkára már nem jártak, legfeljebb a disznók és az aprójószágok ellátása maradt rájuk. A takarítás, meszelés, a kender megdolgozása, a fonás, a szövés, a varrás, a hímzés valamint a mosás, a mángorlás tette ki az asszonyi munkák nagyrészét. Emellett az asszonyok minden figyelmüket és erejüket a házbelső csinosítására, az öltözködésre, a család irányítására fordíthatták. Vagyoni kérdésekben szintén egyre nagyobb szerep jutott az asszonyoknak. A férj, még ha vagyonos, falubeli volt is, ha megházasodott, a szállásról került be a faluba, míg az asz- szony ott nőtt fel, s jobban kiismerte magát. Ha pedig a legény szegény volt, vagy más faluból jött „vőnek”, szava sem lehetett a házban. A Völgység A török hódoltság után elnéptelenedett területekre telepített svábok asszonyai - a vizsgált terület a Völgység - a fentiektől eltérő módon éltek. A magyar falvak nagycsalád- szervezetétől eltérően e településeken a lakodalom után a fiatalok csak addig maradtak a fiú szüleinél, amíg sikerült elegendő pénzt összegyűjteni az induláshoz. Addig is, míg két vagy több házas asszony együtt lakott, megosztották a munkát: a legidősebb asszony látta el a háztartást, főzött, varrt, felügyelt a gyermekekre. A többiek ezalatt a mezőn dolgoztak. Munkájukért a fiatalok már az első pillanattól bért, mégpedig jó bért kaptak. Amint elegendő pénzük gyűlt össze, külön költöztek, s ha kezdetben nélkülözve is, de igyekeztek maguk boldogulni. (A gyermekágyas asszony néhány órára magára hagyta, vagy ha hosszabb munkára ment, magával vitte csecsemőjét.) A legszembetűnőbb eltérés, hogy az asszonyok ugyanúgy dolgoztak a mezőn és a szőlőben, mint a férfiak. Ezen kívül főztek, mostak, a teheneknek gazt hordtak, a kertet művelték, télen fontak. A mucsfai asszonyokról az a mondás járta, hogy nyáron még éjszaka sem pihennek, csak a szakajtókosárba csücsülve alusznak. Életmód, szorgalom De nem csak a munka volt közös, a „kassza” is: a pénz kezelésében fontos szerepe volt a nőknek. A mezei munka mellett nemcsak a férfiak néztek tennivaló után (fapapucsot, szalmaszéket, rokkát, stb. készítettek), a nők is megragadtak minden kereseti lehetőséget. Sokan dolgoztak gyártelepen, rongyot és gyapjút mostak, báláztak. Nem volt ritka, hogy a gazdálkodó családban a férj asztalos munkát is végzett, az asszony meg boltot bérelt. A munkamegosztás kérdéséhez szorosan hozzátartozik az életvitel. Feltűnő, hogy a sváboknál jóval kevesebb volt az ünnep, s az ételek kevésbé voltak „reprezentatívak”. A lakodalomra való készülődés az asszonyokra hárult, de maga az ünnep anyagilag kevésbé volt presztízsjellegű. Összevetés Alkalmunk nyílik tehát a fentiek alapján a magyar nemesi és a német polgári értékrend egybevetésére. A legszembetűnőbb tapasztalat: a magyaroknál a „dologváltás”, azaz a férfi és az asszonyi munka élet elkülönülése a legszembetűnőbb. A másik nem hagyományos szerepkörébe való bekapcsolódást a fehérnép illetlenségnek, a férfi pedig alacsonyrendűnek tartotta. A sváb családban viszont természetes volt, ha a gazda felesége, leánya csépelt, kaszált, vagy akár szántott, a férfiak pedig gyakran vettek részt a hagyományosan nőinek tartott munkákban: kötöttek, varrtak, fontak. E modellben a célszerűség, a gazdasági érdek volt az elsőrendű, s megvalósításáért a férfi és a nő minden munkában egyenlően vett részt. Válogatta: Venter Marianna Rejtett értékeink Dr. Kún Sándor A szekszárdi gimnáziumnak már a kezdettől fogva több olyan tanulója volt, aki országos hírnevű tudóssá, tanárrá vált, megalapozva ezzel a kései utódok munkáját. Az egykori jelentős egyéniségek életútját ma már alig-alig őrzi egyéb a néma lexikonoknál, s néha még azok sem tükrözik igazi jelentőségüket. Kún Sándor Szekszárdon született 1900. március 6-án, mert atyja a Molnár-féle részvény- társaság nagyszabású bővítései miatt költözött Tolna megye székhelyére. A református elemi iskola első osztályos tanulója, amikor árván marad, de hamarosan Ko- retzky János, a nyomda szak- szervezeti vezetője vállalja gyámságát. A negyedik osztály után a helybeli főgimnázium tanulója, mindvégig jeles eredménnyel. A budapesti tudományegyetem latin-görög- rnagyar szakán végez Eötvös kollégistaként. A kollégium igazgatója, Bar- toniek Géza ekkor szüleit felhívatja s - célozván a kitűnő minősítéssel megszerzett doktorira is - kijelenti, hogy itt még ilyen tanuló nem volt, ezért maga szerzett állást a fiúnak Pápán. Egy esztendő múlva pályázat útján nyeri el a debreceni református gimnázium tanári állását 1924-ben. Olyan tekintélyre tesz szert, hogy 1933-tól helyettes, 1935-től igazgató, 1941-ben pedig örökös igazgatóvá választják. Emellett 1930-tól a debreceni református kollégium tanárképző intemátusában tanít latint, Tőrös Lászlóval együtt latin nyelvkönyvet, majd szemelvénygyűjteményt készít gimnazistáinak. A református egyházkerület és az országos tanáregyesület egyaránt jegyzőjének tiszteli, több évig szerkeszti az országos Református Tanügyi Szemlét, számos tanulmánya lát napvilágot, sok előadást tart. A tanárképző tízéves fennállására kiadott Pallas Debrecina 1936-os kötetében bámulatos filológiai felkészültségről és pontosságról tanúskodó tanulmányt ír Ovidius bölcs mondásairól s még ugyanebben az évben magyarázatos válogatást ad ki Csengery Jánossal a nagy költő műveiből. Hírnevét, közmegbecsülését jelzi, hogy 1944. január elsejétől a debreceni tankerület főigazgatójává nevezik ki, s ezzel megkezdődik vesszőfutása. felsőbb utasításra Kassára, később a dunántúli Mihályi községbe költözik, s itt tanúja annak, hogyan hajtják Nyugatra Ákos fiát leventetársaival. Utóbb osztrák területre, Sankt Georgen faluba kerül, ahol egy földbevájt barakkban 12 sorstársával együtt váija a jobb időket. (Az állapotokra jól jellemző, hogy egy személy számára egy hónapra járt egy kilogramm liszt...) Ä közeli j Abtsdorfban végül egy parasztcsalád mindeneseként teremti elő a mindennapi betevő falatot. Itthon kifosztott lakás és mellőzés várja, ezért aztán a nagykállói gimnáziumba megy tanítani - létszámfeletti főigazgatóként. Mivel a latin tanítását nem pártolták, a magyar nyelv és irodalmat oktatta, mígnem a kultuszminiszter gyorsított eljárással lehetővé tette számára, hogy egy tanfolyam elvégzése után angoltanárrá váljék. Az 1947. október 15-től 1948. május 15-ig tartó tanfolyamon \ akárcsak régebbi tanulmányai' 1 során - a legkiválóbbak közt ta- ' láljuk. December 18-án két heti szabadságra megy családja körébe, de alig tíz nap múlva, december 27-én szívtrombózisban meghal. Nevelőapja és édesanyja törődött öregsége miatt nem láthatta, milyen óriási részvét nyilvánul meg a kolléga és a szeretett tanár úr iránt. A nagykállói gimnázium egyik nyolcadikos leánytanulója nemes egyszerűséggel ríkatta meg a búcsúzokat: „Kedves Sándor bácsi, miért hagyott ilyen hamar itt bennünket, kinek mondjuk ezután: Jaj, Tanár Úr kérem, ma nem készültem!” Talán a véletlen hozta még a gyanútlan 1936-os évben, hogy az Ovidius-tanulmány utolsó bölcsessége, közmondássá vált latin idézete dr. Kún Sándor akaratából ez volt: „Exitus acta probat”, amit ő így fordított: Ha a vége jó,1JJ minden jó”. Babits felemelő kétsorosa jut eszünkbe: „Min-J/1 den rossz, ha vége rossz:/ és az:1'1 élet vége rossz ...” A sokra hívatott, sok derék tanítványt útjára bocsátó, mások gondján őrködő tanár és tudós ezután már csak egyszer kapta meg méltó elismerését: gimnazista osztálytársai a harmincadik évfordulón közös szomorúsággal emlékeztek egykori legkiválóbb érettségiző barátjukról. Dr. Töttős Gábor munkássága Előbb Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.00 óra. Újváros: Szombat: 17.00. Vasárnap: 7.30, 10.00, 18.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (Minden hónap második vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra. Jó hír Boldog Új Évet Kívánok! E napokban sokszor hangzik el a jókívánság, mellyel szeretteinknek, barátainknak és ismerőseinknek őszinte jó szándékkal az új esztendőre minden jót kívánunk. Sok bajunk és nehézségünk között érezzük, mennyire szükség volna arra, hogy a jókívánságok valósággá váljanak az egész évben. Azt is tudjuk, minden ember más-más dologban keresi a boldogságot, s kétséges, hogy el lehet érni. A keresztény ember nem valamiben, hanem Valakiben keresi és leli meg boldogságát, mert tudja, hogy mindaz, ami itt a földön boldogságot nyújt, bármennyire is jó, mégis csak ideig tart. Ezért szívét nem kötheti teljesen az ideig tartó dolgokhoz, azok csak eszközök lehetnek az úton, mely a Cél felé vezet. Boldogságot csak úgy lelhetünk itt a földön, ha nem akarjuk minden áron a magunk számára megszerezni, hanem osztogatjuk az Istentől kapott szeretetet, másokat boldoggá teszünk, s így költözik öröm a mi szívünkbe is. Túrmezei Erzsébet költő így fogalmazza meg a keresztény ember újévi feladatát: Isten áldjon és védjen Atyai jó kedvében, Ha évből évbe mégy, Hogy mindenki számára Szeretete sugára, Isten áldása légy! Áldássá lenni embertársaink számára: ez legyen boldogságunk forrása, boldog új évünknek alapja! Antal Géza plébános l
