Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-10 / 8. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1998. január 10., szombat Rejtett értékeink Egy képadományozás története Az Osztrák-Magyar Monar­chia éveiben a polgárosodás nemcsak az ország rohamlép­tékű fejlődésében nyilvánult meg, hanem abban a termé­szetes folyamatban is, ahogy a társadalom vezető rétegei megtalálták helyüket: őrizték, ápolták, gyarapították presz­tízsüket. Vallották a noblesse obiige (a nemesség kötelez) elvét: nincs egyetlen olyan rendezvény, közjóra irányuló ügy, ahol ne a társadalmi ranglétrának megfelelően adakozna, tenne az elit. Az 1906. esztendő politikai viharában nagy változások mentek végbe megyénkben: kicserélődött az egész megyei tisztikar a főispánnal az élen, buktak és előbukkantak kép­viselők. A megyeszékhely és környékén Szabó Károly ’48- as párti diadalmaskodott, s 1907-ben javaslataival igye­kezett magát észrevétetni a megyegyűléseken is. Egyik indítványa szerint a közgyű­lési terem számára szerezzék be hazánk nagyjainak képmá­sát, főleg a magyar szabadság jeles személyiségeinek ava­tott ábrázolását. Széchenyi és Kossuth viszonylag hamar el­foglalhatta helyét, az esztendő végén pedig megyénk volt fő­ispánja adományozott újabb festményt, ahogy arról a Köz­érdek 1907. december 28-i és 1908. január 11-i száma meg­emlékezett. „Gróf Széchenyi Sándor v.b.t.t. (valóságos belső titkos tanácsos) értesülvén a várme­gye azon határozatáról, hogy a megye Rákóczi arcképét a gyűlésterem számára meg fogja festetni, saját költségén megszerezte azon Mányoki- féle eredeti festménynek mű­vészi másolatát, melyet a fe­jedelem saját kezűleg írt levél kíséretében magával Mányo- kival küldetett el a szász vá­lasztófejedelemnek, s mely eredeti arckép ma a szász ki­rály hálószobájában függ. E képnek lemásolása csak kivé­telesen történhetett, mert el­gondolkodtató, hogy ahhoz nem másolás, de még megte­kintés végett is nem egy­könnyen lehetett hozzáférni. Egy ízben a magyar kormány megbízásából László Fülöp másolta le a híres képet, szak­értők véleménye szerint az a másolat, melyet most ő exel- lenciája megszerzett, s melyet Müller, a drezdai képtár igaz­gatója készített, szebb, mint az előbbi”. A történeti hűséghez hoz­zátartozik, hogy a képet ­Köpeczi Béla és R. Várkonyi Ágnes II. Rákóczi Ferenc című könyve szerint nem a szász, hanem a bajor válasz­tófejedelemnek, Miksa Emá- nuelnek küldte el a Dancká- ban (Gdanskban) csupán „Sáros grófja” címen élő fe­jedelem: „Ezen a képen a szőrkucsmás, bársonydol­mányos, az aranygyapjas rend jelvényét viselő Rákó­czi nem a harcba belefáradt bujdosó, hanem ellenkező­leg: a nyugodt, magabiztos uralkodó benyomását kelti. Önmaga is ennek tartotta magát - minden megpróbál­tatása ellenére”. (Az már más kérdés, hogy a bajor válasz­tófejedelem hamarosan a császár oldalára állt, Rákó­czit elárulta, de a képet meg­tartotta . ..) Ezt másolta le a sok Müller nevű festő közül talán Wilhelm Kari (1839-1904). Gróf Széchenyi Sándor - akit majd csaknem pontosan öt év múlva, 1913. február 17-én bekövetkezett halálakor így búcsúztat a Tolnavárme­gye és a Közérdek: „Nagy volt, magyar volt, szóval Szé­chenyi volt” - a kép kísérő le­velével is valóságos stílusis­kolát ad az utókor számára: „Nagyságos Alispán Úr! Kämmerer Ernő, az orsz. kép­tár igazgatója ő méltósága le­kötelező közbenjárásával si­került a II. Rákóczi fejedelem által annak idejében a szász választó fejedelemnek adott eredeti arckép szakavatott kézből származó másolatát megszerezni, s örömmel ra­gadom meg az alkalmat ezt a vármegyének felajánlva, ki­egészíteni a törvényhatóság tanácstermébe szánt „hazánk nagy alakjai” gyűjteményét, mely hivatva lesz utóbbi nemzedékeknél az ezek iránti kegyeletet megőrizni. Fo­gadja a mélyen tisztelt vár­megye e szerény adományo­mat az irántam oly sokszor tanúsított kegyes jóindulatáért még mindig csak tökéletlenül kifejezett hálaérzetem jeléül. Kiváló tiszteletem nyilvánítá­sával Nagydorogon, 1908. ja­nuár 5-én gróf Széchenyi Sándor”. Méltán írta a kora­beli sajtó: „a mostani ajándék ékesen szóló bizonyítéka an­nak a valódi hazafi ságnak, mely nem hangos szólamok­ban, de tettekben nyilvánul meg s dicséri önmagát”. Te­gyük hozzá: ma is követőkre vár. (A kép az idők folyamán eltűnt...). Dr. Töttős Gábor A hónap műtárgya - Porta Galéria Szivárványtáncos Cicus tízéves kislány. Elme­sélte egyik éjszakai álmát. Az történt, hogy megszólította egy tündér és hívta, menjen vele. Az út a szivárványon keresztül vezetett. Cicus tehát gyalogolt azon a természeti csodán, ami minden embert elbűvöl pilla­natra és valami röpke vágyak megfogalmazására is késztet. Kovács Tibor 39 éves felnőtt művésztanár. Megfestette a Szivárványtáncos című képet. Szekszárdon, a könyvtár Porta Galériájában, a hónap műtár­gyaként tekinthető meg. Vicus és a festőművész soha nem ta­lálkozott. Nem a gyerek beszélt a festményről, és nem a festő jelenítette meg a gyermek ál­mát. Jött egy harmadik ember, aki ismerte mindkettőjüket és most megfogalmazza gondolatait közös nevezőként. Kovács Ti­bor Szivárványtáncos című festményének legkarakteriszti­kusabb jegye a dekorativitás. Alapszíneinek harsányságát fo­kozza a kép alsó negyedében átívelő szivárvány tarkasága. Az ez alatt meglapuló dombok nyugalmára ágaskodik a „ko- vácstiboros” emberalak, bábfi­gura egy napernyővel. Ez az ernyő ismert kelléke a cirkuszi kötéltáncos produkcióknak is. A nagyméretű festmény cse­lekményességét tulajdonkép­pen ez jelenti. Valaki táncol a szivárványon. Gyermeteg álom ez a látomás? Hányán szeretnénk valami olyant tenni, ami ha szivárványosan rövid ideig tartson is, de csoda legyen!? Szeretnénk pillanatok gyönyörűségében mint eső­cseppek színes ölelésében megfürödni. Vágyunk olyan mennvei maeaslatokra. ahol még ember nem járt! Lehetne folytatni a képelemző gondola­tok sorát, amelyekről kide­rülne, hogy a festőnek eszébe sem jutottak és egészen más foglalkoztatta éppen. Arany János nevéhez fűződik az anekdota, amikor kritikusa boncolgatta egyik versét, mondván: „arra gondolt a költő, .. ”, mire Arany János csöndesen megjegyezte: „Gondolt a fene ... ”. Szóval Kovács Tibor fest­ményét szemlélve arra is gon­dolhat a néző, hogy merjük vállalni álmainkat, vágyainkat. Tegyük ezt gyermeki hittel, alázattal, és az sem baj, ha ter­veket, vagy divatos szóval élve projekteket fogalmazunk köré­jük. Higgyük el - mert hit nél­kül élni nem lehet megte­remthetjük, megvalósíthatjuk ezeket a csillagmagasságban megszületett vágyakat. Ezt te­szi, tette Kovács Tibor mű­vésztanár is. Szekszárdon, a Babits Mihály Általános Isko­lában rajzot tanít. Festői mun­kássága kezdetén portrék, sajá­tos hangulatú tájképek jelentek meg. Bátaszéken, Őcsényben, Bonyhádon mutatkozott be ezekkel. Később, a ’90-es évek elején technikailag is változta­tott alkotásain. Foltszerű, fak- túrás festésmóddal állt elő. Budapest, Szentendre, Szek- szárd kiállítótermeibe jutott tovább képeivel. Absztrakt, de mégis figurális alkotásaival bensőséges gondolatokat fo­galmaz. Egyik ilyen a „Szivár­ványtáncos”, melyet január végéig tekinthetnek meg az érdeklődők Szekszárdon, az Illyés Gyula Megyei Könyvtár Porta Galériájában. Decsi Kiss János Iggl;?•' •á ‘ l,; . Élr . , ' ÉÉPi^ V, S;:<y ■ ■'■■■• ■ V : Vx nv* ­Garaysta arcképcsarnok: Benedek Endre Aki már tízszer átúszta a Balatont (Flytatás az 1. oldalról.) Benedek Endre 1952-ben, egy ugyancsak mözsi születésű ba­rátja megkeresésére vállalt testnevelő tanári állást a Gödöl­lői Agrártudományi Egyete­men. Innen ment nyugdíjba 70 éves korában, de azért óraadó­ként most is tanít az egyetemen. — Egy pillanatig beteg nem voltam, az elmúlt ötven évben soha nem kellett, hogy valame­lyik kolléga helyettesítsen. Dél­előtt tanítottam, délután spor­toltam, estétől hajnali 4 óráig pedig írtam a könyveimet. Nyolc, nemzetközileg is jegyzett és keresett kötet fűződik a ne­vemhez, többségük a labdarú­gás edzéselméletével foglalko­zik, de például a legutóbbi ­melynek társszerzője Hollandi­ában élő orvos fivérem, ugyan­csak egykori garaysta - az egészséges életmód tudnivalóit adja közre. Benedek Endre nemcsak el­méletben, hanem a gyakorlat­ban is foglalkozik - mondhatni kiapadhatatlan energiával - a testmozgással. Rendszeres résztvevője a különböző, nem­zetközi szenior triatlon bajnok­ságoknak, s kategóriájában évek óta nem talál legyőzőre. Dobogós helyezést ért el 1994- ben Finnországban, átvehette az aranyérmet 1995-ben Stock­holmban, s természetesen az ugyanebben az évben rendezett fadd-dombori triatlonversenyen sem talált legyőzőre. Büszkén mutatja azt a pólót, melyen a Barcelona ’92 felirat olvasható. — Ekkor, azaz 1992-ben voltam 68 éves. Ezért a trikóért először is át kellett úszni a Ba­latont, ez 5200 méter leküzdését jelenti. Ezután résztvettem a téli hegyi csúcstúrán, majd kerék­párra ültem, s lekerekeztem 100 kilométert. De még nincs vége: körülfutottam a Velencei tavat - ez 28 kilométer - zárásként pedig egy triatlonversenyen tel­jesítettem az 1500 méter úszást, a 40 kilométer kerékpározást és 10 a kilométer futást. Ezek után vehettem át a trikót. Benedek Endre - aki mos­tanság fogyasztó és kondicio­náló testedzést tart a foglalko­zásaira szó szerint özönlő egye­temista lányoknak - ma is min­den nap egy órás kemény testé­pítéssel kezdi a napját. Tavaly­előtt úszta át immár a tizedik alkalommal a Balatont, -szá­„A vőlegény barátja... uj­jongva örül: ez az öröm lett teljessé". Jn. 3,29. Keresztelő János nevezi magát Jézus barátjának, Jézust pedig jelképes nyelven vőle­génynek. E kijelentése akkor hangzik el, amikor hírül adják, hogy Jézus körül nagyobb embertömeg gyülekezett ösz- sze, mint őkörülötte. Tudatá­ban volt küldetésének: Ő a Krisztusnak, Felkentnek elő­hírnöke, útkészítője. Krisztus fellépésével az ő küldetése be­fejeződött. Nincs benne kese­rűség, ellenkezőleg: ujjongva örül, nem vár ünneplést, hi­szen annál sokkal több a hi­ánytalan öröm, ami benne ki­teljesedik. Tanulságos lenne Keresz­telő János szavait szubjektív oldalról értékelni! Mily sok kicsinyes érzékenység tör fel­Jó hír színre, holott öröm, megelé­gedettség szorul ezáltal ki egyéni és közösségi életünk­ből. Történelmünk nagy egyé­niségei mögött kitűnő nevelők vannak a háttérben észrevétle­nül! A történelmi nagyléptékű előrehaladást nem csökkentet­ték kicsinyes számláik benyúj­tásával. Nincs szó erről Ke­resztelő Jánosnál sem. Jelképes nyelven megfo­galmazott szava visszautal az ember Isten-képűségére: „Megteremtette Isten az em­bert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket”. Ezt az eredeti állapotot rombolta szét a bűn. Ennek korszakát zárta le, s egy új korszakot nyitott meg a „vőlegény”, Jé­zus megjelenése. Jézusban olyan „helyreigazodás” kapuja nyílt meg, amely addig isme­retlen volt. Keresztelő János szemszögéből nézve földi és földöntúli távlatai vannak a „Vőlegény”-Messiás szavai­nak: „Ha helyet készítettem néktek, magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” „Valahol” ott készít „helyet” nekünk, ahova Isten „fel is magasztalta őt mindenek fölé . . . hogy Jé­zus nevére minden térd meg­hajoljon, mennyeiké, földieké és földalattiaké: és minden nyelv vallja, hogy JÉZUS KRISZTUS ÚR az Aty Isten dicsőségére”. Ebben a na­gyobb léptékű korszakban, melyet Jézus megnyitott, mindannyiunk számára uj­jongó, kiteljesedő öröm van! Szilvássy Géza református lelkész Buddhista fogyókúra Buddhista fogyókúra segítsé­gével száz nap alatt 51 kilót veszítetett testsúlyából egy brit férfiú. Paul Adler-Collins Kjúsu japán szigeten lótuszü­lésben helyet foglalt egy hegy­csúcson és csak rizslevet fo­gyasztott - számolt be a nem mindennapi fogyókúráról pén­teken a Daily Telegraph. „A legnagyobb gondot a hideg okozta. Egy alkalommal már azt gondoltam, hogy kihűlés okozza a halálomat. Egy tit- kokzatos hang azonban kitar­tásra buzdított. Egy esetben például ráébredtem az emberi­ség nagy nyomorára: képről képre vonult el lelki szemeim előtt a szenvedés. Fantasztikus élény volt” - számolt be a férfi. Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmi­sék. Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.00 óra. Újváros: Szombat: 17.00. Vasárnap: 7.30, 10.00, 18.00. Református istentisztele­tek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisz­telet), 10.00 Kálvin tér. 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentisztele­tek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (Minden hónap második vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentisztele­tek. Szerda: 17.30 óra Mun­kácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekis­tentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmi­sék. Jézus Szíve Nagytemp­lom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Va­sárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.

Next

/
Thumbnails
Contents