Tolnai Népújság, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-06-07 / 285. szám

1997. december 6., szombat Gyermekvilág 13. oldal Vendégünk a Sulifirka A közelmúltban jelent meg a Kajdacsi Általános Iskola lapja, a „Sulifirka”. A Gyermekvilág összeállítás­ban a Sulifirka írásai közül szerepel majd néhány. Az elsőt itt olvashatjátok, a kajdacsi iskolások műve a „Rímfaragók” című összeál­lítás, „A varázspálca” című írás és a „Humor” rovat is. Váraljai táborozás Az osztályunk úgy döntött, hogy Váraljára kirándulunk. Reggel indultunk négy autó­val és körülbelül egy óra alatt értünk oda. Mikor megérkezett a gond­nok, felmentünk a táborba, ahol azonnal el is helyezked­tünk. A tábor mellett egy ha­talmas erdő, a házaktól kicsit feljebb pedig a medence ta­lálható. Lakóhelyünktől nem mesz- sze volt a falu, ahová délután be is sétáltunk. Hétfőn egy nagy kirándulást szerveztünk a nagydorogiakkal, akik szin­tén velünk vakációztak. Óbá­nyára mentünk az erdőn ke­resztül, ami nagyon messze van és igencsak elfáradtunk. Óbánya nagyon szép hely, onnan Kisújbányára sétáltunk egy patak mentén. Visszafelé már egy rövidebb úton jöt­tünk. A táborban lepihentünk. Éjszaka, mivel ez volt az utolsó lehetőség, egypáran az osztályból elmentünk és tré­fából befogkrémeztük p nagydorogiak ajtókilincsét és ablakát. Másnap sajnos már haza kellett jönnünk. Összesen négy napot tölthettünk Váral­ján, de nagyon jól éreztük magunkat. Remélem, egyszer még elmegyünk ebbe a cso­dás táborba! Vaszari Boglárka 6. osztály A varázspálca Egy evvel ezelőtt az íróasz­talnál ültem és a leckémet ír­tam. Mikor végeztem, lenéz­tem a padlóra, és mit látnak szemeim: egy hosszú fekete pálcát. Odasiettem és amint felvettem, elkezdett csillago­kat szórni, majd így szólt: — Három napig azt vará­zsolom, amit csak akarsz, de előtte mindig hétszer fordíts körbe. — Hurrá! - kiáltottam fel és már indultam is, hogy ki­próbáljam a varázspálcát. Mindent úgy csináltam, ahogy a csodabot mondta. Közben azt kívántam: szeret­ném, ha a leckém kész lenne. Cöci - mert így neveztem el az érdekes botocskát - újra elkezdett furcsa alakzatokat prüszkölni. S ahogy a nyitott könyvekre pillantottam, majd elájultam a csodálkozástól. Minden készen volt! Csak hát hamar letelt az a három nap. Cöci annyira megszeretett, hogy alig akart tőlem elválni. Elbúcsúztunk, és egy szempillantás alatt el­tűnt. Ha Cöci el nem tűnt volna, az én mesém is tovább tartott volna. Gyermekvilág-divat A négy éves Simon Brigitta (Bonyhád), ruhaterve Híres indiánok Guatimozin, Mexikó nemzeti hőse Mint az előző részből kiderült, a Hernando Cortez (1485-1547) vezette spanyol csapatok 1521-ban bevették és a földig rombol­ták a még a fehérek által is káprázatosnak tartott azték fővá­rost, Tenochtitlánt, s ezzel megszűnt létezni egy nagy indián bi­rodalom. Ám a porba sújtott impérium utolsó uralkodója, Cu- auhtémoc, más néven Guatimozin még élt, a spanyolok az ost­rom utolsó óráiban ejtették foglyul. gálát nélkül felakasztatta. „Ár­tatlanul haltak meg” - írta a krónikás, Bemal Diaz. „A had­járat minden résztvevője igaz­ságtalannak találta az ítéletet. Nem hiszem, hogy lett volna egyetlenegy is közülünk, aki helyeselte volna ezt a döntést.” Guatimozin elfogása. Rajz egy spanyol krónikából A királyi családhoz tartozó Gu­atimozin (1495-1525) a II. Montezuma halálát követően mindössze négy hónapig ural­kodó, himlőben elpusztult Cuit- láhuac után, mint annak unoka­öccse került a trónra. Tudta jól, hogy az aranyért mindenre ké­pes, állig felfegyverzett spanyo­lokkal, illetve vérszomjas in­dián zsoldosaikkal szemben nincs semmi esélye, mégis ha­lált megvető bátorsággal és ki­tartással védte a fővárost. Cor­tez több alkalommal is küldött követeket az ifjú, mindössze 25 éves fejedelemhez, aki azonban hallani sem akart a megadásról. S amikor Tenochtitlán ostro­mának utolsó napján, 1521. au­gusztus 13-án foglyul ejtették a spanyolok, a büszke uralkodó ezt mondta Corteznek: „Meg­tettem mindent, amit tehettem, hogy népemet és magamat megvédjem. Most itt vagyok előtted, idáig juttattál, tégy hát velem, ahogy jónak látod. De a legjobb lesz, ha most mindjárt végzel velem.” S jóllehet életét ekkor még meghagyták, a kín- padtól nem menekült meg: kín­zói azt szerették volna kicsi­karni belőle, hogy hova tűnt a rengeteg arany, Montezuma hí­res kincse, amit korábban Te­nochtitlán egyik raktárában lát­tak. A szerencsétlen sorsú azték - bár talpát tűzzel égették ­népia maradt: hallgatása és nyugalma legendássá vált. Cortez ezek után nem eről­tette tovább a tortúrát, viszont új felfedező útjaira biztonsági okokból - nehogy a háta mö­gött történjen valami - magával hurcolta Guatimozint. így tett 1524-26-os hondurasi expedí­ciója idején is. A spanyol had­vezér ekkor ragadtatta magát arra a cselekedetre, amit még közvetlen környezete is elítélt. Egy állítólagos spanyolellenes összeesküvés, tervezett me­rénylet hírére Guatimozint - nagybátyjával, Tlacopán her­cegével együtt - minden vizs­A meggyilkolt uralkodó, az aztékok utolsó reménysége - akinek vélt földi maradványait 1949-ben Ixcateopan település mellett megtalálták a kutatók - napjainkban a mexikóiak egyik legnagyobb nemzeti hőse. „Corteznek Mexikóban ma csupán egyetlen képmása van” — olvashatjuk Az arany orszá­gai című könyvben. „A dom­bormű Guatimozin megkínzá- sát mutatja be az arany után mohón epekedő győztes jelen­létében, aki az istenkirálytól az aztékok kincsének rejtekhelyét kérdezi.” Mint tudjuk, hiá­ba. -szá­Dr. Alban, a zenélő fogorvos Egy orvos, akit az egész világ a slágerei és nem a szájsebészeti beavatkozásai miatt ismer. S most ismét Stúdióba vonult, hogy elkészítse élete legjobb lemezét. Egy kiforrott egyéni­ség talán legszínvonalasabb al­buma készült el dr. Alban bo­szorkánykonyhájában, Stock­holmban, állapították meg a ra­jongók és a kritikusok, amikor az I Believe című lemezt elő­ször hallgathatták meg. Dr. Alban Alba Nwapa né­ven született Afrika olajban gazdag országában, Nigériá­ban, de már 23 évesen Euró­pába, Svédországba költözött nagybácsikájához, hogy elvé­gezhesse az egyetemet, mint fogorvos. A zeneimádó orvos- tanhallgató, hogy finanszírozni tudja egyetemi tanulmányait, diszkósként kezdett el dolgozni a svéd főváros, Stockholm egyik legismertebb klubjában, az Alphabet Street-ben, s hamarosan hí­ressé vált, fő­ként azért, mert sokszor énekelt rá a felrakott le­mezekre. így rövidesen a lemezipar is felfedezte az intelligens af­rikai lemez­lovast, aki kisvártatva a legnagyobb sztárok közé emelkedett. Figyelemre­méltó jelen­ség, hogy tehetsége öröklődött a családban, hiszen Ricky nevű unokahúga az ugyancsak ismert Tic Tac Toe együttes tagja. „Béke, szeretet és egység emberek és népek között: ez sokkal fontosabb, mint a bőröd színe, a pénz vagy a vallási kü­lönbség” - foglalta össze nem­rég hitvallását dr. Alban. Rímfaragók Brigi a tolltartómat nézi Adri a ceruzámat kéri. Mi lesz így énvelem? Elkérik mindenem. Kulcsár Eszter 5.o. Kapál anyóka, apóka Egyszeresek odamegy Mar­gitka, Megkérdi segíthet-e? S ezzel a mesének vége. Bódai Balázs 5.o. Az erdőben zörög a levél, A nyuszika tőle nagyon fél. A vadász is arra jár, A puska végre rátalál. Molnár Tamás 5.o. Szép az élet A kis birka béget, Nyakában a lengő Aranyos kis csengő. Szabján Agnes 5.o. Eszter nagy szemű, Anita nagyfejű. Anita butuska, Eszter okoska. Sánta Adrienn 5.o. Humor rovat Kompromisszum Pistike vasárnap ebéd után beballag édesapja szobá­jába, kezében a matekfüzet, hóna alatt a focilabdája: — Apu, ha megcsinálod a matekomat, megígérem, ma nem focizzuk ki a szom­szédék ablakát. Puska — Nekem a kisujjamban van az egész anyag! — Nekem meg a tolltar­tóm fedelében! Velő tanár úr szövegei — Az idei tananyag nem nehéz. Legalábbis addig nem, amíg én beszélek róla. — Lehet, hogy te tanul­tál, fiam, de egyelőre még nem tudtam kideríteni, hogy mit. — Tudom, fiam, hogy a te lidérces álmaidban én kí­sértek. Vigasztaljon az a tu­dat, hogy az enyémben vi­szont te. — Nem kell félni a fél­évi osztályzatoktól! Csak azok buknak meg, akik nem tudnak semmit. — Ki az abszolút so­vány? — Akinek ha végigfut a hátán a hideg, félúton meg­áll pihenni... Jolika mesekönyve A katicabogár batyuja cím­mel jelent meg a közlemúlt- ban Antalné Bíró Jolán me­sekönyve, a szerző rajzaival. A Gyermekvilág összeállí­tásban gyakran olvashatjá­tok Jolika meséit, az alábbi­akban a kötetből idézzük az egyiket. A szőrdisznó Valamikor régen, amikor még az emberek csak máiét ettek, mert csak terebúza termett, volt egy szőrdisznó a faluban. Amikor megszületett, nagyon aranyos kis malac volt, de amikor kezdett megnőni a szőre, igazi rosszaság lett be­lőle. Nem volt kerítés, amit át ne ugrott volna. Nem jókedvé­ből ugrálta a kerítéseket, ha­nem azért, mert minden perc­ben éhezett. A faluban az emberek na­gyon haragudtak rá. Majdnem mindenhol kifosztotta a pad­lást. Amikor az egyik gazdánál megette az összes terebúzát, átugrott a kerítésen, hogy a szomszédban is jól belakjon. Olyan ügyes volt, hogy soha nem tudták elfogni. A faluban lakott a Jankó is. Szegény Jankó igazi szegény legény volt, mert még máiéra sem tellett neki. Összegyűltek az emberek a faluban, pont a csarnok mellett, hogy mi tévők legyenek. Jankó is ott volt kö­zöttük és hallgatta őket. Azt mondta az egyik ember: — Hogy kéne’ azt a szőr­disznót megfogni? Ássunk egy nagy gödröt és belekergetjük! tj írta és riijzotta: Antuiné »író ,l<ili«n A könyv borítója Össze is tanakodtak, hogy mikor fognak hozzá. Jankónak több esze volt. Hazament és keresett egy kötelet. Megke­reste a szőrdisznót. Az éppen lakmározott az egyik udvarban lévő góréban. Odaoson Jankó a szőrdisznóhoz, és gyorsan rákötötte a nyakára a kötelet. Nem eresztette el, jó erősen megfogta. De a szőrdisznó megugrott, és a Jankó repült utána. Már a falut is elhagyták, de Jankó nem eresztette el a kötelet. A kötél szorulni kez­dett a disznó nyakán, így meg kellett állnia. Nem tudott to­vább futni. Jankó elővette a bicskáját és megölte. Aztán hazaszaladt a faluba, hogy jöj­jenek segíteni, mert megölte a szőrdisznót. Az emberek szaladtak Jankó után. Uram teremtőm! Amikor odaértek, akkora halom tere­búzát találtak a szőrdisznó he­lyében, hogy tíz srófos kocsi vitte haza. Mert amikor a Jankó a disznót megölte, az át­változott terebúzává. Megörül­tek a faluban az emberek. Ki­ki elvitte a maga részét haza. Jankónak is adtak belőle. Színezd ki tetszés szerint a képet!

Next

/
Thumbnails
Contents