Tolnai Népújság, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-06-07 / 285. szám
1997. december 6., szombat Gyermekvilág 13. oldal Vendégünk a Sulifirka A közelmúltban jelent meg a Kajdacsi Általános Iskola lapja, a „Sulifirka”. A Gyermekvilág összeállításban a Sulifirka írásai közül szerepel majd néhány. Az elsőt itt olvashatjátok, a kajdacsi iskolások műve a „Rímfaragók” című összeállítás, „A varázspálca” című írás és a „Humor” rovat is. Váraljai táborozás Az osztályunk úgy döntött, hogy Váraljára kirándulunk. Reggel indultunk négy autóval és körülbelül egy óra alatt értünk oda. Mikor megérkezett a gondnok, felmentünk a táborba, ahol azonnal el is helyezkedtünk. A tábor mellett egy hatalmas erdő, a házaktól kicsit feljebb pedig a medence található. Lakóhelyünktől nem mesz- sze volt a falu, ahová délután be is sétáltunk. Hétfőn egy nagy kirándulást szerveztünk a nagydorogiakkal, akik szintén velünk vakációztak. Óbányára mentünk az erdőn keresztül, ami nagyon messze van és igencsak elfáradtunk. Óbánya nagyon szép hely, onnan Kisújbányára sétáltunk egy patak mentén. Visszafelé már egy rövidebb úton jöttünk. A táborban lepihentünk. Éjszaka, mivel ez volt az utolsó lehetőség, egypáran az osztályból elmentünk és tréfából befogkrémeztük p nagydorogiak ajtókilincsét és ablakát. Másnap sajnos már haza kellett jönnünk. Összesen négy napot tölthettünk Váralján, de nagyon jól éreztük magunkat. Remélem, egyszer még elmegyünk ebbe a csodás táborba! Vaszari Boglárka 6. osztály A varázspálca Egy evvel ezelőtt az íróasztalnál ültem és a leckémet írtam. Mikor végeztem, lenéztem a padlóra, és mit látnak szemeim: egy hosszú fekete pálcát. Odasiettem és amint felvettem, elkezdett csillagokat szórni, majd így szólt: — Három napig azt varázsolom, amit csak akarsz, de előtte mindig hétszer fordíts körbe. — Hurrá! - kiáltottam fel és már indultam is, hogy kipróbáljam a varázspálcát. Mindent úgy csináltam, ahogy a csodabot mondta. Közben azt kívántam: szeretném, ha a leckém kész lenne. Cöci - mert így neveztem el az érdekes botocskát - újra elkezdett furcsa alakzatokat prüszkölni. S ahogy a nyitott könyvekre pillantottam, majd elájultam a csodálkozástól. Minden készen volt! Csak hát hamar letelt az a három nap. Cöci annyira megszeretett, hogy alig akart tőlem elválni. Elbúcsúztunk, és egy szempillantás alatt eltűnt. Ha Cöci el nem tűnt volna, az én mesém is tovább tartott volna. Gyermekvilág-divat A négy éves Simon Brigitta (Bonyhád), ruhaterve Híres indiánok Guatimozin, Mexikó nemzeti hőse Mint az előző részből kiderült, a Hernando Cortez (1485-1547) vezette spanyol csapatok 1521-ban bevették és a földig rombolták a még a fehérek által is káprázatosnak tartott azték fővárost, Tenochtitlánt, s ezzel megszűnt létezni egy nagy indián birodalom. Ám a porba sújtott impérium utolsó uralkodója, Cu- auhtémoc, más néven Guatimozin még élt, a spanyolok az ostrom utolsó óráiban ejtették foglyul. gálát nélkül felakasztatta. „Ártatlanul haltak meg” - írta a krónikás, Bemal Diaz. „A hadjárat minden résztvevője igazságtalannak találta az ítéletet. Nem hiszem, hogy lett volna egyetlenegy is közülünk, aki helyeselte volna ezt a döntést.” Guatimozin elfogása. Rajz egy spanyol krónikából A királyi családhoz tartozó Guatimozin (1495-1525) a II. Montezuma halálát követően mindössze négy hónapig uralkodó, himlőben elpusztult Cuit- láhuac után, mint annak unokaöccse került a trónra. Tudta jól, hogy az aranyért mindenre képes, állig felfegyverzett spanyolokkal, illetve vérszomjas indián zsoldosaikkal szemben nincs semmi esélye, mégis halált megvető bátorsággal és kitartással védte a fővárost. Cortez több alkalommal is küldött követeket az ifjú, mindössze 25 éves fejedelemhez, aki azonban hallani sem akart a megadásról. S amikor Tenochtitlán ostromának utolsó napján, 1521. augusztus 13-án foglyul ejtették a spanyolok, a büszke uralkodó ezt mondta Corteznek: „Megtettem mindent, amit tehettem, hogy népemet és magamat megvédjem. Most itt vagyok előtted, idáig juttattál, tégy hát velem, ahogy jónak látod. De a legjobb lesz, ha most mindjárt végzel velem.” S jóllehet életét ekkor még meghagyták, a kín- padtól nem menekült meg: kínzói azt szerették volna kicsikarni belőle, hogy hova tűnt a rengeteg arany, Montezuma híres kincse, amit korábban Tenochtitlán egyik raktárában láttak. A szerencsétlen sorsú azték - bár talpát tűzzel égették népia maradt: hallgatása és nyugalma legendássá vált. Cortez ezek után nem erőltette tovább a tortúrát, viszont új felfedező útjaira biztonsági okokból - nehogy a háta mögött történjen valami - magával hurcolta Guatimozint. így tett 1524-26-os hondurasi expedíciója idején is. A spanyol hadvezér ekkor ragadtatta magát arra a cselekedetre, amit még közvetlen környezete is elítélt. Egy állítólagos spanyolellenes összeesküvés, tervezett merénylet hírére Guatimozint - nagybátyjával, Tlacopán hercegével együtt - minden vizsA meggyilkolt uralkodó, az aztékok utolsó reménysége - akinek vélt földi maradványait 1949-ben Ixcateopan település mellett megtalálták a kutatók - napjainkban a mexikóiak egyik legnagyobb nemzeti hőse. „Corteznek Mexikóban ma csupán egyetlen képmása van” — olvashatjuk Az arany országai című könyvben. „A dombormű Guatimozin megkínzá- sát mutatja be az arany után mohón epekedő győztes jelenlétében, aki az istenkirálytól az aztékok kincsének rejtekhelyét kérdezi.” Mint tudjuk, hiába. -száDr. Alban, a zenélő fogorvos Egy orvos, akit az egész világ a slágerei és nem a szájsebészeti beavatkozásai miatt ismer. S most ismét Stúdióba vonult, hogy elkészítse élete legjobb lemezét. Egy kiforrott egyéniség talán legszínvonalasabb albuma készült el dr. Alban boszorkánykonyhájában, Stockholmban, állapították meg a rajongók és a kritikusok, amikor az I Believe című lemezt először hallgathatták meg. Dr. Alban Alba Nwapa néven született Afrika olajban gazdag országában, Nigériában, de már 23 évesen Európába, Svédországba költözött nagybácsikájához, hogy elvégezhesse az egyetemet, mint fogorvos. A zeneimádó orvos- tanhallgató, hogy finanszírozni tudja egyetemi tanulmányait, diszkósként kezdett el dolgozni a svéd főváros, Stockholm egyik legismertebb klubjában, az Alphabet Street-ben, s hamarosan híressé vált, főként azért, mert sokszor énekelt rá a felrakott lemezekre. így rövidesen a lemezipar is felfedezte az intelligens afrikai lemezlovast, aki kisvártatva a legnagyobb sztárok közé emelkedett. Figyelemreméltó jelenség, hogy tehetsége öröklődött a családban, hiszen Ricky nevű unokahúga az ugyancsak ismert Tic Tac Toe együttes tagja. „Béke, szeretet és egység emberek és népek között: ez sokkal fontosabb, mint a bőröd színe, a pénz vagy a vallási különbség” - foglalta össze nemrég hitvallását dr. Alban. Rímfaragók Brigi a tolltartómat nézi Adri a ceruzámat kéri. Mi lesz így énvelem? Elkérik mindenem. Kulcsár Eszter 5.o. Kapál anyóka, apóka Egyszeresek odamegy Margitka, Megkérdi segíthet-e? S ezzel a mesének vége. Bódai Balázs 5.o. Az erdőben zörög a levél, A nyuszika tőle nagyon fél. A vadász is arra jár, A puska végre rátalál. Molnár Tamás 5.o. Szép az élet A kis birka béget, Nyakában a lengő Aranyos kis csengő. Szabján Agnes 5.o. Eszter nagy szemű, Anita nagyfejű. Anita butuska, Eszter okoska. Sánta Adrienn 5.o. Humor rovat Kompromisszum Pistike vasárnap ebéd után beballag édesapja szobájába, kezében a matekfüzet, hóna alatt a focilabdája: — Apu, ha megcsinálod a matekomat, megígérem, ma nem focizzuk ki a szomszédék ablakát. Puska — Nekem a kisujjamban van az egész anyag! — Nekem meg a tolltartóm fedelében! Velő tanár úr szövegei — Az idei tananyag nem nehéz. Legalábbis addig nem, amíg én beszélek róla. — Lehet, hogy te tanultál, fiam, de egyelőre még nem tudtam kideríteni, hogy mit. — Tudom, fiam, hogy a te lidérces álmaidban én kísértek. Vigasztaljon az a tudat, hogy az enyémben viszont te. — Nem kell félni a félévi osztályzatoktól! Csak azok buknak meg, akik nem tudnak semmit. — Ki az abszolút sovány? — Akinek ha végigfut a hátán a hideg, félúton megáll pihenni... Jolika mesekönyve A katicabogár batyuja címmel jelent meg a közlemúlt- ban Antalné Bíró Jolán mesekönyve, a szerző rajzaival. A Gyermekvilág összeállításban gyakran olvashatjátok Jolika meséit, az alábbiakban a kötetből idézzük az egyiket. A szőrdisznó Valamikor régen, amikor még az emberek csak máiét ettek, mert csak terebúza termett, volt egy szőrdisznó a faluban. Amikor megszületett, nagyon aranyos kis malac volt, de amikor kezdett megnőni a szőre, igazi rosszaság lett belőle. Nem volt kerítés, amit át ne ugrott volna. Nem jókedvéből ugrálta a kerítéseket, hanem azért, mert minden percben éhezett. A faluban az emberek nagyon haragudtak rá. Majdnem mindenhol kifosztotta a padlást. Amikor az egyik gazdánál megette az összes terebúzát, átugrott a kerítésen, hogy a szomszédban is jól belakjon. Olyan ügyes volt, hogy soha nem tudták elfogni. A faluban lakott a Jankó is. Szegény Jankó igazi szegény legény volt, mert még máiéra sem tellett neki. Összegyűltek az emberek a faluban, pont a csarnok mellett, hogy mi tévők legyenek. Jankó is ott volt közöttük és hallgatta őket. Azt mondta az egyik ember: — Hogy kéne’ azt a szőrdisznót megfogni? Ássunk egy nagy gödröt és belekergetjük! tj írta és riijzotta: Antuiné »író ,l<ili«n A könyv borítója Össze is tanakodtak, hogy mikor fognak hozzá. Jankónak több esze volt. Hazament és keresett egy kötelet. Megkereste a szőrdisznót. Az éppen lakmározott az egyik udvarban lévő góréban. Odaoson Jankó a szőrdisznóhoz, és gyorsan rákötötte a nyakára a kötelet. Nem eresztette el, jó erősen megfogta. De a szőrdisznó megugrott, és a Jankó repült utána. Már a falut is elhagyták, de Jankó nem eresztette el a kötelet. A kötél szorulni kezdett a disznó nyakán, így meg kellett állnia. Nem tudott tovább futni. Jankó elővette a bicskáját és megölte. Aztán hazaszaladt a faluba, hogy jöjjenek segíteni, mert megölte a szőrdisznót. Az emberek szaladtak Jankó után. Uram teremtőm! Amikor odaértek, akkora halom terebúzát találtak a szőrdisznó helyében, hogy tíz srófos kocsi vitte haza. Mert amikor a Jankó a disznót megölte, az átváltozott terebúzává. Megörültek a faluban az emberek. Kiki elvitte a maga részét haza. Jankónak is adtak belőle. Színezd ki tetszés szerint a képet!
