Tolnai Népújság, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-31 / 304. szám
1997. december 31., szerda Sport 11. oldal Labdarúgás? Misi, Emil, Vili, Safi, Babi és a többiek a gólzivatarban BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK! Az 1998-as esztendőre lapunk sportrovata - nem kis utánjárás, illetve anyagi áldozat árán - egyenesen a napfényes Californiából szerződtette a képen látható szakképzett fitness-instruktort. A minden bizonnyal boldog újévben a kellemes külsejű szöszi hölgy segíti majd a Tolnai Népújság sportújságíróinak felkészülését a labdarúgó idény megpróbáltatásaira, és gyors regenerálódásukat a fizikailag és szellemileg egyaránt megterhelő vasárnapi, szerkesztőségi ügyeletek után. Fradi pálya gyepszőnyegébe tiporták válogatottunkat. 1-7 lett a vége, a Jani bácsi már akkor sejtette, a visszavágón sem kapunk sokkal kevesebbet. A belgrádi Maraca- nában Babi is megtapasztalhatta, milyen felemelő érzés úgy védeni, ha nincs előtte Csapat. Pedja Mijatovics egymaga négyszer (a két meccsen hétszer) emelte a mennyországba Jugoszláviát. Összesítésben 12-1 oda. A jugók utaznak a francia- országi világbajnokságra, mi pedig maradunk az álmainknál, s a képernyők előtt. Jani bácsi már Belgrádban sejtette, a jugók nemzeti csapatunkkal együtt az MLSZ-t is „kivégezték”. Hogy mit hoz a jövő (év), egyelőre talány. Ezt még a Jani bácsi sem sejt(het)i... Azt már Minarik Ede óta tudjuk, hogy kell egy csapat. De nem mindegy, hogy milyen. A mosodás akkor még egy szelet vajaskenyérrel, vagy villamos vonaljegyekkel a környék legnagyobb tehetségeit csalogatta a Csabagyöngye FC kevésbé acélos, ám annál lelkesebb együtteséhez. Napjainkban egy-egy magyar játékos átigazolásakor csak úgy röpködnek a forintmilliók, a fene tudja mi ér rajtuk ennyit. Persze a csapatot akár ma is hívhatnák Csabagyöngyének (a szponzor után), s a „kevésbé acélos" jelző is stimmel. Csak a lelkesedés miatt lehet némi hiányérzetünk. - fl- A Jani bácsi már akkor sejtette. Bár a Helsinkiben - tegyük hozzá óriási malaccal - megmentett egy pontnak köszönhetően nem egészen egy hónapig újra élt a remény, a Jani bácsi már akkor sejtette. A szerencse északi rokonainknál - talán bepótolva, hogy korábban huzamosabb ideig messzire elkerült bennünket - mellénk pártolt, ám a pótselejtező sorsolásakor mindany- nyian tudtuk, a folytatásban már Fortunára sem számíthatunk, csak magunkra. így is történt, s a Jani bácsi ekkor már sejtette, nem lesz benne köszönet. Hát, nem lett. Ki tudja miért, mégis óvatlanul reménykedve vártuk azt a hűvös Üllői úti estét, aztán a mi fiaink és a jugoszlávok egymásnak feszültek. Pontosabban a plávik nyomtak minket - agyon. Az olyan kérdések, hogy vajon „partiban leszünk-e a jugókkal”, „képesek leszünk-e legalább megszorítani a déli labdazsonglőröket” pillanatok alatt értelmüket veszítették. A Jani bácsi már a játékos- kijáróban sejthette, amikor a fiúk még csak egymást méregetve, csendben fogadkoztak. A második percben zörgött Safi hálója. A Janival, Emillel, Vilivel, Gabival és Misivel „megerősített” védelem összeomlott, mint kártyavár a huzatban. A tizedik percben már három fával mentek Sza- vicsevicsék, s a szünetig a Szilveszteri mottók ASE férfi kosár: „A paksi halászlének nincsen párja, mostanában mégis a Gulyás járja.” F erropatent-Lazúr Szekszárd SE: „Párosán szép az élet, csodát teszünk még a télen.” PSE foci: „Nagy zsugá- sok vagyunk, bírjuk' a Blattot.” Csillag Balázs: „Egy a csillag fenn az égen, középtávon ragyog szépen.” Nyeretlen tolnai labdarúgók: „Mindig az első a legnehezebb.” Dombóvári férfi kosárlabda: „Alig zötyög már a vasút, visz-e még felfelé ez az út?” Istlstekker János és Arató Dávid: „Isten véletek jó szekszárdi kerekesek, Csizmaországban is derekasan tekerjetek!” KSC Szekszárd: „Épül Újvár itten, csapata a nyolcba libben.” Autó Techno Szekszárd: „Szeretett vezérünk! Se veled, se nélküled.” ASE foci: „A tavasz a mi évszakunk, mindenkit szétszaggatunk.” Kalocsai Zoltán: „Három a magyar igazság!” Dunaszentgyörgyi foci: „Megfogyatkozva bár, de törve nem, csörtet a Limex előre fel.” EGO Sport Thelena SK: „Szállodatulajdonos a főnökünk, magyarosítja a nevünk.” Györkönyi labdarúgás: „Ó, azok a régi, szép idők, drága, aranyos esztendők!” Acs Péter: „Szorgalmas mesterember, mindenkit szívesen megver.” Gergelics Natália: „Kiszáll a Quinter, a Nati mégis jól sprintéi.” Dombóvári FC-Ariel Műszaki Áruházlánc: „Ismét eljő az újév, istenem, ugye nincs már hosszabb cégnév?” Faddi focicsapat: „Se kereskedőnk, se költőnk már, Kalmárunk és Radnótink is tovább áll.” Maradona: játékosedzö? Diego Maradona a legfrissebb hír szerint játékosedzőként tér vissza az SSC Napoli kötelékébe. Hétfőn Párizsban Guillermo Coppola, az argentin futballista ügynöke és egy nápolyi üzletember folytatott megbeszéléseket. Nicola Rivelli,, aki nemcsak tehetős pénzember, hanem ismert politikus is, jelenleg azt tervezi, hogy fölvásárolná a Napolit. Az olasz futballklub nehéz anyagi helyzetben van, ennek megfelelően gyengén is szerepel a bajnokságban. Többen úgy vélik, biztos kieső. Ezt megelőzendő szerződtetnék Maradonát, aki nemcsak játszana, hanem edzősködne is. — Diego egyszerűen segíteni akar - nyilatkozta Rivelli, idézve Coppola párizsi kijelentését. — Még lesznek megbeszéléseim az SSC Napoli mostani klubelnökével, Corrado Ferlainóval a klub megvásárlásáról. Számomra bíztató, hogy Maradona jönne. Diego Maradona közreműködésével 1989-ben UEFA-kupát nyert a Napoli, 1990-ben olasz bajnoki diadal részese is volt. Rá két évre távozott Nápolyból. Halódóban a varsádi foci Sovány, de mégis vigasz: nem csak az összmagyar, a varsádi foci is halódik. A falu pályáját több évtizede, elrétesítésének kezdete óta csak a pucok szántja fel a Kovács II, meg a Balogh Csoszi helyett (Jézus- kám, be nagy spílerek vótak). Nagy kihasználatlanságában pár éve az egyik keresztléc földre vitte jobb kapufáját, életveszélyes mászókát biztosítva ezzel a helyi ifjúságnak. A varsádi gyerkőcök azonban újabban már a keresztlécre sem akaszkodnak, a kapufamászás helyett két másik sportágnak hódolnak. Egyiket a fut- ballplaccon művelik, mint - nagyítóval - a képünkön is látható ádáz tollascsatákat vívnak a nagyi kifeszített szárító kötele fölött. A menők játékává azonban a vízilabda vált. A faluszéli halastavaknál jobb helyszínt elképzelni sem lehetne. A játékosok lenyűgöző környezetben, a pontyok, pisztrángok, angolnák, piranhák, szardíniák között lavírozva próbálják meg a kis tó két végébe lecövekelt kapukba juttatni a Piroska néni nagyszoknyájából varrt rongylabdát. A titánok játékát csak a félhomályban őket rabsicoknak tartó halőrök sörétjei szokták megzavarni. A kölykök besötétedvén egy-egy Kanizsai Világos fényében a faluvégi bögrecsárdában pólóznak tovább az Úttörőházból örökölt kedvenc társasjátékukkal, a „Marco Polo kalandjai a szocialista Kínában” dobókockással. Nem árt, ha gyakorolnak. Könnyen lehet, hogy csak a társas marad nekik, ugyanis bejelentkezett a férfi válogatott. A világversenyek előtt a Keménycsapat szívesen készülne a lágy vizű varsádi halasban. Az 1997-es esztendő cikije(i) Jó estét, jó szurkolást! Már mind a húsz körmömet lerágtam az izgalomtól - a ropi és csípsz már korábban elfogyott -, amikor a sevillai férfi vízilabda Eb döntőjében kettő-kettőnél a magyarok támadtak. Az idő pedig vészesen fogyott, 35 másodperccel a vége előtt a Jenő Benedeket biztatta egy kapáslövésre, ő azonban tovább adta a játékszert Kásásnak. A fináléban már második találatánál tartó szőke, angyalarcú óriást azonban lenyomták a víz alá. „Kásás már nem fog lőni” - jegyezte meg ekkor Jenő, ám a fiatalember ügyet sem vetett a pesszimista megjegyzésre, és embertelen nagy gólt ragasztott a jugók kapujának felső sarkába. Nyertünk 3-2-re. A magyar pólós válogatott 20 év után újra Európa- bajnok lett. Én pedig végre kimehettem a konyhába egy újabb zacskó ropiért. „Jó estét, jó szurkolást!” Neked is, Jenő! Szemorvos, Bern, 1954. Közszájon forog a történet, miszerint az aranycsapat még élő tagjai egyik szokásos ösz- szejövetelére (Czibor Zoli még tanúja volt az eseményeknek) Grosics Gyula mintegy negyedórás késéssel érkezett. Mint mondta, restelli, de szemorvoshoz kellett mennie, ugyanis gond van a látásával. Puskás Öcsi, a maga egyszerű, szókimondó stílusában - és néhány „kötőszó” kíséretében - mindössze annyit jegyzett meg: „Gyula, neked 1954-ben kellett volna szemorvoshoz menned, akkor most világbajnokok lennénk!” Kocsonya Tysonéknál. Tyson mama a következő szavakkal bocsátotta útra fiacskáját a Holyfield elleni profi ökölvívó világbajnoki címért folyó ütközet előtt: „Májki, az ünnepi kajához már megvettem a húst, körmöt is kaptam, de egy kis disznófül nélkül nem igazi a kocsonya. Hozzál már egy darabot” ... Ronaldo új koronája. Az utóbbi hetekben kitüntetés- és díjhalmozóvá előlépett brazil labdarúgózseni, Ronaldo újabb elismeréssel gazdagította gyűjteményét. A futball statisztikai adatait nyilván tartó német szervezet, az IFFHS képviselője az évszázad legszebb fogsorával rendelkező játékosnak dukáló „Aranykoronát” nyújtotta át bensőséges körülmények között az ismerősei által egyszerűen csak Hódnak becézett csatárfenoménnak.
