Tolnai Népújság, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-29 / 302. szám

4. oldal

Megyei Körkép

____________________— SZEKSZÁRD, BÁTASZÉK Es KÖRNYÉKE 1997. december 29., hétfő

Mit tehet egy munkanélküli fiatal?

Esély Klub

Bőven van részünk társadalmi és egyéni krízishelyzetekben. Különösen nehéz, és hosszútávon sorsalakító, ha a krízis éppen a fiatalokat érinti. Például ha a fiatalok kerülnek a munkanélküliség állapotába. Ez a tendencia negatívan befolyásolja az egyén, annak családja, és hosszabb távon a társadalom, a nemzet fejlődését. Hiszen kihat az egész társadalom gazdasági, szociális, közérzeti (mentálhigiénés) helyzetére. Éppen ezért e tény a jövő társadalmának - amelynek főszereplői lesznek a mai fiatalok - kulcskérdése.

Munkába állásuk, lehetőségeik - ugyanúgy mint a más korosztályhoz tartozóknak lehetőségei korlátozottak. Adott egy kényszerpálya, amely nem kedvező, s tőlük függetlenül működik. Hogy e nehéz helyzet viselésében, kezelésében, és partikuláris megváltoztatása érdekében mit tehet egy munkanélküli fiatal, az nem elhanyagolható kérdés.

Ami ma még össztársadalmi szinten nem válaszolható meg, megválaszolható viszont helyileg és egyénileg.

Ezt szeretné elősegíteni a címben jelzett Esély Klub, amelyet a Szekszárd Városi Mentálhigiénés Műhely az Országos Foglalkoztatási Alap támogatásával ajánlott egyes településeknek (Pálfának, Simontor- nyának, Lengyelnek, Závod- nak, Mucsfának, Kisvejkének, Tolnának, Bátaszéknek és Bölcskének).

Közülük ezideig két település (Pálfa és Bátaszék) munka- nélküli fiataljai voltak fogadókészek arra, hogy a teljes esélytelenség látszata mellett is önvédelmük, önfejlesztésük, jobb közérzetük érdekében lépjenek.

— Mit nyújtott önnek az Esély Klub? - kérdezem V.IBátaszéken

tói, aki már részt vett egy ilyen esélynövelő tréningen Pálfán.

— Nekem sokat segített, sajnálom, hogy befejeződött. Azóta sok mindent másként látok. Felszabadultabb, bátrabb, aktívabb lettem. Sok új, önmagamba építhető ismerettel, készséggel gazdagodtam. Jó lett volna ezt már régebben elvégeznem. Tisztábban látom, hogy mit is akarok valójában, és ehhez tudatosabban választom meg a lépéseket.

— Hogy érezte magát ezeken az együttléteken?

— A hangulat kötetlen, baráti, szeretetteljes volt. Valamennyien alig vártuk a következő találkozásokat.

Ehhez hasonló vélemények hangzottak el a zárófoglalkozáson.

A következő Esély Klub 1998. január 7-én indul Bátaszéken a Munkaügyi Központ kirendeltségének szervezésében, ahol korlátozott számban még fogadnak jelentkezőket. E lehetőség más településeknek is a rendelkezésére áll, ahol 15-20 munkanélküli fiatal szeretné könnyebben elviselni jelenlegi élethelyzetét, s lehetőségei függvényében gyorsítani a kilábalást.

Az Esély Klub 3 hónapos (heti 4 órás) közösségi együtt- lét, amely olyan témaköröket helyez fókuszba, mint az egyéni erőforrások, és gyengék elemzése, önismeret, önbizalom, önvédelem fejlesztés; hatékonyabb kommunikáció és kapcsolatjavítás; élet (cél) tudatos kimunkálása; pozitív szemlélet kialakítása; álláskeresési alapismeretek elsajátítása. S nem utolsósorban egy „jó buli” közösségi megerősítéssel, a szolidaritás növelésével. (Informálódni lehet a Városi Mentálhigiénés Műhelynél, telefon: 74/316-722).

Dér Miklósáé

Hat gyerek, hét kilogramm kenyér a hétvégén

Hivatása: főállású családanya

Bátaszék-Lajvér 33. A modern, nemrégiben épült lakóházban Batár Bálint és családja lakik. Hat gyereket nevelnek, a férj a téeszben traktoros, a feleség otthon van. Foglalkozása: főállású, hivatásos családanya.

Az Alföldön, Kiskunhalason született Batárné. Ezután Nyékipusztára, majd BátaszékBatár Bálintné

Lajvérra került. 1978-tól, az iskolát követően a FOKl-ban dolgozott, aztán sorban jöttek a gyerekek.

— Most 35 éves vagyok. Tizennyolc éves voltam, amikor az első született. Tizenkét gyereket szerettünk volna, hat lett. A legidősebb Anita 16, Szabolcs, Melinda 15 éves, varrónőnek tanul Szekszárdon, Krisztián 14, Balázs 7, Dávid 5 éves.

A gyerekekkel sok a munka, ezért is maradt velük otthon. Állandóan főzni, mosni kell a családra. Anyagilag sem könnyű, mert a gyerekek után 31.500 forint családi pótlék, 25 ezret keres a férj, meg 10 ezer anyasági a havi bevétel. Ebből fizetik a villanyt, a vizet, a tévét és ami marad, abból élnek.

— Hogyan élünk? Húsra

egyáltalán nem költünk, mert megtermeljük. Férjem ami kukoricát kap a téeszből, abból disznókat nevelünk. Apósomnak van egy kis kertje, ott gazdálkodunk.

Amikor kell, mindenki megfogja a munka végét, a legkisebbtől a legnagyobbig. Ba- támé úgy neveli a gyerekeit, ha kikerülnek a családból akkor is megállják helyüket.

— Azt mondják, ahol sok a gyerek, ott segítik egymást a tanulásban. Nálunk más a helyzet, mert nagyon sokat veszekednek, lázadoznak. Ekkora gyerekeket már nem lehet megverni.

Hétvégén hét kilogramm kenyeret vesznek a boltban, tejet nem, mert nagyon drága, csak akkor, ha süteményt sütnek, de az is nagyon ritkán fordul elő.

Csokira is kevés jut. A férj haragszik az édességért, mert ku- porgatós, azt mondja, másra kell a pénz.

Hiába, a ku- porgatásból élünk. A férjemet sokan elítélik azért, mert ezer forintokat ad bevásárlásra.

Amire elég, azt megveszem, amire meg nem jut, azt majd legközelebb szerzem be. így van ez nálunk.

— A cipővel, meg a ruhával úgy vagyok, amit kapok elfogadom. Egyszerre mind a hatnak nem tudok lábbelit venni. Egy hónapban csak egy gyerek kap cipőt.

Hetedik éve laknak a lajvéri házban. A régi vizes, öreg házat néhány éve elbontották, s újat építettek.

— Megkérdeztük az OTP-t hitel ügyben. Az akkor még négy gyermek után 450 ezret adtak, a többit 3 százalékos kamatra, meg 100 ezret az akkori tanács adott kamatmentesen. Annyit összegyűjtött a férjem, hogy tavaly mindent kifizettünk. Most már tudjuk, hogy a sajátunkban vagyunk, nem kell attól félni, hogy elárverezik a fejünk fölül. Sokan mondják, ebből, meg abból élünk, a saját fizetésből boldogulunk. Én nem is haragszom érte, hogy a férjem beosztja a

Krisztián, Melindával

pénzt, ha nem így csinálná, nem lenne ennyi minden, nem tudtuk volna a házat felépíteni. (péteri)

FOTÓ: ÓTÓS RÉKA

A vízgazdálkodásról Szálkán

A Szekszárd-Paksi Vízitársulat adott otthont Szálkán annak az elnökségnek, melyet szeptemberben a vízgazdálkodási társulatok küldöttgyűlése választott újjá. A vezetőség előtt álló feladatokról beszélgetünk Sződi Imrével, az új elnökkel.

— Októberi ülésünkön jelöltük ki azokat a feladatokat, melyeket a 12 területi egység részéről fontosnak ítéltek a képviselők. Mindent meghatároz, hogy szövetségünk érdekképviseleti szervezet. Ennek megfelelően 2002. évig terveztünk programot. Elsősorban a vízrendezéssel kapcsolatos, a vízitársulatok szervezeti életét segítő, érdekeiket képviselő problémákat fogalmaztunk meg. Szem előtt kell tartani az Európai Unióhoz való csatlakozásnak a megfelelő, új címzett és céltámogatásokat — magyarázza Sződi Imre elnök, országgyűlési képviselő.

— A vízügyi törvényben meghatározott közfeladatok hogy hatnak a kis emberekre, az új földtulajdonosokra?

— A földtulajdonosok érdekeltségi hozzájárulást fizetnek kötelezően. Amit a szövetség érdekükben tehet, az a megfelelő állami pénzeszközök megteremtése. A földterületeken levő csatorna egy része a vízitársulatokhoz tartozó tulajdonosok területe, de a főgyűjtők többsége állami tulajdon. Ezért a vízügytől az állami finanszírozás minden lehetőségét meg kell ragadni. Újabb kapcsolatot építettünk a földművelésügyi tárcával, ahol ugyanolyan támogatást biztosítanak, mint a KHVM. Az öntözőcsatornák amelyeket valamikor megépítettek, ma nincsenek karbantartva. Az új tulajdonosok még nem érzékelték ezek fontosságát. Sem a belvízelvezetésben, sem az öntözésben nem használják megfelelően. A földművelésügynek is fontos feladata kell, hogy legyen. A megkezdett tárgyalásaink biztatóak, céljainkra támogatást is tudunk

A szálkai kettős tórendszer

szerezni. Itt térülne meg, hogy a társulati tagnak nemcsak fizetni kell, de valamit kap is.

— Mindennél fontosabb, hogy jelenjen meg a saját érdekeltség - csatlakozik a beszélgetéshez dr. Kovács Gábor az országos szövetség egyik alel- nöke. A valós érdekeltségek finanszírozását meg kell oldani. Korábban egy társulatnak, szövetkezetekkel, gazdaságokkal volt kapcsolata, most többszáz tulajdonossal kell ugyanezt tennie. Törvénymódosításra lesz szükség, hogy a kistulajdonosok érdekérvényesítése kezelhetővé váljon. A privatizáció során nagyon sok vízgazdálkodási létesítmény a senki földjévé lett. A meliorált területeken óriási beépített értékekkel nem tudnak mit kezdeni, ugyanis a fölötte lévő

földet elárverezték. Ezeket nem úgy kell tekinteni, hogy a szocializmusban épült és nincs rá szükségünk. A társulatokat nem a szocialista nagyüzem, hanem Széchenyi István hozta létre. Nagyon speciális magyar vízgazdálkodási szervezet volt és ennek nagyon nagy jövője van.

Az államnak nem szabad kiszállni a finanszírozásból. Ha az érdekelt letesz egy forintot, akkor az államnak valamennyit hozzá kell adni, kiszámítható módon.

— A tolnai dombság völgyeiben folytatódik-e a víztározók építése, ami a múlt évtizedekben indult?

— Fontos feladatnak tartom - mondja Sződi Imre - a völgyzáró gátakkal és más módszerekkel történő vízkészlet megtartását. Erre a KHVM-nek kidolgozott támogatási terve van. Ezeket a Kapos-Koppány-völgyi és a Szekszárd-Paksi Vízitársulatok is jól ismerik. Ennek megfelelően alakítják saját terveiket, ezekről esett szó a szálkái országos elnökségi ülésünkön. Decsi Kiss János

Mi a teendő tetvesség esetén?

A fejtetű megjelenése megyénkben nem újkeletű probléma, hiszen ha azt évekre visszamenőleg vizsgáljuk, 1992. és 1996. között a lakossághoz viszonyítva 0,5 és 0,6 százalék között mozgott a fertőzöttség aránya.

Az iskolákban a tetvesség terjedésének kedvez az összezártság, a gyermekek fejének közvetlen érintkezése a fésűk, sapkák cserélgetése, próbálgatása, stb. Amennyiben kiderül, hogy a közösségben tetves gyermek van, ez járványügyi jelentőséggel bír. Ha a szülő fedezte fel a tetvességet és orvoshoz vitte gyermekét, akkor a megfelelő kezelés biztosított. Hasonló a helyzet akkor is, ha az iskola védőnője észlelt tetvességet. Amennyiben a pedagógus talált rá, célszerű, ha a védőnőhöz fordul, amennyiben ő nem érhető el, a szülőnek kell jeleznie, hogy vigye gyermekét orvoshoz, és feltétlenül értesíteni kell az iskolaorvost, hogy gondoskodjon az iskolai szűrésről.

Az elsődleges ellátást követően a pedagógusra igen komoly szerep hárul - hiszen ő találkozik nap mint nap a szülőkkel - hogy megakadályozza a pánikot a szülők között. Általában az tapasztalható, hogy a gyermekek nem csinálnak belőle „nagy ügyet”, ezzel szemben a felnőttek szégyennek, megbé- lyegzettségnek érzik, eltitkolni valónak tartják. A ma használatos tetűirtó szerek (Nittyfor, Pedex) nem csak a tetűt, hanem a serkéket is elpusztítják megfelelő alkalmazás esetén. Nagyobb gondot jelent a serkék eltávolítása, mivel ezt egyenként kell a hajszálakról lehúzni, és ennek kivitelezése például egy dús, derékig érő hajkorona esetén nem is könnyű feladat. A serkék elpusztulását úgy lehet megállapítani, hogy köröm között összenyomható, míg az élő serke kipattan a két köröm közül. A serkéket a tetű nyálkával rögzíti a hajszálra, ezt a ragasztót az ecet oldja. A haj enyhe ecetes vizes leöblítése, illetve a száraz haj ecetes vízbe mártott fésűvel való át- fésülése megkönnyíti, hogy mielőbb serkementessé tegyük a fertőzött egyént.

A te tűirtószer irritálhatja a fejbőrt, ezért indokolatlan használatát el kell kerülni. A serke életciklusát alapul véve 10-20 nap múlva ismét célszerű átnézni a gyerek haját - elsősorban a fülek mögött és a tarkótájon - hogy meggyőződjünk a kezelés eredményességéről. Amennyiben újabb serkék vannak, a kezelést meg kell ismételni. Fejtetvesség esetén az első kezelés követően, ha azt az utasításnak megfelelően, lelkiismeretesen végezték el, a gyermek folytathatja szokásos életvitelét, tehát közösségbe mehet, nem indokolt eltiltani a sporttól, közös rendezvényektől.

Dávid, Anita birodalmában