Tolnai Népújság, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-20 / 297. szám

14. oldal Gyermekvilág 1997. december 20., szombat Egy kis tudomány Mi is az a hologram? A fantasztikus filmek elen­gedhetetlen „kelléke” a há­romdimenziós kép, modell, vagy ábra, ami a fejlett tech­nikát hivatott képviselni a tör­ténetben. Bármilyen tárgyról készítünk fényképet, az a tár­gyat síkra vetítve mutatja. A térbeli elhelyezkedését a fé­nyek és árnyékok, valamint a perspektíva segítségével tud­juk a kétdimenziós kép alap­ján elképzelni. A tudomány azonban már eljutott odáig, hogy háromdimenziós, tehát térbeli képet is készíthetünk tárgyakról. Ezeket a képeket hologramnak nevezzük. Ho­logramot egyszínű fénnyel készíthetünk, amit lézersugár bocsát ki. A lézer fényét a tárgy felé irányítjuk egy len­csén át, de útjába még egy fé­lig áteresztő tükröt is helye­zünk. így a fénynyaláb ketté válik, egyik része a lencsén, másik a tükrön megy át, s mi­vel nem egyforma utat tesz­nek meg, a fényképlemezről is különbözőképpen verődnek vissza. Ezzel jön létre a térha­tású kép. Van olyan hologram, ami csak lézerfényben látható, de van olyan is, ami természetes fényben is megmutatkozik. A művészi hatású képek készí­tésén túl a hologramokat egyes gyártási folyamatokban is alkalmazzák. Hologramo­kat láthatunk a jövedéki ter­mékek - kávé, dohányáru - zárjegyén is, mégpedig azért, mert szinte lehetetlen hamisí­tani őket. A holográfia kidolgozása egy magyar származású tu­dós, Gábor Dénes nevéhez fűződik. Ő vetette fel 1948- ban a hologram kidolgozásá­nak lehetőségét. Az Angliá­ban élő és munkálkodó tudós 1971-ben a holográfia kidol­gozásáért Nobel-Díjat kapott. Gyermekvilág-divat Erős Anikó (Grábóc) ruhaterve Híres indiánok Tupac Amaru lázadása Miután Atahualpát 1533. szeptember 29-én kivégezték a spa­nyolok, maga Pizarro nevezte ki az új inka uralkodót, Paullu személyében. Az indián vezetők azonban elutasították ezt a lé­pést, s II. Manco Capacot ültették a trónra. II. Manco 1536-37- ben felkelést szított a fehér betolakodók ellen, de nem járt si­kerrel, s 1544-ben életét is vesztette egy orgyilkos tőrétől. 1571-ben a tehetséges Titu Cusi inka fejedelmet éri el vég­zete - ugyancsak orgyilkosok által - , majd 1572-ben meg­adja magát a spanyoloknak az utolsó uralkodó, Tupac Amaru is. Mint a korona árulóját ítél­ték halálra, s végezték ki nyil­vánosan Cuzco főterén. Ezzel be is fejeződött Peru meghódí­tása, legalábbis ez látszott a fel­színen. Hogy a spanyolok mennyire félreismerték a hely­zetet, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még két­száz évvel később is véres zen­dülések rázták meg a perui ki­rályságot, azaz az egykori inka birodalmat. S ráadásul az 1780- ban kitört felkelést egy bizo­nyos José Gabriel Tupac Amaru (1738. március 19.-1781. május 18.) vezette. Az inka hercegi leszármazott José Gabriel 1770-ben kérel­mezte - sikerrel - a spanyol ki­rálytól, hogy felvehesse az őt jog szerint is megillető Tupac Amaru nevet. S az sem vélet­len, hogy már ugyanebben az időben hevesen ostorozta - elő­ször csak kérvényeiben - az in­diánok elnyomását, az őslako­sokkal szemben elkövetett bű­nöket. Panaszai azonban süket fülekre találtak, s ezért elhatá­rozta, hogy harcot hirdet a spa­nyolok ellen. 1780. november 10-én José Gabriel ki végeztette a lakosságot sanyargató területi kormányzót, s bejelentette a gyűlölt adók és vámok eltörlé­sét. Népszerűsége hirtelen óri­ási mértékben megnőtt, s indiá­nok, meszticek, sőt a rabszol­gaként tartott feketék ezrei is csatlakoztak hozzá. Tupac Amaru erre november 16-án kiadta híres rendeletét, mely - elsőként az Újvilágban - eltö­rölte a rabszolgaságot. Másnap Sangarara falunál megverte a spanyol királyi seregeket, ám ezután egy komoly taktikai és stratégiai hibát követett el: nem vonult be a közeli, gyengén vé­dett, egykori inka birodalmi fő­városba, Cuzcóba. Igaz, de­cemberi déli hadjáratában sorra hódoltatta meg a kisebb telepü­léseket, s mindenütt elkoboz- tatta a királypártiak vagyonát, s kiszabadíttatta a rabokat börtö­neikből. Tupac Amaru 1781. január elején került ismét a közben már alaposan megerősí­tett Cuzco közelébe, s január 4- én indította meg támadását a város ellen. Ám nem járt siker­rel, s január 10-én kénytelen volt visszavonulni a mind na­gyobb erőre kapó spanyolok, il­Emlékérem José Gábrielről letve a sorozatban átalló inka főnökök csapatai elől. Az ost­romlóból ostromlottá váló Tu­pac immár nem kerülhette el végzetét: április 6-án Tungasu- cánál megpróbált ugyan áttörni a spanyol reteszen, ám a közeli folyónál elfogták. Őrzői Cuzcóba szállították, ahol először megkínozták, majd halálra ítélték. A főtéren négy lóval tépették szét, s családtag­jait, illetve hűséges alvezéreit hasonló kegyetlenséggel ölték meg. A felkelés azonban nem szűnt meg: még közel egy évig tartott, míg a spanyolok mind­egyik csapatot leverték. A meg­torlás méreteire jellemző, hogy a a több tucat tagot számláló Tupac Amaru családból mind­össze egy fő - Juan Bautista Tupac Amaru - élte meg, s ő is csak 40 (!) évi spanyolországi és afrikai raboskodás után ha­zája, azaz Peru függetlenné vá­lását. -szó­Egy jó házból származó úrifiú „Egy fiú, aki előkelő családból származik, remekül táncol és énekel, mindig mosolyog és botrányosan fiatal” - kezdte nem is olyan régen a német VIVA zenei televízióban a Marcel Roma- noffal készült interjút a műsorvezető. És n\i volt erre az ifjú titán vá­lasza? Elnevette magát, majd megköszönte a felvezetést. Semmi hőzöngés, semmi ma­gamutogatás, semmi nagyké­pűség: Marcel egy új generáció bálványa, egy igazi úrifiú, aki kamaszos bájával és hangjával rajongók százezreit hódította meg szinte napok alatt. „Hogy mi a sikerem titka? Igazán nem tudom. Én csak egyszerűen magamat adom, amikor kiállók a színpadra, és jól érzem magam, ahogy az életben is szoktam.” - magya­rázta Marcel az interjúban. És, hogy ki ő? Marcel a hol­landiai Maastrichtbn született és nőtt fel. Elődei a híres orosz Romanov (cári) dinasztia tagjai voltak, nevüket ma is büszkén viseli. Marcel már gyermekko­rában gondolkodott a jövőjén, s eredetileg áruházat szeretett volna nyitni, de azután meg­gondolta magát és inkább vilá­got akart látni. 17 évesen Pá­rizsba utazott és pincérként dolgozott, azután Angliában is eltöltött néhány hónapot. A szerencse nem kerülte el, mert amikor hazatért Maast- richtba, barátai felkérték, hogy táncosként vegyen részt a ZHI­VAGO európai turnéján. S amikor egy fárasztó koncert után hazafelé indultak, Marcel elkezdett együtt énekelni az au­tórádióból szóló slágerrel, s erre azonnal felfigyelt a ZHI­VAGO menedzsere, akinek egyből megtetszett a szimpati­kus fiú hangja és stílusa. Egy héttel később már első pop- dance számát rögzítették egy stúdióban, a Show Me The Way To Your Heart-ot, ami azonnal hangos siker, Marcel pedig sztár lett. Ma már szinte minden tinimagazin címlapjá­ról Marcel mosolyog vissza, a rádiók és a televíziók előszere­tettel játszák felvételeit, s az ötödik Total Dance Fesztivál egyik legnagyobb sztárjaként december 27-én fellép Buda­pesten is. Meglepő ajándékozás Izgalommal készültünk a karácsonyra. Mit ajándé­kozzunk a barátainknak? Könyvet? Faliképet? Térí­tőt? Nem, nem, egyik sem jó ötlet. Fogalmunk sincs, milyen díszek illenének a bútoraikhoz, falaikhoz. — Tudod mit? - mondta a velem együtt töprengő ba­rátom - Vegyünk nekik fa­linaptárt! Arra egész évben szükségük lehet. Vásároltunk hát egy szép művészeti naptárt. Ilyet én is elfogadnék - mondogat­tuk közben egymásnak. El­jött a karácsony és az aján­dékozás ideje. Átadtuk egymásnak a meglepetéseket. Kíváncsian téptük föl a díszes csomago­lópapírokat. Mit rejteget­het? Nahát! Erre bizony nem számítottunk! Mindannyian egy-egy szép falinaptárt tar­tottunk a kezünkben. Ők is, mi is. Elnevettük magunkat? Vajon hogyan találták ki, hogy mi a legpraktikusabb ajándék? A LáncSzem nyomán Játsszunk! Zálogosdi Egészen kis gyerekeknek való játék, bár ha nagyon gyorsan megy, és ha a já­tékvezető ügyes, nagyobbak is jól elszórakozhatnak vele. A társaság leül az asztal köré, mindenki felteszi az asztalra p Jtçzét. Mind együtt mondják: „Ki-ki maga mesterségét foly­tassa...” Ekkor a játékvezető gyor­san közbevág, és például ezt mondja: „Repül a madár.” Mivel ez az állítás igaz, mindenki felemeli a kezét. Újra leteszik a kezüket és ugyanígy folytatják, azzal a különbséggel, hogy ha a já­tékvezető olyat mond, ami nem igaz, például „varr a kutya” akkor a kezek az asz­talon maradnak. Aki habozik, rosszkor emeli fel, vagy az asztalon hagyja igaz mondat esetén is a kezét, az zálogot ad. Kiváló szórakozás aztán a játék végeztével a zálogok kiváltása. A játékvezető fel­emel egy zálogba adott tár­gyat és megkérdezi a társa­ságtól: mit érdemel az a bű­nös, akinek a záloga a ke­zemben van? A többiek pe­dig - általában mulatságos - feladatot adnak a tulajdo­nosnak, amit ha elvégez, visszaszerezheti a zálogba adott tárgyat. Szarka doktor túlsúlyos táskája Vicces! A kismalac valahogy beszökik az udvarról a lakásba. Kíván­csian ténfereg a konyhában, szobában, egyszer csak felfedez egy konnektort. Egy darabig nézegeti, majd megszólal: — Na, mi van, öcsi, befalaz­tak? — Szervusz kisfiam! Apá­dat keresem, merre van? — Ott van hátul a disznók­nál, meg tetszik majd ismerni, mert sapka van rajta! — Jean, hozzon be lószer­számokat! — De miért, uram? — Ki akarok rúgni a hám­ból... — Mi ez a nagy patkódobo­gás, Jean?-r- „Fakó” lett a nadrágja, uram! Szokásos reggeli kőrútjára in­dult szarka doktor. Csőrébe kapta az orvosi táskáját, s fel- emelkedett az erdő fái fölé. Ám nem sokáig repkedhetett, mert olyan nehéz volt a tás­kája, hogy leejtette a csőréből. A táskája zuhant lefelé, aztán puff! földet ért. Éppen egy arra járó egérke fejére esett. Jajon- gott az egérke, a szarka doktor meg leszállt a földre, és így szólt: — Elnézést, elnézést, kér­lek, ne haragudj rám! Sajnos nehéz volt a táskám, nem bírta a csőröm. Tudom, tudom, ez nem mentség, éppenséggel ke­vesebb holmit is pakolhattam volna bele. — Né2d csak, hogy meg­ütötte a fejem - mutatta búsan az egérke sérült kobakját a doktornak. — Na várj csak, mindjárt megvizsgállak! Azzal a szarka doktor alapo­san megnézte az egérke buksi­ját, s mindjárt be akarta kö­tözni. Keresett-kutatott a tás­kában kötszer után, de annyi minden bele volt dobálva, hogy alig találta meg. Mikor végre nagy nehezen előkerült, ellátta az egérke sebét, még­hozzá olyan takarosán bebu­gyolálta, hogy úgy nézett ki, mint egy futball labda. Éppen elkészült a nagy művel, amikor arrafelé araszolgatott egy gi­liszta. Mikor meglátta az egér­két, nagy nevetésbe kezdett. — Mi van veled, egérke, beálltál török szultánnak? — Jaj, dehogy, a szarka doktor leejtette a táskáját, pont az én fejemre, hát azért kell ez a kötés. — Hogy lehet egy orvosi táskát leejteni? - értetlenkedett a giliszta. — Az a helyzet, hogy na­gyon nehéz... - mentegetőzött a szarka doktor. Na, erre már kíváncsi lett a giliszta, odaaraszolt, s belené­zett a táskába. — Nahát! Doktor bácsi, mire kell neked a csúzli? Azzal adod be a tablettákat? — Jaj, dehogy, ez ... izé ... biztonsági okokból szüksé­ges... — Na és miért hordod ma­gadnál ezt a fél pár cipőt? — Tudod, ... elveszítettem a párját, de sajnálom kidobni, mert hátha egyszer megpillan­tom a magasból a hiányzó má­sikat. — Azt már nem is kérde­zem, miért hordasz magadnál só- és borsszórót, három fül­védőt, mikor nem is látszik a füled, aztán mire kell a kávé­daráló, a fületlen bádogbögre és a locsolókanna? Mondd meg, de őszintén, doktor bácsi, mikor raktál te rendet ebben a táskában utoljára? — Hát, az ugye nem mos­tanában volt, mikor is? Lássuk csak.... úgy egy esztendeje! - vágta ki büszkén a doktor. — No, hát akkor most már éppen ideje lenne ismét neki- állni, nem gondolod? A szarka doktor belátta, hogy a gilisztának igaza van, s mindjárt neki is állt a takarí­tásnak. Mire végzett, jókora kupac felesleges dolog halmo­zódott a tisztáson, a táskában pedig nem maradt más, mint az orvosi felszerelése, meg a la­káskulcsa. Mikor megemelte a táskát, az olyan könnyű lett, mint a pihe. Az egérkének is elmúlt a fej­fájása, annyira, hogy segített a szarka doktornak meg a gilisz­tának a szemétgyűjtőbe dobni a sok kacatot. Mikor elköszöntek egymás­tól, az egérke szentül megfo­gadta magában, hogy amint hazaér, ő is átnézi a táskáját, de még a fiókjait is, nehogy úgy járjon valaha is, mint a szarka doktor.

Next

/
Thumbnails
Contents