Tolnai Népújság, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-27 / 277. szám
1997. november 27., csütörtök Paksi Magazin 7. oldal Bársonyos világ várja őket az élet első pillanataiban Civilizált világunkban természetellenessé váltak a születés körülményei, a kórházak szülészeti műtőjében az anya és az új kis jövevény nem főszereplő, csupán tárgya az eseménynek. Egyre több helyen ismerik ezt fel, így például - mint az megye- szerte ismert a bonyhádi kórházban - megteremtették a gyengéd születés feltételeit. Dömötör Lászlóné - Pike Pakson október elsején alakult egy alapítvány - Köldökzsinór néven, együttműködve a bonyhádi és szekszárdi kórházak szülészeteivel - elsődleges célja a kismamák ilyen, az újszülöttet meleg, családias körülmények között fogadó szülésre való felkészítése. Az ötlet a városi rendelőintézet nőgyógyászatán született, köszönhetően az azóta Paksról eltávozott dr. Babina Ferencnek és asz- szisztensének Dömötör László- nénak, aki viszont maradt és továbbra is azon ügyködik (többek segítségével), hogy újdonsült kis honfitársaink első benyomási a világról bársonyosak legyenek. Pike (mert Dö- mötömét sokan inkább így ismerik a városban) szűkszavú, helyette inkább szóljanak azok, akiknek segített. No nem a picinyek, ők valószínűleg később lesznek hálásak, ám a szülésen már túllévő anyukák és apukák nem fukarkodtak a dicsérettel. Wolf Ernő inkább a szervezőkészségéről híres (mások szerint hírhedt) Pakson, mint sem gyermekek világra segítéséről. Persze most a sajátjáról van szó, így munkahelyéről (az Atomerőmű SE tömegsport szervezője) készséggel kalauzol otthonukba, ahol Zsuzsa asszony is szívesen fogadja a nem várt vendégeket. Első persze a pici - Emőke - aki két hónapos létére örömmel üdvözli az újságírót és a fotóst, a puszi (mint képünk is tanúsítja) azért anyué marad. Azután elnyugszik puha pihegéssel, és Zsuzsa beszámolhat arról, hogyan is jött világra a legifjabb Wolf.- Pike szólt a rendelésen, elmondta mit kell tennünk, hogy a babának a legjobb legyen. Eljártam a tanfolyamra, ahol gyakoroltuk a szülés közbeni légzést, a testhelyzetet, megnéztük a bonyhádi szülőszobát, ne legyen ismeretlen. Beszélt a babaápolásról, a szoptatásról - ez is már a valóság. Szeptember 12-re voltam kiírva, csak nem akart jönni a baba, 19-én elmentünk Bonyhádra, Kiss doktor azt javasolta maradjunk bent, front volt, születtek a gyerekek, aznap öt is a heti hárommal szemben. Másnap jöttünk mi, kivártuk a kerékpáros Nagydíj befejezését, amit Ernő szervezett, a vajúdás kezdetekor telefon neki, Babina doktornak és Pikének, versenyt száguldottak Paksról Bonyhádra, első lett három perc előnnyel a Papa, ám később vesztett, nem mert résztvenni az eseményen. Pike helyettesítette. Nem feledem soha azt a pillanatot, mikor még köldökzsinórral a hasamra fektették a picit, úgy síkosán, nedvesen, ahogy megszültem, az a simogatás mindKismamák az uszodában kettőket megnyugtatott. Azóta is nyugodt, békés baba. Nem féltem, mert tudtam mi vár ránk! Mindenki ránk figyelt! Pappné Szatmári Magdolna megerősíti Zsuza szavait, ő négy nappal korábban hozta világra kislányát, ugyancsak Bonyhádon. Apuka bátrabb volt mint Wolféknál, ő végig ott volt a szülésnél, segítve élete párját.-Nagyon sokat jelentett ez, - mondja a kismama - mint ahogy az is, hogy férjem részt vett a felkészítő tanfolyamon, itthon is gyakoroltuk a tanultaFOTÓK: GOTTVALD KÁROLY kát. Ezért is szerettem terhes lenni, no meg azért is mert megismertem másokat, akik közel egy időben szültek velem, azóta is tartjuk a kapcsolatot. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Az ajánlás biztos tippnek tűnik, tanúság erre az újabb tanfolyam. Az uszodában éppen három leendő anyuka „lubickol”, tomászik a vízben, Pike vezényszavaira. Ők arra készülnek, amin Zsuzsa és Magdi már túl vannak. Debolayné Németh Timea Bonyhádot választotta, ott lesz az utód világra jötténél félje is, „nem azért mert kíváncsi, hanem, hogy nekem jobb legyen vele” - mondja, ezért a felkészítésben is részt vesz. Ugyanúgy mint Domokosné Meri Helén félje, „remélem addig nem megy el a bátorsága!” - fűzi hozzá az ifjú asz- szony. aki azt is elmondja, azért jár a tanfolyamra, ne ismeretlen dolgokkal találkozzon a szülőszobában. „Más ez mint könyvből olvasni” - indokolja, mert itt a saját kérdéseimre is választ kapok. Egyetért velük a harmadik kismama is, Brebovszkiné Kiss Erzsébet, aki egy volt osztálytársa ajánlására, első terhességét követő vetélés után választotta a Köldökzsinór Alapítvány tanfolyamát. Hogy a második terhesség gyümölcse boldogan láthassa meg világunkat. Rákosi Gusztáv Telefonos közvélemény kutatás az erőművekről Honnan jön az áram, avagy mi mit gondolunk erről? Egy közismert közvélemény kutató intézet munkatársai 1997. október 30-án és 31-én interjút készítettek 1500 telefon előfizetővel az erőművekről és az áramszolgáltatással kapcsolatos egyéb kérdésekről. A mintába minden (magán) telefonon elérhető 18 évnél idősebb polgár azonos valószínűséggel kerülhetett be, de a véletlen kiválasztás miatt a minta demográfiai jellemzői kismértékben eltérnek a népszámlálási adatok alapján várható eloszlástól. Ezeket a kisebb eltéréseket a KSH 1996-os mikrocenzusának felhasználásával, úgynevezett többszempon- tos súlyozással korrigáltuk. A telefoneloszlás egyenetlensége miatt azonban a minta még így sem reprezentálja tökéletesen a teljes magyar lakosságot. A magasabb iskolázottságú és jövedelmű társadalmi rétegek túl, az alacsonyabb iskolázottságúak és jövedelműek pedig alul vannak reprezentálva. Az adatok hibahatára 3-5 százalék. Először is azt kérdeztük meg az emberektől, hogy milyen villamos energia előállítására szolgáló erőművek működnek Magyarországon. Legalább egy tippje mindenkinek volt, és átlagosan 3,2 erőmű fajtát említettek meg a válaszadók. A legismertebbnek az atomerőmű bizonyult, hiszen ezt a kérdezettek 92 százaléka említette. Ezek után azt firtattuk, hogy a Magyarországon termelt villamos energia hány százalékát állítják elő a különböző erőmű fajtákban. Ez a kérdés már sokkal fogósabb- nak bizonyult a kérdezettek harmada egyáltalán nem vállalkozott a tippelésre, és a többiek is csak legfeljebb 3-4 erőmű típus esetén. A legtöbben ismét csak a paksi erőmű részesedésének becslésére vállalkoztak. Azt, hogy válaszok nem igazán megalapozott ismeretek alapján születtek - a néhol abszurd átlagokon kívül - az is jelzi, hogy az érettségi nélküliek sokkal gyakrabban vállalkoztak a becslésekre, mint a diplomások. Ami pedig a tartalmi elemeket illeti, a paksi erőmű részesedését a hazai áramteremlésből a diplomások átlagosan 38 százalékra, az érettségizettek 41 százalékra, az érettségi nélküliek pedig 44 százalékra becsülték. A következő kérdéssel azt próbáltuk feltárni, hogy környezetvédelmi szempontból hogyan ítélik meg az emberek a különböző erőmű fajtákat. A kérdés szó szerint így szólt: Tulajdonképpen minden féle erőmű működése együtt jár bizonyos környezeti károkkal. Ön szerint mennyire károsítják a különböző erőművek a környezetet: nagyon, közepesen, egy Jdcsit vagy alig? A kérdezettek 53 százaléka mind a hét féle erőműről véleményt nyilvánított, 6 százalékuk viszont egyik féléről sem. A legszeny- nyezőbbnek a szén- és az olaj tüzelésű erőműveket tartják az emberek, a gáz tüzelésű erőműveket viszont ezeknél valamivel környezet barátabbnak érzi a közvélemény. Az atomerőműveket is sokan környezetkárosítónak tartják, és csak itt találtunk komoly társadalmi-demográfiai különbségeket a válaszokban. A nők, a kevésbé iskolázottak, a vidékiek és a legfiatalabbak az átlagosnál is környezetkárosítóbbnak tartják az atomerőműveket. A nők egyébként a hagyományos erőműveket is valamivel károsabbnak vélik, mint a férfiak. A fővárosiak és a diplomások véleménye abban tér el másokétól, hogy a szén tüzelésű erőműveket az átlagosnál is károsabbnak, az atomerőműveket viszont kevésbé károsnak tartják. A kérdezettek negyede egyáltalán nem tudta megmondani, hogy Magyarország egy főre jutó villamos energia fel- használása több-e vagy kevesebb, mint más országoké. A legtöbben (74 százalék) az Ausztriával történő összehasonlításra vállalkoztak, a legkevesebben pedig a Portugália felhasználásával való egybevetésre (42 százalék). A válaszok tartalmilag is azt mutatják, hogy erről a kérdésről sincsenek igazán ismeretei a közvéleménynek. Az osztrák fel- használást például a kérdezettek harmada alacsonyabbnak tartja, mint a magyart. Általában az látszik az adatokból, hogy mind a hét ország esetében többen tartják a magyar felhasználást nagyobbnak, mint kisebbnek. Ennek egyik oka nyilván az, hogy a legtöbb válaszadó csak a háztartási fel- használásra gondolt, az iparira nem. Komoly társadalmi-demográfiai különbségeket csak abban a tekinteten találtunk, hogy az adott csoport tagjainak hány százaléka vállalkozott a válaszadásra. A nők, a kisebb településeken lakók és a kevésbé iskolázottak, még az átlagosnál is gyakrabban tértek ki a válaszadás elöl. Összhangban azzal, hogy sokan még az osztrákokénál is magasabbnak vélik az egy főre jutó áramfelhasználást hazánkban, a válaszadók többsége úgy vélekedik, hogy Magyarországon megtermelt villamos energia nem elegendő az ország szükségleteinek ellátására. Különösen a nők, a középkorúak és a kisvárosokban élők vélekednek úgy, hogy több áramot fogyasztunk, mint amennyit termelünk. Ráadásul az emberek többsége arra számít, hogy a következő öt évben növekedni fog az ország villamos energia szükséglete, bár a modális vélemény szerint csak egy kicsit, és nem jelentősen. A növekvő energia igényeket a viszonylag legtöbben vízierőmű építésével elégítenék ki. A válaszokat nem csak környezetvédelmi megfontolások motiválták, hanem az is, hogy sokan úgy tudják, hogy a vízierőművekben a legolcsóbb a villamos energia előállítása, még akkor is, ha az árba beleszámítják az erőmű megépítésének és fenntartásának költségeit is. A közvélemény egybehangzóan úgy véli, hogy a háztartások az átlagos előállítási költségeknél többet fizetnek az áramért. Ugyanakkor mindössze a kérdezettek 39 százaléka válaszolt arra a kérdésre, hogy mennyibe kerül ma 1 Kwh áram energia. Annak ellenére, hogy az egységár minden villanyszámlán fel van tüntetve meglehetősen vad válaszokat kaptunk 1 és 200 forint között, és az átlag végül is jóval magasabbnak adódott a tényleges árnál. Az áram egységárát a megyeszékhelyeken lakók, illetve az átlagosnál alacsonyabb jövedelműek becsülték a legmagasabbra. Ennek az a magyarázata, hogy a legtöbb ember csak a számla végösz- szegét nézi, illetve sokan nincsenek tisztában a mértékegységekkel. A számlák végösz- szegét azonban tényleg megnézik az emberek, hiszen a kérdezettek 90 százaléka megmondta, hogy mekkora az átlagos havi villanyszámlája. A válaszok szóródása persze itt is nagyon nagy volt, 350 és 30.000 forint közötti terjede-, lemben. A legnagyobb számlákat a községekben élők és az átlagosnál magasabb jövedelműek fizetik. Az előbbiek nyilván azért mert gépeket is működtetnek, az utóbbiaknál pedig nagyobb az egy főre jutó fogyasztás. A fiatalabbak is nagyobb számokat mondtak, mint a 60 évnél idősebbek, hiszen ők ritkábban élnek 1-2 személyes háztartásban, mint a nyugdíjas korosztály tagjai.
