Tolnai Népújság, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-22 / 247. szám
1997. október 22., szerda ünnepi Magazin 11. oldal Sztálin nyolc méter magas volt és 65 mázsát nyomott A Szobor tündöklése és bukása Elterjedt a hír, hogy a Budai Várba készülő új Görgey-em- lékmű alapjaiba a volt Sztá- lin-szobor tribün-talapzatának a maradványait használják fel, amelyek a Kiscelli Múzeum hátsó udvarában hevernek. Néhány vörös mészkőtábla ugyanis 1975 óta ott fekszik, akkor szedték le őket a Felvonulási téri emelvény mellvédjéről. A bontás során azonban a kövekből és a rajtuk levő domborműből inkább csak törmelék maradt, mintsem ép részlet. Mikus Sándor, a Sztálin- szobor és egyben a dombormű alkotója ezt állítólag szóvá is tette s pert is akart indítani a Fővárosi Tanács ellen. Erre azonban már nem talált dokumentumokat a levéltárakban Pótó János történész, aki az elmúlt évtizedekben született hazai történelmi műalkotások, szobrok és egyéb relikviák avatott ismerője. Hatvanöt mázsa bronz- A Sztálin-talapzat újrahasznosítása tehát nem lehetséges, de - mint Pótó János mondja - a szobrok „átváltozása” nem példa nélküli. Erre maga a Sztálin-szobor a legjobb bizonyíték. A 8 méter magas, 65 mázsás figura bizony sok történelmi személyiséget „kebelezett” be.- 1949 nyarán mérte fel a Fővárosi Emlékmű-felügyelőség az államosított Vignali Raffael Műércöntöde Jász utcai telepén tárolt, Budapest ostromakor megsérült, vagy a közterületekről 1945 után eltávolított bronzszobrok súlyát. A teljes mennyiség pontosan 208 mázsa 4 kilót nyomott. A tucatnyi műalkotás közül később egyedül a Hunyadi János szobrot állították helyre. A többit, így Darányi Ignác volt földművelésügyi miniszter, gróf Andrássy Gyula külügyminiszter és gróf Tisza István miniszterelnök szobrát, valamint, az Ereklyés Országzászló turulmadarát beolvasztották. Viharos lelkesedéssel- Valószínűleg ezekből ötvöződött Sztálin bronzalakja - mondja a történész. Méternyi feje és - többek között - később híressé vált csizmája.- A szobor története - a nyilvánosság számára - két évvel az avatás előtt kezdődött. A főváros vezető testületé 1949. december 20-án, Sztálin 70. születésnapjának előestéjén díszközgyűlést tartott, amely „viharos” lelkesedéssel azonnali hatállyal átkeresztelte az Andrássy utat Sztálin útra, majd határozatba hozta, hogy Sztálin genera- lisszimuszról művészi kivitelben és méretben méltó emlékművet készíttet és állíttat fel fővárosunk erre legméltóbb és legalkalmasabb helyén, a határozati javaslat elfogadásától számított egy esztendőn belül. Ötletgazda kerestetik- A döntés természetesen nem ekkor és itt született meg. Megelőzte az MDP titkárságának belső határozata - ám azt, hogy személy szerint ki volt az ötletgazda, csak találgatni lehet.- A következő év, azaz 1950 tavaszán az MDP titkársága elé a polgármesteri hivatal és a Népművelési Minisztérium közös javaslatot terjesztett, amelyben kérték, hogy a titkárság határozzon a szobor helyéről, méretéről, anyagáról, valamint a pályázat jellegéről.- A határozat hamarosan meg is született: a „-bronztestet” öltött eszme a Dózsa György úton a Vilma királynő útja (a későbbi Gorkij, ma Liget fasor) tengelyébe került, a Dózsa György út járdaszegélyétől 75 méternyire.- A helykijelölést azonban, az egykorú jegyzőkönyvek tanúsága szerint nagy vita előzte meg. Fölmerült tudniillik az a megoldás is, hogy a Sztálin-szobrot a Hősök terén, a Milleniumi emlékmű oszlopcsarnokának centrumába, a magyar királyok és fejedelmek alakjai között helyezzék el. A javaslat azonban zátonyra futott - főként azért, mert 15 méternél is nagyobb bronzfigurát kellett volna készíteni ahhoz, hogy a környezetben ne vesszen el, sőt, abból kiemelkedjék, és ez akkor technikailag kivitelezhetetlen volt. Önkéntes pályázók- Döntés született a széleskörű meghívásos pályázati kiírásról is, amely a gyakorlatban azt jelentette, hogy a kor 25 legnevesebb hazai szobrászát felkérték a részvételre. Közülük 24 be is küldött pályamunkát, Szabó István kettőt is, egyedül Pátzay Pál nem fogadta el - rossz egészségi állapotára hivatkozva - a fölkérést. Egyébként lehet, hogy valóban beteg volt - mondja a kutató. Később ugyanis Pátzay is szoborba faragta Sztálin alakját.- Utólag szemrevételezve a beküldött maketteket, akaratlanul is az az ember érzése: némelyik művész, például Vilt Tibor vagy Ferenczy Béni, alighanem arra törekedett, hogy úgy készítse el azt, hogy „jaj, csak az övét ki ne válasszák”. A bíráló bizottság végül Mikus Sándor tervét fogadta el, és a közleményt erről 1950. december 21-én, Sztálin születésnapján hozták nyilvánosságra. A monumentális emlékművet egy év múlva, 1951. december 16-án délelőtt, 80 ezer ember jelenlétében avatták fel. A dísztribünön ott volt Sztálin legjobb magyar tanítványa, Rákosi Mátyás is. Ledöntött jelkép A korszak e jelképét 1956. október 23-án délután döntötték le. A téren több mint 100 ezren, de - egy kortársi emlékirat szerint - „lehet, hogy kétszázezren voltak”. Az emberek hatalmas acélkábeleket dobtak a szobor nyakába, teherautókat kötöttek elé, mások hegesztőpisztolyt, oxigénpalackokat hoztak, azzal próbálták ketté vágni a hatalmas szobrot - az embermagasságú csizmánál. Mikus alkotása nehezen adta meg magát. Jó egy óra kellett ahhoz, hogy a hatalmas bronz bálvány az úttestre zuhanjon. Nagykalapácsokkal, feszítővasakkal estek neki az emberek, majd a roppant fémtestet az Emkéhez vontatták. Ott is törte- zúzta, aki bírta. Később elhúzták a maradványt az Akácfa utcába. A jobbkeze megvolt Itt a szobor nyomon követhető története véget ér. A kutató is csak annyit tud, hogy például Pécsi Sándor, a színész és műgyűjtő valahogy megszerezte Sztálin jobb kezét. Rajta kívül nyílván sok más - neves vagy névtelen - „gyűjtőnek” is birtokában van a szobor egy- egy darabja. Emlékként, a forradalomból. Deregán Gábor • t Ötvenhat októbere és a hatalom A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) vezető testületéinek 1956. október 24-e és 28-a között született dokumentumaiból válogatást adott közre a Napvilág Kiadó. A kötetet bemutató sajtótájékoztatón elhangzott: a szerkesztők a gyorsírásos jegyzőkönyvek alapján kísérelték meg rekonstruálni a hatalom legfőbb köreinek ez idő alatt tartott nyolc megbeszélésén történteket, segítségül híva munkájukhoz az események lejegyzőit, tanúit is. Az eddig a Politikatörténeti Intézet levéltárában őrzött dokumentumok mellett a kiadvány számos, korábban már publikált, az események összefüggéseit, hátterét megvilágító iratokat, közleményeket is tartalmaz. Az olvasók tájékozódását bőséges jegyzetanyag segíti, míg a pártvezetés "végnapjairól", a forradalom kezdetétől az MDP október 31-i feloszlatásáig történtekről Ripp Zoltán tanulmánya ad áttekintést. A kiadó reménye szerint a munka nemcsak arra alkalmas, hogy bemutassa a hatalom akkori működési mechanizmusát, de a közölt új információk révén gazdagítja, alakítja majd a párt vezetőiről, tevékenységéről a köztudatban élő képet is. A több mint 300 oldalas kiadvány a könyvesboltokban megvásárolható. Mert vannak egyértelmű dolgok. Ha életbiztosítás, akkor ÁB. „Gyermekünknek nem csak a szeretetünkre, hanem anyagi biztonságra is szüksége lesz az önálló életkezdéshez. ” Ha gondol gyermekei jövőjére, biztosítást köt. Mert a gondoskodás nemcsak az érzelmi, hanem az anyagi biztonsággal lehet csak teljes. Ebben segít Önnek az AB „Szemünk Fénye“ életbiztosítása, amellyel megteremtheti gyermeke továbbtanulásának és önálló életkezdésének feltételeit. Az ÁB üzletkötőjére bizton számíthat: egyéni igényeinek és lehetőségeinek megfelelő, színvonalas biztosításibefektetési megoldást kínál, hogy gyermekei jövője felől is nyugodt legyen. Befektetés a biztonságba.
