Tolnai Népújság, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-16 / 242. szám
16. oldal Olvasóinktól - Olvasóinknak 1997. október 16., csütörtök A polgármester védelmében Két, nevét és címét a nyilvánosság előtt nem vállaló várdombi állampolgár levélben védte meg Várdomb polgármesterét akinek nyilatkozatáról szeptember 26-i számunkban jelent meg vélemény az Olvastam rovatban. Előző napi számunkban munkatársunk a húsipar bér nélkül maradt dolgozóinak nyújtandó átmeneti segítségről kérdezett meg polgármestereket. Két idézet az eredeti írást sokszorosan meghaladó terjedelmű hozzászólásból: „Várdomb polgármestere ugyanis ... sokat tett és tesz azokért, akik megválasztották, de neki és a képviselőtestületnek az a véleménye, hogy a kevés rendelkezésre álló pénzből olyan dolgokat támogat, hogy pl. utat, járdát építtet partvédelmet folytat, ingyenes szemétszállításról gondoskodik, az iskolában folyó oktatást, a gyerekek étkeztetését támogatja - hogy csak néhányat emeljek ki a sok közül - tehát csupa olyan dolgot, amely révén nem kiemelten egyes embereknek, hanem többeknek jut a segítségből.” „Miért nem írta meg inkább, a tényeket ismerve, hogy milyen felháborító dolog az, hogy az országban megtörténnek ilyen események és amikor baj van, akkor oldják meg az ön- kormányzatok?” A levélírók további kérdéseket is feltettek, mint például, hol a sajtó objektivitása? Meddig terjed az újságíró felelőssége? Egyoldalú-e a sajtószabadság? Meddig kellene a segélyezésnek tartania? Â) íme, itt van a két ellenvélemény. Saját véleményemet a polgármester nyilatkozatáról írtam meg. Ő mondta 800 nehéz helyzetbe került családról, köztük várdombi polgárokról, hogy „nem is akarnak elhelyezkedni”. Majd kijelentette, hogy nem tudja, és nem is érdekli, hogy közülük hányán várdombiak. Hogy ki, mit mond nagy nyilvánosság előtt, az a nyilatkozó felelőssége, melynek tartalmáról minden olvasónk saját véleményt alkothat. Szép dolog a polgármestertől, hogy mindent maga intéz, ha úgy van ahogy a levélírók állítják, de a költségvetés elkészítését, végrehajtását, azért mégsem kellene az ő személyes érdemének tulajdonítani. Végképp nem a köznek nyújtott segítségnek. Semmiféle privatizációs ügyet nem kell az önkormányzatoknak megoldaniuk. Néhány család rendkívüli segélyéről volt szó, s hogy kinek, mennyit s meddig adjanak támogatást,, annak az eldöntése a képviselő- testület joga és felelőssége. Az újságíróé pedig akár büntetőjogi is lehet. Várdomb fejlődéséről, a községben zajló eseményekről, valamint a húsipari privatizációról folyamatosan és bőséges terjedelemben számolunk be. Ihárosi Ibolya Boldog nyugdíjas éveket! Munkahelye, a bátai óvoda, második otthona volt Lukács Jó- zsefnének, mindenki Bözsike nénijének (balról). Harmincnyolc év alatt összesen 2483 gyerek szeretett dadusa volt, és 286 gyereket ballagtatott. Minderről már csak múlt időben beszélhetünk, mert Bözsike néni ma már nyugdíjas. Nyugdíjba vonulása alkalmából ünnepélyes keretek között köszöntötte kedden este Faidt Józsefné iskolaigazgató, s adta át a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet. Gratulált a szakszervezet nevében Péter Albert, volt iskolaigazgató és az óvónők nevében Kovácsné Borbély Zsuzsanna nyújtotta át a virágokat, ajándékokat. (péteri) megkötött szerződésekre vonatkozik a 4||]|%-os állami támogatás! I Okosan dönt, ha már az idén lakás-előtakarékos- sági szerződést köt a Fundamentával, mert így az első megtakarítási évben 40%-os állami támoga1 x tast vehet igénybe. Várjuk Önt a Magyar Takarékszövetkezeti Bank, a takarékszövetkezetek, a Hungária Biztosító és 1 Fundamenta l-s^ Alap, amelyre építhet m L..H Kérem, küldjenek számomra tájékoztató anvagot. 1 □' Kérem, előzetes egyeztetés után keressen fel tanácsadójuk. 1 □ Szeretnék részt venni a szerződések értékesítésében. Gm: ------------------------------------------------------------------------------------------------Címünk: Fundamenta Rt.. 1387 Budapest. Pf. 1008 z Budapest VI. kér. Zichy Jenő u. 14. telelőn: tEgyutt a takarekszovetkezetekkel a Hypo-Bank fiókjaiban, valamint a Fundamenta tanácsadó irodáiban. Munkatársaink szívesen tájékoztatják Önt otthonában, családja körében is. További információval készséggel állunk a rendelkezésére a (06-1) 301-3001-es telefonszámon. A Fehér Bot napján A fekete világ O któber van. A természet fokozatosan elveszíti mámorító varázsát, s lassan minden fekete és fehér lesz. A téli hideg csak testünket járja át, szívünk forró marad a tavasz utáni vágytól, az újjászületés reményével. A vak ember számára azonban ez a reménység illúzió. A kikelet meleg fényét csak a bőre érzékeli, a természet harsány ébredését csak a füle hallja. A színek számára nem léteznek: fekete világban él. Bár itt is van öröm és bánat, sírás és nevetés, szegénység és gazdagság, fiatalság és öregség, majd halál, mégis nehéz elfogadni. Én már két éve élek ebben a világban, egyedül nevelve két gyermekemet. Hónapokig tartott mire elfogadtam a szomorú valóságot: vak vagyok! Eleinte még a fehér botot sem használtam, mintha csak magamat akarnám becsapni. A közlekedésben azonban gondjaim támadtak, ezért mégis rákényszerültem e jelképes segédeszköz használatára, sőt már vakvezető kutyám is van. Az országos és megyei szervezetünk által sok kiránduláson és színvonalas rendezvényeken, illetve tanfolyamokon vehetünk részt. Néhányon közülünk hírnévre is szert tesznek, többségünk viszont egyszerű emberként próbál a társadalom elvárásainak megfelelni. Például zenész, tanár, ügyvéd, kerámikus, gyógy- masszőr, kosárfonó, stb. Sokszor nehéz akadályokat kell legyőznünk, de az elért fizikai és erkölcsi elismerés minden fáradságot megér. Az előítéletekkel szemben azonban tehetetlenek vagyunk. Sajnos vannak, akik szerint az emberi értéket a test épsége vagy fogyatékossága határozza meg. Legfájóbban akkor érint bennünket ez a negatív kisugárzás, ha a szeretett barát vagy barátnő felől érezzük, ők nem merik vállalni a nagy nyilvánosság előtt vak társaikat, mert általuk megalázódnak és alacsonyabb rendűnek érzik magukat. Çjzerencsére a látók többsége nem ilyen. Sokszor támogatnak kJ segítő kezek és megfizethetetlen ez a lelki vigasz, amelyet tőlük kapunk. Tudják, hogy a fekete világba bárki bármikor bekerülhet, s keveseknek adatik meg az az Isteni adomány, hogy visszatérhessen a Fénybe. Talán mindig nem is tartják szem előtt ezt a lehetséges rosszat, de az év egyetlen napján, október 15-én, a Fehér Bot Napján, biztosan. Fenyvesi Lászlóné sorstársnő Az olvasó rovata Fácánkerti találkozó Minden nap ünnep, mondják az idős, munkában megfáradt, nyugdíjas emberek. Talán már a munkahely sem hiányzik, a hétköznapok az otthoni munkával, a család, az unokák között telnek. Jut idő hogy összefogjanak, rendszeresen ösz- szejöjjenek, beszélgessenek, énekeljenek, egyszóval, jól érezzék magukat. A fácánkerti nyugdíjas klubtól kapott levelet szerkesztőségünk. Soraikkal örömüket szerették volna megosztani a megye többi nyugdíjas klubjának tagjaival. Nemrégiben a Kaposváron élő Kerekes Kálmán bácsi látogatott haza Fácánkertbe. Nyugdíjas, 73 éves. Felajánlotta, hogy az idősek világnapja alkalmából egy kellemes estét szerez az ugyancsak nyugdíjas, régi, fácánkerti barátoknak, ismerősöknek. Az idő rövidsége végett a klubtagokat és az iskola gyermekeit Tóth László tanító irányításával szalonnasütésre hívta. Az esemény a faluból többeket odacsalogatott, s a hangulatot Kálmán bácsi tárogató játéka tette még színesebbé. Régi, szép dalokat játszott az egész községnek, amikor az iskola előtti teraszra lépett. Aztán a szalonna is elkészült, és vacsora után Kálmán bácsi minden jelenlévő kedves nótáját eljátszotta. Amikor megpihent, az életéről, zenész élményeiről mesélt, mindenki szórakoztatására. Az összejövetel a késő esti órákban ért véget, s közben megegyeztek egy újabb találkozás időpontjában.
