Tolnai Népújság, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-16 / 242. szám
14. oldal Dombóvári Magazin 1997. október 16., csütörtök Épül a kapitányság. A nemrégiben megszületett döntés értelmében 400 millió forintos beruházás, vagyis az új dombóvári rendőrkapitányság építése kezdődött meg az önkormányzat által ingyen biztosított telken a Városháza mellett. Az ünnepélyes alapkő letételre várhatóan november 14-én kerül sor, s ezen a tervek szerint részt vesz dr. Gál Zoltán az Országgyűlés elnöke is. . fotö: gottvald Köszönet a segítségért. A Lengyel Vöröskereszt Krukow járási vezetősége levélben fejezte ki köszönetét a Vöröskereszt dombóvári szervezetének, amiért a nyáron árvízkárosult családok gyermekeinek biztosítottak táborozási lehetőséget, adtak ezzel felejthetetlen élményeket. A képen a Gunarasban táborozó lengyel gyerekek csoportja látható. „Nemcsak önmagámra, családomra is gondoltam, amikor az AB-nál nyugdíjbiztosítást kötöttem. ” Ha nyugodt jövőt szeretne, biztosítást köt. Mert az Ön biztonságérzetéhez és nyugalmához az AB élet- és nyugdíjbiztosításai is hozzájárulnak. Az ÂB segít az Ön nyugdíjas éveinek megszépítésében, ezért gondoljon már most nyugdíjbiztosításra. Az AB üzletkötőjére bizton számíthat: egyéni igényeinek és lehetőségeinek megfelelő, színvonalas biztosítási-befektetési megoldást kínál, hogy jövője felől is nyugodt lehessen. Befektetés a biztonságba. Egy rendőrtiszt és a festészet Arany vállap és aranyecset Deák Attila rendőr őrnagy, a dombóvári rendőrkapitányság őr-járőr alosztályának vezetője nemrégiben önálló tárlattal mutatkozott be, s zsűrizett olajfestményei most is láthatóak a Dalmandi Rt. tanácskozó- termében. Vele beszélgettünk.- Hogyan került közel a képzőművészethez, s azon belül a festészethez?- Korábban is tisztában voltam azzal, hogy elég ügyesen rajzolok, s ezt több ismerősöm is megerősítette. Komolyabban kezdtem hát foglalkozni a rajzolással, s ez már főként egy hozzá értő tanácsára történt így. Csak az volt a problémám, hogy egy- egy ceruzás rajz általában 20 órás munkát jelentett, s néha bizony meguntam a képeket amíg elkészültem velük. Az alapos kidolgozottságra törekedtem, s ez a tájképeknél, várromoknál bizony valóban rengeteg aprólékos munkát követelt. A feleségemnek mondtam is, hogy festeni bizonyára „könnyebb”, s születésnapomra egy tempera készletet kaptam tőle. Kipróbáltam ezt a műfajt és igazi sikerélményt jelentett a gyorsabb munka, s a színek használata egyaránt.- Ez azonban még mindig nem az olajfestészet.- Igen. Az olajfestészettel akkor kezdtem ismerkedni, amikor egy kolléganőm ajánlotta, hogy bemutat Riba Mártának, a Mosdóson élő neves festőművésznek. A bemutatkozás elég jól sikerült, hiszen a művésznő addig készített képeim alapján tehetségesnek talált, s rögtön rávett, hogy kezdjek olajjal dolgozni, ami nagyobb szabadságot jelent az alkotásban. Ez most szeptemberben történt.- Akkor bizonyára nem kis lendülettel vetette bele magát az új technika megismerésébe, hiszen alig egy hónap telt el az első bemutatkozásáig.- Nagyon nagy lendülettel kezdtem neki a munkának, s szeptemberben tucatnyi képem készült el. Azóta hasonló számú képem készült el. Élvezem, amit csinálok, s izgatja a fantáziámat, hogy a festékpacákból, hogyan áll össze a kész alkotás.- A technikai váltás mellett képeinek témái is változtak?- Nem. Megmaradtam a realista stílusban megfestett tájképeknél, amibe időnként némi misztikumot is igyekszem vegyíteni. Igaz, temperával próbálkoztam portréval és akttal is, amikről mesterem, Riba Márta elismerően szólt.- Ez hobbi, kikapcsolódást jelentő elfoglaltság az Ön számára, vagy annál többet jelent az életében a festészet?- Azt hiszem egyre többet jelent számomra a festészet, s hamarosan bizonyára többet jelent majd számomra, mint hobbit. El kell mondanom, hogy Riba Márta - amellett, hogy kiváló és elismert festőművész - kitűnő pedagógus és fantasztikusan nagy, de egészséges önbizalmat oltott belém.- A kérdést feltehetném úgy is, hogy az arany rendőr- tiszti vállapot feladja e valaha egy „aranyecsetért’’?- Nem. A hivatásom változatlanul a rendőri munka marad. De az ihletnek nem lehet ellenállni, s azt már megtanultam, hogy egy képpel akkor kell foglalkozni, amikor annak eljön az ideje, s ha elkészülte előtt valamiért félbe kell hagyni, nem biztos, hogy valaha is elkészül. Számomra a képekkel való önkifejezés, az alkotás öröme jelent olyan sokat, hogy azt már nem nevezhetem hobbinak. Képeimnek már meglévő képek adnak alapot, de amit csinálok nem másolás, inkább egy-egy téma sajátos szemszögből való újra feldolgozása, s ez igazi élményt jelent.- Önálló stílust igyekszik ezzel kialakítani?- Egyelőre magamat keresem, valóban nincs önálló stílusom. Mindenesetre azt már megtapasztaltam, hogy mire vagyok és lehetek a későbbiekben képes, s azt is érzékelem, hogy milyen színek, formák állnak hozzám közel. Ez hangulatomtól is függ.- A kollégák mit szóltak ahhoz, hogy belevágott a képzőművészetbe?- Sokan értékelik, talán többen nagyra is értékelik munkámat, ám akad kollégáim között néhány közömbös is. Általában úgy érzékelem, hogy pozitívan viszonyulnak ahhoz, hogy festek.- Személyes sikereket remél, vagy inkább azt tartja fontosnak, hogy másoknak testszenek képei?- Nekem addig fontos, egy-egy festmény, míg el nem készül, amíg hajt valami, hogy beleadjam magam egy- egy témába. Utána természetesen már csak az jelent örömet, ha érzékelem, másoknak is élményt tudok képeimmel adni. - nagy -
