Tolnai Népújság, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-27-28 / 226. szám

1997. szeptember 27., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Az ÁVÜ-től az OTP Bankig Interjú Csépi Lajossal Az V. Vállalkozásfejlesztési Szakmai Napokon részt vett és előadást tartott Csépi La­jos, az AVÜ volt első számú vezetője. — Miről szólt az előadása? — Az OTP Lakás-takarék­pénztári konstrukcióról, az ed­digi eredményekről, a jövőbeni kilátásokról. Ez a téma önma­gában is érdekes, mert egy új­szerű eleme a magyar pénzügyi rendszernek és számunkra azért különösen érdekes, mert ez egy olyan üzlet, ami a vevők érdek­lődésével, közreműködésével jön létre, nagyon fontos, hogy a potenciális ügyfelek, vállalko­zók részletesebb információk­kal rendelkezzenek. — Ön most az OTP Lakás­takarékpénztár elnök-vezér­igazgatója. Az előző beosztásá­hoz képest, ha nem is 90, de 45 fokos fordulatot vett a pályafu­tása. Hogy került ide, hívták vagy jelentkezett? — Hívtak. Engem felmen­tettek a korábbi munkaköröm­ből, tehát nem jószántamból tá­voztam az ÁVÜ-től. Az OTP- be hívtak és én örömmel jöt­tem, mert valahol a privatizáció is egy pénzügyi tranzakció-so­rozat, a tulajdonjog változik, amiért árat fizetnek. Ilyen szempontból nagyon sok a banki tevékenység és a privati­záció közötti hasonlóság. — Mi a mostani feladata? — Tulajdonképpen koordi­nátor vagyok, menedzser, aki­nek az a feladata, hogy egy na­gyon komoly hagyományokkal rendelkező nagy bankot, mint az OTP Bank Rt. rá tudjon venni arra, hogy valamennyi tudásával és tapasztalatával vé­gezze a új feladatot. Mert itt ar­ról van szó, hogy aki ma lakás­takarékpénztári szerződést köt, az előbb-utóbb jelentkezni fog kiegészítő hitelekért és egyéb pénzügyi szolgáltatásokért és ezt nyilván attól a pénzintézet­től fogja kérni, akivel a szerző­dést megkötötte. Tehát az OTP számára ez egy hosszú távú pi­acalapító munka, ezért fontos, hogy a bank ezt nagyon komo­lyan vegye és a lehetséges esz­közök ráfordításával megala­pozza ezt a szolgáltatói szerep­kört. — Most már, mint kívülálló, hogyan ítéli meg a magyaror­szági privatizációt? — A napokban hallottam a Világbank elnökének nyilatko­zatát, hogy Közép- és Kelet Eu­rópában a magyar privatizációt tartja legjobbnak, ez szerintem globálisan és egészében is igaz. Hiszen mi megtaláltunk egy olyan arányt a privatizáció gaz­daság-politikai és társadalom- politikai összefüggése között, amely a termelővagyon lehető leghatékonyabb felhasználását biztosítani tudta. Tehát hosz- szabb távon el tudja érni, hogy a működő vagyon a legtöbb tár­sadalmi jövedelmet állítsa elő, amit egészségügyre, kultúrára, infrastruktúrára és egyebekre fel lehet majd használni. — A szekszárdi Húsipari Rt. dolgozói nem egészen így látják ezt a kérdést... — Valóban kissé visszás, hogy ezt én éppen Szekszárdon mondom, ahol az egész város nyilvánvalóan arról beszél, hogy a Húskombinát privatizá­ciója milyen szerencsétlenül alakult. Én ezt személy szerint nagyon sajnálom, bár meg­könnyebbüléssel tudom mon­dani, hogy nekem ebben ré­szem nem volt, hiszen akkor már nem voltam az ÁVÜ-ben, amikor ezek a döntések meg­születtek. De annak ellenére, hogy ilyen drámai események elő­fordulnak, azt hiszem, hogy a követett privatizációs modell célszerű és hasznos volt, mert nemzetgazdasági méretekben a magyar tekinthető a leghatéko­nyabb privatizációs modellnek. Még nagyobb gondossággal ta­lán elkerülhettük volna a szek­szárdihoz hasonló kedvezőtlen társadalmi következményeket. De az is teljesen egyértelmű, hogyha a másik irányba me­gyünk és az alapvető prioritás­nak az emberek létbiztonságát és az ilyen problémák minden­áron való elkerülését tűztük volna ki célul, akkor lehet, hogy nincsenek szekszárdi bot­rányok, de valószínű, hogy a rendszer egészének a hatékony­sága jóval alacsonyabb lenne és ennek a nemzet egésze látná kárát. F. Kováts Éva Egy délutánt a Szekszárdi Szüreti Fesztiválon töltenek Képzőművészek alkotótábora Decsen A Szabad Képző- és Iparművészek Országos Szövetsége - egyesületek, szakkörök, társaságok, művészeti csoportok, és magánszemélyek szövetsége - 1990-ben alakult. A csoport az ország hétszáz művészét fogja össze. Célul kezdetben is alko­tótáborok, kiállítások szervezését tűzték ki. katársa tartott előadást a Sár­közről. Várdombra, Bakó Lászlóhoz is ellátogat a cso­port, és szekszárdi művészeket is felkeresnek. Decsre várják V. Angyal Mária művészettör­A szövetség tagja Schéffer Anna iparművészeti kerami­kus, aki annak a művésztábor­nak is a vezetője, amely a na­pokban nyitott meg Decsen, a faluházban. Tizenhat művész - kerámikusok, festők, szob­rászok, grafikusok - vendé­geskedik az alkotótáborban. Egy művésztábor alapfunk­ciója nem szűkül le arra, hogy csak alkotások szülessenek, mondta Schéffer Anna. Szak­mailag is gazdagodnak a mű­vészek, mert módszereket, technikákat adnak át egymás­nak. Erre jó példa Lőrinc Ger­gely (Baja), aki festő, de ked­vet kapott kipróbálni az agya­got is. Érdről érkezett Szekér Gizella, aki az 1996-os Élő Népművészet pályázaton hódmezővásárhelyi áttört ke­rámiájával a Gránátalma díj arany fokozatát nyerte, és itt van Raffainé Hajik Katalin (Jánoshalma) naív festő is, akinek munkáit egy kiállítás alkalmával a szekszárdiak is megismerhették. Együtt alkot velük Mahál Anikó kerami­kus, H. Molnár Magda festő, Hatvani Imréné dr. festő, Ko- lozsi András szobrász, dr. Tál­űr. Tállai Katalin egy vázát készít lai Katalin grafikus-kerámi- kus, Bércesi Ilona kerámikus, Szilágyiné Keszthelyi Éva ke­ramikus-festő, Miklós János szobrász, Holló Piroska festő, kerámikus, a szekszárdi Fre­und Antal, és Zentárói Mátics Jadranka, aki kerámikus. A tábomyitás után a művé­szek ismerkedtek a környék­kel, majd pedig dr. Balázs- Kovács Sándor, a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum mun­FOTÓ: ÓTÓS RÉKA ténészt, s Pécsre is elmennek, ahol a kortárs művészek, mú­zeumok anyagaival ismerked­nek meg. Égy délutánt Szek­szárdon, a szüreti fesztiválon töltenek. A tábor kiállítással zárul a jövő héten szombatján. Azokból az alkotásokból nyí­lik tárlat a faluházban, ame­lyek a két hét alatt születtek, és egy állandó kiállítás anya­gaként Decsen maradnak. (pt) Idén ősszel: népművészeti bemutató A Tolna Megyei Önkormányzati Közművelődési Szolgáltató Iroda (KOSZI) pályázatot hirdet az 1997. évi megyei nép- művészeti bemutatóra. A tárgyalkotó népművészet, más néven népi kismesterség következő ágaiban lehet pá­lyázni: paraszti és történeti hímzés, gyapjú- és vászonszö­vés, nemez, kékfestő, fafara­gás (használati tárgyak, búto­rok, szobrok, játékok), csont- és szarufaragás, kovácsmes­terség, fazekasság, bőrműves­ség, szalma-, csuhé-, gyékény- és vesszőfonás, gyöngyfűzés, tojásfestés, mézeskalács és népi gyermekjátékok készí­tése, egyedi tárgyak, tárgy­együttesek alkotása. Egy-egy kategóriában alkotónként 5, közösségenként 10 alkotás nyújtható be, ami 1996-97 so­rán készült és országos kiállí­táson még nem szerepelt. A pályázat célja a népmű­vészet, a népi kismesterségek, a kézművesség hagyományai­nak ápolása, a korszerű alkal­mazás segítése, népszerűsí­tése. A legkiemelkedőbb pá­lyamunkák alkotói díjban, ju­talomban részesülnek. Ez a ki­állítás hagyományteremtő rendezvény, a KOSZI ezentúl az Országos Népművészeti Kiállítás megyei rendezvé­nyein kívül minden év őszén sort kent a Tolna Megyei Népművészeti Bemutatóra. À pályamunkákat novem­ber 7-ig kell benyújtani a KÖ- SZI-hez (Szekszárd, Bajcsy- Zs. u. 8.) A kiállításra érde­mesnek talált munkák novem­ber 16-tól tekinthetők meg a szekszárdi Szent József Kato­likus Általános Iskola aulájá­ban. Bővebb felvilágosítás: a 74/4l0-069-es telefonon. A hónap műtárgya Terakotta éden Freund Antal alkotásai előtt A szekszárdi Illyés Gyula Me­gyei Könyvtár portré galériájá­ban most Freund Antal kis­plasztikáit láthatja a közönség. Pár évvel ezelőtt tűnt fel egy kollektív kiállításon, amit a megyeszékhely művelődési há­zában rendeztek. Freund Antal polgári szakképzettségét te­kintve, fogtechnikus. Ez a mes­terség kézügyességet, precizi­tást feltételez. Egy-egy elké­szült fogsor nem tekinthető-e kisplasztikái remeknek? Freund Antal annyiban változtatott gondolatainak megtestesítésén, hogy más anyagban szólal meg. Az új formavilágban emberekre emlékeztetnek bronzba öntött alakjai. Milyenek ezek az emberala­kok? Kicsinyek, erőtlenek, mint többségében mi magunk, ha a természet hatalmasságához mérjük valónkat. Apró, pici ember egy óriásnak tűnő áttör- hetetlen kőfal előtt szitkozódik tehetetlen dühében. Hányszor éreztük már magunkat ilyen akadály előtt, amikor minden összedőlni látszott? Hányszor viaskodtunk szemben álló erőkkel, ütköztünk falakba. Tekintetünket egy felénk há­tat fordító, ülő férfi alakja vonzza. „Befejezetlen történet” a címe. Miért fordít hátat a vi­lágnak, hova, milyen jövőbe tekint a környezettől elfordulva a félre csúszott sapkás ember? Az „Éden” elnevezésű terakot- tán egy ruhátlan női és férfi alak simul egymáshoz. Össze­tartoznak, amint összefonta alakjukat, amint összesodorta hajukat a valahonnan jövő erő, szél! Semmiben állnak! Góti­kusán megnyújtott alakjuk szinte lebeg! Csak egymásé, csak így együtt igaz minden, ami az ember számára „édeni” lehet. Freund Antal negyvene­dik életévén túljutott oda, hogy másoknak is meg tudja mutatni, milyen tisztelettel áll a Termé­szetben! Elővesz egy formátlan követ, márványdarabot, aminek szépsége éppen a formátlansá- gában rejlik. Freund Antal szobrait az Ily- lyés Gyula Megyei Könyvtár­ban október közepéig tehetik meg! Decsi Kiss János A borcégértől a borházig „Dél vagyon, a fáradt gyeplűs abrakra nyerítez,/ S füstölgő kémény híjjá az útasokat./ S csendül az „üdvözlégy”, födö- zetlen fejjel a pór áll,/ És födö- zetlennel udvaron a fogadós./ Az komolyan s ahitattal amott megimádja az istent;/ Ez haj­longva, szegény, embereket sü­vegei”: így áll előttünk Garay János 1832-es versében egy régi-régi fogadós, akinek elődei és utódai egyaránt elhíresültek megyénkben. Az első, akinek nevét is tud­juk, Nagy Ágoston, a híres bú­csújáróhely, Báta gazdag pol­gára. Anyagi állapotára jó fényt vet, hogy a Szentvér apátság­nak két miseruhát ajándékozott, amelyek közül az egyik arany­nyal átszőtt, a másik pedig drá­gakövekből kirakott keresztű volt. Utolsó, szomorú hírű ven­dége több napig időzött nála, alig tudták mozdulásra bírni: a „dicső” királyt II. Lajosnak hív­ták. A hamarosan beköszöntő tö­rök hódoltság nemcsak nyomo­rúságot hozott, hanem borbősé­get is, hiszen az elterjedt ka­darka szőlőfajta valósággal on­totta megyénk legfontosabb exportcikkét. Tolnai Fabricius Bálint már részletesen beszá­mol versében az egykori borfo­gyasztási szokásokról. Decs ér­demes prédikátora feljegyezte, hogy a kedves vendégnek „sós pecsenyét pörkömek”, hogy többet ihasson, de szegényeb­bek - a mai szomjkeltő rág­csálnivalók elődjeként” - „aszú (száraz) könyeret ősznek”, vagy éppen hagymát, amire az­után csúszik a bor. Ennek mi­nőségéről vegyes a kép, mert a hamis csapiárok, kihasználván a vendég borközi állapotát, bü­dös, nyúlós, ecetes illattal is „kedveskednek”, az adósságot jelző rovást azonban duplán ír­juk. Thuri Pál, a tolnai iskola rektora panaszlevelében meg­említi, hogy a török elöljáró olykor borért szalasztja az egyik vagy másik jobbágyot, Decsi Gáspárnak pedig Az utolsó üdőben egynéhány reg­náló bűnökről való prédikációk című, 1582-ben megjelent mű­véből megtudhatjuk, hogy „az egész nép az fejedelmekkel, bí- rákkal, polgárokkal egyetem­ben részegeskedik”, a bort egymásra nagy kannákkal kö­szönti. Akadtak azért bölcsek is: a lévai szabó céh 1642. évi artikulusaiban olvashatjuk, hogy „Lakozásokban (lakomá­kon) az ifjú mestereknek ma­gokat leinni nem szabad, hogy az öregeket hazakísérhessék”. A XVIII. századi jobbágy­szerződések fontos pontja volt a kocsmáltatás ideje és módja. Petőfi versében a kocsma pél­dául nem azért kurta, mert ki­csi, hanem azért, mert rövid bormérési joggal rendelkezik, csak karácsonyig szól az enge­délye. Az új bor olcsó, egyedül ekkor a legények tudják megfi­zetni, ezért oly dühösek az őket megzavarókra, s nagy áldozat, ha mégis abbahagyják a kur- jongatást. A bérlők, köztük például a szekszárdi nagy vendéglő áren­dása, féltékenyen őrködtek jo­gaik felett. A hajdani vendéglős szóvá tette, hogy megrövidítik, mert szálló vendégeinek más olcsóbban ad porció szénát. Az uradalom megígérte az orvos­lást, ellenben figyelmeztette a kocsmárost, hogyha még egy­szer olyan „alávaló rossz bort” merészkedik mérni, mint leg­utóbb, akkor visszavonja enge­délyét. Nem sokára itt és szerte a megyében egyre sűrűbb pa­nasz szó hangzott bormérési ügyben: 1848-ben aki csak tudta, áthágta a szabályokat. Tíz év múlva - tekintettel az igényekre és a forgalomra - a megyeszékhely nagyvendég­lője színi előadásokra is alkal­mas nagyteremmel bővült. Az új és előkelő helyről maradt fenn a tíz legrégibb magyar ét­lap egyike, amelyet a Tolna Megyei Levéltár őriz. A helyi nyomdaterméket „ét-, ital- és szállásolási-lap”, részletes ár­jegyzékkel, hét féle borral és kétféle pezsgővel. Jellemző el­írás, hogy az árakat véletlenül nem a krajcár, hanem a forint rovatba írták, ami hatvanszor több a valóságnál. Lehet, hogy nincs új a nap alatt?! Lehet, de az viszont biztos, amit a lap al­ján olvashatunk: „A fentebbi árszabály szerint a vendéglős pontos és tiszta kiszolgálta­tásra, úgy minden zsarolás és visszaélésérti felelőségre köte- leztetik”. Ez már csak azért is fontos volt, mert 1870 táján, az akkor tízezres Szekszárdon 21 hivatalos kocsma, s persze számtalan zugkocsma, vagy ahogy akkor hívták, butella működött. Ugyanekkor Duna- földvárott, az ottani korcsma­cégérek festményeit és szöve­gét is megörökítették, mert korra és helyre olyannyira jel­lemzőnek találta az akkori új­ságíró. Századunk elején, 1905-ben a szekszárdi Dicenty Dezső ve­tette föl az általa „borbode- gák”-nak hívott borházak ötle­tét. „Az ilyen borkóstoló pavi­lonok állandó, helyiérdekű kiál­lítás színezetével tüntető bo­rosboltok lehetővé tennék, hogy valamely község, szűkebb körű borvidék összes bor­anyaga felett világos áttekintés lenne szerezhető, a kóstolás po­tom pénzen lenne megejthető”. Kívánjuk: így legyen! Dr. Töttős Gábor 1 tol Laccol land HUNGÁRIA KFT. KERESKEDŐK FIGYELEM ! MEGNEVEZÉS Nettó Bruttó nagyker ár eladási ár J Paloma 250 g, vák. Omnia 1 kg, vák. Tchibo Family 250 g, vák. H Tchibo Bistro 250 g, vák. Mastro Lorenzo 250 g, vák. Don Esteban 250 g, vák. Li 185.60 .232.­215.20 231.20 245.60 190,40 1.540.­307.­238.­A tobaccoland Hungária Kft. dohányáruk, kávék széles körű választékával, italok, édességek és vegyiáruk kínálatával várja minden kedves régi és áj vásárlóját az alábbi üzletekben. 7100 Szekszárd, Tartsay u. 4. 74/410-458 A tobaccoland képviselői is szívesen állnak a vásárlók rendelkezésére: Ambrus József 60/471-342 Petrovits Gábor 60/471-313 A fenti akciós árak 1997.09.26 -10.10-ig érvényesek. Az akciós árak kizárólag készpénzes vásárlás esetére vonatkoznak, melyekből további kedvezmény nem adható. DOHÁNY NAGYKER

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents