Tolnai Népújság, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-25 / 224. szám

6. oldal Alisca Expo '97 1997. szeptember 25., csütörtök „Mámor” a Művészetek Házában A hagyományoknak meg­felelően az idén is meg­rendezi a szekszárdi ön- kormányzat az írók politi­kusok, nagykövetek talál­kozóját. A rendezvényen, amelynek a fő témája az idén a kisebb­ségek Közép-Európában, nyolc ország, köztük Kína és Anglia nagykövete je­lezte részvételét. A házigazda az idén is is Mészöly Miklós. A nyilvá­nos program szeptember 26- án délelőtt tíz órakor kezdő­dik a Művészetek Házában. Délelőtt előadást tart Juhász Erzsébet Növi Sad-ról, Gál- falvi Zsolt Bukarestből és Grendel Lajos Pozsonyból. A délutáni előadók Kalten­bach Jenő, Tilkovszky Ló­ránt és Horváth Aladár. Mámor címmel irodalmi délelőttre és ankétra kerül sor szombaton délelőtt szin­tén a Művészetek Házában. A házigazdák N. Horváth Béla a Dunatáj és DicsőZolt a Pad című folyóirat főszer­kesztője. A téma a bor és a szerelem. A találkozón részt vesznek az előző nap ven­dégei. Az írók, költők saját, a tárgyhoz tartozó műveikből olvasnak fel. A főszerkesz­tők, lapok munkatársai ré­vén bemutatkozik a szek­szárdi irodalomkedvelő kö­zönségnek Jelenkor, a Ti- szatáj, a Forrás, a Hét és a Kaligram című irodalmi fo­lyóirat. Visszatérő, elégedett utasok Szekszárdon, a PROVINCIA TMT hatalmas kínálattal várja évek óta az utazni, kikapcsolódni vágyókat. Széles skálán kí­nálnak utazási lehetőséget. Többek között az iroda üzemelteti az IBUSZ Utazási Irodát, ezen felül a Malév Partnerirodája, és a Hunguest Travel megyei képviseletét is ellátja. — Milyen volt a nyári sze­zon a Provincia TMT-nél? - tettük fel a kérdést az igazgató­nak, Wieszner Györgynek. — Szekszárdi indulással Görögországot és Spanyolor­szágot szerveztünk. 50-50 főt szállítottunk hetente Sartiba, és L’lőrét de Marba. Repülős aján­lataink is kedveltek voltak Korfu, Kréta, Mallorca, Tuné­zia és a már megszokott sláger- utak: Ausztria, Olaszország és Horvátország. — Térjünk át a téli szezonra. Mit kínál az iroda a szilveszte­rezni vágyóknak? — Irodánk szervezésében mind belföldi mind pedig kül­földi ajánlatok megtalálhatók. Belföldön szekszárdi indulással autóbuszos programot szerve­zünk Harkányba, Szigetvárra, Pécsre és Mohácsra 3 illetve 4 éjszakás turnusokban félpan­ziós ellátással és szilveszteri vacsorával. Az egyéni utasok­nak kínáljuk Visegrádot, Szent­endrét, az exkluzív Döbröntét. A külföldi programokban megtalálhatják a közeli Auszt­riát, Prágát, Horvátországot, repülővel Párizst vagy Lon­dont, valamint az egzotikus tá­jak közül Egyiptomot, Domini­kát, Thaiföldet vagy Kenyát. — Úgy tudom, hogy az iroda hazai és külföldi nagy utazás szervezők útjait is értékesíti. — így van. Például: TAN-TÚRA, WEST TRA­VEL, NECKERMANN, OM­NIBUSZ, FISCHER, TERRA, MALÉV AIR TOURS, PASHA TOURS, MORTON’ S útjait áruljuk. Minden igényt ki tudunk elégíteni a síajánlatok­tól az egzotikus utakon át a kör­utazásokig. Sőt a NECKER- MANN útjait közvetlen számí­tógépes rend­szerből tudjuk foglalni. Síutakat szervezünk Szlovákia, Szlo­vénia, Ausztria, Olaszország és Franciaország leghóbiztosabb síterepeire. — Újdonság? — Természetesen van. Idén Indiai, Japán, Ausztrál, Hawaii és Venezuelai utunk a már megismert egzotikus utak a kedvelt Thaiföld, az új úticél Kenya, a forró Brazília és Me­xikó, a misztikus Egyiptom, a fehérhomokú Dominika, vala­mint a szabadság országa Ame­rika mellett. A téli szezonban szerepel még a kínálatban a már bevált Kanári-szigetek, Tunézia, Izrael és Marokkó. A rendszeresen visszatérő elége­dett utasok jelzik, hogy ajánla­tokat és partnereket jól válasz­tották meg. — Gondolnak a szőkébb pénztárcával rendelkezőkre? — Irodánkban a Hunguest Travel keretein belül támoga­tott belföldi üdülésben vehet­nek részt az utasok, ahol a tá­mogatás mértéke kereset alap­ján 3.000-7.000 Ft-ig terjedhet. Tapasztalataink szerint nagyon kedvelik ezt az üdülési formát, hiszen a szállodák közül min­denki találhat számára kedve­zőt. Sajnos a jövő évtől meg­szűnik ilyen formában a ked­vezmény, ezért ajánljuk min­denkinek, hogy amennyiben le­hetősége van rá, még idén fog­lalja le üdülését. — Mit takar a MALÉV Partner kifejezés? — Irodánkat a MALÉV vá­lasztotta Partnerirodájának a szekszárdi utazási irodák közül. Közvetlen számítógépes rend­szerrel rendelkezünk, s így azonnal tudjuk foglalni és ki­állítani a repülőjegyeket. Nem csak a MALÉV, hanem bár­mely légitársaság akcióit is is­merjük, így olcsóbban lehet el­jutni a világ összes országába. — Ami egy külföldi útnál el­engedhetetlen kelléke az úti­csomagnak az a biztosítás. — Ezzel is tudunk szolgálni. Újdonság, hogy a közeljövőben számítógépen keresztül fogjuk kiállítani az ATLASZ Utazási Biztosító Rt. kötvényeit, így növelve a minőségi szolgáltatá­sok listáját. VOLÁN nemzet­közi autóbuszjárataira menet­jegy-értékesítéssel, falusi tu­rizmussal, fizető-vendéglátás­sal, szakmai utak szervezésével is foglalkozunk. Címük; Szekszárd, Arany J. utca 6. Telefon 74/319-822 és a 319-784. w Impozáns irodában várják az utazni vágyókat Szüreti fesztivál Újvárosban A Szekszárd-Újvárosi Ró­mai Katolikus Társaskör tavaly hagyományteremtő szándékkal rendezett szü­reti felvonulást és mulatsá­got a városi szüreti fesztivál­lal közösen. Idén is így lesz. A péntek, szeptember 26-a lázas készü­lődéssel telik, asszonyok sütik a kalácsot a plébánián, és a Kolping iskolában másnapra a vendégek fogadására. Szombaton, a szokás szerint magyar ruhás lányok és fiúk fogadják a vendégeket, s kí­nálják őket a finom süte­ménnyel. A rendezvény fő­védnöke az idén is Mária Te­rézia Twichel báróné lesz, akit nagy szeretettel várnak a fesztiválra. A szüreti felvonu­láson - amely a Szent István háztól indul szombaton 13,30-kor - most is lesz dí­szes hintó, földíszített lova­sok, bíró és bíróné, jegyző és jegyzőné, magyar ruhás tán­cosok, s a menet végéről el­maradhatatlan boroshordó, amelyből a nézelődőket kínál­ják meg a finom szekszárdi nedűvel. A felvonuláson résztvevő újvárosi csoport a Prométhe­usz parkban is bemutatkozik, ami a röpke fellépési időbe belefér, aztán a Zrínyi utcán át Újváros fele haladva tánc­cal, nótával hívják az embe­reket az esti, 19 órakor kez­dődő bálba. A szüreti mulat­ságot a fővédnök, Mária Te­rézia Twichel báróné nyitja meg. A bálban a Taktus zene­kar muzsikál. Éjfél lesz tom­bolasorsolás és harangárve­rés. Régi hagyományt kívánnak feleleveníteni azzal, hogy az újvárosi templom védőszent­jére, Szent Mihályra emlé­keznek vasárnap, szeptember 28-án. Ebből az alkalomból a templom körül búcsú lesz, ki­rakodóvásárral, játékokkal, körhintával. Ezen a napon kétszer is szentmisét tartanak, reggel fél nyolckor és tíz órakor. A tíz órás szentmisén, a régi ha­gyomány szerint nem a min­denkori plébános tartja, ha­nem az erre az alkalomra meghívott, most a tolnai Lendvai István apátplébános miséz, aki valamikor az újvá­rosi templomban szolgált. (péteri) A bőrről a Pop-Tv-ben A szekszárdi Pop-Tv ma este arra vállalkozik, hogy a bor­ról, a lehető legtöbbet el­mondja nézőinek. Lesz iro­dalmi borkalauz, borról szóló versek, dalok hangzanak el, ismert előadók tolmácsolásá­ban. A történelmi borvidék legismertebb borairól min­dent elmondanak a szakembe­rek, sőt, a nézők is bekapcso­lódhatnak a műsorba, a borról legtöbbet tudó játékos részt vehet az a vidék borait repre­zentáló adás-záró borkósto­lón. A szekszárdi borvidéknek mikor lesz újból valódi tekintélye? A jó bornak is kell a cégér Nem csak a szőlő- és bortermelőket, de a szekszárdi lokál- patriótákat is joggal bánthatja az a megítélés, ami az utóbbi években rátelepedett az itt termelt borokra. Pedig kétezer éve már annak, hogy ezen a területen jó szőlő terem. Aki próbált már eladni üzletekben, kereskedelmi forgalmazás­ban (nem kocsmai viszonteladóknak) az ezen a környéken termelt, lepalackozott borból, az tudja, hogy „nem kapnak két kézzel” az áruért. Sőt azt a megjegyzést is le kell „nyelni”, hogy az egri, a villányi, a badacsonyi, a tokaji, de még a hajósi borokat is keresik a vásárlók, de a szekszárdit nem ismerik. Vajon mi ennek az oka? Az adottságaink jók, sőt talán a legjobbak, hiszen a „világ egyik legjobb vörösbortermő területének” kikiáltott Villá­nyiak is innét viszik az alap­anyagot. (Kénytelenek, hiszen nekik mindössze 350 hektáros ültetvényük van, a szekszárdi borvidéken közel ezer.) Megkérdeztünk néhány ille­tékest, ők hogyan látják, mi az oka annak, hogy a szekszárdi borvidéknek nincs meg az a tekintélye, amit az adottságai alapján elvárhatnánk? A bajok a múltban gyökereznek Mészáros Pál, a Szekszárdi Hegyközség elnöke: — Véleményem szerint a múltból kell megközelíteni a választ. Az 50-es években, amikor szétverték a pinceszö­vetkezeteket, nagyon sokat ár­tottak ennek a borvidéknek, mert ezt követően nem alakult ki olyan feldolgozó hálózat, mint Villányban, vagy Eger­ben, így a szőlőt is el kellett, hogy vigyék innét. Volt és van tehát egy kiváló alapanyag, amiből nem a helyiek készítet­tek bort. Ennek következménye volt az is, hogy a szakemberek zöme akkor elhagyta ezt a terü­letet. Ezt követően, amikor a termelőszövetkezetek (Szek­szárd, Bátaszék) és a mezőgaz­dasági kombinát telepítették a szőlőt, szóba került egy közös, nagy feldolgozó építése is, de a kombinát akkori vezetése „megfúrta” az elképzelést, így csak az ő üzemeltetésükben épült fel, jelentős állami támo­gatással a pince. Valószínű, hogy ennek az volt az oka, hogy féltek attól, ha más is fel­dolgozza a szőlőt, akkor nem lesz elég alapanyag. A 90-es évekig ezen a területen nem volt jelentős változás, mára pe­dig kialakultak a nagyobb cé­gek (Aliscavin, Aranyfürt Tsz, Szekszárdi Mezőgazdasági Rt.) mellett a családi vállalkozások. A piacra azonban nehéz be­tömi, állami támogatásra alig lehet számítani, az agrárolló szűkül, a verseny pedig egyre élesebb. Hiányzik az az idegen- forgalmi vonzerő is Szekszárd környékéről, ami idehozná a tu­ristákat, úgy mint Villányba, ahol a harkányi út miatt sokan Utaznak át a településen. Tu­dom, hogy ez utóbbi érv raj­tunk, itt lakókon is múlik. Meg kell megteremtenünk a feltéte­leket ahhoz, hogy ez ne így le­gyen. Következetes, kemény munka kell Reile Gizella, Liszt Pincé­szet, Szekszárd: — A szekszárdi borvidék je­lenlegi helyzetére valóban jel­lemző, hogy hátrányban van a többi borvidékhez képest, és ez érezhető mind a hazai, mind a külföldi értékesítésben. A ko­rábbi helyzetből adódó okok eredetéről a vélemények kü­lönbözőek, a jelenlegi helyzet­ben azonban nincs értelme erről vitatkozni. A feladat most az lenne, hogy minden szőlő- és borter­melő kemény, következetes munkával jó irányba terelve a folyamatokat, változtasson ezen. Feltétlenül szükséges az összefogás a termelők, keres­kedők és az önkormányzatok részéről. Tény az, hogy ez egy hosszú távú munkát igényel, melynek az irányítását olyan szervezetnek kell végeznie, amely független a napi szőlő­bor gazdasági tevékenységtől, de szakértelemmel a termelők, a kereskedők és az önkormány­zat segítségével és ellenőrzésé­vel dolgozik. Tudomásul kell venni, hogy a bor egy piaci termék és az itt élő embereknek megélhetési forrást jelent. Közös terhekkel és a közös eredmény ígéretével lehet előbbre jutni. Minden le­hetőséget ki kell használni az állami marketing-támogatások­tól a saját, helyi forrásokig. Az európai uniós csatlakozás előtt állunk, az intenzív munkát el kell kezdeni, mert különben végleg lemaradunk a verseny­ben. Meg kell küzdeni az elismerésért Vesztergombi Ferenc, ma­gántermelő, Vesztergombi Pin­cészet: — A gyökerek messzire nyúlnak. Ez a terület nem csak a szőlőnek, de más növénynek is nagyon kedvez. Mivel az ipar erre nem nagyon alakult ki, így az emberek állattartással, nö­vénytermesztéssel is foglalkoz­tak, hiszen erre alkalmas remek szántóföldek vannak. Ebből adódóan szőlős nagybirtok nem alakult ki, maximum 10 hold. Az 50-es években kialakult pinceszövetkezetről sem derült ki, hogy életképes-e, mert ha­marosan államosították. Ezt követően Pécs központtal meg­alakult a nemzeti borászati vál­lalat, a Szekszárd környéki sző­lőket is ide vitték. Sokat az sem javított a helyzeten, amikor a kombinát megalakult a 60-as években, mert mindig kívül he­lyezte magát Szekszárdon és soha nem volt helyi igazgatója. Az ott feldolgozott bort eladták más nagyüzemnek (Pannonvin- nek) és soha nem jelent meg a piacon, mint szekszárdi bor. Ezzel egy időben kialakultak és szaporodtak a hobbikertek, száz éves eszközökkel és tech­nológiával. A 90-es években indult meg nagyobb mozgás, ekkor már tudatosan alakultak családi vállalkozások, de a piac már fel volt osztva. Ide kellene most betömi, megteremteni azt a hírnevet ami méltó az itt ter­melt borokhoz. Nagyon jó mi­nőségű szőlő terem itt, szinte egyedülálló ez az országban, a zárt völgyek a legszínesebb vö­rösbor alapanyagát adják. Óri­ási a felelőssége ma minden he­lyi borásznak és szőlőtermelő­nek. Nagyon kemény munká­val, kiváló minőséggel kell be­bizonyítani a piacnak, hogy jók vagyunk és a szekszárdi borok igenis az élvonalba tartoznak. Meg kell küzdenünk az elisme­résért nem csak más borvidé­kekkel szemben, de a vásárló­kért is. Stratégiai kérdések Köpenczei István, megyei vállalkozói központ: — Annak, hogy nincs meg a megfelelő tekintélye a borvi­déknek, számos oka (törté­nelmi, gazdasági, politikai) van. Az utóbbi években látvá­nyos kezdeményezések történ­tek: több nagyüzem megújult, számos kisvállalkozás alakult ki. Pénz, szakértelem és üzleti szellem kell(ene) a gyors fejlő­déshez. A stratégiai kérdések a következők: hogyan alakul a hazai piac (ezzel azonos a bor- hamisítások kérdése), sikerül-e minőségi borral nagyobb árrést elérni, érvényesíteni lehet-e a hegyközségi és bortörvényi elő­írásokat, partnerként tudnak-e együtt dolgozni a borászok (közösségi marketing), kon­zekvens módon sikerül-e fej­leszteni az ágazatot? Fontos lenne az is, hogy erőltetett mó­don, még az ÉU csatlakozás előtt megfelelő pozíciót épít­sünk ki a borászatban. Össze­tartó és következetes munkára van szükség ahhoz, hogy a si­ker látványos legyen. Kicsik, nagyok összefogva... Illés Tamás, igazgatóhelyet­tes, Aliscavin: — Az, hogy jó minőségű az itt termelt bor, sajnos önmagá­ban még sokat jelent. El is kell adni, amit megtermelünk. Az elmúlt 15 évben nagyon ala­csony hatékonysággal műkö­dött a helyi marketing munka, ezzel szemben az egriek és a villányiak is jelentős összeget költöttek erre. Azt is el kell is­mernünk, hogy jobban lobbiz­tak, mint mi és sikeresen „elad­ják” magukat. Nagyon szomorú, de tény, hogy a villányiak Szekszárd környékéről szállítják az alap­anyaguk jelentős részét és a ke­vésbé jelentős, mondhatnám azt is, hogy kommersz boraikra rá is írják, hogy „szekszárdi”, a kiváló minőségűre pedig azt, hogy „villányi”. Ez nem biztos, hogy jót tesz a mi hírnevünk­nek. Sajnos megtiltani nem le­het, de komoly érvágást jelent a szekszárdi borvidéknek. A hibáinkat, a hiányossága­inkat azonban igazságtalanság lenne másokra hárítani, mert itt áll példaként Pécs városa, amely nem is borváros, mégis van több borháza, számtalan borkútja, bor trezorja, melynek kulcsát a polgármester hordja magánál. Vagyis eladja magát és a környék borát. Mi mit teszünk ezért? Hang­zatos ígéretek elhangzanak a város vezetői részéről, de ezek a gyakorlatban nem valósulnak meg. Vagy egyszerűbb példát említek, kis és nagyobb terme­lők külön-külon utaznak a fő­városba, gyakran félig megpa­kolt (vagy csak néhány karton) borral, ahelyett, hogy egymás­sal egyeztetve, egymás költsé­geit kímélve Összetartanánk. Mindenki félti a saját piacát? Lehet, pedig a megoldás mégis csak az, ha kicsik, nagyok ösz- szefogva segítik egymást, mert ezzel a borvidéket építik ki. Természetesen az alapvető fel­tétel a kiváló minőség, mert meggyőződésem, hogy előbb- utóbb ezzel piacot tudunk nyerni. Mauthner

Next

/
Thumbnails
Contents