Tolnai Népújság, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-20-21 / 220. szám
1997. szeptember 20., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Rejtett értékeink Rákóczi János mesterszakács „Az asztal örömeit mindegyik életkorban, minden társadalmi helyzetben, minden országban és mindennap lehet élvezni” - mondja Brillat-Sa- varin, a kérdés legnagyobb szakértője, de hozzáteszi: „ez az élvezet társa lehet minden egyéb gyönyörűségünknek s az utolsó, mely megmarad és vígasztal akkor, mikor a többi örömünket már elvesztettük”. Ezt a gondolatot szolgálta egész életével a Dőry-birtok parádés-kocsisának, Rákóczi Ferencnek és Horváth Rozáliának János nevű fia, aki a mai Dalmandhoz tartozó Felsőle- perden született 1897. szeptember 25-én, de - a Tolna Megyei Levéltár szívességéből tudjuk ezt - Kocsola anyakönyvébe jegyezték be. Ne zárjuk ki, hogy a 12.000 holdas hitbizományi birtokon már belekóstolhatott a magasabb konyhaművészetbe, de az bizonyos, hogy fővárosi tanulmányai után egy ideig aligha lehetett sok jóban része: az I. világháború, majd a Tanácsköztársaság katonája. Nekrológjából tudjuk: „A gasztronómia történetében feljegyzik, hogy az egyetlen szakács volt mindeddig, aki már 22 éves korában konyhafőnök lett”. Ha mások elégedettek voltak is tudásával, ő maga tovább kívánta bővíteni azt, ezért 1924-től a párizsi Larue étteremben dolgozott. Itthon 1926-tól a Horváth Nándor névbetűiből HÁEN- nek nevezett hidegkonyhai vendéglő konyhafőnöke lett, mígnem a konkurens ifjabb Marchai József el nem csalta az akkor induló lillafüredi Palota Szálló, a magyar kormány büszkesége konyhafőnöknek. Gundel Imre idézi könyvében az ezzel kapcsolatos nevezetes anekdotát: „A földművelési miniszter egy ízben szóvá tette: - Mondja, Marchai, hogy lehet az, hogy a maga séfje 600 pengőt kap, amikor ez egy miniszteri tanácsosi fizetés? - Ez igenis lehetséges Kegyelmes Uram - felelte -, mert miniszteri tanácsos sok van, de Rákóczi egyedülálló szakácsművész”. Mindezt hamarosan nemzetközileg is igazolta: 1933- ban a bécsi nemzetközi szakácsművészeti kiállításon nyert aranyérmet esztétikai és gasztronómiai élményt egyszerre jelentő marhagerinc- táljával, három év múlva Berlinben szerzett hasonló elismerést, két alkalommal pedig Frankfurt am Mainban. Ekkor már - 1932 óta - a Gellért Szálló konyhafőnöke. Gyenes József, a híres vendégváró hely történetírója méltán látja úgy: „A Szent Gellért Szálló falai között írták a magyar idegenforgalom és vendéglátás históriájának fontos szakaszait”. A legkülönlegesebb igényeket is igyekeztek kiszolgálni. Gundel Imre és Harmath Judit írja: „A kaput- halai maharadzsának semmi sem volt elég erős. Olyan csípős paprikát szereztek be a kedvéért, amilyen máskor nem került a konyhára. Rákóczi János konyhafőnök megégette a száját, amikor rák- pörköltjét megízlelte, az mégsem volt neki elég fűszeres”. Az viszont igaz, hogy a világhírű francia karikatúrista, Derso nemcsak a vendégkönyvbe rajzolta Rákóczit s kéznyújtó önmagát, hanem azt is hozzáfűzte: „Ha az európai diplomáciai konferenciák a Szent Gellért konyhájának színvonalán állnának, Európa paradicsom lenne”. Az ekkor már messze földön híres Gundel Károly három konyhafőnöke, köztük Felsőleperd szülötte segítségével állította össze a Kis magyar szakácskönyvet, amelyet összesen 38 nyelvre fordítottak le. Az 1953-1962 között a Duna Szálló konyhafőnökeként dolgozó nemzetközi hírű ínyesmesterről írja a Népszabadság nekrológja: „Gazdag fantáziájú ételkülönlegességei, ügyessége, előzékenysége révén sikert sikerre halmozott szakmájában s itthoni működésével és külföldi bemutatóival nem kevés hírnevet szerzett a magyaros vendéglátásnak”. A frankfurti nemzetközi szakácsversenyen három díjat is nyert Tiszai ke- csege, Teknősbékák libamájból és Fácán Carême módra című alkotásaival. A brüsszeli világkiállításon nemcsak a magyar konyhát vezette, hanem „a Nemzetközi Gasztronómiai Társaság helyszíni díszebédjének elkészítésére 66 szakács nagymester közül ötödmagával őt választották” 1958-ban. Négy év múlva nyugdíjba, de nem nyugalomba vonult: Konyhaművészet című könyve 1964-ben jelent meg. (Stílusos lenne ebből egy recepttel búcsúznunk az ízek nagy művészétől, de a könyvet oly rég ellopták a megyei könyvtárból, hogy már a katalógusban sem szerepel ... Talán szülőföldje tiszteleghetne új kiadással). Az örökké tevékeny Rákóczi Jánost 1966 tavaszán agyvérzés döntötte ágyba. Kissé jelképes, hogy egy napon belül, 1966. július 5-6-án halt meg Berda Józseffel, aki a legnagyobb gasztronómus költő volt. Dr. Töttó's Gábor Mi legyen, pap vagy papa? Szerepválasztás az élet színpadán Rockoperák szerzője és címszereplője Iváncsits Tamás. Tavaly, amikor a Budapest Sportcsarnokban egy voltam a tízezer hallgatója közUl, nem gondoltam volna, hogy valamikor személyesen is megismerhetem. De lám, kicsi a világ, a 27 éves, teológiát végzett fiatalember Szekszárdra jött, és egy darabig itt is marad, mert egy év gondolkodási időt adott neki a püspök... A színházakban, művelődési házakban, sportcsarnokokban „könnyű” dolga volt, amikor a damaszkuszi úton megvilágosodott Pál apostolt vagy az apjához visszatérő tékozló fiút játszotta. Most azonban egy ismeretlen végkifejletű darab címszerepére „kérték fel” az élet színpadán. Saját magát kell alakítania. Szabadon választhat, hogy milyen öltözékben lép a publikum elé: egyháziban vagy világiban. Valaki szellemesen azt mondta róla: nem tudja eldönteni, hogy pap legyen vagy papa. Erről kérdeztem először kis szobájában, a belvárosi plébánián. — Tudod, nem a papi munkával van problémám - mondta -, inkább a magányos életforma az, ami zavar. Körülveszik ugyan a plébánost cserkészek, hittanosok, hívek, de hiányzik a szűkebb családi kör, amire azt hiszem nekem nagy szükségem volna. — Muszáj megkérdeznem: van valakid? — Nincs egy konkrét személy. Arról van szó, hogy két vonzást érzek. Vagy tisztességes, teljes értékű pap akarok lenni, vagy teljes értékű családapa. Tisztában vagyok azzal, hogy a döntés - amire egy évet kaptam Mayer Mihály püspök úrtól - mindenképpen fájdalmas lesz. — Régóta vacillálsz? — Nem, csak most, a teológia utolsó évében jött ez elő. A diplomám megvan, de egyelőre diakónus vagyok, nem felszentelt pap. Hittant tanítok és a templomban sokféle szolgálatot ellátok. Szeretném megnyugtatni a kedves szekszárdiakat, hogy nemcsak a saját problémáimmal vagyok elfoglalva, az ő lelkipásztoruk akarok lenni mindenekelőtt. — A szüleid befolyásolnak? — Nem, nekem kell döntenem. Kiteljesedés a papságban, vagy kiteljesedés a világban. Egy jó pap a civilekre is hat, ugyanakkor egy használható világi személy az egyháznak is többet ér, mint egy savanyú, megosztott szívű pap. — Nem a zenei sikerek zavartak meg? Lehetnél olyan rock sztár, akiért rajonganak a tinik. . . — Papként is zenélhetek, eddig is azt tettem a pécsi szeminárium évei alatt. Az ember nem azért kapja a tehetséget, hogy csillogjon-villogjon vele, hanem, hogy Istennek tetszőén használja. — Honnan a zeneszerzői vénád? — Egy nagykanizsai pedagógus családból származom. Hárman vagyunk testvérek, elsősorban a bátyám szerzeményei hatottak rám; aki egyébként matektanár. Kisebb dalokat már tízévesen komponáltam. Érettségi után két évig kántor voltam Letenyén, akkortól kezdve fordultam egyre inkább Isten felé. Bibliai témák feldolgozásának láttam neki, így született a Betlehem, A tékozló fiú és a Damaszkusz. Az utóbbi kettő vált ismertté. — Papnövendékek által előadott rockoperák. Nehéz volt a szeminarista-társaidat rávenni a bulira? — Egyáltalán nem. Nagyon szívesen végezték a stúdiómunkát és a színpadra állítást is. Utóbbiban Gál Károly barátom jeleskedett. A tékozló fiút harmincszor, a Damaszkuszi tizenötször mutattuk be. — Nevezhető ez lelkipásztori tevékenységnek? — Nézd, változó világban élünk, és az egyház dolga, hogy az evangélium örök értékeit közel hozza az emberekhez. Nem szabad megijedni az új formáktól. Biztos vagyok benne, hogy ezek a pedagógiai célzatú darabok megérintettek olyan fiatalokat is, akik sosem járnak templomba. Wessely Gábor Passiójátékok A hagyományos oberam- mergaui passiójátékokon mostantól kezdve muzulmánok, vagy bármilyen más vallás követői is részt vehetnek, ha a városkában születtek, vagy legalább húsz éve ott élnek. Mivel a játékokat a városka lakói adják elő, nekik van joguk részt venni benne - jelentette be Klement Fend, a városka polgármestere. A döntést egyhangúlag hozták meg a városatyák, s egyetértett vele a katolikus pap és az evangélikus lelkész is. A döntés azért most született, mert idejében határozni kellett a 2000-ben esedékes következő passiójáték szabályairól. Mind a polgármester, mind a városka többi méltósága megelégedését fejezte ki a határozattal kapcsolatban, valamint azért is, hogy nem volt ellenszavazat. A Krisztus szenvedéseit és halálát megelevenítő passiójáték középkori drámai műfaj, s népies-barokk változata főleg Ausztriában és Bajorországban terjedt el. Az oberammergaui passiójáték világhírű, és egyedülálló a maga nemében. Komputer segít a szülésnél Mi sem kézenfekvőbb mint az, hogy az új generáció világra jövetelénél már a komputer is fontos szerephez jut. Számítógép felügyeli a szülést a szülőszobában: feljegyzi a fájdalmak ritmusát, a születendő bébi szívhangját, a méhszáj tágulását és megállapítja a gyógyszerek hatását a leendő anyára. A nizzai Saint Georges klinika már sikeresen alkalmazza az új technikát. Az orvos vagy a szülésznő szemmel tarthatja az anya és a bébi összes adatát, sőt a képernyőn megfigyelheti, mi történik a többi szülőszobában. A komputert úgy helyezik el, hogy a vajúdó nő ne lássa a képernyőt. Sok francia pár dönt a technikai felügyelettel folyó szülés mellett. Kétszeres biztonságban érzik magukat: az egyik a komputerfelügyelet, a másik az orvosok és a szülésznők fokozott ébersége, akiknek most több idejük jut páciensük állapotának figyelemmel kísérésére. Jó hír Kérlek titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozá- sokat okoznak azzal, hogy az ellenkezőjét tanítják annak, amit tanultatok. Térjetek ki előlük! Mert az ilyenek nem a mi Urunknak, Krisztusnak szolgálnak, hanem a saját hasuknak, és Szép szóval, ékesszólással megcsalják a jóhi- szemú'ek szívét. Rm. 16, 17-18 iztosan mindannyian gondoltunk már arra, hogy milyen csodálatos, Istennek tetsző és persze hozzánk méltó értelmes élet lenne az, hogy nagy misszionáriusok példájára, mi is a távoli földrészeken hirdetnénk a vadaknak Isten igéjét. Felülemelkednénk a múló kellemetlenségeken, még arra is képesek lennénk, hogy feledjük a civilizáció vívmányait, felcserélnénk ruhánkat a vadak ágyékkötőjére, bár ettől én már kicsit idegenkednék. Mindenki hozzánk fordulna kérdéseivel és mi érdek nélkül, egyedül Istenben bízva taníthatnánk őket. De hát itthon? Beülni a többiek közé, hallani, hogyan beszélgetnek az isten- tisztelet előtt, mikor csendben szeretnénk lenni, bosszankodni a záró imádság alatti pénzcsörgésen, hiszen ideiben ki kell készíteni mindent. Vizs- gálgatni, hogy a lelkész már megint szakállat növesztet, vagy éppen levágta . . . Jézus mindig „ idegenben ” J volt, küldetése során állandóan szembe kellett néznie ellenséges indulatokkal. A keresztyén ember számára a gyülekezeti élet korántsem természetes, hiszen itt védett környezetben, olyan emberekkel él, akiket szintén Jézus szólított meg. A gyülekezeti élet segít felkészülni a továbblépésre. Feladat a világba való kilépés, Luther így fogalmaz: „Isten országának az ellenségeid között a helye. Aki ezt nem szenvedheti, az nem Krisztus országára vágyik, hanem baráti körben akar üldögélni rózsák és liliomok között, nem gonoszok, hanem kegyesek társaságában. Ó, ti istenká- romlók, ti Krisztusnak árulói! Ha Krisztus is úgy tett volna, ahogy ti cselekedtek, ugyan ki juthatott volna valaha is üdvösségre?” Luther keményen fogalmaz, de igazsága egyértelmű, hálásnak kell lenni a gyülekezetért, amely ajándék számunkra. Persze a közösséget nem az azonos érdeklődés mozgatja elsősorban, hanem a megtartó Krisztusi szeretet. Itt a keresztyén ember az üdvösségét már nem magában keresi, hanem egyedül az Úrban. Tudja, hogy Isten igéje alapján vétkes. Nem az önvád mar- dossa és nem az önigazolás élteti. C sak ilyen háttérrel állhatunk meg a tévtanítók csábításai közepette. Hogy csalódsz az emberekben, a gyülekezeti tagokban? Annál jobb, hiszen rádöbbensz nem egyedül állsz a bűnös oldalon, mindannyian kegyelemre szoruló bűnös emberek vagyunk. Csak Jézusban bízhatunk. Johann Gyula Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. , Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.00 óra. Újváros: Szombat: 17.00. Vasárnap: 7.30, 10.00, 18.00 Református istentiszteletek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18. Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther- tér. (minden hónap második vasárnapján német áhitat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra. Iváncsits Tamás egy évig Szekszárdon „gondolkodik”
