Tolnai Népújság, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-13-14 / 214. szám

1997. szeptember 13., szombat Gyermekvilág 13. oldal Egy kis tudomány Az életet adó víz A Föld felszínének majdnem háromnegyedét víz bontja, s az óceán mélysége egyes he­lyeken eléri a 10 kilométert is. Az Északi- és Déli-sarkot jéggé fagyott víz fedi, ezeket nevezzük a bolygó ,jégsipká­inak”. A magas hegyek csú­csán egész évben fehérük a hó, még a forró Afrikában is. Az égen úszó, sokszor mulat­ságos alakú felhők vízgőzből állnak, s esővel öntözik a Föld felszínét. Az élet csak ott tud virágozni a bolygón, ahol ele­gendő mennyiségű víz van. Víz nélkül a földi élet elkép­zelhetetlen. Az emberi test kétharmada víz, a vér legna­gyobb része szintén víz. Min­den szervünk tartalmaz vizet, bőrünk például ettől rugal­mas. Testünk nap mint nap sok vizet veszít, többet mint két li­tert. Ezt a vízmennyiséget ép­pen ezért pótolni kell. A tartós folyadékhiány súlyos beteg­ségekhez vezethet. A szüksé­ges folyadékot nem csak ivás- sal, evéssel is pótolhatjuk, a gyümölcsökben, zöldségek­ben sok a folyadék, sőt, bár­milyen hihetetlen, még a megevett kenyérszelet egy- harmada is víz. Gyermekvilág-divat Máté Szilvia ruhaterve Híres indiánok Pocahontas hercegnő és John Rolfe-nak meg kellett ígérnie, hogy nem tart igényt Virginia trónjára fia számára, akivel Pocahontas megajándé­kozta őt. Felmentették, de mélységesen megrendülve igyekezett visszavinni feleségét A kalandvágyó, s nagyotmondásairól is nevezetes John Smith kapitány (1580-1631), miután az 1600-as évek legelején éppen Magyarországon tüntette ki magát a török elleni harcokban, 1607-ben az Újvilágban bukkant fel. Százhúsz angol gyarma­tost telepített le a virginiai Chesapeake-öbölben, megalapítva Jamestown városát. Ezen a vidéken akkoriban a pa- uhetán indiánok laktak, akik nem vették jónéven a messziről érkezett idegenek betelepülé­sét. A nyughatatlan John Smith kapitányt az egyik csetepatéban foglyul is ejtették, s a legenda szerint az angolok vezetője Po­cahontas (1595-1617), a szép és fiatal indián „hercegnő” - azaz a törzsfőnök lánya - köz­benjárásának köszönhette megmenekülését. A nemes szívű és érdeklődő természetű Pocahontas lassanként mind közelebbi kapcsolatba került a fehérekkel, akik között 1612- ben felvette a keresztséget, il­letve ezzel együtt a Rebecca nevet. Hamarosan - 1613-ban - féijhez is ment, de nem Smith kapitányhoz, hanem az időköz­ben Jamestownban felbukkanó John Rolfe (1585-1622) do­hányültetvényeshez. A dohány- termesztés révén meggazdago­dott Rolfe 1617-ben visszaláto­gatott az anyaországba, azaz Angliába: az útra feleségét is magával vitte. Pocahontas, félje révén a királlyal, Stuart I. Jakabbal (uralkodott: 1603-1625) is megismerkedhe­tett, s - idézzük a krónikaírót - „bájával és szellemével elbű­völte az udvart. Rolfe-nak vi­szont tudomására hozták, hogy I. Jakab kegyét elvesztette az­zal, hogy házasságot kötött egy királyi vérből származó asz- szonnyal. A Stuart megkérdezte a koronatanácsot, hogy nem le- het-e felségárulási pert indítani, Amerikába. A házaspár a Lon­don közelében található Grave- sendben várt egy kifutó hajóra. Akkor a szegény kicsi Poca­hontas köhögni kezdett, vért köpött és néhány napon belül meghalt.” Fia azonban életben maradt, s számos, ma is létező virginiai család az ő leszármazottjának, azaz John Rolfe és Pocahontas hercegnő leszármazottjának tartja magát.-szá­Pocahontas, ahogyan a rajzfilmben láthattuk Itt vannak a Bestiák! Bedy, Bee és Honey szerint a Bestiák stílusa a dance, a funky, a soul és egy speciális Bestiák recept keveréke (a re­cept törv.véd.). A három Bestia úgy érzi, hogy nevük elsősor­ban az egyéniségükre utal, be­lefér néha az álmodozó, vissza­húzódó és a kihívó stílus is. Az együttes olyan produkciót sze­retne megvalósítani, ahol az összes tag önmaga lehet, ahol követendő példát tudnak mu­tatni azoknak, akik szeretik ze­néjüket és hisznek bennük. Most megjelent Bestiák című nagylemezükön 11 új dal talál­ható különböző zenei stílusban. A számok felvételénél a sze­relmes dalokat énekelték fel először. A közös próbák emlé­kére íródott a Banzáj dal, Bedy kenyai élményei ihlették az Esőember című felvételt. A ha­zai zenei életből hiányzik a profi lányzenekar, így albumuk hiánypótlóként kerül a piacra. A lányok egyénisége és a ki­alakított kép alapján a közön­ség bizonyára hamarosan meg­kedveli a triót. Vidámságuk, kiegyensúlyozottságuk és ki­tartó munkájuk miatt a lányok méltán válhatnak a fiatalok példaképévé. Bodri bűne Zoli mindig elmegy bevásá­rolni. Az egyik alkalommal a kutyusát is magával vitte. Boldogan ment Bodri a gazdája mellett. A boltnál Zoli kitámasztotta a kerék­párt, bement vásárolni, s addig a kutyusa őrizte a mountain bike-t. Az eb hű­ségesen és türelmesen várt. Amikor a kisfiú végzett a vásárlással, elindultak haza­felé. Ekkor a kutya meglátta a szomszéd Józsi bácsi macskáját. Mirci cica nyá­vogva menekült régi ellen­sége elől. Bodri se látott, se hallott, úgy vetette magát Mirci után. Hiába kiáltozott Zolika, még őt is felborította kosarával együtt. A cicus gyorsabb volt, mint Bodri, úgy sikerült egérutat nyer­nie. A kutyus visszament barátjához és kétségbeeset­ten nézett rá. Zolika megsi­mogatta buksi fejét és meg­bocsátott neki. A kutya pe­dig megfogadta, hogy soha többet nem keveredik macskakalandokba. Horváth Szilvia, Bikács Miben hasonlít? A hiszékeny ember és az ajtó? Mindkettőt becsapják. Egy sonkászsemle és egy bá­jos kisbaba? Mindkettő ennivaló. A házasság és egy utazás? Mindkettőt jegyváltás előzi meg. A tízezerforintos és a kato­nai őrség? Mindkettőt felváltják. Vicces! — Képzeld, Szlovacsek koma, a rádió már házas­ságközvetítéssel is foglal­kozik! — Hát ezt meg honnan a csudából veszed, Vanicsek koma? — Tegnap a Figaró há­zasságát közvetítették... — Fehér sarokban piros pont, mi az? — ? ? ? — Eper büntetésben! A gépkocsivezető 100 ki­lométeres sebességgel hajt a belvárosban. Az utcán posz- toló rendőr megállítja és rá­förmed: — Miért hajt ilyen se­bességgel, nem látta a táb­lát? — Azt éppenséggel lát­tam, csak magát nem... - fe­leli a sofőr. A kis boci kalandja Volt egyszer egy kis boci, akit úgy hívtak: Muú. Egy napon elindult szerencsét próbálni, mert nagyon unatkozott ott­hon. A mamája meghagyta neki, hogy ne menjen mesz- szire, de nem fogadott szót ez a haszontalan kis boci, bi­zony, eltekergett. Egy idő után a mamája hívogatni kezdte, de hiába kiabált, hogy Muú-Muú, a kis boci nem ke­rült elő. Muú ezalatt vidáman ugrándozott a zöld réten. Sza­golgatta az illatos virágokat, s közben nagyokat harapott a zsenge fűből. Addig harap- dálta a fűszálakat, amíg jól nem lakott. A kis pocakja ak­kora lett, mint egy kisebbfajta hordó. A jó lakomától elál- mosodott, lehevert egy árnyas bokor tövében, s boldogan el­aludt. Közben a mamája ke­servesen bőgve keresgélte, benézett minden vízmosásba, bokor mögé, csak éppen rossz irányba keresgélt, nem arra, amerre Muú szundikált édes- deden. A kis boci közben ál­mot látott. Azt álmodta, hogy egyedül van a réten, de nem csak a réten, az egész környé­ken nincs rajta kívül senki és semmi, egy maga maradt a vi­lágon. Ez olyan ijesztő álom volt, hogy azonnal felriadt, és kiabálni kezdett a mamája után. Az meghallotta a kis boci ijedt hangját, s vágtatva indult el feléje. Amikor talál­koztak, boldogan dugták ösz- sze a buksijukat, s gyengéden bőgicséltek egymásnak. Te­hén-mama megbocsátott a kis csavargónak, aki megígérte, többé nem bóklászik el a kö­zeléből. Antalné Bíró Jolán Gyógyít a delfin Már Robert Merle csodálatos könyve, az „Állati elmék” előtt is közismert volt, hogy a delfin a földkerekség egyik csodája: nemcsak ellenállhatatlanul kedves, de hihetetlenül értel­mes is és valamilyen ismeretlen okból imád bennünket, embe­reket. Immár három éve, hogy Christian Wipper, a németor­szági Aachen város kilencéves lakója szörnyű balesetet szen­vedett: nagypapája közeli há­zába akart kerékpározni és egy autó elütötte. Koponyasérülése olyan komolynak bizonyult, hogy a szerencsétlen kisfiú az­óta úgynevezett „éber kómá­ban” vegetál. Ez annyit jelent, hogy a szemét ugyan kinyitotta, de nem tud beszélni, nem ismer meg senkit. A gyerek szülei hallottak arról, hogy hasonló esetekben delfinek segítségével javulást lehetett elérni. Marion asszony, a 32 éves anya úgy döntött, kerül, amibe kerül, megpróbálják akár a lehetetlent is. Mikor megtudták, hogy egy ilyen floridai delfináriumban végrehajtott kísérlet költségei meghaladják a tízezer dollárt, a sajtóhoz fordultak. Az olvasók napok alatt összeadták a szük­séges pénzt. A gyerek az eddig legeredményesebb floridai del­finsztárhoz, Torrihoz került, aki naponta negyven percen át „foglalkozott vele”. Az állat a tudósok szerint különleges ult­rahangot bocsátott ki rá. Chris­tian állapota azóta sokat javult. Egyedül képes fenntartani ma­gát a vizen, mozgása rendezet­tebbé vált. A legújabb orvosi diagnózis szerint a teljes gyógyulás esé­lye immár ötven százalék. „Jön a Cobra, riadó!” Mit tud a kaszkadőrkirály? A nálunk is fogható német RTL tv-csatomán megindult a Cobra-11 című sorozat. Sen­kit nem lepett meg, hogy Helmut Thoma, a producer Hermann Johát szerződtette a produkcióra. Méghozzá több minőségben: ő tervezi, ren­dezi és alakítja a legveszélye­sebb jeleneteket. A harminchét éves férfi ugyanis Németország, sőt ta­lán a világ egyik leghíresebb kaszkadőre. Mint mondja, „engem azért fizetnek, még­hozzá nem is rosszul, hogy mindent tönkre tegyek ma­gam körül”. Ezt teszi például akkor, amikor egy bivalyerős ver­senykocsival tizenhét (!) egymás mellett álló autó felett repül át. Rengeteg ilyen lát­vány lesz a sorozatban, ami Joha szavaival „egy autópálya regénye”. A sorozat tizenhat folytatásban borzolja a nézők millióinak az idegeit. Szemük előtt rengeteg BMW, Merci és egyéb pompás jószág repül majd mindenfelé. Joha mutatványait a ma­gyar nézők több más jól is­mert sorozatban is láthatják: ő tervezi és hajtja végre többek között a Tetthely és a Derrick katasztrófa-jeleneteit. Helmut Thoma RTL-vezér négymillió márkát utalt ki arra, hogy a kaszkadőrkirály megrendez­hesse első tv-filmjét. Azt ta­lán mondani sem kell, hogy műfaja persze katasztrófa­film lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents