Tolnai Népújság, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-13-14 / 214. szám
1997. szeptember 13., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Rejtett értékeink Dr. Rubinstein Mátyás munkássága Deresedet szakállü, ősz halán- tékú, szelíd, de öntudatos férfi néz ránk Him László Tolnamegyei fejek című könyvének 35. oldaláról: egy emberöltő óta dolgozik már Szekszár- don, fogyatkozó gyülekezetének tagjait szolgálja még másfél évtizedig nagy tudománnyal és bölcsességgel. Születési helyét, Dunapen- telét, biztosan jelöli meg mindegyik lexikon, de Sziny- nyei József 1865. június 2-át a Magyar zsidó lexikon 1867. december 27-ét, Him pedig 1868-at mondja a születés idejének. Ennél biztosabb, hogy 1902. szeptember 12-én iktatták őt szekszárdi tisztségébe. A kezdettől fogva rabbinak készülő fiút szülei már korán a pályára irányították, mert az izraelita középiskolának megfelelő intézménybe járt, majd a jesiva, Európa legrégibb ilyen tanintézménye, az Országos Rabbiképző növendéke lett. Ezzel párhuzamosan végezte a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán tanulmányait, ahol 1892-ben avatták bölcsész- doktorrá. Igen érdekes és izgalmas kérdést tárgyalt értekezésében, amelynek címe A bibliko-talmudikus higiénia, s amely megjelent az Egyetértés című lapban is. Rabbivá 1894-ben avatták, s a főváros izraelita hitközsége választotta vallástanárává a középiskolákba. Egy év múlva a Csongrád megyei Mindszent rabbija, 1897-ben Orosháza hitközsége tiszteli meg bizalmával. A szekszárdiak, akik 1892- ben választották első rabbijukat, Ungár Simont, 1897. szeptemberében, az új zsinagóga avatásakor még mit sem sejtenek arról, hogy Rubinstein létezik, arról pedig végképp nem, hogy öt év múlva, egy csendes őszi napon már miatta töltik meg a termet. Ti- zedfél évtized távlatából is érdekesek azok a részletek, amelyekről a Tolnavármegye számolt be csaknem egészoldalas cikkében. A hitközség elöljárói a megye határáig, Nagydorogig utaztak jövendő lelki vezetőjük elé. Ezután „este a vonat a szokásos késéssel érkezett Szekszárdra”, ahol dr. Leopold Kornél a harsány éljenzéssel fogadott „főtisztelendő főrabbit” beszéddel üdvözölte. „Bízunk benne - hangoztatta a hitközség alelnöke -, hogy azokat a vallási, erkölcsi és kulturális nagy érdekeket és feladatokat, melyeknek ápolása, gondozása, fejlesztése és megvalósítása az Ön tiszte lészen, mindig példásan fogja képviselni s megoldani, és hogy ezen magabiztos céloknak szentelt működésből áldás és malaszt sarjadzik majd úgy vallásunkra és hitközségünkre, mint a hazára és a társadalomra”. A beiktatás napján, amikor „a villanyfényben úszó templom szorongásig megtelt közönséggel”, a hitközségi elnök, Leopold Sándor a néhány héttel előbbi „próbaszónoklatra” is emlékeztetett. A rabbi háromnegyedórás beszédében hosszú perceket szentelt a hazaszeretet és a nevelés kérdésének. „Feleke- zetem szűk körén kívül meg fogom látni a hazát, ( ...) szemem és szívem előtt fog lebegni hazám üdve s java is, noha fölösleges azt hangoztatnom nékem, amiképen a gyermeknek sincsen szüksége arra, hogy édes szülőjéhez való szeretetét hangoztassa. A hit eszményéhez hasonlóan ápolni fogom a hazaszeretet eszményét. Hazafias érzelmeknek leszek a tolmácsa itt az Úr házában s hazafias érzelmeket fogok kelteni s nevelni a reám bízott gyermekek s ifjúság szívében”. Ezután - ma is meglepően korszerű fordulattal -a kételkedőkhöz intézte szavait: „Gyönge a mi elménk ahhoz, hogy felfogja őt (az Urat), de sohasem elég erős arra,hogy magából teljességgel kizárja őt ..., hirdetni fogom az Úrban való hitet azoknak, akik netalán kételkednek”. Ezt tette Szekszárdon több mint negyven évig a zsinagógában, az alsó- és középfokú iskolában, az egyletekben, nemzeti ünnepeken és hétköznapokon. Emellett jelentős szakirodalmi munkásságot is magáénak mondhatott: magyar, német, francia folyóiratok és gyűjtemények egyaránt szívesen közölték tanulmányait. Több szekszárdi beszéde külön füzetben építgette a lelkeket, de 1915-ig Háborús imák és beszédek címmel a vigasz szavait is megjelentette. „A kommunizmus alatt szembeszállt a kommunisták istentagadó tanaival” -írja Hirn, - „nagytudású, képzett pap, a város legszélesebb rétegeinek nagyrabecsülését érdemelte ki”. Mindvégig hű maradt hitsorsosaihoz, utolsó útjukon, 1944-ben is . . . Dr. Töttős Gábor A hónap műtárgya Planetáris tudat, ecsettel Balogh Jenő festménye előtt Olvasóink előtt ismert, hogy A hónap műtárgyaként jelzett írás a szekszárdi Illyés Gyula Megyei Könyvtár Portagalériájának kiállítási tárgyát mutatja be. Most Balogh Jenő Szekszárdon élő és alkotó ember festménye ez. A nagyméretű táblakép harsány színeivel kelti fel az erre járók figyelmét. Témaválasztása szokatlan. így az érdeklődő tekintet hamarosan a kép mellett elhelyezett fénymásolt írásra fut, hogy valami tájékoztató jegyzetre, rövid tanulmányra leljen. így találkozik dr. László Ervin, a Budapest Klub elnöke által fogalmazott dolgozattal, ami egy kicsit Balogh Jenő gondolatiságához visz közelebb. „Planetáris tudat” - fogalmaz a szerző Balogh Jenő festő felelősségével kapcsolatban. Külön fejezetben kellene elemezni, hogy ez a bolygókhoz tartozó, a bolygókkal kapcsolatos tudat miként alakult ki Balogh Jenőben. Annál inkább is különös ez, hiszen egy sokak által szponzorált, színes katalógus bontóján bolygónk - Földünk - szedett, szakított vadvirágcsokor könnyen érthető üzenetével köszön el. Balogh Jenő képcímeiből összeollózott mondat: Saját „fohászát” „kiáltását” jelzi a „Föld születéséről” „megsebeztetéséről” és ennek „megmentéséről” szól. Vallomásában arra hivatkozik, hogy égi jelenései nyomán ragad ecsetet és festi meg látomásait. ezek az üzenetek valamennyiünkben megvannak. Tudjuk, érzékeljük mindazt a terhet, szennyet, ami károsítja környezetünket, Földünket, mindazt a kozmikus energiát, ami az örökmozgásban teremtő erőnek is számít. Ezeknek a gondolatoknak ad hangot a festészet eszközeit ragadva Balogh Jenő. Verbális közlései, szóban, beszédben megfogalmazott gondolatai egyértelműbbek. A Hónap műtárgyaként látható festménye középpontjában egy fehéren gomolygó gömb áll. Szimbolikáját értelmezve a tisztaság hordozója lehet, amit sötétség vesz körül. Azért robban-e ez a gömb, hogy fényével megtisztítson mindent, ami körülveszi? Kérdés ez, a „planetáris tudaté”, melyre minden néző maga adjon választ és tegyen legjobb belátása szerint, hogy megőrizze a Föld azt az „Isten lehelte szépet”, amire teremtetett! Balogh Jenő is ezt teszi festő ecsettel a kezében! üecsi Kiss János Koncert a Művészetek Házában, az Alisca-Bau támogatásával Siker gordonkára és nagybőgőre Nagy sikerű hangversenyt adott a szekszárdi Művészetek Házában László Andrea gordonkaművész és Waldemar Schwiertz, aki nagybőgőn játszott, Novák Anikó zongorista kíséretével csütörtökön este. A szépszámú, zeneértő közönség többször jutalmazta vastapssal a muzsikusok teljesítményét. A sokat hiányolt művészetpártoló mecenatúra feléledni látszik: a remekbe sikerült koncertet egy szekszárdi mélyépítő cég, az Alisca Bau Kft. támogatta. A műsorban olyan darabok szerepeltek, amelyek interpretálása komoly felkészültséget kíván. Frescobali: Can- zoni, Bach: d-moll szvit, Marais: d-moll szvit, Haydn: Duetto, Dittersdorf: E-dúr koncert, Viotti D-dúr Scherzando és Rossini Duetto című szerzeményei követték egymást. László Andrea jelenleg a mannheimi Opera zenekarának tagja. Magyarországi zenei tanulmányait a Bartók Béla Zenei Szakközépiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte. Diplomáját 1992- ben vette át. Már tanulmányai során, 1985 és 1988 között tagja volt a Claudio Abbado vezetésével működő „Gustav Mahler” zenekarnak. 1989 és 1994 között a „Schles- wieg-Holstein” és a Német- Orosz Filharmónia zenekarok tagjaként olyan neves karmesterek vezénylete alatt, mint Leonard Berstein, Solti György, Semyon Bychkov és Yehudi Menuhin bejárta Európa koncerttermeit. Ebben az időben szóló és kamarazenekari hangversenyeket is adott rangos helyszíneken. Magyarországon koncertezett az Óbudai Társaskörben, a Zenetudományi Intézetben, a Budapesti Tavaszi Fesztivál rendezvényein, a Gel- lért Szállóban, Pécsváradon, Egerben és Esztergomban, majd most Szekszárdon is. Társai, a német nagybőgő- művész Waldemar Schwiertz és a zongoraművész Novák Anikó is hasonló múlttal dicsekedhetnek. Schwiertz Mannhe- imben és Genfben végezte tanulmányait - nagydíjas kitüntetéssel. Novák Anikó 12 éves korában került a Zeneakadémia különleges tehetségekkel foglalkozó osztályába és meg sem állt a diploma megszerzéséig, jelenleg a Miskolci Zeneművészeti Főiskolán tanít. -rg„Keressük egymást!” Jelige: Napfényes ősz 68 éves, jólszituált nyugdíjas vagyok. Szekszárd környéki faluban élek saját házamban. Nyugodt megélhetésem érdekében mezőgazdasággal, állattartással foglalkozom. Káros szenvedélyem nincs. Keresem annak a korban hozzám illő, talpraesett hölgynek az ismeretségét, aki vidéki magányomban társam lenne. Jelige: Együtt könnyebb 28 éves, emberi értékekre igényes férfi vagyok. Szeretem a zenét, de nem szeretem az italozó, füstölgő társaságot. Szeretem az otthonomat, a tiszta környezetet, a videót. Keresem annak a 25-30 év közötti nőnek az ismeretségét, aki tud szeretni, aki harmonikus, békés családi életre vágyik. Lakás szükséges, gyermek nem akadály. Jelige: Kék tó 23 éves, kék szemű, magányos fiatalember vagyok. Szeretem a zenét és a sportot. Tartós kapcsolatot szeretnék kialakítani egy vidám, szeretette vágyó, magányos lánynyal 22 éves korig. Ha ilyen vagy, és igaz barátra vágysz, kérlek írj. Örülnék a fényképes levélnek. Spanyol diákszótár „Pasikám, tök jó ez a szótár” - mondhatná most már joggal bármely kisdiák a Spanyol Királyi Akadémia (RAE) és az Espasa kiadó felelőseinek, akik úgy döntöttek, hogy a diákszótár idei, javított kiadásába felveszik a diákzsargon legtöbbet használt kifejezéseit is. Az akadémia és a kiadó célja elsősorban az, hogy a szótár ne szakadjon el a valóságtól, az élő nyelv változásaitól, és hogy megfeleljen a fiatalok igényeinek. Az új diákszótár megjelenésével kapcsolatban az akadémia szótárszerkesztői osztályának felelőse, Fernando Lázaro Carreter élesen kritizálta a spanyol nyelv elszegényedésének folyamatát, amely miatt elsősorban a tömegkommunikációs eszközöket tette felelőssé. „ Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai”. lKor. 12,27 Pál apostol munkássága során az általa alapított kedves ko- rintusi gyülekezete életében felmerült problémákra mintegy válaszként írta a fenti mondatot. A korintusi problémákat ma így foglalnánk össze: Az emberi együttélés kérdései. Az apostol ezekre a kérdésekre sok imádságban kérte, és onnan felülről, Isten Leikétől kapta meg a választ. Ez örökérvényű, ha hittel fogadjuk el. Mint látni fogjuk, az apostoli válaszban van észszerű rész, s van olyan rész is, mely az ésszerűségen túli „területre” lép át. Az emberi együttélésből adódó gondok kiküszöbölését nem lehet a másik ember vagy embercsoport kiiktatásával megoldani. A klasszikus pélJó hír dát használva tanít arra az apostol, hogy testünk különböző tagjai nem nélkülözhetik egymást: szükség van a szem mellett a fülünkre, a kezünk mellet a lábunkra is stb., hogy csak e két kiragadott példán szemléljük, hogy mi együttélésre „kényszerülő” emberek mennyire nem „egyezünk”. „Nagy baj ez!” - mondják egyesek. „A nem egyezők egymás kiegészítésére valók” - mondják némelyek. S az apostol ezek között található. Sőt, amikor Krisztus-testet említ Pál apostol, akkor a názáreti Jézus Golgotán felfeszített, mintegy áldozati halálba adatott, majd feltámadott és mennybe ment testére gondolt. Ebben benne volt a halál feletti diadala Krisztus testének, de az a mérhetetlen sok lelkesítő tény is, ami csodatevő erők és megnyilvánulások sokaságában tapasztalható volt a korintusi gyülekezet életében. Mindezekkel együtt jelentkezett az együttélés sok apróbb-nagyobb problémája: Melyikünknek van értékesebb „lelki ajándéka”? - vagyis melyiknek van elsőbbsége a másikkal szemben! Az emberi együttélés súlyos, olykor sújtó gondjaira krisztusi megoldást találni annyi, mint „halálba” adni, hagyni keresztre feszíttetni szándékomat, tervemet - rábízva magamat arra, aki Krisztust feltámasztotta a halálból - „átlelkesülve” és megajándékoztatva Tőle krisztusi lelkülettel. Szilvássy Géza református lelkész Goethe és a mély férfibarátságok Johann Wolfgang von Goethe, a nagy német író, drámaszerző és költő homoszexuális volt - állítja életrajzírója, Karl Hugo Pruys. Szakmai körökben fej- csóválással fogadták Pruys elméletét, s többek között rámutattak arra, hogy a 18. század a mély, de nem testi jellegű férfi- barátságok kora volt. Pruys a The Guardian című brit lapban közölte: „Szilárd meggyőződésem, hogy Goethe a saját neméhez vonzódott, s ennek megfelelően át kell majd írni több ezer életrajzot és tanulmányt” - idézte Karl Hugo Pruys szavait a brit lapból a francia AFP hír- ügynökség. Pruys szerint a köl- tőfejedelemnek nem volt egyetlen igazán komoly nőkapcsolata sem, szemben a férfiakhoz fűződő számtalan viszonyával. Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00, 17.00 (német nyelvű mise) Református istentiszteletek. Vasárnap: 9.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18. Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (minden hónap második vasárnapján német áhitat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.
