Tolnai Népújság, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-29 / 201. szám

4. oldal Megyei Körkép 1997. augusztus 29., péntek — Konyhád Es Környéke Aratás után Milyen az idei gabonater­més? Ezt kérdeztük Hah- ner Ferenctől, a bonyhádi Pannónia Mezőgazdasági szövetkezet alelnökétől. — Szövetkezetünk 3300 hektár szántóterületen gaz­dálkodik. Idén 850 hektáron őszi búzát, 120 hektáron tri- ticálét, 40-40 hektáron pe­dig őszi és tavaszi árpát termeltünk. Az említett ka­lászosokon kívül 200 hektá­ron napraforgót, 1500 hek­táron kukoricát a többi terü­leten pedig silót, lucernát, egy nyári szálas növényeket termelünk. Ismeretes, hogy a július második és harma­dik hetében lehullott sok csapadék megzavarta az ara­tási munkát, ugyanakkor a gabona minősége is romlott. őszi búzából 5,6 tonna/ hektár termésátlag , jött le”, ami jó közepes átlagnak fe­lel meg. Mi 6 tonna felettire számítottunk. Köztudott az a tény is, miszerint a Dél- Dunántúlon a búza 25 szá­zaléka érte csak el az étke­zési minőséget. Közepes és jó minőségű búzából, közel 3 ezer tonnát értékesítettünk, emellett még ezer tonna értékesít­hető, ám ezt a mennyiséget elraktároztuk a jobb ár re­ményében. Ennek az évnek az volt az érdekessége, hogy sok, vi­szont rosszabb minőségű gabonaféleség termett. Nagyban eltért a jó minő­ségű, étkezési búza (26-28 ezer forint tonnánként) a közepes és gyengébb árától (16-18 ezer forint tonnán­ként). Egyébként július végére végeztünk az aratással és 6 darab Class típusú kom­bájnnal dolgoztunk. Amennyiben az időjárás megfelelő, úgy 8 nap alatt befejeztük volna, jóval előbb az országosnál. — A napraforgót mikor kezdik el vágni? — A napraforgó repülő­gépes desszikálása augusz­tus 19-én megtörtént és kedvező időjárás esetén a hét második felében kez­dődhet a betakarítás a már említett típusú és számú kombájnnal. A gépek már átalakítva várják a „pa­rancsszót”. A 200 hektárról 450 tonnát várunk és ki­mondottan nagy olajtar­talmú étkezési fajtáink van­nak. Nagy termésre nem számíthatunk az esőzések miatt. A kukoricatáblák be­takarítását szeptember 15-e táján szándékozunk meg­kezdeni. Hunyadi Beszédes bútorok között Szálkán Helytörténet a kis faluban FOTÓ: ÓTÓS RÉKA Szálka község történetében is meghatározó szerepet játszott az ötven évvel ezelőtti kitelepí­tés. Erről az eseményről ma már úgy fogalmaznak az érin­tettek, a túlélők, hogy kiűzetés. Az itthon maradottak megőriz­ték egykori bútoraikat. Aki ma bekopogtat szálkai lakásokba, azt tapasztalhatja, hogy a la­káskultúra néhol a legmoder­nebb színvonalat jelzi. A lakbe­rendezési tárgyak követik a kor divatját. így volt ez fél évszá­zaddal ezelőtt is. Erről tanús­kodik az a szobabelső, ami a helytörténeti gyűjtemény egy részeként látható a faluközpont most felújított egyik épületé­ben, a volt könyvtárban. A gyűjtés kezdeményezője az a kis csoport, amely a német nemzetiségi kisebbséghez tar­tozik, vagy a családtagjain ke­resztül kötődik hozzájuk. Amint fontossá vált számukra, hogy dalaikat továbbéltessék, úgy alakult ki az igény, hogy a tárgyi emlékeket is megőrizve, másoknak is láthatóvá tegyék a század 20-30-as éveinek szál­kái ízlését tükröző eszközöket. Szekrények, ágyak, asztalok és székek, bölcsők, rokkák, subló­tok között lehetett válogatni. Valamennyihez történeteket meséltek a tulajdonosok az el­adó lányról, a pámahéjat díszítő nagymamáról, vagy éppen a falu asztalosmesteréről, aki a bútorokba álmodva valósította meg elképzeléseit is. Aki figye­lemmel és szeretettel sétál a szálkai helytörténeti gyűjte­mény között, tapasztalja, hogy a tárgyak megszólalnak és ön­magukért beszélnek.-decsi­Schwarz Tibor, a Merész Konrád-díjas A tanár legyen igényes és szigorú Az elmúlt héten adták át Bonyhádon a Merész Konrád-díja- kat. Múlt pénteki számunkban Rausch Jánossal, a Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskola nyugdíjba vonuló igazgatóhe­lyettesével közöltünk interjút. Ma bemutatjuk olvasóinknak a másik kitüntetettet, akit olyan sokan ismernek a városban és azon kívül is, hogy nem is igazán szorul bemutatásra. Ő a Pe­tőfi Sándor Evangélikus Gimnázium egykori igazgatója, ta­nára: Schwarcz Tibor. — Nem volt egyszerű a ta­níttatásunk: apám meghalt a háborúban, anyám egyedül ma­radt a három gyerekkel. Igye­keztem jól tanulni, a gimnázi­umban a jobbak közé kerültem, elsősorban a természettudomá­nyos tantárgyakból (matema­tika, fizika, kémia, ábrázoló geometria). A kémiát egyéb­ként mindenki szerette, hiszen Merész Konrád tanította. Ked­veltem a testnevelést is. Érett­ségi előtt tanakodtam, hogy mi legyek, aztán igazgatói ráha­tásra Szegedre jelentkeztem egyetemre, beálltam a matema­tikusok közé. Tanár lettem a bonyhádi Petőfi Sándor gimná­ziumban, huszonkét évig vol­tam vezető beosztásban. — Mi a tanári hitvallása? — A pedagógus legyen igé­nyes és szigorú. Lehet, hogy így nem lesz olyan népszerű, mint „lazább” tanártársai, de nem népszerűségre kell töre­kedni. Merész Konrád például már a megjelenésével fegyel­mezett. Lekötötte az embert, mestere volt a szakmájának. Megmutatta, hogyan kell meg­közelíteni egy tudományos problémát - és ez sokkal több, mintha egyszerűen teletömte volna a fejeket adatokkal. — Mit jelent az Ön számára a Merész Konrád-díj átvétele ? — Nagy megtiszteltetés számomra, hogy elsőként kap­hattam meg a tanáromról, osz­tályfőnökömről, kollégámról, és - talán azt is mondhatom a nagy korkülönbség ellenére, hogy - barátomról elnevezett díjat. Merész Konrád születés­napja egyébként szeptember el­sejére esett, és minden évnyitón gratuláltam neki, hogy Koma, ma megint téged ünnepiünk. — A tanári pályafutása ide­jéről vannak-e kiemelkedő em­lékei? — Természetesen nagyon sok mindenre emlékszem. Egy­szer például üdüléskor találkoz­tam egy ismerős arccal, de nem tudtam hova tenni. Később pa­naszkodott az illető, hogy a ta­nár úr megismeri a jó és a rossz tanulókat, de az átlagosakat nem. Nagyon szégyelltem ma­gam. Nyolc évig főhivatású ne­velő voltam a kollégiumban, és legkellemesebb emlékeim a ta­nulókkal való beszélgetések. Nagyon jólesett, hogy az elmúlt évben visszahívattak tanítani azok a negyedikesek, akiket még elsős korukban oktattam. Azt is el kell azonban monda­nom, hogy akik nem a képessé­geiknek megfelelően teljesítet­tek, azoknak kínkeserves per­ceket szereztem. Máté Réka Völgységi Tanévkezdő Lengyelen ingyen kapják a tankönyveket az általános iskolá­sok. A középiskolások és a szakmunkásképzősök ötezer, a fel­sőfokú oktatásban részt vevők hétezer forint tanévkezdési tá­mogatásban részesülnek. Mőcsényben az általános iskolások kétezer-ötszáz, a középis­kolások háromezer forint iskolakezdési támogatásban részesül­nek. Bonyhádon alanyi jogon kétezer forint támogatást kapnak a diákok. Szociális indokok alapján az önkormányzatnál további támogatás is kérhető. Ösztöndíj elnyerésére írt ki pályázatot a bonyhádi önkor­mányzat és a Colonia Alapítvány. Erre legalább másodéves egyetemi és főiskolai hallgatók aspirálhatnak, akik bonyhádi ál­landó lakhellyel rendelkeznek, az előző tanévben legalább 4,0- es tanulmányi eredményt értek el, a főtárgyakból legalább jeles vizsgát vagy négyes szigorlatot teljesítettek. A pályázaton fél­évenként 10 ezer forint nyerhető el. A pályázathoz szükséges adatlapok átvehetők a polgármes­teri hivatalban és a BONYCOM Kft-nél. A pályázatokat 1997. október 1-jéig kell eljuttatni a hivatal címére (Széchenyi tér 12.) A pályázatokról október 25-ig döntenek. Aki tudja, hogy nincs lehetetlen A bonyhádi vasember Divatosak manapság az úgy­nevezett túlélési versenyek, ahol többnyire férfiak bizo­nyítják hihetetlen képességei­ket. A sziklát mászó, folyót átúszó, barlangot felfedező, a természet erőivel megküzdő embereket különböző célok motiválják. Vajon a XX. szá­zad végén a civilizáció eme magas fokán kinek és mit sze­retnének bebizonyítani? Mindenkinek van egy álma. Nyolcadik alkalommal rendezték meg Nagyatádon a Fuji Ironman Magyarország elnevezésű versenyt, amelyen a résztvevők 3800 m úszás után azonnal kerékpárra pat­tannak, hogy megtegyenek 180 kilométert, majd befeje­zésként lefutják a marathoni távot (42 km). Idén Magyarországon ösz- szesen 138 férfi és nő teljesí­tette ezt a kihívást - 9 vagy 15 óra alatt. Túlélték, a célszala­got valamennyiük szinte eu­fórikus állapotban szakította át és könnyes szemmel, büsz­kén húzta a vasemberek póló­ját, viselte a babérkoszorút. Tamás Zsolt (28/167/67), aki harmadszor bizonyította be önmagának és családjának, hogy Ő igazi vasember, ál­lítja, hogy a célba érkezés pil­lanata mindenért kárpótol. Az ember elfelejti a felkészülés nehézségeit, azt, hogy csak akkor ér rá edzeni, amikor gyakorlatilag már nulla. Ő akkor indul el futni, kerékpá­rozni, amikor más a napi 10-12 órai munka után ledől pihenni. De, hiába - adott egy kihívás, amit el kell fogadni Tamás Zsolt és meg kell csinálni - mondja egyszerűen a halkszavú két­gyermekes családapa. Be kell bizonyítanom, hogy képes vagyok végigcsinálni. Én már tudom - nincs lehetetlen. Az ember szervezete mindenre képes akkor, ha elég nagy szív és nyugodt, rendezett agy (ész) hajtja. Zsolt élelmiszeripari középiskolába járt, a Buda­pesti Honvédnál igazolt ököl­vívóként versenyzett. Az is­kola után hazatért Bonyhádra, ahol nem volt lehetősége a box folytatására, így először csak futott majd négy éve tri- atlonozni kezdett. Most, hogy már háromszo­ros vasember, újabb álmokat dédelget. Például szeretne el­indulni a Bécs-Budapest fu­tóversenyen. Szeretne példát adni a most nyolc hónapos Attilának és az öt éves Do­rottyának arról, hogy a kitar­tás mindig meghozza gyü­mölcsét. Barabás Éva Hat település egy képeslapon. A bátaapáti központ­tal működő Társadalmi Tájékoztató Ellenőrző Társulás a Paksi Atomerőmű Rt. kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladék- tároló megépítésével kapcsolatos kutatási munkálatokra szer­veződött. Bátaszék, Bátaapáti, Cikó, Feked, Mórágy, Mőcsény települések együttműködésének egyik bizonyítéka az a na­pokban megjelent képeslap, mely mind a hat település egy-egy jellegzetes épületét, utcarészletét műemlékét ábrázolja. A fel­vételeket Decsi Kiss János készítette. Rátaafáti Mozaik Bátaapátiban sétálva, megszó­lítva embereket, kirajzolódik a község hétköznapi arculata, amolyan beszédes mozaik. Szereti a rendhagyó feladatokat Hosszú János tizenöt éve él Bá­taapátiban. Asztalos mester, aki Pécsről került a faluba. Az itt élőkről kialakult véleményét nem rejti véka alá. Úgy gon­dolja, más településeken össze- tartóbbak az emberek. Munkája során ajtókat, ablakokat készí­tett leginkább. Apátiban a nyáron fejezte be a vezető óvónő tervei alapján azt a galériát, amiről örömmel beszél. A frissen lakkozott, tér­bővítést is szolgáló berendezés több funkciót is elláthat. Segíti a gyerekek térbeli mozgását, kreativitásukat is fejleszti, hi­szen szerepjátékok helyszíne is lehet a félemeletnyi magas építmény. A bátaapáti asztalos a rend­hagyó, nem mindennapos mun­kákat kedveli, amilyeneket pél­dául Székesfehérváron készí­tett, ahol íves nyílászárókat kel­lett gyártani a megrendelő el­képzelései alapján. Takarékoskodnak az iskolában Az óvoda és iskola konyháján a nyárvégén sincs szünet. Dara­bos Józsefné élelmezésvezető adott tájékoztatást: — A dolgozóink jelenleg tésztát készítenek. Ezzel is elő­segítjük, hogy olcsóbban tudjuk előállítani az ebédeket majd. Savanyúságot teszünk el a kö­vetkező napokban. A kisterme­lőktől vásárlóm a zöldségfélé­ket. Csak azoktól vásárolhatok, akiknek van őstermelői igazol­ványa. így is lényegesen ol­csóbban tudunk eltenni min­dent, mintha piacról vásárol­nám valamelyik városból. Klarinéttal a buszmegállóban Hoffercsik Endre hetedik osztá­lyos tanuló és nemrégen kez­dett klarinétozni. Mórágyra jár át rendszeresen egy kis barátnőjéhez, mert kö­zös a hangszerük, Pünkösdkor már szerepelt a községi ünne­pen és ez sok mindenre enged következtetni. Leginkább az a tanulság vonható le, hogy fon­tos a település életében minden tehetséget kibontó, megmutató kezdeményezés, ami az ízlés­nevelést, közösségformálást is segítheti, hiszen Hoffercsik Endrének lehetnek jókedvű kö­vetői a bátaapáti diákok közül. Hadnagy uram édesanyja Sári Csaba kisgyermek korában szívesen játszott műanyag ka­tonákkal. Az asztalos hadsere­get olyan érzékkel mozgatta, irányítgatta, ami feltűnt szülei­nek. A pályaválasztás idején nem volt kérdés, hogy merre. Idén augusztus 20-án avatták a Magyar Honvédség tisztjévé. Nem csupán a szűk családi körben büszkék a hadnagyi rendfokozatú fiatalemberre, de a szélesebb baráti kör, a rokon­ság is közel félszázan ünnepelte a hivatalos tiszti szolgálatba lé­pés napját. Mindezt az édesanyától, Sári Józsefnétől tudtuk meg, aki az ünnepségre nagy adag puding­port vásárolt a helyi áfész bolt­ban. Decsi Kiss János

Next

/
Thumbnails
Contents