Tolnai Népújság, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-22 / 195. szám
1997. augusztus 22., péntek Megyei Körkép — Konyhád és Környéke 5.»Mai Táboroznak a Az ÁNTSZ Egészségvédelmi Osztálya és a Tolna Megyei Diabeteszes Gyerekek és Fiatalok Egyesülete szervezésében ötödik alkalommal táboroznak cukorbetegek Váralján. cukorbetegek információkat egyébként folyamatosan kell adni a gyerekeknek és a szülőknek - vallja Ripli Ilona. — Mennyire nehéz a gyermekeknek feldolgozniuk a betegségüket? Együtt könnyebb FOTÓ: BAKÓ A táborban folyó munkáról dr. Ripli Ilona, a megyei kórház munkatársa elmondta: huszonkét cukorbeteg gyermek van jelenleg Váralján, néhányan a testvérükkel együtt érkeztek. A megyei kórházban negyvenkét - tizenhat év alatti - cukorbeteget gondoznak. A tábor célja a pihenés, a kikapcsolódás, de tervezik egy oktatótábor létrehozását is. Az életmóddal kapcsolatos Dr. Ripli Mária — Tapasztalataink szerint a serdülőkor után jelentkező betegséggel nehezebben birkóznak meg a fiatalok. Kisgyermek korban a gyerekeket kevésbé, a szüleiket annál inkább megviseli. Ma már az eszközök korszerűek, egyszerűbb az inzulin beadása. Volt már olyan hatéves gyermek, aki beadta saját magának, de inkább csak nyolc-kilenc éves kortól várható el, hogy ezt megtegyék. Ma már könnyebb az utazás, jobbak az életmóddal kapcsolatos oktatási programok, tehát immár egyszerűbb a cukorbetegek élete, de még mindig kötött az életmódjuk. Ügyelniük kell a pontos étkezésre. — Ez a tábor arra is jó, hogy megtanulhatják, hogyan segíthetnek egymásnak. Látják, hogy társaik is hasonló problémákkal küszködnek, így nekik is könnyebb a betegségüket elviselni. Jól érzik magukat a táborban, voltunk velük Óbányán, járunk a bonyhádi uszodába, a gyerekek* agyagoztak, batikoltak, játszottak...- háj Fontos, hogy értsük a világot Augusztus 20-án adták át Bonyhádon a pedagógusok elismerésére alapított Merész Konrád-díjakat. Ezúttal az egyik kitüntetettet, Rausch Jánost, a Perczel Mór Közgazdasági Szakközép- iskola nyugdíjba vonuló igazgató-helyettesét mutatjuk be. Rausch János 1955-ben végzett a bonyhádi gimnáziumban, innen került az Eötvös Loránd Tudományegyetemre. Bonyhádon tanította őt Merész Kon- rád, a díj névadója. Rá így emlékszik a kitüntetett: — Rendkívüli egyéniség, jó felkészültségű, következetes, ugyanakkor emberszerető, barátságos tanár volt. Nem volt az életnek olyan területe, amivel ne foglalkozott volna. Noha aktívan soha nem sportolt, a versenyeken mégis mindig szurkolt a diákjainak. Örültem, hogy éppen az őróla elnevezett díjat kaptam meg. Ennyi év távolából nehéz megfogalmazni, hogy kitől mit tanultunk, de az biztos, hogy róla példát lehetett venni pontosságban, következetességben és humánumban. — Önnek a bonyhádi Perczel Mór Közgazdasági Szak- középiskola volt az egyetlen munkahelye, ahonnan most nyugdíjba vonul. — Valóban. 1959. augusztus 1-jén kezdtem itt dolgozni, az utolsó munkanapom pedig hivatalosan augusztus 25-én lesz, de már a felmentési időmet töltöm. — Nehezen tudná tagadni, hogy szereti ezt az iskolát. — Ez így van. Az első évek voltak a legnehezebbek. Kezdőként én voltam ugyanis az egyetlen magyar-történelem szakos tanár. — Huszonhat évig volt igazgató-helyettes. Szerette ezt a munkát? — Igen, ahogy szerettem Bonyhádot és benne az iskolát. Valahogy idenőttem. Többször hívtak máshova, de nem mentem. — Miért? — Lokálpatrióta vagyok, itt érzem jó magam. Ha valamibe egyszer én beleélem magam, akkor az nagyon fontos tud lenni a számomra. Nem vagyok az az ember, aki ma itt, holnap ott. Persze azért abban, hogy maradtam, az is közrejátszott, hogy itt számítottak a munkámra, ha úgy tetszik, akkor úgy éreztem, hogy ebben az iskolában én vagyok valaki. Remélem, nem hangzik ez szerénytelenül. Én ugyanis arra gondolok, hogy a gyerekek hozzám jöttek a problémáikkal, úgy éreztem, hogy szeretnek, tisztelnek. — Mi az Ön tanári hitvallása? — Erről köteteket lehetne írni, de talán röviden: az embernek mindig meg kell találnia a hangot a gyerekekkel, hogy ő ne félve lépjen be hozzá, ha valamire szüksége van. Aztán: nagyfokú gyerekszeretet, barátságos természet, magas szakmai felkészültség, rátermettség. Szigorú, logikus következetes óravezetés és követelés ... — Mit adna át fiatalabb kollégáinak útravalóul? Rausch János fotó: bakó — Az előbbieken túl azt, hogy nem oktatógépek vagyunk, hanem nevelők. Ebben az életkorban még lehet nevelni a gyerekeket. A történelemnél maradva: nem az a lényeg, hogy a tanítványunk húsz év múlva emlékszik-e egy év- számra, a fontos, hogy a történelemszemlélete alapján értse meg a világot amelyben él. Hangyái Virágos bonyhádi emberek A Colónia Alapítvány, a bonyhádi önkormányzat közrend- és környezetvédelmi bizottsága, és a művelődési központ idén ismét megrendezte a Virágos Bonyhádért akciót. A családi házas kategóriában Felszegi Ferenc, Énekes Béláné, Fehérpataky Béla és Hérincs Gyula kertjét találta legszebbnek a zsűri. Felszegiék beszédes udvara Szabó János különdíjban részesült. A társasház parkja kategóriában egyedül a Széchenyi tér 15. számú ház lakói, míg az üzem és parkja kategóriában a GA-BO Élelmiszer- ipari és Kereskedelmi Kft. indult a versenyben. Hérincs Gyula, a szekszárdi Skála áruház karbantartója Bonyhádon, a Deák Ferenc utca utolsó házában lakik. Autodidakta módon tanulta a kertészkedést, komoly a gyűjteménye - ahogy ő mondja - „fagyállókból”. Mintegy kétszáz fajta növénye van a havasi gyopártól a fagyálló banánon keresztül a különböző kaktuszokig. Csak kövirózsából százötvenet nevel. Összesen kétezer egyedet „honosított meg” az Alpok, Kárpátok és Pi- reneusok növényeiből. A legtávolabbi növény Mongóliából származik. Az udvar kis tavaiban vízinövények, köztük tavirózsák díszelegnek. Felszegi Fe- rencné könyvelő, a férje lakatos. Tavaly megnyerték a versenyt, természetes volt, hogy az idén is indulnak. Minden évben valami más- fotó: bakó sál próbálHérincsék egzotikus kertjében nyílik koznak. Az idén a futó muskátli nem jött be, de a többi virág kárpótolja a családot. Az udvarra lépőt beszédes környezet fogadja: minden kis részlete arról árulkodik, hogy az ott élők szeretik lakóhelyüket. Nem is lehet ez másként, hiszen mindketten otthon vannak, a házuk egyben a munkahelyük is. A férj a műhelyében maga készíti az érdekes formájú és megoldású virágtartókat, a feleség ápolja a kertet. Nem kell ezt tanulni - mondja Felszeginé, inkább csak figyelni kell arra, mire van szüksége a növénynek. Röviden Önkormányzati ülés Bonyhádon Az első félévi pénzügyi terv végrehajtásáról, a szociális igazgatással összefüggő feladatokról, az oktatási és a közrendvédelmi bizottság munkájáról és a honvédelmi igazgatásból adódó önkormányzati feladatokról lesz szó a bonyhádi képviselő- testület augusztus 28-i ülésén. Origami baráti kör alakul Origami baráti kör indítását tervezi a bonyhádi művelődési központ. Szeptember közepéig várják a papírhajtogatás iránt érdeklődők jelentkezését. Az elszármazottak támogatásával Német tájház lesz Nagyvejkén Az egykori Nagyvejkeiek az elmúlt hét végén ismét hazalátogattak szülőfalujukba. Az ország különböző szegleteiből kétszázan, Németországból pedig nyolcvanan jöttek. A kinti elszármazottak egyesületének vezetőit arról kérdeztük, miért fontos nekik, hogy Nagyvejkére látogassanak. — Ez az én szülőhazám, itt töltöttem a gyermekkoromat, itt kezdtem templomba járni, itt vannak a régi iskolatársaim. Én ezeket a szálakat nem akarom elszakítani - mondotta Bohli Fülöp, a Heimatverein Nagy- vejke elnöke. Georg Heil, a szervezet alel- nöke érdeklődésünkre elmondta, hogy 1986 óta tartanak az elszármazottak találkozót, két alkalommal Németországban is összejöttek a hajdani nagyvejkeiek. Az egyesület 1992. októbere óta működik. Azzal a céllal hozták létre, hogy erősítsék az innen elszármazott emberek hazájukhoz való kötődését. Fontosnak tartották, hogy a kulturális létesítményeket felújítsák. Ezért segítettek a kultúrház, a templom, a kápolna felújításában. Nagy szerepe volt e munkában a szintén vejkei születésű Riedlinger Márton történésznek és lapkiadónak. Az egyesület szeretné tovább ápolni a hagyományokat, ezért akarnak a faluban egy német szobát berendezni, ahol bemutathatnák a vejkei népviseletet.-l-s Karácsonyra film készül az útról Székely kutatócsoport járt Kanadában Nemrégiben érkezett meg Kanadából az egykori bukovinai székelyeket kutató csoport. A bukovinai székelyek hagyományinak felelevenítése, ápolása, meg- és átörökítése céljából kutatócsoport alakult az Érden élő Fábián Margit kezdeményezésére még 1989- ben. A csoport tagjai: Szőts Zoltán, Höflemé Kelemen Emma, Fazekas Tiborc, Zsók Béla és Fazakas Ildikó. A csoport eddig közel száz kazettára gyűjtött életútinterjúkat, amelyből számos cikket jelentettek meg. Kutatásaik során eljutottak a hajdani .bukovinaiak által lakott számos településre, a többi között Déva környékére és Marosludasra. Miután a századfordulón Kanadába kivándorolt bukovinai székelyek életéről igen keveset tudtak, elhatározták, hogy kutatásaik középpontjába ezeknek az embereknek az életét, szokásait, sorsát állítják. 1996-ban már három kutató - Fábián Margit, Kóka Rozália és Höflemé Kelemen Emma - elindult a munka fel- térképezésére, megkezdésére. Az akkor elkezdett munkát a közelmúltban, idén júliusban filmforgatással fejezték be. Höflemé felkérésére Németh László, a Bonyhádon működő Völgység Televízió stúdióvezetője is elrepült Kanadába, ő készítette a filmfelvételeket. A mintegy harminchárom órányi anyagból egy 50-60 perces dokumentumfilm készül, amelyet előreláthatólag karácsony körül tekinthet meg az érdeklődő közönség. A kutatásnak két területe volt, amit behatóbban vizsgáltak. A századfordulón kivándorolt bukovinai székelyek, akik a később „Székelyföld” nevet felvett területen telepedtek meg Cupár környékén, illetve az 1956-os emigránsok Calgaryban és Reginában. Érdeklődésünkre Höflemé elmondta, hogy a kutatás megvalósításában nagy segítséget nyújtott Bőte Ágnes és Búzás Erzsébet Reginából illetve Mártondfalvi Márton Cal- garyból. Hunyadi
