Tolnai Népújság, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-19 / 193. szám
J 1997. augusztus 19. kecirl Lukácséknál mindent lehet, csak veszekedni nem Csuda jól érezte magát mindenki (Folytatás az 1. oldalról.) — „Ő” a legújabb családtag - mutat a tanya melletti kukoricás szélén álló 2266-os vadonat új John Deer traktorra. — A Zoltán és a Laci fiam ment vele aratni, én hordtam a szemet - magyarázza a családon belüli munkamegosztást. - Géppel már menni tud minden gyerekem, sőt, a 12 éves Peti unokám is próbálkozik, de gazdálkodni, tervezni, számolni még meg kell tanulniuk. Jól felszerelt tanya Lukácséké, a John Deere-en kívül van még egy K 701 traktor, három MTZ 82-es és egy 180-as Rába rakodógép. — Hetven óta ezt csinálom, magángazdálkodó vagyok, az összes föld a tanya körül mind az enyém, elnyúlik a szedresi határig. Kilencvenben még lóval vetettünk, akkor csak 16 holdon gazdálkodtunk. A privatizációkor szereztem, meg a többi földet. Hogy nem gond-e megművelni ekkora területet? Gyerekjáték - legyint -, a legtávolabbi terület sarkán is tudom mi van. Búza, kukorica van benne - meg egy kis zöldborsó -, teszi hozzá a felesége. — Nem sok munka ez nekem, üdülésnek tűnik az egész, idény jellegű. Megvolt az aratás, ami búzát akartam, eladtam, most másfél hónapig, amíg a kukoricát nem kell szedni, szünet van. Míg Lukács Ernő beszél, a gyerekek jönnek, mennek körülöttünk, mind szépen, hangosan köszön az idegeneknek, egyikő- jüket sem kell a szülőknek figyelmeztetniük. A húsz gyerek közül hat már saját családot alapított, tizennégyen még otthon vannak. Nem tudom, mi a titka Lukács Ernőnek és feleségének, de valami bizonyosan, mert valamennyi gyerekük szorgalmas, kedves, barátságos, jól nevelt. Váratlanul toppantunk be a tanya-házba, kánikulában, ebéd után fél háromkor, mégis mindenhol olyan rend van, mintha gyerek nem is lenne. — A kislányok mindent megcsinálnak, takarítanak, elpakolnak, mosnak, vasalnak, segítenek főzni. Bennünket, férfiakat, akik kinn dolgozunk a földeken maximálisan kiszolgálnak -, halljuk a családfőt. Van mit segíteni a Lukács lányoknak, hiszen minden zöldséget, húst, ami a nagy csaLukács Ernő átveszi a kitüntetést Iádnak kell, maguk termelnek meg. Hatvan birkájuk van, borjúból harminc, aztán disznók, tyúkok. Ha rántott hús kerül az asztalra, hetven szeletet kell panírozni, sütni. — Semmi ez nekem, egy-két személyre én már nem is tudnék főzni - mondja az édesanyjuk. Itt mindegyik gyerek tudja mi a dolga. Lám, a Tolnán lakó Peti unoka is, aki otthon gyakran szófogadatlan, itt a nagyapja egyetlen szavára ugrik és segít zsákokba merni a búzát, hogy Szedresbe vigyék. Aztán szalad, ül fel a traktorra, vezeti az autót is. — Nálunk mindent lehet a gyerekeknek, csak veszekedni nem, mert az főben járó bűn - hangzik a kijelentés. A John Deer vételekor Lukácsék kaptak egy 400 ezer forintos, egy személyes amerikai utat. Hogy ki fogja igénybe venni, még nem tudni. Tizenkét nap alatt egy közülük megnézheti New Yorkot és Chicagót. — Én ugyan el nem megyek, a kiskapun kívül ki nem teszem a lábam, én ennél szebb vidéket még nem láttam. Nagyon szép a hajnal, amikor a nap felkel, gyönyörű nappal a határ és még szebb a holddal megvilágított esti táj - mondja a családfő. — Igazi, megrögzött paraszt lettél - mosolyog csendesen a felesége. — Voltunk mi külföldön többször is a feleségemmel, de szenvedtem, hiányoztak a gyerekek - folytatja Lukács gazda. - Megfogadtam, hogy legközelebb csak akkor megyek, ha az egész „brigád” jöhet. Idén május 30-án voltunk Pesten, meg a Duna-kanyarban mind a harminchétén. Béreltem egy buszt, aztán elindultunk valameny- nyien, gyerekek, vők, menyek, unokák. Mindenki csuda jól érezte magát. F. Kováts Intelmek - nem csak Imréhez Történeti tény, hogy Szent István akkor vetette meg államiságunk alapjait, amikor a tét az volt: vagy biztosítható a magyarság fennmaradása, vagy az eltűnés, a felmorzsolódás, a pusztulás lesz sorsa. Aligha kétséges, hogy első Árpád-házi uralkodónk ennek pontosan tudatában volt. Ennek fényében külön is figyelemre méltó, hogy az ország ügyei mellett - a kor szokásaitól meglehetősen eltérően - fia, Imre herceg neveltetésére is nagy gondot fordított. Hiteles és felbecsülhetetlen értékű dokumentuma ennek az Intelmek. Zsoldos Attila történésszel, a Történettudományi Intézet munkatársával e relikvia históriájáról és értelmezéséről beszélgettünk.- Mikor keletkezett ez a sajátos pedagógiai útmutatás?- Pontos dátumot eddig nem sikerült megállapítani. A kutatók egy része úgy véli, hogy 1018-1031 között, mások szerint - s jómagam is erre a véleményre hajlok - az 1010-es évek elején íratta a király.-Milyen jobb gondolatok emelhetők ki az Intelmekből?-A Karoling-korban elfogadott szokás volt, hogy a trón birtokosa úgynevezett királytükröt íratott, amely az ideális uralkodó képét mutatta be. Az istváni Intelmek voltaképp e hagyomány folytatása - azzal a lényegi különbséggel, hogy nemcsak a regnálásról, hanem a gyermeknevelésről szóló gondolatokat is felöleli. Érdemi különbség az is, hogy míg a középkor nyugati uralkodói csupán megbízóként és mintegy névadóként működtek közre a királytükör elkészítésében, addig szinte bizonyos, hogy az egykori krónikás az István által meghatározott tartalommal és témakörökben örökítette meg az Intelmeket. Mindezen túl: talán a legérdekesebb tartalmi sajátossága, hogy - rokonműfajú dokumentumokkal ellentétben - az Intelmek nem erkölcsi tanokra alapozva fogalmazza meg a jó uralkodó ismérveit. Éppen fordítva: azt írja le, hogy egy ország sorsáért felelős királynak mindig a helyzet, a körülmények mérlegelésével kell cselekednie, s ha e követelménynek megfelel, tettei erkölcsileg is helytállóak lesznek.- Ki lehetett a névtelen krónikás?- Az teljességgel kizárható, hogy személy szerint maga István. A korszak jeles egyházi személyiségei közül többek neve is szóba jöhet, de mindeddig egyikről sem sikerült bebizonyítani, hogy köze lett volna az Intelmek megszületéséhez. Meg kell tehát elégednünk azzal, hogy a följegyző ismeretlen. De ismétlem: egészen bizonyos, hogy a király közvetlen gondolati instrukciói, útmutatásai alapján dolgozott.-A szöveg alapján lehet-e államalapítónk személyiségére következtetni?- Gyakorlatias, praktikus gondolkodású férfiú lehetett. Ugyanakkor, mivel nem tudni pontosan, hogy az Intelmek mely részeit sugallta közvetlenül István, melyeket nem, túl merész vállalkozás lenne a részletes jellemábrázolás.- Hol, milyen formában maradt fenn ez az emlék?- 1083-ból származik az első utalás a szövegre. Ekkortájt avatták Istvánt szentté, s a róla szóló legendában több olyan részlet szerepel, melyből kiderül: a történetíró ismerte az Intelmeket. Ezután a legközelebbi emlék a XIV. századból származó Thú- róczy-kódexben maradt fenn. Ebben található meg az élőbeszédből és a tíz fejezetből álló latin szöveg. A kódexet egyébként az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik.- Napjainkban is érvényesnek fogadhatók el az ezer évvel ezelőtti gondolatok?- Sok tekintetben feltétlenül. Önmagában az is elgondolkoztató példa, jiogy milyen figyelemmel és törődéssel foglalkozott a király fia neveltetésével. De ennél is fontosabb, hogy több helyütt inti az ifjú herceget arra: az alattvalókra mindig tekintettel kell lenni, s velük együttműködve kell gyakorolni a hatalmat. Talán éppen azért lett, lehetett István történelmileg is meghatározó személyiség, mert - gondoljuk meg, tíz évszázaddal ezelőtt - felismerte ezt. Csak így volt lehetséges, hogy elfogadtatta a magyarsággal: e térségben csak a kereszténység felvételével maradhat fenn ez a nép. Szalóky Eszter A grafikusművész feltárja az István-portré készítésének műhelytitkait Honnan a keresztes pántkorona a tízezresen? Vagyóczky Károly grafikus- művész pályafutásának kiemelkedő állomása az új papírpénz, a 10.000 forintos megtervezése. Némi üröm az örömben, hogy a Szent István fején lévő korona miatt az elmúlt hetekben élénk szakmai vita kerekedett. Többen is szemére vetették: ábrázolata hiteltelen, első királyunk ugyanis nem a Szent Koronát, nem is annak latin vagy bizánci részét viseli. Uralkodói jelképe egy sima aranypánt, négy pontján stilizált kereszttel. Miért ez? - tettük föl a kérdést a művésznek. - A grafikus egy- egy pénz megtervezésekor minden esetben meghatározott feladatot hajt végre, meglehetősen nagy művészi szabadsággal - feleli Vagyóczky Károly.- A Magyar Nemzeti Bank különböző szakvélemények, intézmények - például a Magyar Tudományos Akadémia - véleménye alapján néhány éve csak azt döntötte el, hogy az új pénzjegysorozat különböző címletei nagy uralkodóinkat - ezen belül a 10.000 forintos - Szent István képmását - örökítse meg. A megbízó a koncepció megvalósítását, a pénz tényleges megtervezését, a részletek kidolgozását már a szakemberekre bízta. Szent István arcképének megtervezésénél sokat tűnődtem az arc karakterén, az arckifejezésen. Nagyon fontos ugyanis, hogy a szem például messzire, vagy közeire néz, netán éppen rám tekint, az arckifejezés szomorú, vagy határozott, hősies, kemény. Én „emberi” Istvánt képzeltem el magamnak, a történeti hűséghez azonban messzemenően ragaszkodni akartam. Hamar kiderült, hogy ez nehéz feladat. Ahhoz, hogy eleget tehessek a magam szabta követelménynek, alapos kutató-, ,már-már tudományos munkára volt szükségem. Első királyunkról ugyanis alig maradt fenn hiteles, korabeli ábrázolás, a köztereinkről ismert szoborfigurákat pedig nem akartam utánozni, hiszen azok valójában saját koruk István-képét, Szent István- eszményét tükrözik. A magam Szent István-portréjához végül is a koronázási paláston látható, igaz, nagyon elmosódottan látható ábrázolást vettem alapul. A bankón lévő kompozíciónak természetesen szerves része a korona. Nagyon komoly gondot, már-már lelkiismereti kérdést okozott számomra e fontos jelképnek az ábrázolása. Pontosan tudom ugyanis, hogy Szent István és a Szent Korona egymáshoz tartozó, egymástól el nem választható két fogalom. Évszázadok óta. S azt is tudom, hogy a Szent Koronának könyvtárnyi irodalma van. Tudósok vitatkoznak az „egy korona - két korona” elméletről, sokak számára kérdéses a latin és a bizánci korona keletkezésének időpontja, születésük körülménye is. Történészek jelentős köre vallja például, hogy a ma ismeretes koronával, ebben a formájában, nem koronázhatták meg Istvánt... Mindenesetre ismét belevetettem magam a szakiroda- lomba. Tanulmányoztam a többi között az Árpád-házi királyokról szóló irodalmat, ásatási leleteket elemeztem, a kor avatott kutatóival konzultáltam, így alakult ki végül a bankón látható megoldás. Mindezek ellenére azt is mondhatnám: a grafikus - meglehetősen hosszú előzmények után - készített egy arcképet, koronával, és azt mondta, hogy ez Szent István. Kétségtelen tehát, hogy a művészi szabadság teljes mértékben érvényesült, bár - tegyem hozzá - a Magyar Nemzeti Bank illetékes bizottsága jóváhagyta a terveket. Azt hiszem, a stilizált korona hangulatában, stílusában illeszkedik a portréhoz, s nem idegen első királyunktól és korától. Egy későbbi ábrázolaton III. Béla királyunk visel ilyet, és hasonló látható egy ásatásból előkerült szoborfejen is. Árpád- házi királyaink köznapi uralkodói jelképe lehetett tehát e keresztes pántkorona, amely nemes egyszerűségében is fenséges - mondja a művész. Deregán Gábor
