Tolnai Népújság, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-29 / 175. szám

2. oldal Világtükör 1997. július 29., kedd A ciprusi rendezésben az Európai Unió tagjelöltjei is érdekeltek Most több az esély a megegyezésre Feleszmélt a tetszhalál állapotából a ciprusi diplomácia. Há­roméves szünet után július elején az Egyesült Államokban találkozott egymással a görög és a török közösség vezetője, most pedig Nicosiában folytatódik az eszmecsere. Hírháttér A VIT és a „békeharc” „Az antiimperialista békéért és barátságért” - ez a jelmondata a Kubában hétfőn megkezdődött XIV. Világifjúsági Találkozónak. Hát még van ilyen? - teszik föl a legtöbben a kérdést a hír olvas­tán, bár nem tagadhatni: a mai középgeneráció bizony a VIT-ek történetén nőtt fel. Annak idején, 1949-ben Budapesten is rendez­tek ilyen nagyszabású ifjúsági seregszemlét; persze, másfajta kö­rülmények között, mint a mostani. Akkor, csekély négy esztendővel a háború után (jóllehet a koreai konfliktust mindössze egy évvel megelőzve), a különböző nemzetek fiataljai azt kívánták megmu­tatni: párbeszédükkel elejét lehet venni egy későbbi háborúnak. Csakhogy a huszadik század második fele mégis csak a béke kor­szaka, ha egyes régiókban fel-felcsap is a csatazaj. Aztán 1989-ben, a rendszerváltás hajnalán Phenjanban megmu­tatkozott, hogy az ilyesfajta politizálásnak bealkonyult. S bár 1978- ban a XI. VIT-en - ugyancsak Havannában - a jelmondat még így szólt: „Az antiimperialista békéért, barátságért és szolidaritásért”, ez utóbbi mára kikopott. A 147 ország - köztük hazánk nem hivata­los - küldöttsége ugyanis „békeharcolhat" ugyan, de a szolidari­tás ma már kissé anakronisztikusán hat. Havannában most mégis fesztivál van. A küldötteket magánhá­zaknál szállásolták el, a vendéglátók élelmiszersegélyt kapnak a központi keretből, hogy legyen mit enniük a vendégeknek. Lehet, hogy ez jelenti Kubában idén a szolidaritást? (gyulay) Növekszik az áruforgalom Gyorsan törlesztik a szovjet államadósságot Drámai a helyzet változatla­nul az Odera folyó árterében. A rendőrség és a tűzoltóság fel­szólította a Wriezen és Güste- bieser Loose közötti vonaltól délre élő lakosságot, hogy ké­szüljön fel egy lehetséges kite­lepítésre. Ezen a területen mintegy 9000 ember él. Meggy aláztak kilenc síremlé­ket a Belgrádhoz tartozó Zi- mony zsidó temetőjében isme­retlen tettesek. Lemondott a kormány Lett­országban. Andris Skele utóda minden bizonnyal a 40 éves Guntars Krasts gazdasági mi­niszter, a kormányon lévő jobboldali pártkoalíció Haza és Szabadság Szövetség nevű pártjának a tagja lesz. A kommunisták győztek Vi­etnamban, megszerezve a par­lamenti képviselői helyek 85 százalékát (450-ből 384-et). A hanoi nemzetgyűlés első fel­adata a köztársasági elnök és a kormányfő megválasztása lesz. Az ország három „erős em­bere” (Do Muoi, a párt főtit­kára, Le Duc Anh államfő és Vo Van Kiét kormányfő) nem jelöltette magát, ami a tisztsé­gükből való közeli távozásuk első biztos jele. Megölt több mint 300 felkelőt az algériai kormányhadsereg a szélsőséges iszlám fegyveresek ellen indított átfogó támadás­ban. A helikopterekkel támoga­tott alakulatok ostrom alá vet­ték az ország északkeleti részén bujkáló lázadók hegyvidéki rej­tekhelyeit - jelentette az Al- Kabar című algériai napilap. Orosz tengeralattjárókat vásárolt Kína: az összesen 200 millió dollár értékű két Project 636 típusú, KILO osztályú, dí­zelmeghajtású harceszközt lap- értesülések szerint valószínűleg a Hongkong környéki vizeken állítják szolgálatba. Összetűztek egymással balol­dali és nacionalista csoportok a nyugat-ukrajnai Lvovban. A kommunisták és szocialisták a város fasiszta megszállásának megszűntét és felszabadulásá­nak 53. évfordulóját kívánták volna békésen megünnepelni. Vasúti szerencsétlenség: álló szerelvénybe ütközött egy zsúfolt expresszvonat az észak­indiai Faridabad közelében. A szerencsétlenségben 12 utas meghalt, a sebesültek száma több mint száz. Bombázta az izraeli légierő hétfőn az Irán-barát Hezbollah egyik támaszpontját Dél-Liba- nonban. A légitámadást két órával azután hajtották végre, hogy a Hezbollah gerillái tűz alá vették a dél-libanoni hadse­reg (SLA) dzsezzíni állását. A két népcsoport képviselői­nek tárgyalásain főként huma­nitárius kérdéskör, a 23 évvel ezelőtti invázió során eltűnt görögök sorsa szerepel. Szóba kerül alighanem a mindkét fél által megkezdett alkotmány- tervezet kidolgozása is. Az alapvető nézeteltérések változatlanul fennállnak, de mintha most több esély volna a megegyezésre. Nicosia ra­gaszkodik ahhoz, hogy az egész szigetre kiterjedő állami szuverenitással rendelkezzék (jelenleg a sziget területének 37 százaléka áll török fennha­tóság alatt), ez ugyanis az Eu­rópai Unióhoz való csatlako­zás alapkövetelménye. Brüsz- szelben aligha látnának szíve­sen egy két részre osztott, ál- lamjogilag vitatható új tagot. A törökök továbbra is kü­lönleges kapcsolatokat kíván­nak fenntartani Ankarával, és laza konföderációt szeretné­nek ötven-ötven százalékos megosztással, beleértve a kormányt és parlamentet. A ciprusi törököknek mind­amellett gazdaságilag is érde­kük, hogy javuljanak a kap­csolatok a görögök lakta rész­szel. Ott ugyanis háromszoros az egy főre jutó nemzeti jöve­delem (GDP), és 3 százalékos az infláció a török terület 80 százalékával szemben. A ciprusi rendezés annak az öt országnak is - beleértve Magyarországot - alapvető érdeke, amely a szigetország­gal együtt tárgyal az uniós fel­vételről. A megegyezés elma­radása kényelmetlen bonyo­dalmakkal járhat, még ha a ki­látásba helyezett görög vétó aligha több üres fenyege­tésnél. (réti) Moszkvában kezdett tárgya­lásokat Fazakas Szabolcs ipari, kereskedelmi és idegen- forgalmi miniszter. Hivatalos látogatásának első napján a moszkvai pénzügymi­nisztériumban az orosz adósság törlesztésének kérdéseiről kon­zultált Mihail Kaszjanov mi­niszterhelyettessel. Tavaly a magyar-orosz ke­reskedelmi forgalom megha­ladta a 2,8 milliárd dollárt, ami 1995-höz képest ötszázalékos növekedést jelent. A kétoldalú áruforgalom 1997 első öt hó­napjában is bővült, 13,5 száza­lékkal: a magyar kivitel 15,5 százalékkal, az import pedig 12,4 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor magyar megítélés Rémülten hívta egy Washing­ton állambeli asszony a rend­őrséget, miután lövéseket hal­lott a szomszéd lakásból. A golyóálló mellényt viselő zsaruk nem találtak sem sebe­sültet, sem halottat. Az áldozat egy személyi számítógép volt, a tettes pedig egy borzasztóan ideges férfi. Négy pisztolylö­véssel szabályosan kivégezte a személyi számítógépét. A zavarodott középkorú fér­fiú az első lövést a számítógép képernyőjére, a másik hármat pedig a gép házára adta le. A bűnügyi technikusok - akik vé­gül is humorosan fogták föl az esetet - további lövések nyo­mára is bukkantak a szoba falá­szerint a további fejlődéshez szükség van egy olyan tárca­közi megállapodásra, amely le­hetővé tenné az információcse­rét az ipari, idegenforgalmi, együttműködési és kölcsönös tőkebefektetési lehetőségek jobb felmérésére, az állami pro­jektekben való aktívabb részvé­tel elősegítésére. A Szovjetuniótól örökölt 1,7 milliárd dolláros államadósság több mint 60 százalékát törlesz­tette eddig az orosz fél - na­gyobb ütemben, mint más or­szágokkal szemben fennálló adósságát. A maradék csaknem 650 millió dollárt az ezredfor­dulóig egyenlíti ki Moszkva, és a magyar remények szerint nem egyenlő részletekben, hanem idén nagyobb összeget törleszt. ban: „Egyelőre nem tudni, hogy eltalálta-e a komputer szívét vagy agyát” - nyilatkozta az új­ságíróknak mosolyogva Keith Moon rendőr hadnagy. A lövöldöző férfi nevét nem hozták nyilvánosságra, ám a mentők a legközelebbi elme­gyógyintézetbe szállították megfigyelésre. A feleség elmondta: férje napok óta a számítógépe előtt ült, de semmi sem sikerült neki, a lövésekkel föltehetően az idegességét akarta levezetni. Ha kiderül, hogy kutya baja, akkor bírósági eljárást kezde­ményeznek ellene lőfegyverrel való visszaélés és a szomszéd biztonsága, testi épsége veszé­lyeztetésének gyanújával. Ha kedd, akkor Kiskegyed! • Páratlan izgalom, pároknak is • Laurának hívnak, legyél az anyukám! • Majdani szuperbanda közönséget keres • Miről lehet felismerni egy őrültet? Kiskegyed- a legolvasottabb női magazin! Elkeseredésében a pisztolyához nyúlt Kivégezte a komputerét Nemere István: Szabadok szerelme Krimi kisregény (34.) Várták. Itt tárgyalják hát hama­rosan a Windom-vagyon ügyét...? Mivel korábban érke­zett a városba, nem volt ideje,, hogy elolvasson néhány mai újságot. Igaz, nem az első olda­lon, de szóba hozták a Win- dom-örökség kissé zavaros ügyét. Tina végre megtudta, miről van itt szó. Vagy azt hitte, tudja... Charles Windom félig fran­cia, félig angol származású, rendkívül gazdag borkeres­kedő volt Bordeaux-ban. A hetvenes évektől kezdve érde­keltségeit kiterjesztette Európa más vidékeire, és nemcsak borban „utazott” már, hanem egyre újabb és újabb területe­ken fektetett be. A Windom- konszem érdekeltté lett a vas­úti vagonok gyártásában, a mű­trágyagyártásban, a mosósze­rekben, sőt egy utazási irodát is fenntartott. Mindezt a konszern igazgatótanácsa fogta össze. Amikor Windom a múlt hó­napban meghalt, a közvéle­mény meglehetős csodálkozás­sal vette tudomásul, hogy va­gyonát részben nem családjára - két fia volt - hagyta, hanem annak egyharmadát egy isme­retlen fiatal lányra, bizonyos Tina Liefess nevére íratta. A végrendelet felbontása után - amire a múlt hét végén került sor - az üzleti berkekben lázas találgatás indult meg, vajon ki lehet az a Mademoiselle Lie­fess? Egyesek arra tippeltek, hogy Windom ma már aggszűz egykori nevelőnője, mások szerint egy igencsak fiatal ha­jadon, aki kegyeivel tüntette ki a bormágnást. A jelek szerint ez utóbbiaknak volt igazuk, írta az újság, amikor kiderült, hogy a kedvezményezett és addig senkitől sem ismert örö­kös mindössze húsz év körüli leány. A végrendelet ugyan vi­lágosan nem utalt a dologra, de Windom ügyvédje éppen teg­nap „tört meg” és közölte végre a sajtó képviselőivel: Mademoiselle Liefess Win­dom úr leánya volt. „No de papa!” -mondta volna Tina. És a mama...? Húsz évvel ezelőtt egy gazdag kereskedő szeretője lett volna? És a papa erről mit sem tudott? A lány a taxiban is ezen töp­rengett. Nem ilyennek ismerte a szüleit, de már egyiküket sem kérdezhette meg. A mama nyolc, a papa két évvel ezelőtt halt meg. Most hát ott ült a fotelben, olykor magán érezte a titkárnő tekintetét. Hát persze, ő is ol­vasta az újságokat. Én lennék Windom úr lánya... Nem csoda, ha a konszern igazgató- tanácsa megbízott valakit, ta­pintatosan vonjon ki engem a játszmából, és persze az újság­írók látóköréből. Adnak egy­millió-kétszázezret, és mivel amúgy is meg vagyok ijedve - gondolják- hát örömmel ka­pok a pénzért és lemondok minden jogomról. Aláírok ne­kik egy papírt, hogy nem tartok igényt semmi többre. Minden, ami az elmúlt napokban történt a hegyekben, a szállóban, a tó vizén - csak arra szolgált, hogy engem halálra ijesszenek és így feltétlenül engedelmes­kedjek ennek a „szelíd rábeszé­lésnek”. „Hát akkor nagyot téved­nek”, gondolta elszántan. Küz­deni fog a vagyon ráeső részé­ért. Nem akart másképpen tenni -már csak azért sem, mert az újságban arról is szó volt, hogy a Windom-vagyon mindent összevetve ér vagy ti­zenhét milliót, dollárban! Eh­hez képest amit ezek akarnak adni frankban, az borravaló. Még akkor is, ha a két Win- dom-fiú mellett csak a harma­dik „gyerek”, a harmadik örö­kös lehetek. A törvénytelen gyermek is teljes jogú örökös, ha az örökhagyó azzá teszi - ezt a mondatot is az egyik új­ságban olvasta az öreg Win­dom fényképe alatt. Nem felej­tette hát el. Ilyen harcias gondolatok foglalkoztatták, amikor nyílott az ajtó és újabb „ügyfél” érke­zett. Egy elegáns öltözetű, jó negyvenes férfi. Nem volt csi­nos, de a mozdulataiban volt valami előkelő. Üdvözölte a titkárnőt, aki szemel láthatóan ismerte már, majd váratlanul odajött Tinához és leült mel­léje. Fesztelenül, nyugodtan. A lány szemébe nézett:-Jó reggelt, Mademoiselle Liefess. Megismerte a hangját és be­lül azonnal reszketni kezdett. Ám már nem a félelemtől, in­kább a haragtól. Szóval ő az. Az utolsó négy napban előle menekültek, az ő emberei jár­tak a nyomukban?- Örülök, hogy megismert - a férfi olvasott a szeméből. - És azt is nagyon jó ötletnek ta­lálom, hogy a testőrét ezúttal szabadságolta, kedves kisasz- szony. így könnyebben meg­egyezhetünk. (Folytatása következik.) A tábornok elköszön. Búcsúlátogatást tett Banja Luka észak-boszniai városban Bil- jana Plavsics asszonynál, a boszniai szerbek elnökénél William Crouch tábornok, az SFOR- erők parancsnoka. Egyúttal bemutatta utódját, Eric K. Chinseki tábornokot, fotó: feb/reuter

Next

/
Thumbnails
Contents