Tolnai Népújság, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-26-27 / 173. szám
4. oldal Megyei Körkép — Tolna Es Környéke 1997. július 26., szombat Rendőrőrs Tetten értek egy férfit, miközben a hajnali órákban Tolnán, a Perczel Mór utcában egy kisteherautót próbált feltörni. A tettes elmenekült, hátrahagyva egy fotóstáskát, amit még azon a portyáján zsákmányolt egy német állampolgár kocsijából, a Damjanich utcából. A rendőrök végül elfogták a gyanúsítottat, egy tolnai lakost, akinek bűntársa is volt. A házkutatás során a zsaruk számos, korábban elkövetett bűncselekményből származó tárgyat találtak, így megkerült a Biliárdszalonból és a Hősök terei óvodából ellopott music center is. A gyanúsítottak ezen felül több, általuk elkövetett gépkocsifeltörést is elismertek. Kerékpárt toltak el egy Tolna, Vörösmarty utcai udvarból. A rendőrök személyleírás alapján elfogták a gyanúsítottat, akinél a biciklit is megtalálták. Nem volt ilyen szerencsés az a faddi kerékpár-tulajdonos, akinek lezáratlan járművét a faddi Kék Álom cukrászda mögül vitték el. Bár a sértett elment az általa feltételezett tettesekhez, ott nem nézett körül, hanem közölte, hogy értesíti a rendőrséget. Amikor azonban a zsaruk a helyszínre értek, lopásból származó kerékpárt nem leltek. 165 centi magas, kopaszodó, vöröses hajú, valamint sötétkék teherautóval bír az a férfi, aki egy faddi hölgynek felajánlotta, hogy hoz neki szenet Geijen- ből. A hölgy előre kifizetett a „fuvarosnak” 15 ezer Ft-ot és 2400 Ft tüzelőutalványt. Sajnos azóta is csak várja, hogy meghozzák a szenet. Festékkel telt dunsztos- üveget dobtak egy Tolna, Rákóczi utcai frissen vakolt ház tűzfalára az egyik éjjel. Az üveg természetesen összetörött és kék színű foltot hagyott maga után. A rendőrség tájékoztatása szerint nem ez az első ilyen jellegű eset, korábban volt olyan ház, amelynek falát például fáradtolajjal piszkították be. Elérkezett a terménylopások ideje. A határból az utóbbi időben egyre többször visznek el mindenféle ehetőt, például burgonyát, káposztát, hagymát, dinnyét. Egy osztrák VW Golfot rongáltak meg tegnapra virradóra Tolnán, a Szentháromság téren. A tettes a kocsi ablakát betörte, de a rádiós magnót nem tudta megkaparintani. A rongálási kár azonban 3-400 ezer forintra rúg. Vita a borvidéki besorolásokról Méltatlan helyen a kölesdi termőhely? A Kölesdi Hegyközség nem ért egyet a megyei hegyközségi tanács és a szekszárdi hegyközség által tervezett borvidéki besorolással. Az előkészületben levő bortörvénnyel kapcsolatban lapunkban már több vélemény is napvilágot látott. A Kölesdi Hegyközség vezetői, Steitz János hegybíró és Kocsis György elnök szerint az ösz- szesen mintegy hatvan hektáros kölesdi termőhely nem az őt méltán megillető helyen szerepel. A kölesdiek még februárban kérelmet intéztek a Hegyközségek Nemzeti Tanácsához és az FM illetékes osztályához annak a meggyőződésüknek hangot adva, hogy Kötesd a Szekszárdi Borvidékhez tartozik. Indoklásukban - a törvényi meghatározásokon alapuló - szakmai érveket szerepeltettek, így azt, hogy a termőhely földrajzi, talajszerkezeti, klimatikus viszonyai megegyeznek a szekszárdiéval; ugyanazok a fajták találhatók Kölesden, mint Szek- szárdon (Kadarka, Kékfrankos, Zweigelt, Chardon- nay, Rizling fajták, Zöld velte- lini); a megyei borversenyeken boraik azonos minősítést kapnak a szekszárdi borokéval; a szőlőtermesztés múltja is azonos, hiszen Kötesd Zsigmond korabeli címerében már szerepelt a szőlő motívum, biztosan állítható, hogy a településen a szőlőtermesztésnek évszázados hagyománya van. Szerintük az is bizonyítja kérelmük megalapozottságát, hogy a tőlük légvonalban 2 kilométerre fekvő Zomba a Szekszárdi Borvidékhez tartozik. A kérelemre pozitív válasz érkezett. A bortörvény tervezetében Kötesd bekerült a Szekszárdi Borvidék kategóriába, igaz, hogy a szekszárdi körzet helyett csak a völgysé- gibe. A Kölesdi Hegyközség azonban ezzel is elégedett volt, hiszen a jelenlegi helyzethez képest ez is előrelépést jelentett. Ezzel a központi tervezettel azonban a megyében többen nem értettek egyet. A megyei hegyközségi tanács és a Szekszárdi Hegyközség elképzelései szerint Kötesd az újonnan létrehozandó Tolnai Borvidék tolnai körzetébe kerülne, mások mellett Bölcske, Dunaföldvár, Paks, Györköny, Tengelic, Tolna társaságában. A kölesdiek szerint ez az elképzelés szakmai szempontból nem megalapozott, hiszen a borvidék jellemzői között egyebek mellett az azonos éghajlati, domborzati, talajtani adottságok is szerepelnek. A fentebb jelzett vidéldiez pedig Kötesd semmiképp nem illeszkedik. A Kölesdi Hegyközség vezetői szerint az a legsajnálato- sabb, hogy ezek alapján félő, a bortörvény megalkotásakor nem a szakmai érvek döntenek majd, hanem valami egészen más. (Ugyanakkor nem hallgatják el, hogy nyilván egyik termesztőnek sem tehet közömbös, hogy milyen termőhelyi besorolásban szerepel.) À kölesdieknek nincsenek megfelelő eszközeik érdekeik érvényesítésére, traktorokkal pedig nem akarnak az FM elé vonulni. Véleményük szerint ezeket a kérdéseket elfogulatlan szakértői csoportnak keltene elbírálnia. Úgy vélik, a szakmai érvek figyelmen kívül hagyása tartós feszültségeket okoz, és egyes értékes termőhelyek fejlődését évtizedekre visszaveti.-esAngolnára számított, amurt fogott Az idei dombori horgászszezon bővelkedik kifogott nagy halakban. Mint azt lapunk is megírta, júniusban egy horgásztáborban fogtak több 6-8 kiló körüli pontyot kecskeméti horgászok, majd egy tolnai horgász 15 kilós pontyot zsákmányolt. Mindegyik halat a csodacsaliként nyilvántartott bojlival, csónakból, a kajakpálya környékén fogták. Ezúttal újabb kapitális hal került elő ebből a vízből. A tolnai ifj. Hága Jánosnak azonban nem volt szüksége különleges halcsalira, sem csónakra. A múlt szombati, meglehetősen szeles időben a dombori szabadstrand kőmólóján horgászott, a horogra - angolnára számítva - halszeletet tett. A délutáni órákban aztán rámosolygott a horgász-szerencse, de nem angolna, hanem egy 92 cm hosszú, 16 kilós amur képében. A Tolnai HE ifihorgásza - aki már több horgászversenyen is bizonyította felkészültségét -, mintegy háromnegyed órás fárasz- tás után, — 25-ös zsinórral - fogta meg élete eddigi legnagyobb halát. A rádiózás sem fenékig tejfel Debreczeni István és Kőszegi Balázs Két medinai középiskolás a közelmúltban Budapesten, a Magyar Rádiónál töltött el egy napot. — Apu egy felhívást hallott a rádióban' hogy aki a hangtechnikával és a rádió- elektronikával közelebbről szeretne megismerkedni, s egy napot szívesen töltene a Magyar Rádió stúdióiban, utazzon Pestre — kezdte beszélgetésünket Kőszegi Balázs. , Ez mindkettőnknek kapóra jött — így Debreczeni István. Én elektronikát - rádió-tévé szerelést - tanulok az Ady Endre szakközépiskolában. Szeretem a zenét, ezzel kapcsolatban minden érdekel. — Én is ebben az iskolában vagyok gimnazista, másodikos — mondja Balázs. Hobbi szinten már készítettem előerősítőt, rádió adó-vevőt, s ezek nagyjából működnek is, mert Istvánnal összedolgozunk. — Mit láttatok, tanultatok? — A rádió aulájában találkozott a csoport. Voltunk vagy 40-en, a 10 évestől a frissen érettségizettig, vegyesen. Cs. Kádár Péter hangmérnök és Petró Ildikó „fogott karon” mindannyiunkat, este nyolcig nem volt megállás. Megnéztük a stúdiókat, előadások hangzottak el a rádiózás alapelveiről, ismerkedtünk az elektronikus alapfogalmakkal, milyen a bemondó stúdiója, mit is jelent a tér- és teremakusztika. Megnéztük belülről a közvetítő kocsit, egy éppen akkor elkészült zenei felvételt hallgathattunk vissza. A hatos stúdióban felvettük saját hangunkat, s bemutatták, hogyan tesz a „csúnya” mikrofonhangból szép hang. A Kossuth, a Petőfi, a Bartók és a Calipso rádiót is megnézhettük, de úgy érzékeltük, hogy a Danubius rádió technikája a legfejlettebb. — Ezt láttátok, hallottátok 3500 forintért. De mi az, ami lerakodott bennetek - a jövőtökre való tekintettel? — István: Én már konyí- tok az elektronikához, de amit láttunk, az nagyon bonyolult, s egy kissé összekuszált bennem mindent. Riasztó a közvetítőkocsi zsúfoltsága, de éppen az a jó benne, hogy egyszerre sok mindenre kell figyelni, s másodpercre pontosan tudnak mindent megcsinálni. Egy jó rádióműsornál a rendezőt dicsérik, de ha valami baj van, egyből a hangmérnökön verik el a port. Hasznos volt, amit láttam, de továbbra is a szerelés vonz jobban. Balázs: Közeli képet kaptunk a stúdiók világáról, s arról, hogy a látszat ellenére ott sem fenékig tejfel minden. Lehetséges, hogy a jövőben a hangmémöki pályára készülök. Bár most még a szerelés is érdekel. Komád László Hétfői-Hírek A Tolnai Kertbarátkor hétfőn este fél hétkor tartja következő összejövetelét. Megbeszélik a Szekszárdi Kertbarátkörrel közös kiállítást és jubileumi programot, és meghallgatják Badics Sándor déleurópai kirándulásáról szóló beszámolót. Szóba kerül az augusztus 20-i felvonulás is. A nyári szünet előtti utolsó ülését tartja a tolnai képviselőtestület hétfőn. A napirenden egyebek mellett szerepel a temető üzemeltetése, a mö- zsi és a II. sz. iskola és óvodák vezetőhelyettesi megbízásai, az iskolabusz hasznosítása, útépítéssel kapcsolatos feladatok meghatározása. Tanár-diák: valódi partneri viszonyt Attól, hogy valamit létrehoznak, még nem biztos, hogy működik. Ez a megállapítás érvényes a diákönkormányzatokra is. Tolnán - az országban egyedülálló módon - 3 éve folyik a diákképviselők képzése, ami idén nyáron egy ötnapos, intenzív tréninggel egészült ki. Ha csak a parlament-béli, vagy egyes önkormányzati testületekben zajló eldurvult vitákra gondolunk, belátható, hogy sok felnőtt szenátornak is tenne mit fejlődnie a tolerancia, a kulturált viselkedés, a demokratikus vita területén. Nos, ebben a - Fekete Katalin által kitalált, Bittemé Joósz Mária segítségével zajló képzésben résztvevő tolnai diákoknak van alkalmuk megtanulni mindezeket, és még egy sor más dolgot, ami egy demokratikusan gondolkozó közéleti szereplőtől elvárható. A képzés másrészt megteremtheti az alapját annak is, hogy a diákönkormányzati képviselők és a tanárok nem folyton szembenállva, hanem egymást kölcsönösen valódi partnerként elfogadva jobban, hangulatosabban, eredményesebben tudjanak dolgozni munkahelyükön - az iskolában. A nemrég Váralján lezajlott intenzív, 5 napos tréning jó alkalmat kínált arra, hogy az év közben megszerzett tudást „élesben” is kipróbálhassák a gyerekek, lemérhessék az addig végzett munka eredményét. A tábor egyik foglalkozására meghívták Bach Józsefet, a megyei közgyűlés elnökét, aki az egyik szituációs játékban is részt vett. Az elképzelt diákönkormányzati ülés témája: a tanár késve javítja ki a dolgozatokat, ezáltal bizonytalanságban tartva a gyerekeket. Bach József, mint „diákönkormányzati elnök” mindjárt az elejen konfliktusba is került az .igazgatóval”, aki „kiverte a dilit”, mondván: hogy képzeli azt a diákönkormányzat, hogy az ő engedélye nélkül ülésezik? Bach József lapunknak elmondta: rendkívül fontosnak tartja ezt a munkát, amit Tolnán végeznek, sőt, szerinte szélesíteni keltene a képzésben résztvevők körét. Az elnök szerint szükség van arra, hogy a gyerekek megismerjék jogaikat, és emellett határozottan, bátran, felkészülten ki is álljanak. Úgy vélte, ez a fajta képzés egyrészt jó „előiskola” tehet a jövő politikusainak, másrészt tehetőség a tanár-diák partneri viszony kialakítására. A látottak-hallottak alapján elismeréssel szólt a gyerekek fellépéséről, megjelenéséről, vitakultúrájáról, úgy érezte, értik a dolgukat. ■ A tábor egyik résztvevője - bár egyelőre nem diákönkormányzati tag -, úgy ítéli meg, az önkormányzat munkája iskolájában főként programok szervezésében merül ki, a tanulók érdekképviseletét nem tudja ellátni. Élmondta, hogy a táborban a különböző iskolákból érkezett résztvevők a leggyakoribb problémának az unalmas órákat, a nem megfelelő tanárdiák viszonyt, az eszközök hiányát nevezték meg. — Ha diákönkormányzati tag leszel, és már tűrhetetlenül unalmasak lesznek az órák, mint felkészült képviselő, hogyan látnál a probléma megoldásához? — Ha a tanár szinte a könyvből olvassa fel az anyagot, nem magyaráz élethűen, akkor a gyerek, aki nem érti, csak bámul, és nem mer szólni. Pedig itt arról van szó, hogy a tanár nem végzi megfelelően a munkáját. Ebben az esetben először az osztályban tenne célszerű megbeszélnünk ezt a dolgot, majd a többi osztály diákönkormányzati képviselőivel is, hátha csak velünk „kivételez” a pedagógus. Azután megkérnénk a patronáló tanárt, hogy beszéljen erről a gondról az igazgatóval, vagy az érintett pedagógussal. — És ha nem javul a helyzet? — Akkor az iskolaszékhez tehet fordulni, vagy a városi diákönkormányzathoz. — Mi van, ha már elsőre azt mondanák a tanárok, hogy ezek szakmai kérdések, ezekbe ne szóljatok bele? — Lehet, hogy ezt mondanák, de mi nem hagynánk any- nyiban. A diákon kérik számon a leckét. Joga van tehát arra, hogy megfelelően adják te számára az anyagot.
