Tolnai Népújság, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-05 / 129. szám
4. oldal Megyei Körkép ___________— Dunaföldvár, Paks És Környéke 1997. június 5., csütörtök N agyon jól érezték magukat Tolnai úttörők Csillebércen Az elmúlt héten szombaton, május 31-én közel 600 úttörő (gyerekek és felnőttek) vett részt Csillebércen az Úttörőszövetség hagyományos születésnapi rendezvényén Paksról és környékéről. Összesen tizenkettő autóbusz indult Budapestre Faddról, Györ- könyből, Őcsényből, Paksról és Pálfáról. A kissé hűvös idő ellenére is nagyon jól érezték magukat a Tolna megyei úttörők, az ország minden pontjáról érkezett sok ezer társukkal együtt. A vonzó programokról a szervezők gondoskodtak a szabadtéri színpadon, a kézműves utcában és a sportpályán. A szabadtéri színpadon többek között fellépett a Soho Party, Xantus Barbara és Csonka András, Maksa Zoltán és a Paksi Bokréta Hagyományőrző Gyermektánc- c söpört Pergemé Iker Ibolya vezetésével. A megnyitó utáni műsoroknak több ezer úttörő tapsolt. A kézműves utcában volt arc- és vászonfestés, óriáskép készítés, szövés-fonás, ékszerkészítés. A sportpályán többek között volt lőkamion, lőbusz, hordólovaglás, mászófal, haditorna és rendőrkutya bemutató. A főtéren vásári hangulat uralkodott. Minden kapható volt mi szem-szájnak ingere. A résztvevők úgy búcsúztak el egymástól, ha előbb nem, de jövőre veletek ugyanitt találkozunk. Iskolai sportnap Kajdacson A kajdacsi Gyermekekért és Ifjúságért Alapítvány a helyi vállalkozók támogatásával és a helyi általános iskola diákönkormányzata gyermek- és sportnapot rendez június 6-án, pénteken. E napon a gyerekek játékos ügyességi vetélkedőkön vehetnek részt, különböző sportrendezvények részesei lehetnek a diákok. Érdekesség, hogy a déli órákban rendezik meg „Az iskola Toldija” vetélkedőt. A címért pályázó gyerekeknek egy Wartburg személygépkocsit kell elhúzniuk. Futball mérkőzésre is sor kerül, a vendég a Kölesd csapata lesz. Este diszkó zárja a vidám programokat. Garay Előd Paksaméta ÍRTA: KOMÁROMI JÁNOS Csekély mennyiség Csókát hallani mostanában a kábítószerről. Sokan, sokféléid képpen próbálnak tenni korunk pestise ellen, valljuk meg, kevés sikerrel. Úgy hiszem az állampolgárok joggal várják el, hogy a törvények is segítsenek ebben a küzdelemben. A terjesztőket, a forgalmazókat kell büntetni, megfékezni, hiszen a demokráciában minden embernek joga van ahhoz, hogy a saját életét úgy tegye tönkre, ahogy akarja. Baj van ezzel a „saját élet"-el. Vajon egy drogos csak a saját életét teszi tönkre? Ki számít terjesztőnek? A törvény szerint csekély mennyiséget, (saját szükségletre) bárki magánál tarthat. A rendőrök szerint ez a csekély mennyiség a halálos adag tízszeresét is eléri. Egy terjesztő persze pontosan tudja, hogy mennyi ez a mennyiség és törvénytisztelő állampolgárhoz méltóan ezt be is tartja, hiszen így is el tud látni szép számú fogyasztót és ha kiürül a zseb, akkor lehet pótlásért szaladni. Tudom én is, hogy demokráciában kényesen kell vigyázni, meg ne sértsük az emberi jogokat, de valahogy ilyenkor nem csak a terjesztők emberi (?) jogai jutnak az eszembe, hanem azoké is, akik még nem rabjai a szemek, csak veszélyeztettek, csak meg kellene védeni őket, megállítani még az első lépés előtt. Csekély mennyiség. Ez az ami tehetetlen csontvázat csinál életerős fiatalokból, ez a csekély mennyiség az, amiért az utolsó forintját is odaadja. Ez a csekély mennyiség tett tönkre számtalan életet, családot, kapcsolatot. Ez a csekély mennyiség az, amitől meghíznak egyesek pénztárcái, ettől szaladnak a szuper járgányok, épülnek a paloták, amelyek falára kis módosítással felkerülhetne a felirat, amit egykor Haynau palotájára is felírtak ismeretlenek: Épült a kábítószer áldozatainak könnyeiből. Ebből a csekély mennyiségből folyik be az a pénz, amiből luxus életvitelt lehet folytatni, ügyvédeket lehet megfizetni, hogy megvédjék a „drogbárók” emberi jogait. F rsze drogbárók csak külföldön léteznek, legalábbis nálunk még nem tudunk ilyenekről. Honnan is tudhatnánk, hiszen ez sértené emberi jogaikat. Jó lenne, ha a védtelenek emberi jogaival is foglalkoznánk. Legalább egy csekély mennyiségben! Két arckép a paksi Bezerédj Általános Iskolából Az év tanítója az én tanító nénim! Hallottad? - kérdeztem Henriettát. - Puskásné Ömböli Mária lett az év tanítója. - Persze - válaszolta. - Az én tanító nénim! „Marika néni”-nek ugyanaz a szeretetteljes mosoly jelent meg az arcán, mikor tanítványairól, köztUk a több tanulmányi versenyen kiválóan szerepelt Vöröss Henriáttáról faggattam. Mi a siker titka? Szerencse, véletlen találkozások? Talán, ha véletlennek, szerencsének lehet nevezni ha valaki azt teszi (foglalkozásként, hivatásként) amit szeret, amiről mindig álmodott, és ehhez megtalálja azt a helyet, ahol a légkör is alkalmas erre. Puskásné Ömböli Máriának ilyenformán szerencséje van, mint ahogy Vöröss Henriettának (és sok társának az iskolában) is. Sikereiket hírül adtuk már, Puskásné „Az év tanítója” címet nyerte el, a negyedikes Henrietta regionális tanulmányi versenyen lett első magyarból, továbbjutott a Pá- kolitz István versmondó vetélkedőn és a legfrissebb eredmény, a TIT országos kömye- zetismereti feladatmegoldó versenyén az élmezőnyben végzett. A titokról valljanak ők maguk, ketten a paksi Bezerédj Általános Iskolából. Az év tanítója Hétéves koromban, az általános iskola első osztályában eldöntöttem, hogy tanító néni leszek, soha nem is volt más elképzelésem. Most, amikor ez a siker jött, eszembe jutott az első tanító nénim, nagyon jó szívvel emlékezem rá, Krász Emőné- nek hívják, Kakasdon tanított. Olyan mély nyomokat hagyott bennem, onnan, tőle indult a pályám. Akkor már eszerint tettem mindent, próbáltam úgy tanulni, úgy figyelni a tanítóimat, hogy tanítónak készülök. Meg ne írja, a világért se, de otthon telefirkáltam a szekrényt krétával, pálcám is volt, mutogattam a négy falnak. Tanítva tanultam a leckémet, takantanivaló volt utánam bőven, a krétapor miatt, de a szüleim sosem róttak meg érte. Jött a gimnázium Bony- hádon (tegnap felhívott a volt osztályfőnököm, Horváth Bé- láné, gratulált, hú de jólesett), - utána fölvettek mindjárt a tanítóképzőbe, Szekszárdra. Ott már igazán éreztem, hogy jól döntöttem. A gyakorlatot itt kezdtem, Pakson a Bezerédj- ben, ezelőtt tizenöt éve, a kollégák úgy fogadtak, hogy sikerült nagyon hamar beilleszkednem. Török Laci volt akkor az igazgató, rögtön fölvett. Remek társak közé kerültem, segítettek, soha nem hagytak cserben. Úgy gondoltam, most is úgy gondolom, az idősebb kollégáktól van mit és kell is tanulni. El- szürkülés? Elfáradok nap, mint nap mire hazaérek, de ez egy álomvilág! Ezek a csöpp kis gyerekek, mikor az ember szePuskásné Ömböli Mária mébe néznek! Az a sok csillogó szempár minden fáradtságért kárpótol. Â pályázat úgy indult, hogy az iskolai bemutató órára készített vázlatomat az igazgató, Németh Lászlóné alkalmasnak tartotta benyújtásra. Nem, nem, nem - tiltakoztam, de végül dehogyis nem! írtam elé a problémamegoldó gondolkodásról egy elméleti bevezetőt - mivel erről szólt a pályázat. Hasznos volt, mert elméleti ismereteimet felfrissítette. Visszajött az eredmény, hogy elfogadták, a pályázók közül tizenöten kaptunk lehetőséget a második körben, felmehettünk Budapestre, a Fazekas Mihály gyakorló iskolába, március végén kisorsolták az osztályt, a tantárgyat, az órát, amiből egy hónap múlva kellett bemutató tanítást tartani. Matematikát húztam, ez azért volt nehéz, mert az iskolánkban tantárgycsoportos oktatás van, és én magyart és németet tanítok, matematikát a főiskolán tanítottam utoljára. Mégis úgy éreztem, végig kell csinálni. Elővettem a matematikát újra, mintha államvizsgára készülnék. Megkerestem egy már nyugdíjas kolléganőmet - Bach Miklósnét: - Klári, megint szükségem van a segítségedre. Segített. Segített a többiek hozzáállása is, szurkoltak, lelkileg velem voltak. A gyerekeknek mindig mondom: csak amit te nyújtasz, azt kapod vissza! Próbálom az óráimat úgy tenni, hogy szeretetteljes légkör legyen! Ez nem azt jelenti, hogy nincs szigor, tudok én is borzasztóan nézni! Nagyon szeretem őket. Például a Heni! Nyert magyarból! Meg tudtuk beszélni, te úgyis nyerni fogsz. Azért volt ez fontos, mert harmadikban végig azt mondta, ő nem tud nyerni! Mennyi eredményt el lehet érni, csak a gyerekben meg kell látni a lehetőséget! A tanítvány Engem választott ki a negyedikesek közül magyarból a Puskás Marika néni a versenyre. Sokat készültünk, amikor lyuVöröss Henrietta kas órái voltak, csak velem foglalkozott. Adott feladatlapokat, amit másnapra meg kellett oldanom, azután együtt elemeztük. Nagyon jó volt vele együtt dolgozni. A versenyen kaptunk egy feladatlapot - öt oldalas volt - irodalmi, nyelvtani kérdésekkel. Remek érzés volt nyerni - igaz még az ötöst, amit a Marika néni ígért, még nem kaptam meg. A csapatversenyt is megnyertük, a mi iskolánk volt a legjobb! A TIT kömyezetismereti versenyt az osztálytársaimtól tudtam meg, gondoltam én is elindulok, kértem feladatlapot. Apukám sokat segített, olyan kérdésekre kellett válaszolni, hogy miről híres egy-egy település, milyen autópályák indulnak Budapestről. Elmentünk a könyvtárba, rengeteg mindent megtudtunk, például le kellett rajzolni, hogyan keletkeztek hegyek, ehhez is kaptunk segítséget. Eddig még nem igen jártam ott, van rengeteg könyvem otthon, de most láttam, hogy hogyan kell keresni azt amire kíváncsi vagyok. Azt még nem döntöttem el mi leszek. Az iskolai újságban már megjelent írásom, egy fogalmazásomat a Puskás Marika néni választotta ki, de az biztos, hogy újságíró nem leszek. A bátyám annak készül - most jár főiskolára, de nekem nem tetszik - annyit kell talpalni interjúalanyok után, mint most neked - és látod úgy kell minden választ harapófogóval kihúzni belőlem! Rákosi Gusztáv HírBlokk / Évzáró a zeneiskolában A Paksi Zeneiskola keretein belül működő táncművészeti tagozat balettet tanuló növendékeinek június 12-én, este hat órakor tartják az évzáró ünnepséget. A rendezvénynek a Paksi Városi Művelődési Központ ad otthont, ide várják a kis balerinák szüleit, hozzátartozóit. A nyilvános záróvizsgát egyébként a napokban tartották a Paksi Zeneiskolában. Számítógép terem Nagydorogon? A Nagydorogi Önkormányzat tervbe vette, hogy az általános iskolában számítógép termet alakít ki. Teszik ezt abból a célból, hogy gyarapítsák a gyerekek informatikai ismereteit. A terem alkalmat ad arra, hogy a diákok jobban megismerjék korunk modem, a mindennapokban használt eszközét, a számítógépet. Tűzoltók az óvodában A kajdacsi óvodába tűzoltók látogatnak június 10-én, kedden. A kicsinyek kipróbálhatják a habfürdőzést, a habot természetesen a tűzoltók „varázsolják” az óvoda udvarára. Ugyanezen a napon délelőtt 10 órakor Bayer Béla, Bonyhádon élő költő látogat az intézménybe. Itt a gyerekeknek bemutatja legújabb verseskötetét, valamint verseit szavalják az ovisok. Fogathajtó verseny Gerjenben Első ízben rendeznek ket- tesfogat-hajtó versenyt Gerjenben, június 7-én, szombaton. Spediterhajtással kezdődik a program délelőtt 9 órakor, majd 10 órától a fogathajtás első fordulójára kerül sor, a második forduló a délután két órai bevonulás és megnyitó után következik. Az eredményhirdetés időpontja 16 óra. A verseny helyszíne a „Gödrök”. Kiállítás a könyvtárgalérián A paksi művelődési központ könyvtárában június 6-án, pénteken 18 órakor nyitják meg Schönweitz János festményeinek, tusrajzainak és papírmontázsainak kiállítását, amely június 30-ig tekinthető meg. Országos partfal konferencia kezdődött tegnap Pakson, az Energetikai Szakképzési Intézetben, a Magyar Geológiai Szolgálat rendezésében. A három napon át tartó tanácskozást, amelyen több minisztérium államtitkárokkal képviselteti magát, Herczeg József, Paks polgár- mestere nyitotta meg. fotó: gottvald károly Paksi kontraszt. Vajon mikor lesz az Erzsébet szálló újra olyan szép, mint az előtérben a virágkompozíció? Az önkormányzat környezetvédelmi bizottsága kezdeményezésére a város több közterén, utcáján virágossá váltak a villanyoszlopok, sokak örömére, akik remélik, hamarosan válasz érkezik a bevezető kérdésre is. fotó: gottvald károly
