Tolnai Népújság, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-30 / 150. szám

1997. június 30., hétfő 3. oldal Megyei Körkép ILCO: egyesület a stomás betegekért A szakembereken vagy az érin­tetteken kívül nem sokan tud­ják, hogy mit jelent az ILCO Egyesület nevében a rövidítés. Ezzel e sorok írója is így volt addig, míg az egyesület megyei szervezetének vezetője, Binder János fel nem világosította: az ILCO az ilostoma és a colos- torna szavakból származik. — Olyan embereket tömörít az egyesület, akik vékonybél, il­letve vastagbél-betegségben szenvednek - adott még ponto­sabb magyarázatot Tollas Já- nosné szakápoló, aki Binder Já­nossal együtt érkezett szerkesztő­ségünkbe. — Arról a műtéti eljá­rásról pedig bizonyára már sokan hallottak, amikor is az ilyen páci­enseknél a vékony-vagy vastag­bél egy részét a hasfalon vezetik ki. Az így keletkező, úgynevezett vendégnyílás a stoma. Tolna megyében legalább há­romszázra tehető a stomás bete­gek száma. Közülük néhányan már tavalyelőtt elhatározták, hogy akár klubfoglalkozás kere­tében rendszeresen találkoznak egymással, ahol kicserélhetik ta­pasztalataikat, s mindenki szá­mára hasznos tanácsokat adhat­nak közre. — Heten kezdtük el annak idején Szekszárdon, az ÁNTSZ székházában - mondja Binder János. — Egy évig klubként működtünk, majd a létszám nö­vekedésének -jelenleg negyven- ketten vagyunk -, illetve egy jogi tanácsnak a hatására 1996. de­cember 5-én egyesületté alakul­tunk. Legfontosabb célkitűzé­sünk - különböző rendezvények révén - a betegek visszavezetése a társadalomba, bebizonyítva azt, hogy bizonyos keretek között ké­pesek vagyunk hasznos munkát végezni, teljes értékű életet élni. — Ezt azért fontos hangsú­lyozni, mert a stomás betegek egy része úgy érzi, hogy kirekesz­tették, kiközösítették őket a tár­sadalomból - folytatja Tollas Já- nosné. — Néha még a családon belül is előfordul, hogy étkezés­kor nem engedik a stomás hozzá­tartozót az asztalhoz ülni... Binder János azzal a nem tit­kolt céllal vállalkozott a beszélge­tésre, hogy egyrészt támogatókat szerezzen az egyesület számára - ezen a téren már vannak eredmé­nyek -, másrészt pedig, hogy ez­úton is megismertesse a sorstár­sakkal az értük létrejött, bár még nem nagyon ismert szerveződést. Akik mindenesetre érdeklődné­nek a 719000058-10032419-es számlaszámú (Zombai Takarék- szövetkezet) egyesület iránt, azok Szekszárdon, az ANTSZ székhá­zában, illetve a 74/432-179, va­lamint július 30-ig a 06/30/330- 093-as telefonszámokon kaphat­nak bővebb információkat, -szá­Házasság, születés, névadás A nyár az esküvők évszaka. Bár ebből a szempontból a május és a szeptember a két „kitüntetett” hónap, a nyár is a „szezonhoz” tartozik. Mint a szekszárdi városháza anyakönyvi hivatalában megtud­tuk, két helyszínen köthetnek há­zasságot a megyeszékhelyen frigyre lépők. A nagyobb lét­számú esküvők helyszíne a Mű­vészetek Háza, a kisebb rendez­vényeket pedig a városháza há­zasságkötő termében tartják. Mindenről a házasulandók hatá­roznak, a műsorról, a beszéd tar­talmáról, stb. Változatlanul a ro­mantikus esküvők vannak divat­ban, ez tükröződik a szertartás mikéntjében, a mátkapár ruháza­tában. A témához szorosan kapcso­lódik, hogy mindezek ellenére csökkenőben van a házasságkö­tések száma. Egyre inkább az élettársi közösség „divatos”, in­kább a születendő gyermek csa­ládi jogállását rendezik az együtt élők. (Ez azt jelenti, hogy az anya a kórházba egy apai elismerő nyi­latkozattal felszerelve indul, ami­nek eredményeként a kisbabát úgy anyakönyvezik, mint a há­zasságban élők gyermekét, tehát az apja vezetéknevével.) Persze vannak azért jópáran, akik a baba érkezésének „tiszteletére” házas­ságot kötnek. A „babás” esküvők soronkívüliséget élveznek. Ha már a babáknál tartunk, sajnos folyamatosan csökken Szekszárdon a születések száma. Néhány éve 1700-1800 baba szü­letett, most jó, ha 1400-1500 kö­rül mozog ez a szám. Évente kö­rülbelül ugyanennyi szekszárdi lakos neve kerül be a halotti anyakönyvbe. Ha ez a trend nem változik, a város lélekszáma csökkenésnek indul. A névadásban az idegen hang­zású utónevek divatját éljük. Igaz, a régi, magyaros, egyszerű nevek is előfordulnak, mint pél­dául az Anna. Ám Erzsébet, Ka­talin, Mária, József, János stb. már nagyon ritkán. Viszont nincs mostanában olyan „divatos” ke­resztnév, amit tömegesen adná­nak a gyerekeknek, mint például valamikor az Andrea, a Mónika, vagy a Szilvia. A népszerű tévé­sorozatok is ,Jiozzák” a neveket, ha nem is tömegesen. Előfordult olyan eset is, hogy a nyelvtudo­mányi intézethez fordultak a szü­lők az idegen utónév engedélye­zéséért, és sikerrel jártak. vem Vígan zárultak Dombóváron a Pál Napi Vigasságok Készülnek a finomságok a főzőversenyen fotó: ótós Réka ( Folytatás az 1. oldalról.) Míg az érdeklődők a kirakodók portékáit szemlélgették, addig ők 43-an füstölögni kezdtek ve­zényszóra. Legjobbjuk dr. Zsá- kai Zsolt - a kaposvári Amp­hora Pipaklub tagja, többszörös magyar bajnok - a rendelke­zésre álló három gramm do­hányt egy gyújtással több, mint egy és háromnegyed órán át szívta. A legjobb dombóvári versenyző Horváth Tamás pe­dig a második helyet szerezte meg a népes mezőnyben. A 424 Dombóvári Pipaklub legjobbja új egyéni és klubrekordot telje­sített azzal, hogy csak 1 óra 36 perc alatt füstölte el dohányát. A pipások a közös vacsora elköltése után már hazafelé vet­ték útjukat, amikor a Bartina Zenekar közreműködésével sok érdeklődőt vonzó táncház kez­dődött a művelődési ház aulájá­ban. A házat éjfél körül, már- már Pál és Péter neve napján zárták. Ám eljött a tegnap reggel és eljött dr. Töttős Gábor, az Alisca Borrend krónikása is, aki - a táncos aratóünnep és Far- kasdi András esperes, apát-plé­bános kaszaszentelése előtt - humoros, mégis megszívle­lendő bölcsességeket sem nél­külöző verses köszöntőt mon­dott. Ekkor már készülődtek az első dombóvári szabadtűzi fő­zőverseny résztvevői, akik a neves szakmai zsűrinek egye­bek mellett kecskegida pörköl­tet, nyárson sült ételt, vadpör­költet, halászlét kínálhattak kós­tolásra. Ez is egyfajta férfi vir­tus volt, ám az igazi szenzáció, a legtöbb érdeklődőt vonzó program a Dombóvár Erős Embere '91 elnevezésű nyílt vir­tusjáték volt, amit a művelődési ház Stein Ernővel, a házban működő Body Fit Studio veze­tőjével együtt rendezett. A számos erős fiú - a legnehe­zebb, csupa izom versenyző 124 kg-os volt - autócipelés- ben, rönknyomásban, teherautó húzásban, kovácsüllő pakolás­ban és egyéb feladatok mellett a Pál Napi Vigasságok százlajá- nak tartásában is versengett. Sajnálatos, hogy a két napos rendezvénynek nem minden programja vonzott annyi érdek­lődőt, amennyit a rendező mű­velődési ház, a színvonalas produkciókra joggal várhatott volna, ám minden esetre a ren­dezők és a hagyományokat tisz­telő dombóváriak bíznak abban, hogy jövőre is ott díszeleg majd a Pál Napi Vigasságok zászlaja egy izmos férfi kaijában, s a rendezvény igazi hagyománnyá válik Dombóváron. - nagy ­Dombori, nyár, fesztivál, kánikula (Folytatás az 1. oldalról.) Kocsner Antal, Fadd pol­gármestere elmondta, hogy a szervezők hagyományt szeret­nének teremteni a rendez­vénysorozattal, melynek fő célja, hogy a fadd-dombori holtágon ismét legyen „élet”. Kindl Gábor főszervező arról tájékoztatta a megjelenteket, hogy az eddigi egy napos he­lyett idén - és remélhetőleg a következő években is - másfél hetes, több millió forint értékű programot állítottak össze, úgy, hogy abban valamennyi korosztály találjon neki meg­felelőt. A vendégek ezután megte­kintették a helyszínt. A kicsi­nosított, rendezett képet mu­tató üdülőtelep „kajaktorony” környéki része a fesztivál egyik központja. Itt egy sza­badtéri színpadot állítottak fel, ami a péntek esti/éjszakai hi­vatalos megnyitónak is helyet adott. Kocsner Antal szavai után a Szekszárd Big Band, majd a Swing együttes szórakoztatta a közönséget. Szombaton és vasárnap egész napos program várta a Domborít választókat. A szombat az Alisca Rádió és a Kézműves Kamara napja volt, sztárvendégekkel, sport és kul­turális programokkal, este bál­lal, discoval. Vasárnap a Pop TV volt a házigazda, megint sztárokkal, tánc- és sportver­senyekkel, Strand Szépe vá­lasztással — és persze a víz­parton és sör mellett még elvi­selhető kánikulával, jó hangu­lattal. Egyedül talán a szúnyo­gok figyelme nem lett kellő­képp felhíva (pedig volt per­metezés), hogy fogják magu­kat vissza egy kicsit. Ma 16 órától folytatódik a jól indult Dombori Nyár. Este Fadd nagyközség mutatkozik be a közönségnek, ezen kívül látható lesz „Kató néni” és Pop TV Mozi. sk Hírek Folytatódik az ülésszak Szekszárd közgyűlése a város­háza konferenciatermében jú­lius 1-én, kedden 16 órától foly­tatja június 24-én megkezdett ülésszakát. A napirenden egye­bek mellett a költségvetési ren­delet módosítása, a Csörge-tó- ért Alapítvány kérelme szere­pel, s tájékoztató hangzik el az őcsényi repülőtér jogállásáról és üzemeltetési lehetőségéről. Összetörte a kölcsön autót Kölcsönkért autóval karambo­lozott szombatról vasárnapra virradó éjszaka egy fiatalem­ber. A vélhetően hazafelé tartó ifjú éjjel 1 óra 40-kor a kölcsön Alfa Rómeót nem az út- és lá­tási viszonyoknak megfelelően vezette a Fadd-Dunaszent- györgy közötti úton. A sze­mélygépkocsival lesodródott az útpadkára, ott a szalagkorlátnak ütközött és háromszor megpör- dült. A vigyázatlan autós sze­rencséjére nem jött szembe gépjármű. A könnyelmű vezető a kalandot 8 napon belül gyó­gyuló sérüléssel megúszta, az anyagi kár 400 ezer forint. Hétmilliós tűz Nagydorogon Vasárnap hajnali negyed négy­kor riasztás érkezett a paksi tűzoltókhoz, Nagydorog-Bez- zegpusztán tűz van, 700 darab lucerna körbála ég. A kivonuló tűzoltóknak nem volt könnyű dolguk, mire a helyszínre értek, a hullámpala tetejű fészer lán­gokban állt, teljes teijedelmé- ben égett. A mentés során sike­rült a pajta két végében lévő lu­cerna bálákat markolóval szét­szedni, ezt megmentették, a kö­zépen lévő izzó kötegeket vi­szont csak hosszadalmas, fára- dalmas munkával tudták elol­tani délután négy órára. A tűz keletkezési okát vizs­gálják - a kár közel 7 millió fo­rintos értékére való tekintettel - a rendőrség bevonásával. Avartüzek Tolnában A kánikulai hétvégén több avartűzhöz riasztották a tűzol­tókat. Szarvasd térségében szombaton este fél hétkor 200 négyzetméter avar égett, a tüzet a dombóvári tűzoltók fél óra alatt eloltották. Szekszárdon a Damjanich utcai vámudvar melletti terüle­ten kapott lángra az aljnövény­zet, a tüzet a helyszínre ér­kező szekszárdi tűzoltók elol­tották. Átmenet a népművelő és a mindenes között Egy svábbál alkalmával is­merkedtünk meg a várdombi Kardos Zoltánnal. Már ak­kor, néhány évvel ezelőtt is olyan ember a hírében állt, hogy mindenben részt vállal, mindenhol segít, ahol a lakos­ság érdekében tehet valamit. — Alapvetően született op­timista embernek érzem ma­gam - vallja önmagáról Kar­dos Zoltán -, a játékos ember kategóriájába tartozom. Addig, amíg valaki vidáman, humoro­san tud gondolkodni, addig tenni is tud, komolyan visel­kedve mindez már erőlködés­nek tűnhet. Én így tudom saját magamat adni. Ha nem tehet­nék az emberekért az rossz lenne. A rendezvények legna­gyobb részében szervezőként, lebonyolítóként részt veszek. Ha valamit jól meg lehet csi­nálni, kár azt kétszer rosszul. — Mivel foglalkozik? — Összetett a munkám. A munkaköröm kettős, az iskolá­ban iskolaasszisztens vagyok, és a művelődési ház vezetését kaptam feladatul. Ez nem a kultúrigazgatói tevékenységet jelenti, inkább átmenet a nép­művelő és a mindenes között. A programok megszervezését, lebonyolítását, az aktív részvé­telt, s az ezzel kapcsolatos te­endőket jelenti. Itt nincs sze­mélyzet, egyedül vagyok, és előfordult már, hogy két ren­dezvény között még a vasalás is rám maradt. — Egy ideig lakat volt a művelődési ház ajtaján. Ami­kor átvette a ház feladatait, a falu is megmozdult. — A lakatra magam is em­lékszem, 1992-re tehető, ami­kor idekerültem. Szerencsés időpont volt. Az önkormányza­toknak sem az volt a céljuk, hogy a kultúrházként funkcio­náló épületet üresen hagyják, hanem hogy megtöltsék azt tar­talommal. Ékkor kerestek meg engem, bízva abban, hogy meg tudom mozgatni az embereket. Az eredeti szakmám egyébként finommechanikai műszerész. Világéletemben szerettem em­berekkel foglalkozni. Az, hogy történik valami, egyáltalán nem egyedül az én érdemem, ebben sok más ember munkája benne van. — Nem bánta meg, 'hogy el­vállalta ezt a feladatot ? — Egyre inkább az ered­mények is igazolják, hogy he­lyes döntés volt. 1993-ban in­dítottam útjára a már hagyo­mányosnak számító borver­senyt. A nyugdíjas klubbal is napi kapcsolatban vagyunk. A baba-mama klub létrehozásá­ban is részem volt. Meghono­sodtak a kihelyezett vásárok, amelyre nagy igény van a köz­ségben. A tánccsoport 1991 óta itt próbál, melynek aktív tagja vagyok. Az iskola nagy töme­geket vonzó rendezvényeit is a kultúrházban tartják. — Hogyan került a tánc­csoportba ? — A Holtz házaspár meg­kérdezte, nincs-e kedvem tán­Kardos Zoltán colni. Szeretek táncolni, s éne­kelni. A feleségemet alig né­hány perc alatt meg tudtam győzni, hogy érdemes lenne megpróbálni, ez egy jó buli lesz. Az első próbán beigazo­lódott, hogy ez kemény mun­kát, nem bulit jelent. Harmincöt éves fejjel kezdtem megtanulni azo­kat a tánclépéseket, ame­lyeket más gyerekként ta­nul meg. Büszkén állítom, sikerült. — A gyerekei örököl­ték e a temperamentumát? — A lányom feltétle­nül, az örökmozgás, nyüzsgés, a szervezkedés benne van. A fiam nehe­zebben oldódó. A lányom most végzett nyolcadik­ban, a vendéglátóipari szakközépben tanul to­F: bakó jenő vább, majd a vendéglátás, szálloda és idegenforga­lom felé orientálódik. Ő talán meg tudja azokat az álmokat valósítani, ami nekem nem si­került. Egy magán utazási iro­dát szerettem volna, a mai gaz­dasági körülmények között ez nem jön össze. - p. téri -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents