Tolnai Népújság, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-28-29 / 149. szám

2. oldal Világtükör 1997. június 28., szombat Rómába érkezett Kovács László külügyminiszter, hogy a Szocialista Intemacionálé ke- let-közép-európai regionális ülésén elnököljön. Bili Clinton amerikai elnök az ENSZ Közgyűlés rendkívüli környezetvédelmi ülésszakán felajánlotta, hogy az Egyesült Államok a következő öt évben egymilliárd dolláros támogatást nyújt a harmadik világ orszá­gainak olyan fejlesztésekre, amelyek révén csökkenteni tud­ják a légkör fölmelegedését okozó szén-dioxid-kibocsátást. A NATO-bővítés ellen szólal­tak fel korábbi amerikai kor­mánytisztviselők és szakértők, súlyos politikai tévedésnek mi­nősítve a lépést. A csoport tag­jai szerint a bővítés miatt kése­delmet szenvedne a fegyverzet- ellenőrzési szerződések jóvá­hagyása Oroszországgal, és ez ismét megosztaná Európát. Autópálya-matrica kell Bécsben a városon átvezető sztrádákon és gyorsforgalmi utakon is. Az osztrák Alkot­mánybíróság nem adott helyt a bécsi városi vezetés panaszá­nak, amelyben az a város egyes pontjain is érvényes kötelező autópályamatrica-használatot akarta megszüntetni. Távozik az EBRD elnöke. Négy év után az Európai Újjá­építési és Fejlesztési Bank (EBRD) második elnöke, a francia Jacques de Larosiere személyes okok miatt mondott le, bár a kelet-európai átalaku­lás finanszírozására alakult londoni pénzintézet vezetése megpróbálta maradásra bírni. Megszilárdult a helyzet a Miren. Vaszilij Ciblijev pa­rancsnok péntek hajnalban megkezdte a fő berendezések ellenőrzését. A végleges kijaví­táshoz szükséges alkatrészeket szállító teherűrhajót július ele­jén indítják útnak. Szándékos emberölés miatt életfogytiglani szabadságvesz­tés kiszabását kérte a bíróságtól a háborús bűnökkel vádolt Erich Priebke volt SS-tisztre szenvedélyes hangú vádbeszé­dében Antonio Intelisano olasz katonai államügyész. Négyezer kínai katona érke­zik jövő kedden Hongkongba, mindössze hat órával az után, hogy a brit koronagyarmat hét­főn éjfélkor visszatér Peking fennhatósága alá. A brit kor­mányzó máris tiltakozott a lé­pés ellen. Már rakétával támad az IRA: legutóbb így próbálta meg felrobbantani a helyi rendfenn­tartó karhatalom (RUC) egyik járőrének terepjáróját. A rakéta szerencsére nem talált célba. Készek az új tagok fogadására A múlt heti csúcstalálkozó alapot nyújt ahhoz, hogy az Eu­rópai Unió és a társult országok között az előre meghatáro­zott menetrend szerint megkezdődjék a bővítési folyamat. Ezt állapította meg a kelet-eu­rópai országoknak tartott tájé­koztatójában Wim Kok holland miniszterelnök és Jacques San­ier, az Európai Bizottság el­nöke. A két politikus megemlí­tette, hogy az unió lényegében már alkalmas a kellően felké­szült társult országok befoga­dására. A jövendő forgatókönyvről Santer elmondta: a társultakat intenzíven be kívánják vonni a három hét múlva kiadandó or­szágértékelések alapján folyta­tandó felkészülési folyamatba. A csatlakozási tárgyalások két­oldalú alapon folytatódnak majd az országokkal. Várható időtartamuk a jelöltek felké­szültségétől függ.- Magyarország gyors és ha­tékony csatlakozási folyamatot kíván, és úgy ítéli meg, hogy a tárgyalások előkészítésekor nemcsak azok mielőbbi meg­kezdésére, hanem tervezhető, határidőhöz kötött befejezésére is tekintettel kell lenni - han­goztatta amszterdami felszóla­lásában Horn Gyula. Kovács László külügymi­niszter elmondta: a megbeszé­lés célja nem az, hogy dönté­sek szülessenek, hanem hogy az elnökség tájékoztatást ad­jon a csúcstalálkozó eredmé­nyeiről, amiből a társultak levonhatják a következtetése­ket.-Törökország az egyetlen állam, amely az Európai Unióval már most vámuniós szerződést kötött, s a csatlako­zás lehetőségére a legrégeb­ben vár. Ezért feltétlenül ott kell lennie a következő tárgya­lások kezdeténél - jelentette ki Tansu Ciller török külügymi­niszter a találkozón. Glaßcosz Kleridesz ciprusi elnök arról beszélt, hogy a kor­fui és az esseni csúcstalálkozó­nak megfelelően a következő bővítési körnek Ciprust is ma­gában kell foglalnia. Szlovénia miniszterelnöke, Janez Dmovsek lemond tiszt­ségéről, ha nem hívják meg országát is a csatlakozásban részt vevők első csoportjába. Temetés Vlorában. Albániában a hét végén választásokat tartanak. Rossz előjel, hogy Vlorában a csütörtökön kirobbant tűzpárbajban egy 26 éves fiatalember életét vesztette. Feltüzelt gyászolók ezrei kísérték pénteken utolsó útjára a halottat. fotó: feb/reuter Júliusban is Lakáskultúra! Benne: ▲ A hónap lakása: Fiatalság nem akadály ▲ A hónap tudósítása: Hogyan takarékoskodjunk a vízzel?' ▲ A hónap témája: Függönyözés 2. ▲ A hónap formatervezője: Zala András ▲ A hónap barkácsötlete: Dekoratív drapériák ▲ A hónap receptje: Sárgabarackos szelet ▲ A hónap házigazdája: Baló Júlia A hónap lapja változatlanul a Lakáskultúra! M E G î E L f M I K HAVONTA XXXI 1. ÉVFOLYAM * 1997/7. | Ú 1 t U I -> 239 ? T Lakáskultúra MACMfeŐMMt. FÜGGŐM VÍZTAKi LAKÁ$aA#,KB»n Hetvenhat esztendős hagyomány tört meg Tiltakozó magyar szülők Szlovákiában a magyarok 76 éven át kétnyelvű iskolai bi­zonyítványokat kaptak. A szlovák nyelvtörvény rendel­kezéseire hivatkozva ezt most felszámolták. Az önmagát emberi méltóságá­ban is sértve érző szlovákiai magyarok döntő többsége pén­teken az ellenszegülés külön­féle módozatait választotta, de sokan megfélemlítve érzik ma­gukat. A legtöbb iskolában ra­gaszkodtak az igazgatók ko­rábbi megállapodásához, és kétnyelvű bizonyítványokat osztottak ki (a szlovákul nyom­tatott rovatokat magyarul is ki­töltötték). Volt, ahol a tanügyi hatóságok ezeket elkobozták. Feszült hangulat alakult ki Galántán, ahol egy évvel ez­előtt komoly tiltakozások kísé­retében leváltották Pék Lászlót, a magyar gimnázium igazgató­ját, és helyette Mária Simeko- vát nevezték ki, aki a félévkor is, most is egynyelvű bizonyít­ványt osztott a 378 diáknak, de azt 201 diák nem vette át, mire az igazgatónő állítólag olyan kijelentést tett, hogy ez a 201 diák megbukott. Ezzel sikerült elérnie, hogy félelmükben so­kan visszamentek az egynyelvű bizonyítványért. A hárompárti Magyar Koalí­ció az Európa Tanács, az Euró­pai Unió és az EBESZ vezetői­től kért védelmet a szankciókra számító magyar iskolaigazga­tók számára. Vladimír Meciar miniszter- elnök a parlamentben azt állí­totta, hogy a kétnyelvű bizo­nyítványt szavatoló joggal „az alkotmányban nem találko­zott”. Szerinte az alaptörvény „a kisebbségek művelődéshez való jogát biztosítja, és kormá­nya ezt tiszteletben is tartja”. Rabmunka Kínában Az Egyesült Államok képmutató tiltakozása Polgárjogi harcosok sürgetik Washingtont: függessze fel a a Kínának nyújtott kereske­delmi kedvezményt. Peking - az amerikai kormány­nyal kötött megállapodást meg­szegve - továbbra is exportál az amerikai piacra olyan árukat, amelyek rabok kényszermunká­jával készülnek. E termékek többek között olyanok kezeitől származnak, akiket politikai okok miatt tartanak fogva. Miközben Clinton elnök poli­tikai meggondolásokból sem kívánja korlátozni a Kínával fo­lyó, Ámerika számára rendkí­vül előnyös kereskedelmet, má­sok rámutatnak: a tiltakozásnak nincs erkölcsi alapja. Az Egyesült Államok börtö­neiben ugyanis általában szin­tén kötelező az elítéltek szá­mára a munka. Florida börtö­neinek 64 ezer lakója például heti negyven órát dolgozik, az általuk gyártott csizmákat, rendszámtáblákat és egyéb tár­gyakat külföldön értékesítik. Más szövetségi államokban az elítéltek a börtönvállalatok számára dolgoznak, és szerény bért is kapnak érte. így Ore­gonban farmereket készítenek, amelyek igen keresettek. Miközben a rabok -nagy része csak igen szerény munkabért kap (vagy semmit), jó néhány olyan ország akad, amelyekben a börtönvállalatok rendesen fi­zetnek, ám a raboknak bérükből meg kell téríteniük tartásuk költségeit. FEB A vasúti balesetek okára könnyebben fény derülhet Fekete dobozt a vonatokra Amerikában felmerült, hogy a mozdonyokra is felszerelik a „fekete dobozt”, amelynek segítségével sokkal könnyeb­ben lehetne rekonstruálni egy-egy súlyosabb balesetet. Még tavaly februárban egy marylandi elővárosi vasút fron­tálisan belerohant a távolsági gyorsvonatba. Az ütközés kö­vetkeztében a helyi járat dízel­motorja darabokra szakadt, és a szertefröccsenő üzemanyag lángba bontotta a mozdonyt. A balesetben 11 személy vesztette életét, 26-an megse­besültek, az anyagi kár megha­ladta a 7,5 millió dollárt. A bal­eset során a vonatvezetők is meghaltak, tanúk híján azóta sem sikerült kideríteni, mi vagy ki okozta a tragédiát. Már évekkel ezelőtt is ter­vezték, hogy fekete dobozokkal látják el a vonatokat. Csakhogy az Egyesült Államokban, ahol bár a vasút nem első számú szállítóeszköz, de még így is legalább húszezer vonat közle­kedik, a korszerűsítés költsége több tízmillió dollárra rúgna. Ezért nem is erőltették a dol­got. Az utóbbi évek szaporodó súlyosabb balesetei nyomán azonban döntöttek: fel fogják szerelni a fekete dobozokat az amerikai vonatokra. Nemere István: Szabadok szerelme Krimi kisregény (8.)- Hogy mondjak le valami­ről!-Netán a szavazati jogod­ról? Ilyen fiatalon? - gúnyoló­dott a férfi, ami teljesen kizök­kentette a lányt. Nem értette Pault. Egy ideig nem is jutott szóhoz. À következő kanyar előtt egy nagy sebességgel kö­zeledő autó érte utol őket, rá­juk dudált és elszáguldott előre. Paul határozatlan moz­dulattal visszaintett a vezető­nek - két vagy három férfi ült abban az Opelban - és csak annyit mormogott:- Hajtsatok csak, ha annyira sietős a dolgotok... De az Opel attól kezdve már nem sietett annyira. Paul a visszapillantó tükörbe tekintett gyakran. Látta, a lány is tart üldözőiktől, folyton hátrafor­dult.- Nem tetszik ez nekem - mondta végül.- Nekem sem! - csapott le a lány, mint aki erre vár. De a férfi csalárdul így folytatta:- ...Hogy még mindig nem értük el a hegytetőt. Pedig on­nan állítólag még jobb a kilá­tás, mint a tisztásról. Tina hallgatott, makacsul. Kis ajkai dacosan simultak össze. Paul oldalra vetett pil­lantással regisztrálta az ese­ményt, de akkor történt valami. A visszapillantó tükörben meg­jelent egy autó, amely szemlá­tomást nem sietett utánuk. Tar­totta a távolságot. „Ezek ők le­hetnek!” Paul gyorsított, majd­nem beérte az Opelt, Tina nem vette észre, hogy fényjelzést adott és előzni készült. Az Opel engedelmesen oldalra húzódott. Paul elhajtott mellet­tük.- Azért jó lenne tudni, mi ez az egész - mormolta a lány és aznap délelőtt már nem tért vissza erre a témára. De lát­szott, hogy magában még egy­általán nem végzett vele. A félsziget másik oldalán is­mét lerohantak a tengerpartra. Meleg lett hirtelen. Az üldözők kocsiját nem látták többet, le­maradt valahol a hegyekben az Opellal együtt. Tina is megbé­kélt, bár a nyugtalanság már fészket rakott a lelkében és ezt Paul is jól látta. De úgy tett, mintha minden rendben lenne. Már úgy is volt, talán...? Jó­kedvűen tréfálkozott, megáll­tak egy strandnál. Tina csak annyit vett észre, hogy a férfi a szokásosnál jóval távolabb, csaknem a szomszédos strand előtt parkolja le az autót. És egy kiadós ebéd után ismét a nap izzó gömbje alá feküdtek. Itt nem volt öltözősátor. Nem bújhattak el... Pedig ami­kor visszajöttek a sós hullá­mokból és kifeküdtek a napra, a forróság ismét tagjaikba lo- pózott. Paul érezte gyűlő vá­gyát. Tina a hasára fordult, és akkor combjával, váltóval a férfihez simult. Egyszerre kap­ták fel a fejüket, két szempár találkozott. Tina világos szeme merült Paul csaknem fekete szemébe. Mintha így is le­hetne... Szeretni egymást, a szemükkel, csak azzal? Fájóan jó volt, nem kapták el a tekinte­tüket, most így elégültek ki. Korántsem teljesen... Az ujjak egymásba kapaszkodtak, a tes­tek tüze így terjedt, így hatolt át, bőrről bőrre, csontból csontba.- Tina...- Paul...- Már nem sokáig bírom ki nélküled. Ki kell vennünk va­lahol egy szobát -mondta a férfi, kiszáradt a torka.- Okvetlenül. Minél előbb, annál jobb - mondta a lány. ő sem szégyellt erről beszélni. Hiszen olyan természetes volt. Negyedóra múlva otthagy­ták a strandot, bár még maga­san állt a nap. A férfi a közeli kisváros felé hatódva arra gon­dolt: ki kellene cserélnie a bé­relt kocsit egy másikra. Ezt már ismerik azok a rejtélyes idegenek, akik megtámadták őket. Ha pedig ezt megtették eddig kétszer, nyilván megte­szik majd többször is...?-Ezt komolyan mondja, Ma­foor?...- Sajnos, igen, uram. Annak a két embernek nyoma veszett.- De hát... csak nem páro­logtak el! Nem zuhantak sza­kadékba, nem ölték meg őket!- Ki tudja...?- Maga most meg akar en­gem ijeszteni, Mafoor. Vagy feljebb akarja srófolni a szol­gáltatás árát? Vigyázzon ve­lem, Mafoor. Figyelmeztetem, velem nem lesz könnyű dolga.- Szó sincs róla, uram. Ön a megbízó és mi igyekszünk tel­jesíteni az utasításait. Ezt vál­laltuk fel. De az is kötelessé­gem, hogy időről időre értesít­sem önt a fejleményekről. (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents