Tolnai Népújság, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-25 / 146. szám

1997. június 25., szerda Bátaszéki Magazin 7. oldal Akikre büszkék Várdombon Minden tanév végén értékeli az iskola vezetése a gyerekek egész éves munkáját. A kima­gasló tanulmányi eredmé­nyért, példás szorgalomért, tanulmányi- és egyéb verse­nyeken elért eredményekért jutalmazzák is a legjobbakat. Az általános iskola tanévzáró ünnepségén könyvjutalmat kap­tak a legjobbak. Matematikából és sakkból kiemelkedő ered­ményt ért el Kollár Edina, or­szágos versenyen ókori olim­piai témában jól szerepelt Lá­bár Tamás, sakkversenyen és iskolai rendezvényeken kima­gasló teljesítményéért kapott jutalmat Handl Renáta. Mate­matikából és sakkból Bakó Esz­ter, matematikából, nyelvtan­ból kimagasló eredményt ért el megyei országos versenyen Szőnyi Ágnes. Kimagasló ta­nulmányi eredményéért Simon Tímea kapott könyvjutalmat. Országos biológia versenyen jó eredményéért Gerhát Richárd, megyei versenyen atlétikából elért teljesítményéért Vári Ri­chárd és Gyurkovics Lajos. A kiemelkedő tanulmányi ered­ményért jutalmat vehetett át Solti Ramóna, Jankovics János, Tamás Gábor, Runyai István (mind 4. osztályos), Simon Kinga, Runyai Péter, Keresztes Amália, Fenyves János, Hor- nyák András, Marcsó Henri­etta, Tóth Tímea (mind 3. osztá­lyos). Sakkversenyeken nyúj­tott jó teljesítményéért Gilicze Zsolt. Megyei rajzversenyen elért kimagasló eredményért Nagy Gyula kapott jutalmat, míg or­szágos versenyen irodalom tan­tárgyból elért jó eredményéért Kaszás Tünde (3. osztályos). Mesemondásból különdíjat, most pedig jutalmomkönyvet vehetett át Lábár Dániel (2. osztályos). Kimagasló és kitűnő tanulmányi eredményéért Bayerle Erikát, GarajszJá Er­nát, Boda Andrást, Vári Barba­rát, Csillag Noémit (mind 2. osztály), Mátrai Anitát, Wojci­echowski Klaudiát és Péter Já­nost (mind 1. osztály) jutal­mazta az iskola. A hulladék meg csak gyűlik A közel két évvel ezelőtti városavató egyik kritériuma volt, hogy a város bejáratánál lévő MEH-telep megszűnjön. Ez azonban egyáltalán nem olyan egyszerű, mint ahogy azt bárki is elgondolta. A terület tu­lajdonviszonyai körül adódtak a legfontosabb kérdések. Ugyanis az épület és telek, amelyen az áll, alsónyék! Az előtte lévő terület egy része a városé, a másik felét a MÉH Vállalat vásárolta meg. Több alternatíva is fölvető­dött a MÉH-telep elköltözteté- sére, sőt egyszer már addig el­jutott az önkormányzat a vál­lalkozóval, hogy a vasút Szek- szárd felőli oldalán lévő mér­legház megfelelne e célra. A vállalkozó az utolsó pillanatban visszalépett. A másik ajánlat a bonyhádi oldalon volt, oda vi­szont a vágányt nem tudták be­vinni, így aztán minden maradt a régiben. Az önkormányzat képviselői mégegyszer tárgyal­nak a vállalkozóval, s megpró­bálnak kompromisszumot kötni vele, hogy eltűnjön a hulladék a város széléről. Addig a hulladék pedig csak gyűlik, csak gyűlik... Öreg fát nem lehet átültetni Mindig is Bátaszékhez tartozott a vele szomszédos Kövesd és Lajvérpuszta. Ma Kövesden a 83 házban 225-en, míg Lajvé- ron az 59 házban 170-en élnek. Egyik településre sem jel­lemző az elöregedés, Kövesden azonban több a fiatal. Sok a munkanélküli, akinek van munkája az a vázkerámiában, vagy Baján dolgozik. Érdekesség, hogy valamikor mindkét puszta önálló iskolával rendelkezett. Idősek lévén, szombaton dél­után mit is kezdhetnének az idejükkel, mint kiülnek a ház elé pihenni. így találkoztunk Lajvérpusztán Kolbert Gás­párral és feleségével. — Mi itt születtünk, én eb­ben a házban - mutat rá az épületre Kolbert néni - 1915- ben. A papa is már 81 éves. Van egy kis kertünk, meg há­zunk. — Amikor fiatalok voltak, milyen volt Lajvérpuszta? — Össze sem lehet hason­lítani - veszi át a szót Gáspár bácsi -, egyforma nép volt, úgy éltek, mintha testvérek lennének. Ha építkeztek, ösz­szefogott az egész falu, segí­tették egymást. — Mekkora volt a puszta? — Akkor 80-90 család is élt itt, minden házban két-há- rom család. Akkor nem men­tek el a fiatalok, az öregek meg maradtak. Együtt élt a két generáció. Mi vagyunk a leg­idősebbek. Nekem is van egy lányom, meg két unokám. — Bírják még a kerti mun­kát? — Én egyedül - mondta Kolbert néni -, mert a papa már öt éve beteg, tavaly ope­rálták is. Azóta nem tud csi­nálni semmit. És ha fáradt va­gyok, lepihenek. Hogy miért csinálom? A családért, a gyerekeimért. A papa a vasúton dolgozott har­minc évet, én egy kis pótlékot kapok, a nyugdíj nem annyi, hogy abból meg lehessen élni. Mindig otthon voltam, ápol­tam a családot, gondoztam a jószágokat, a földeken, a sző­lőben dolgoztam. Most már nincsenek jószágok, csak csir­kék. A szekszárdi unokám gyakran jön, mama ez is kell, az is kell, mást nem is kell mondani, már tudok mindent. Én már csak ehhez vagyok szokva. — Érződik-e itt, hogy Báta- szék város? — Semmit nem érzünk. Már két éve, hogy nem járunk sehova. A vejem jön, ha kell valami megveszi, meg hoz- nak-visznek bennünket. A bolt itt van a szomszédban, ami a legfontosabb, azt meg tudjuk venni. Pörbölyi tarka-barka A nyugdíjasklub foglalkozá­sai. Minden héten keddi na­pokon tartja összejövetelét a nyugdíjasklub az óvoda épü­letében kialakított helyiség­ben. A harmincöt négyzetmé­ter alapterületű, tőtér beépí­téssel létrehozott épületrész az iskolások, óvodások étkez­déje is egyben, valamint a gyerekek iskolára való előké­szítése, az ezzel kapcsolatos foglalkozások is itt történnek. Takarítási szünet. A tanév befejezése a gyerekeknek szünidőt, míg az intézmény dolgozóinak a nyári nagyta­karítás idejét jelenti. A takarí­tás mind az iskolában, mind az óvodában két hét leállást jelent. Ezidő alatt az intézmé­nyekben többek között a me­szelést, ablaktisztítást végzik el a dolgozók, pedagógusok­kal és a szülők segítségéve! Kirándulnak a gyerekek és a nyugdíjasok. Ma négynapos kirándulásra indultak az isko­lások a Pilisi-hegységbe, a Duna-kanyarba. A bakancsos túrán a gyerekeken és a peda­gógusokon kívül a szülők is résztvesznek. Nemcsak a köz­ség ifjúsága, hanem az idő­sebb korosztály is kirándulni megy. Mégpedig a nyugdíjas­klub szervezésében június 26- án, holnap a klub és a község nyugdíjasai látogatnak Ópusztaszerre, a történelmi emlékparkba. Játék az óvodának. Kosár­labda-palánkkal gazdagodott az óvoda. A Bátaszéki Búzakalász Mezőgazdasági Szövetkezet nyékipusztai gépműhelye jó­voltából állították föl a palán- kot az óvoda udvarán. A megengedett érték milliomod része a hulladéktároló radioaktivitása Sugárözönben keletkezett az élet A Bátaszékért Közéleti Egyesület vendége volt nemrégiben Dr. Köteles György tanszékvezető egyetemi tanár, a Frederic Joliot-Curie Nemzeti Sugár-egészségügyi és Sugárbiológiai Kutatóintézet főigazgató-főorvos helyettese. — Miért tartja fontosnak a nemzetközi szaktekintély, hogy egy kis magyar városban ismeretter­jesztő előadást tartson a radioaktív sugárzás élettani hatásairól? — Magammal hoztam egy szo­borról készült fényképet. Al-Duna- táji szobrász készítette mintegy 7000 évvel ezelőtt. A figura arca valami szörnyű félelmet, riadalmat fejez ki. Nyilván hétezer évvel ez­előtt is volt az embereknek okuk arra, hogy féljenek valamitől. A mi feladatunk, mindenkié, aki felelős­séget vállal a civilizációs ártalmak megelőzése érdekében, hogy az ir­racionális félelmekkel szemben elmondja a maga érveit annak iga­zolásra, hogy az adott dologtól tényleg érdemes-e félni, vagy pe­dig csak feleslegesen ijesztgetjük egymást. Ez azért is fontos, mert az állandó félelem valóban lehet kó­ros. — Előadásában hangsúlyozot­tan szólt a természetes sugárzás­ról. — Erről azért fontos tudni, mert ha tetszik, ha nem, sugárözönben élünk. Ez kétféle forrásból szárma­zik, egyrészt a kozmikus sugárzás­ból, másrészt pedig a földkéregben lévő radioaktív izotópokból. A ra­don bomlástermékeit ráadásul még be is lélegezzük, a sugárzás belül­ről is éri szervezetünket. Ha tisztában vagyunk vele, hogy mennyi a természetes sugárzás évente, könnyű összehasonlítani, hogy mekkora sugárterhelés ér bennünket, amikor mesterséges sugárforrást alkalmazunk. Köny­nyebben lehet ilyen módon arra a kérdésre választ adni, hogy a mes­terséges sugáradag sok vagy kevés. Nagyon valószínű, hogy a jelenlegi sugárzási háttér mellett alakult ki a földkerekségen az élet. Ha az élet ilyen körülmények között jött létre, akkor ezt mégsem tekinthetjük kó­roki tényezőnek. — Milyen a természetes sugár­zás összetétele? — A radon kiteszi körülbelül az ötvenöt százalékát a természetes forrásból származó sugárterhelés­nek. Tízezer méter magasság felett már jól mérhető terhelést kapunk a re­pülőgépen. Érdekes tény, hogy a házakban a természetes sugárzás mennyisége nagyobb, mint a sza­bad ég alatt. Függ a plusz terhelés attól is, hogy milyen a szellőzés, il­letve milyen anyagból épült a há­zunk. A legkisebb a sugárzás a pa­nel-házakban, aztán következik a tégla, s a vályogházakban a leg­több. Mindannyiunkban jelen van a ká­lium 40 izotóp. Fogalmazhatunk úgy, hogy mi emberek egymást át- meg átsugározzuk. Az érdekesség kedvéért említem meg, hogy a fér­fiak jobban sugároznak a nők felé, mint fordítva, mert az izomzatban van jelen a kálium. Akinek fejlet­tebb az izomzata, intenzívebb a sugárzása. Ez a sugárzástípus is mérhető. — Hogyan viszonyul egymás­hoz a természetes és a mesterséges sugárzás? — Ha összevetjük a természe­tes és a mesterséges sugárzás ará­nyát, akkor kiderül, hogy a mester­séges sugárzásból származó radio­aktív terhelés jelentéktelen meny- nyiségű. A mesterséges sugárfor­rások legnagyobb része az orvosi alkalmazásból adódik. Az összes mesterséges sugárterhelés 87 szá­zaléka orvosi Röntgen-sugárzásból ér bennünket, öt százalék pedig az izotóp-diagnosztikából. A mara­dék a foglalkozási terhelés, vagy a korábbi atomfegyver-kísérletekből származó környezeti kihullás. — Többféle módon illusztrálta, mit jelent ez a jelentéktelen meny- nyiség. — A természetes szint feletti tízszeres, vagy százszoros sugárzás az a mennyiség, amit laboratóri­umi, orvosi körülmények között már ki lehet mutatni. Ha ezerszere­sen megyünk e fölé, akkor kez­dődnek a sugárbetegségek tünetei. Ha lefele haladunk egy skálán, ak­kor megállapíthatjuk, hogy a ter­mészetes sugárzásnak a tízezred része az a mesterséges sugárterhe­lés, amit például a jelenlegi ma­gyarországi atomerőmű a közvet­len környezetében élőkre gyakorol. — Mekkora az a határérték, amit a mesterséges radioaktív su­gárzásra meghatároztak? — Orvosi szempontból a ter­mészetes háttérsugárzás egyhar- mada az, aminél többet egy em­bernek nem szabad kapnia, az ösz- szes mesterséges sugárforrásból összesen. Éppen ezért a hatóság minden üzemre, létesítményre megadja, hogy az mekkora radio­aktív sugárzást bocsáthat ki. — Mit jelent a sokat vitatott hulladéktároló a környezetében élőkre nézve? — A megengedett érték milli­omod részénél több sugárterhelés nem éri a környező lakosságot a radioaktív hulladékok tárolójából, amelyben kis és közepes aktivitású anyagokat helyeznek el. Szemléle­tesebben megfogalmazva, ha a megengedett értéket egynek vesz- szük, a bátaszéki templom tornya pedig 100 méter magas, akkor en­nek tízezred része 1 centiméter. Ennyi az erőmű sugárterhelése a környezetére. Ebből következően a hulladéktároló sugárzási szintje messze a milliméter alatt marad. A hulladéktároló előkészítésén dolgozó szakértői bizottság jelen­tése azt mondja, hogy itt Bátaapáti mellett háromszoros a védelem. Az első maga a geológiai, ebben a földtani rétegben a tároló edénye­ket nem éri víz. A második vé­delmi gyűrű maga a kiváló mér­nöki teljesítménnyel megépített tá­roló. A harmadik pedig a hatósági szabályozás. A negyedik védelmi gyűrűt biztosítják a területi ön- kormányzatok - bár ez a harma­dikba is beleérthető -, a községek, városok polgárai, akik a maguk számára is megkövetelik az folya­matos ellenőrzést. — A sugárzások összeadódnak, mi a garancia arra, hogy nem ér bennünket olyan hatás, amelyről nem is tudunk? — Nemcsak az állami hatósá­gok, hanem a nemzetközi szerve­zetek is védik a mesterséges sugár­zástól az embereket. Ezek a szer­vezetek kidolgozták, illetve folya­matosan kidolgozzák a maguk fi­lozófiáját, és megmondják mi az ami a biztonságos és mi nem. Ilyen szervezet például a Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság. A bizott­ságba, sajátos módon nem pártok és nem kormányok delegálnak ta­gokat, hanem a tudós bizottság a szakmában szerzett érdemek alap­ján kéri fel az embereket arra, hogy egy ideig dolgozzon velük. Magyarországon nemrégiben je­lent meg az új atomtörvény, amit végrehajtási rendelet követ. Az említett nemzetközi szervezetek ajánlásai benne szerepelnek a ha­zai jogszabályokban, így biztosí­tani lehet, hogy el nem fogadható kockázat senkit se érjen. — Például? — A vérképzési zavarokat elő­idéző sugárzásmennyiség a temp­lomtorony-hasonlatnál maradva 500 méteres tornyot jelentene. Az a bizonyos 1-es érték ami a meg­engedett lakossági terhelést jelenti, a foglalkozási kategóriában - su­gárzással dolgozó orvos, kutató, bányász, ipari szakember - 20 egy­ség, 20 milliSievert évente. Min­den tevékenységnek van kocká­zata. Ha beleülök az autómba, ha bekapcsolom a vasalómat, vállalok bizonyos baleseti kockázatot. — Mennyire ismerik az embe­rek ezeket a reális kockázati ténye­zőket, illetve valószínűségi adatai­kat. — Ismerik, de nem feltétlenül jól. A történelem folyamán úgy alakult, hogy a társadalmi köztu­datban szerepel bizonyos vélt koc­kázati adat. Készült egy felmérés amelyben szerepel a dohányzás, az alkohol, a gépkocsivezetés, kézi­fegyverek, elektromos áram, sebé­szet, vasút, repülés. Az amerikai diákok a nukleáris energia haszná­latának kockázatát az első helyre tették, holott a statisztika szerint csak a huszadikon szerepel. A magyar diákok sokkal reáli­sabban ítélték meg a helyzetet, mert nálunk a 1 ! helyen szerepel a valós kockázat és ők nyolcadikra tették. — Sokan félnek a radioaktív sugárzás rákkeltő hatásától. — A legutóbbi egészségügyi statisztika 1970-től 1994-ig mu­tatja be a rosszindulatú daganatos halálozások számát tenyérnyi ha­zánkban. E szerint 22.500 ember halt meg 1970-ben rákban, 1994- ben ez a szám már 32.993. Sokan azt mondják, hogy a Csernobili re­aktor-baleset óta megnövekedett a rákos megbetegedések száma. Csakhogy ez féligazság, mert a baleset 1986-ban volt, s ha alapo­sabban megnézzük a táblázatot, kiderül, hogy a tendencia 1970 óta jellemző, 24 éve folyamatosan emelkedik a rákos megbetegedé­sek száma. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a növekedést Cser­nobil okozta. — Akkor mégis mi lehet a drá­mai jelenség magyarázata? — Elsősorban a dohányzás, s még számos, mutációt okozó gén­károsító anyag, vegyszer, nehéz­fém, s más környezeti ártalom. Ezt igazolja az a tény is, hogy nemcsak Magyarországon, hanem a világ számos fejlett országában is nő a megbetegedések száma. Ahol tesznek az ártalmak, például a do­hányzás ellen, ott javul a statisz­tika. Ma már több ezer rákkeltő anyagot ismerünk, de százezer számra vannak anyagok, amelyek­nek a hatásáról fogalmunk sincsen, mert kimutatásuk sok nehézségbe ütközik. Amelyekről tudjuk, hogy ártalmasak, csak korlátozottan, bi­zonyos rendszabályok betartásával alkalmazhatók. Ha ezeket betartat­juk és betartatjuk akkor nincs mitől félnünk. (Pr.) /

Next

/
Thumbnails
Contents