Tolnai Népújság, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-14-15 / 137. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1997. június 14., szombat Rejtett értékeink Az első - és utolsó - telepeskongresszus „Elfogy a szándék, fölcserélt otthonok,/ alatta a föld rég fu- tóhomok,/ s hová a szél hajtja, ott ver tanyát/ az, aki egyszer elhagyta otthonát” vallja a Csehszlovákiából kitelepített és Szekszárdra került Gyur- csó István, „a csodaváró internált, a fura idegen”, ahogy magát nevezi ekkorból. Néha talán azzal tesz jót a történész, ha nem akar utólag okosnak látszani, hanem csak tényeket közöl, megállapít és bemutatja azokat a fejleményeket, amelyek az adott eseményt követték. Az 1944- es német megszállás után, április 23-án például húszezer ember részvételével, Vee- senmayer követ és a magyar miniszterelnök-helyettes jelenlétében Bonyhádon tartottak Volksbundos országos nagygyűlést, amelyen Basch népcsoportvezető kijelentette: „népcsoportunk rövidesen más arculatot kap”. Kissé jelképes, hogy 1010 nappal ezután, 1947. június 15-én csaknem ugyanazon a helyen hatezer résztvevővel tartották meg az első magyarországi telepeskongresszust, amelyen a belső telepesek mellett a székely és felvidéki magyar küldöttek is részt vettek. Szomorú nevezetesség, hogy alig tíz napja szálltak le a vonatról az utóbbiak, akiket az 1946. február 27-én aláírt csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény tett földönfutóvá. Tolna megyébe 444 család 1726 tagja érkezett meg 1947. május 15 június 7- e között. Magukkal hoztak 1015 szarvasmarhát, 375 lovat, 869 sertést és 26 cséplőgépet a hozzátartozó felszereléssel és motorral. Akadtak, „akik hatalmas ingatlant voltak kénytelenek Szlovákiában hagyni” - írta a Tolnamegyei Hírlap, ám megjegyezte: „de ha figyelembe vesszük, hogy tízezrek - minden nélkül - Szudétaföldre és Morvaföldre hurcoltattak deportálásba, akkor az ide áttett testvéreknek velük szemben igen előnyös a helyzetük”. Viszonylag szervezetten, meleg étellel várták őket, s ekkor a legtöbb család, 99, Bátaszékre került. Ott már ugyanakkor 145 új telepes székely család is élt... A kongresszus helyszíne, Tolna megye s azon belül Bonyhád, nem a véletlen műve: az országba települt székely családok kétharmada, 2605 család jött megyénkbe, s Bonyhádon 79 család 387 tagja lelt új hazára, ők talán együtt hallhatták június 15-én a reggeli térzenét, a tábori misét, Czéh József nemzetgyűlési képviselő megnyitó szavait, majd Veres Péter miniszter és országos elnök másfél órás beszédét. Ma már ki-ki eldöntheti mennyire igazság, vagy csak önigazolás volt, amikor azt mondta: „minket ma nem a svábok gyűlölete, hanem egy történelmi számadás jóvátétele vezet”. Némi segítség a helyes válaszadáshoz a Tolnamegyei Hírlap következő mondata: „Foglakozott a kitelepítés újra megindításának kérdésével ”... ennek azonban már politikai célja volt, hátterében azzal a megnyugvással, hogy a szé- kelységet ekkorra már sikerült lebeszélni az önálló megye alakításának tervéről. Mintegy cserébe, sovány vigaszként előrehaladt a még 1947-ben megvalósult Székely Múzeum ügye, de ez az intézmény is elporladt 1950- ben, amikor beolvasztották a szekszárdi múzeumba. A délutáni szónokok - Erdei Ferenc beszéde után -, Bodor György a székelyek, Gém Ferenc a belső telepesek, Jócsik Lajos a felvidékiek nevében szóltak sajátos problémáikról. (Jellemző, hogy ezek közül egy szerepelt csak a másnapi megyei nemzeti bizottsági ülésen: „a kitelepítésre ítélt, de jelenleg még itt tartózkodó svábság elhúzódik és munkát vállal. Nem is az a baj, hogy munkát vállalnak, hanem hogy olcsó munkaerőt jelentenek és a magyar gazdatársadalom erkölcstelenül kihasználja őket. Úgyszólván az emberi méltóság meggyalázását jelentő csekély munkabérért dolgoznak”.) „Délután a központi szálló nagytermében közel négyórás megbeszélésen vitatták meg a telepesek időszerű kérdéseit a kiküldöttek. Egyidejűleg kultúrműsort adtak a telepes községek együttesei, amelyek közül különösen a bátaszéki kórus emelkedett ki” - írta a Tolnamegyei Néplap. Az élelmes újságíró aztán a kongresszuson megjelent, de fel nem szólalt Illyés Gyulával készített interjút abban a cukrászdában, ahol a költő bonyhádi gimnazista korában, életében először evett fagylaltot; itt most külföldi útjáról mesél. „Nem maradunk el az európai országok mögött” - mondja de naplójába egy szót sem ír a sajnálatosan egyetlenné sikeredett kongresszusról. . . Dr. Töttős Gábor Holló mesék. S ez nem mese, hanem valóság! Mármint az, hogy a népszerű szekszárdi trió - a felvételünkön látható Sili Károly, Ritter Péter és Kovács Gábor - nekifogott annak a tíz részes videofilm-sorozat elkészítésének, mely a Holló mesék címet viseli. A gyerekeknek szóló, egyenként tíz perces, ingyenesen rendelkezésre bocsátott műsorokat a közeljövőben az ország - köztük a főváros - helyi televíziói mutatják be. ' fotó: ótós Réka A Hónap Műtárgya A virágkötészet költészete Ulakcsai Anna virágai között Amikor úgy érzi az ember, hogy újabb ötlet aligha lehetséges egy viszonylag szűk tér jobb kihasználására, akkor jön egy pillanat, ami rácáfol erre. így van ez a szekszárdi Illyés Gyula könyvtár esetében a Posta Galériában. csírázott, amit a lelkipásztor édesapa hétköznapi munkája árasztott erőszakmentesen a családra. Ulakcsai Anna virág- csendélet-kompozícióival a Valamikor, négy évvel ezelőtt indult a Galéria missziós története. Az volt a cél, hogy az irodalom mellett a képzőművészet is helyet kapjon és mindjárt a könyvtár bejáratánál köszöntsön. Van, aki pontos nyilvántartást vezet az eddigi bemutatókról. Aki most a meglepetést okozta: Ulakcsai Anna virágkötő mester, művész! Ki tudja, melyik a pontosabb meghatározás? Mindkettő ugyanazt a tudást, felkészültséget, tehetséget igényli, ami mögött ott sorakozik a kitartó szorgalom, kreativitás és folytatható a sor, ami az alkotást teremtő egyéniség jellemzője is. Míg jár-kel a tekintet a porta falain és mennyezetén, kérdések fogalmazódnak a halott virágok láttán. Itt van mindjárt az első ilyen: Halott virág? Van-e élet a szárazvirágokban? Mesterségesen, vagy természetes úton száradtak? Mit lett volna velük, ha nem szedi őket emberi kéz ilyen-olyan csokorba? Ilyen-olyan csokor? Tudatos kompozíciók! Minden, amit Ulakcsai Anna elénk tár, a soksok korláttal bíró térben, pontosan megtervezett alkotás valamennyi. Költemény. Költészet e kötészet! Egy-egy csendéletben fölfedezhető mindaz az egyensúly, ami a költői képalakítás, képalkotás törvényszerűségeiben is megáll. Ugyanazok a rajzos fonalvezetések találhatók Ulakcsai Anna alkotásain, mint bármely más grafikai lapfelületen. A színharmónia ugyanúgy előre megtervezett és kiszámíthatóan van jelen, mint bármely festői műtárgyon. Mindezt természetes formákkal teszi. így térben elhelyezve, a plasztika, a szoborvilág szabályait is nyomon követhetjük egy- egy munkáján. A hatás változtatható, ahogy a néző szemmagasságához viszonyítva helyezi el a térben. Alul-felül vagy oldalnézetből akarja láttatni a szárazvirágokkal fogalmazott gondolatait. A szabadság sajátos világában él Ulakcsai Anna és reményt ébreszt, éltet. Reményt ahhoz, hogy a földből vétetett élet a halál után juthat olyan állapotba, amit egy tőle független erő megszépíthet, az emberi fogalmak, elvárások szerint is. Az örök körforgásban úgy vehet részt, hogy nem a tragédia vigasztalansága uralkodik! Ez a költőiség abban a környezetben megyeszékhely különböző rendezvényein is találkozhatunk. Tanácskozások, konferenciák, tárgyalások, vagy szertartások dekorativitásának reneszánszát élő nélkülözhetetlen kellékeiként. A tér centrumában elhelyezve, rendezve árasztanak nyugalmat, pihentetve a tekintetet a virágok újrateremtett, feltámasztott életeinek örömüzenetével ... Decsi Kiss János Az öregdiák ifjú nyugdíjas A hatvanegy esztendős úr a bíróságnál kereste igazát. A freiburgi egyetem ugyanis elutasította a jelentkezését a következő szemeszterre. A tanintézmény indoka roppant egyszerű volt: az öregdiák 1957 óta immár tizenhat szakon kezdte meg tanulmányait, de még egyiken sem vizsgázott. Az immár nyugdíjra is jogosult öreg diák azért ragaszkodik az iskolapadhoz, mert diákigazolványával olcsóbban utazhat villamoson, mint nyugdíjasként, kedvezményes jegyet válthat moziba, koncertekre és sporteseményekre, de még az egészségügyi biztosítás díjánál is szép summát megtakaríthat. A bíróság a véndiáknak adott igazat, kötelezte az egyetemet, hogy fogadja be a tanulni vágyó urat. Istentiszteletek a hétvégén Szekszárdon és Pakson Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.00, Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 9.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18. Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Lut- her-tér. (minden hónap második vasárnapján német áhitat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. sz. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. sz. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. sz. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. sz. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. sz. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra. Ha a halottak nem támadnak fel, akkor „együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk”. Ne tévelyegjetek: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” Legyetek valóban józanok, és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik az Istent: megszégyenítésetekre mondom ezt. 1 Kor. 15.325-34. A korinthusi gyülekezet rendkívül eleven életet élt, sok kérdés, probléma merült fel és ezekre, a Pál apostolnak írott levelek szerint, keresték a megoldásokat. Sokat hibáztak, de buzdították, segítették egymást. Komoly helyet foglalt el a kérdéseik között a feltámadással kapcsolatos kérdéskör. Némelyek tagadják a test feltámadását, mások szerint a feltámadás már, Jézus Jó hír feltámadásával, megtörtént. Érdekes irányokba vezetnek el ezek a gondolatok. Ha a test nem támad fel, hiszen tökéletlen, esendő, veszendő anyag, amely a halál után nyilvánvalóan szétesik, akkor helye van egy hedonista, örömöket kereső magatartásnak, hiszen a test azért adatott, hogy jól érezze magát rövid élete folyamán. A másik gondolati irány az enthuzionista álláspont: a feltámadás már megtörtént, tehát az üdvösséget itt a földön kell keresnünk. Az üdvösség a földi kötelékek alól való teljes fel- szabadulást jelenti, tehát nyugodtan mindent bele ... ! A korinthusi gyülekezet körülbelül itt áll, mikor a helyzet leírása, feltárása után Pál keményen felhívja a figyelmüket arra, hogy napról-napra a halállal kell szembenézniük és ez alól csak a feltámadt Krisztusba vetett bizalom oldhat fel. M a félünk ilyen kérdéseket felvetni, válaszokat adni. Nem érzem korunk keresz- tyénységében azt az átütő erőt, amely az Evangéliumból élve, próbálja az Evangéliumot közvetíteni a világban. Félünk attól, ha valakinek más véleménye alakul ki a Szentírás olvasása közben, mint amit megszoktunk. Mára a vélemény- nyilvánítás is eltűnőben van. „Olyan szent dolgok ezek, hogy teljesen megbízom a lelkész állásfoglalásában, miért menjek bele a kérdésekbe mélyebben, amikor a szakember válaszában bízhatom.” A szakemberek korát éljük. Ez azt jelenti, hogy a Krisztus-követőknek, mindenkinek, „szakemberré” kell válnia. Szentírást olvasó, értő és élő emberekké. A lelkész szakértelmét pedig ebben a törekvésben kell kihasználni. A mai kor döbbenetes közönyét nehéz megtörni, mikor a világ hamis isteneknek hódol, mikor egy emberséges cselekedet az emberekből harsány nevetést vált ki, hiszen nem épeszű az, aki ma a másik emberre gondol. N em véletlen, hogy sokan úgy érzik, ebben a helyzetben az Evangéliumnak, mint egy nagy robbanásnak, kell megjelennie a földön. Ezért képesek, erre a robbanásra kíváncsian, minden divatos tanítót felkeresni. „Mert lesz idő, mikor az egészséges tanítást elviselhetetlennek tartják, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak”. 2Tim. 4,3-4. Ez persze felveti a kérdést, mi valóban az igazság mellett állunk? Ezt az igazságot tanítjuk? A válasz egyérteltnűen az, hogy amíg a Szentírást tekintjük életünk zsinórmértékének, addig az Isteni Igazságról tanúskodunk. „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el és tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében és tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek. És íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Mt. 28,18-20. J ézus tehát küld bennünket. Küldetést ad. Arról beszél, hogy ha megyünk, tanítunk, Ő megáldja ezt a törekvést. Ehhez persze az kell, hogy ismerjük az Ő tanítását és ezt ne csak etikai téren érezzük, talán mai világunk etika nélkülisége miatt fontosnak, hanem az élet minden területén. Ha egzisztenciális sajátosságunkká válik Krisztus evangéliumának hirdetése, akkor nem lesz kétséges a követendő útirány. T együk fel magunknak napról-napra azokat a kérdéseket, amelyek alkalmasságunkra, küldetésünkre vonatkoznak és fogadjuk el Jézus támogatását. Johann Gyula
