Tolnai Népújság, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-13 / 136. szám

4. oldal Megyei Körkép 1997. június 13., péntek — Konyhád Es Környéke Völgység Járó Fogadóórát tart a Bony- hád Város és Vidéke Volt Hadifoglyok Bajtársi Szö­vetsége és Civil Szervező­dése ma és június 27-én dél­előtt 9-től 11 óráig a városi művelődési központban. Gyulajra kirándultak a bonyhádi Vita Nova klub tagjai, akik felkeresték a légúti betegségeket gyó­gyító sóbarlangot. A nép- művészeti házban a helyi asszonykórus gyulaji nép­dalcsokorral örvendeztette meg a kirándulókat, akik el­látogattak a katolikus temp­lomba és a gyulaji erdőgaz­daságba is. Pisában, a 3. Nemzetközi Elektrografikai Kiállításon a bonyhádi Máté Gyula is szerepel alkotásaival. Ópusztaszerre kirándul­nak a bonyhádi Pedagógus Nyugdíjas Klub tagjai jú­nius 18-án. Zeneiskolai koncertek Tanévzáró koncertet tartot­tak szerdán a bonyhádi és a nagymányoki zeneiskolá­ban. A bonyhádi intéz­ménynek 288 beiratkozott növendéke van zongora, vonós, fúvós, és néptánc tanszakon. A koncerten fel­lépett az iskola vonós és fú­vós zenekara, a néptánccso­port valamint számos szó­lista. A Hangok Világa ala­pítvány megjutalmazta László Gábort, aki zenei ta­nulmányait a budapesti Szent István Zeneművészeti Szakközépiskolában foly­tatja. Az iskola az előképzős oktatásra június 16-án, hét­főn 15 és 18 óra között tart felvételit az általános isko­lák 1. és 2. osztályosai szá­mára. A nagymányoki zeneisko­lában fa- és rézfuvós vala­mint zongora tanszakon fo­lyik az oktatás. Százharminc növendék közül a húsz leg­kiemelkedőbb szerepelt - akik jutalomban is részesül­tek - a szépszámú érdek­lődő előtt a szerdai koncer­ten. Az iskolában a magymá- nyokiakon kívül szászvári, györei, izményi és bonyhádi növendékek tanulnak. A következő tanévre a napok­ban megtartott felvételin ti­zenöt előképzőst vettek fel, szeptemberben pótfelvételit tartanak. Német vendégek Mórágyon Tíz osztályosra „bővült” a mórá- gyi általános iskola. A változás ideiglenes és egyelőre nem okta­tási reformról van szó, hanem ar­ról, hogy az elmúlt tíz napon Ba­jorországból fogadtak vendége­ket a völgységi településen. Tíz éves múltra tekint vissza a part- nekapcsolat a mórágyi általános iskola és dirlewangi Volksschule között. Egyik évben a németek, másikban az itteniek utaznak. A harminckét dirlewangi gyerme­ket az iskolába járó mórágyi és a bátaapáti diákok szülei látták vendégül. A vendég gyermekek részt vettek az oktatásban is: íze­lítőt kaptak a magyar történelem­ből és földrajzból, tanultak hely­történetet, ismerkedtek a kézmű­vességgel és együtt sportoltak a vendégfogadó gyerekekkel. Ezért „bővült” az iskola két további osztállyal. A programban arra is jutott idő, hogy a vendégek ne csupán Mórágyot ismetjék meg: jártak Ópusztaszeren, Baján, Pé­csett, Óbányán, útban hazafelé pedig egy napot töltenek a fővá­rosban. A búcsúesten kiállítás nyílik a német diákok itt készült munkáiból, szombaton pedig a vendégek részt vesznek a nekik kuriózumnak számító ballagáson, amelyet egyébként a kéttany- nyelvű oktatást folytató intéz­ményben német és magyar nyel­ven tartanak. Fotó: Bakó .Jenó A városi könyvtár nyári programjai Lovagok és hercegnők kerestetnek A bonyhádi városi könyvtár­ban felkészültek a hétfőn kezdődő vakációra. A jövő héten, június 18-án, délután kettőtől a diákok is­merkedhetnek a könyvtár játé­kaival, programjaival. Egész nyáron át videofilme­ket vetítenek - tudtuk meg An­tal Máriától, az intézmény igazgatójától. Minden hétfőn és pénteken kalandfilmeket, ked­den és szombaton természet- filmeket, csütörtökön rajzfil­meket láthatnak a gyerekek. Az első vetítés hétfőn, 16-án, dél­után 2-kor lesz: a Beethoven című filmet mutatják be. A szünidő folyamán három gyalogtúrát és két kerékpáros kirándulást terveznek. Az első gyalogtúrára június 25-én kerül sor: a jelentkezők kívánsága szerint Berekaljára, a halasta­vakhoz, Börzsönybe vagy az Óhegyre. A bicajosoknak július 23-án kerekezhetnek először, az úticél Váralja vagy Óbánya lesz. Két­hetente lesznek origami foglal­kozások, az elsőt június 21-én tartják. Kinderfigurákat is cserélhet­nek a könyvtárlátogatók, ennek időpontja július 2. Bélyegeket július 9-én lehet csereberélni, ezen a napon előadás is elhang­zik a könyvtárban a bélyegek­ről. Versenyeket is hirdetnek: jú­nius végén sakkbajnokságot - amelyre 18-ig lehet jelentkezni -, augusztusban pedig lovagi és hercegnői tornát rendeznek a Perczel-kertben. Július elején könyvekhez kapcsolódó játék- sorozat indul, amelyben a gye­rekek Nógrádi Gábor, Jani- kovszky Éva, Ingrid Bredberg, Rónaszegi Miklós és Tamkó Sirató Károly műveivel kapcso­latos feladatokat oldhatnak meg. -háj­Bonyhádra pottyant mesélők A szülők, papák-mamák korosztálya a Zsebtévé­ből és a Ki kopog című rádió műsorból, a gyer­mek korosztály az Égből pottyant mesékből ismeri Levente Pétert, ő volt a vendége a közelmúltban a bonyhádi művelődési központnak, a kétszemé­lyes társulat másik tag­jával, Gryllus Vilmossal együtt. A gyermekközön­ség tátott szájjal, a da­lokba bekapcsolódva, vi­dáman ülte végig az elő­adást. — Nálunk alapvető köve­telmény, hogy a gyerekeket bevonjuk az előadásba. Két­fajta színház van: az egyik a „kukkoló”, ahol a közönség csak befogadó. Mi azonban elsősorban a 3-7 éveseknek játszunk, és fontos szá­munkra, hogy a gyerekek kre­atív részesei legyenek az elő­adásnak. Döbrentey Ildikó ha­tározza meg a műsoraink cél­ját. Vele 1974 óta dolgozom együtt, aztán találkoztunk a Kaláka együttesből kivált Gryllus Vilmossal, attól kezdve tudtunk kerek műfajt teremteni -mondja Levente Péter. — Hogyan kell zenét írni gyerekeknek? — Jómagam kétfélekép­pen írok zenét kicsiknek, az egyik a hallgatható, a másik az énekelhető. Ez utóbbi eset­ben olyan zenét kell írnom, amelyet el is tudnak énekelni - fontos a hangmagasság, a hangfekvés, a ritmika és ter­mészetesen a tartalom. Az előadáson általában nem adok instrukciókat, hanem úgy ját­szom, hogy kimondatlan bá­torítást és belső indíttatást érezzenek a gyerekek a közös megszólalásra. Ha ez sikerül, ez a katarzis ebben a műfaj­ban - mondja Gryllus Vilmos. — Miért lett vége annak idején a Zsebtévé című mű­sornak? — Nem minden kollégá­val voltunk egy hullámhosz- szon. Én nem akarok sztár lenni, én egy szeretett ember szeretnék lenni, aki a közön­ség bizalmával él, nem visz- szaél és nem éldegél. Nem szeretem a veterán levest, ami egy babérlevélből fő valaki­nek élete végéig - ezért hagy­tam abba a Zsebtévét. Most épp az „égből pottyant leves” fő, ami most még nagyon ízle­tes. — Az Önök családjában nagy a kultusza a zenének - fordulok Gryllus Vilmoshoz. . — A nagyapám csellóta­nár volt, innen származik az alaptudásom, aztán a zenei ál­talános iskola adta meg az igazi alapképzést. Ez volt Kodály Zoltán harmadik ze­nei általános iskolája. Ez egyébként nem egy zenész­képző program, „csupán” ze­neszerető és értő embereket nevel. A gimnázium után mű­szaki egyetemre mentünk Dani bátyámmal, ennek ha­gyománya van a családban, így mi is mérnökök lettünk. Közben elkezdtünk zenél- getni. Mára Dani fia, Samu is a zenészpályát választotta, basszusgitáros, zeneszerző. Az én gyermekem Abris is tanul zenélni, énekel is a ka­zettámon. A látszat ellenére nem akarok zenészt nevelni belőle. Egyszerűen a lehető­séget szeretném neki meg­adni, hogy ha később zenével szeretne foglalkozni, ne a nul­láról induljon. — Sok helyre hívják Önö­ket fellépni? — Igen, de csak annyit vállalunk, ami nem haladja meg a teljesítőképességünket. Szerintem a harmóniára való törekvés őrzi meg a fiatalsá­got. Ez egy hármas egység: fizikai, szellemi és érzelmi egyensúlyra való törekvés - ez a földi életben nem érhető el tökéletesen, de egy ember­ről sugárzik, hogy tud-e arról, hogy az egyensúly őtőle függ. Az én tervem például: életben maradni, ameddig feladatom van, ezt eredményesen vé­gezni, méltósággal és hitele­sen -mondja Levente Péter. — Ha már a tervekről esik szó: én szeretném azt foly­tatni, amit eddig, hogy milyen állomásokkal, az majd kide­rül. Ezenkívül szeretném megőrizni és ápolni magam­ban az előbb említett harmó­niát. Ezt segíti, hogy szoros kapcsolatban élünk a termé­szettel, és az is, hogy szeret­jük, amit csinálunk. Olyany- nyira szeretek zenélni, hogy néha játszom valamit a csel­lómon, és azon kapom ma­gam, hogy vigyorgok, mert örömet szerez a zene. Szeretném, ha ez a magunk­nak szerzett öröm úgy sugá­rozna szét, hogy másoknak is örömet szerezzen - mondja mosolyogva Gryllus Vilmos. Máté Réka Biztonságosabb lett az útkereszteződés a majosi le­ágazónál. A Tolna Megyei Közútkezelő Kht átépíttette a Bonyhád-Nagymányok közötti útszakaszon a majosi útke­reszteződést. A Pécsi Építő Kft. nyerte el a munkát, ame­lyet nyolc és félmillió forintért végzett el. Új helyre kerültek a buszmegállók. Az építési területen 550 négyzetméternyi új aszfalt készült. A kereszteződéshez Bonyhád felől érke­zőket terelőtáblák figyelmeztetik a változásra, fotó: gottvald Kinek drága a mányoki falukép? (Folytatás az 1. oldalról) — Mi ragaszkodunk ahhoz, hogy oda építsük, ahová szeret­nénk, hiszen ha ez nem így lenne, nagy belső teret veszíte­nénk el - mondják búcsúzóul. — Az ügy szempontjából az építési engedélyezési eljárás során nem érdekes, hogy a homlokzatváltozás szerelt vagy épített kémény miatt követke­zik be - mondja Läufer Imre, a hivatal műszaki vezetője. — Szabályozza-e helyi ren­delet a problémát? — A jelenleg érvényben lévő rendezési tervünk helyi előírásként a kéményekre vo­natkozó szabályozást nem tar­talmaz. A rendezési terv felül­vizsgálati szakaszban van, an­nak munkaközi egyeztetésén az ügyben a képviselő-testület erre vonatkozó állásfoglalását kér­tük, azt felhasználva a hatósági munkánál. Ez így szól: „Főépü­letre szerelt kéményt elhelyezni csak az utcára merőleges ge­rincű nyeregtetős épület hátsó, udvari homlokzatának középső 1/3 szélességű sávjában úgy le­het, hogy a kéményt közvetle­nül a falhoz, konzol nélkül kell rögzíteni.” Ez majdan a rende­zési tervbe is belekerül. — Huckerék tervezője elis­merte, hogy kínálkozik más megoldás is: a meglévő kazán­házból indítani egy kéményt, il­letve ki lehetne bélelni a már meglévő kéményt. Szerintem az a probléma, hogy ők a kéményépítés ügyében annak megvásárlása előtt nem teljes körűen informálódtak. — Úgy vélem, mi nem sza­bályozzuk túl a kémény építést, azonban azt sem szeretnénk, hogy más községekhez hason­lóan az „ereszből nőnek” ki a kémények az épület utcáról lát­ható részein, mert az nagyon elcsúfítaná a település képét. Gondolom, hogy a település közösségnek is az érdeke, hogy a község szép legyen, ez persze ütközhet egyes emberek ma­gánérdekével. Az Országos Építési Szabály­zatból az illetékesek nem tudtak olyan passzust mutatni, amely a tiltaná a Huckerék által kért megoldást. Adódik a kérdés: vajon jogilag rendben van-e így a dolog? Teleki István, polgármester: — Határozatot ebben az ügyben a képviselő-testület nem hozhat, hiszen a jegyző ha­tásköre - a műszaki vezető vé­leménye alapján - az engedé­lyek kiadása. Ezért hozott a tes­tület állásfoglalást. Miután többen is kifogásolták, ismétel­ten a testület elé terjesztettük: a képviselők többsége továbbra is egyetértett vele. Kétségtelen, hogy az új telepen a tulajdonos akárhová teszi, mindenütt lát­szani fog a kémény .. . Talán nem véletlen, hogy az állásfoglalást ellenző képvise­lők között volt az új telepen élő Borbély Sándor. Otthonában kerestük fel, mutatja, hová sze­retné a kéményt. — így kétszázezerből ki­jönne, de ha be kell vinnem a lakásba, nem úszom meg fél­millió alatt - mondja. — Ez sok embert érint itt a telepen, úgy hogy remélem, nem kényszerítik ránk ezt a megoldást. Mert ha ez így lesz, sokan nem tudunk rákötni a gázra. Hangyái

Next

/
Thumbnails
Contents