Tolnai Népújság, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-10-11 / 108. szám
Tanításból kitűnő Egy órában három év munkája Órán a gyakorló iskolában FOTÓ: BAKÓ JENÓ Első helyezést ért el a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán Debrecenben rendezett Országos Anyanyelvi Tanítási Versenyen Magyar Erika, a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola harmadéves hallgatója. A megosztott második helyen Kaposvár és Esztergom osztozott, a harmadik helyezést a bajai főiskola diákja érte el. Az évente megrendezett versenyen az ország valamennyi tanítóképző főiskolájáról érkezett végzős hallgatók mérik össze a tudásukat. Az április 15-16-i versenyen kilenc intézmény tanítójelöltjei álltak a rajthoz. A versenyről, az előzményekről beszélgettünk a záróvizsgáira készülő Erikával. — Szekszárdi? — Nem, Dunaújváros mellett Nagyvenyimben lakom, közgazdasági szakközépiskolát végeztem, külker szakon. — Mégis tanítóképzőbe és nem külkereskedelmi főiskolára jelentkezett. — Igen, mert gyerekkorom óta tanítónő szerettem volna lenni. — Mi a szép az alsósok tanításában ? — Itt kapják meg az alapokat, amire később minden épül. Ha itt nem tanulnak meg rendesen írni, olvasni, számolni, akkor bajok lesznek. Aztán meg a gyerekek minden nap mások, nem tárgyak, gépek, érdekes dolog velük foglalkozni, meghálálják a szeretetet. — Tanár nem akart lenni? — Nem, én ezt a korosztályt szeretem, aztán meg a tanítónénikre később is mindenki szívesen emlékezik. — Volt valamilyen előselejtező a főiskolán? — Elvileg lett volna, de mivel csak én jelentkeztem anyanyelvből, így gyakorlatilag nem volt. — Egyedül Önben volt ilyen ambíció? — Nekem a szakoktatóm, Kovács Erzsébet ajánlotta, hogy jelentkezzem a versenyre. Mivel ki akartam próbálni, hogy mit tudok, és kíváncsi voltam, hol tartunk a többi főiskolához képest, ráadásul érdekelt, hogy milyen módszerekkel tanítanak - jelentkeztem. — Hogyan zajlott a verseny? — Az első napon kihúzott sorszám alapján tudtuk meg, hogy melyik osztályba, hányadik órára kell bemenni és mit kell tanítani. Nekem az egyik negyedikes osztály jutott, fogalmazás óra, az általam választott témához kapcsolva. A felkészüléshez minden szükséges dolgot biztosítottak a könyvtárban. A kísérők segíthettek, velem a szakvezetőim, Kovács Erzsébet és Harango- zóné Genszler Lívia, valamint az évfolyamtársam és barátnőm Polgár Eszter voltak ott, ők segítettek. — Milyen témát választott? — Az anyák napját, ehhez csoportosítva a negyedik osztályos fogalmazási ismereteket. — Mi szerint értékelték? — A zsűri és a többi hallgató, valamint a kísérők benn voltak az órán. A zsűri a jelölt tudását, kommunikációs készségét, a gyerekekkel való bánni tudást, a differenciálást mérlegelte. — Számított rá, hogy első lesz? — Először nem, de amikor az óra után mindenki gratulált, gondoltam, hogy valamilyen helyezést elérek, bár az első helyre nem számítottam. — Milyen tapasztalatokat szerzett? — Nyolc másik anyanyelvi órát láttam, ezért nyugodtan mondhatom, hogy a mi főiskolánkon a három éves tanítói szakon a felkészítés alaposabb, mint másutt. Nálunk minden órára részletes óratervezetet kell készíteni, ami 14-15 oldal, a többi főiskolán csak pár oldalas óravázlatot kémek. A másik észrevételem, hogy sokat számít a tanító egyénisége is, bár ezt nem szokták hangsúlyozni. — Izgult? — Kicsit, de végül is úgy gondoltam, hogy az elmúlt három évben a főiskolán és a gyakorló iskolában szerzett, kapott tudásom alapos. A kísérőim is nagyon sokat segítettek a felkészülésben, együtt nyertük meg a versenyt. — Egy hónap múlva államvizsga, aztán diplomaosztás. Van már állása? — Nincs, de szerencsére Dunaújvárosban van kereslet tanítónők iránt, így remélem nem lesz elhelyezkedési problémám. F. Kováts Éva Simontornyai közalapítvány Lesz-e hagyományuk a színházi napoknak? Nagyon könnyű idézni a simontornyai beszélgetőket, akik Ady Endre: A tűz csiholója című költeményét tűzték zászlajukra! Tudniillik, „Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek, s ha százszor tudtak bátrak lenni, százszor bátrak és viharvertek”. A sokszor hallott verssoroknak az ad aktualitást, hogy idén ismét megrendezik a Si- montomyai Színházi Napokat, erre lehet mondani, hogy másodszor bátrak, akik mernek. Tavaly első alkalommal Csengeti Ottilia és barátai jelentették a Színházi Napok eseményeit. Műsorukon musical, és pop-rock szerepelt. Idén ne hivatkozzunk az akkori sikerre. A rendező, a tervezők és a hozzájuk tartozó szűkebb baráti kör pontosan tudja, hogy sokkal nagyobb siker is lehetett volna. Ne kérdezze senki, hogy ugyan mi módon, hiszen teltház volt! Igen, de ismerni kell azt a sokkal nagyobb szabású tematikus programot, amely az un. színházi napokat körülveszi - hogy ne fogalmazzunk múlt időben ! Mi kell a hagyományteremtéshez? Mást akarni, mint ami most van! (Ady gondolatát immár nem szó szerint idézve). Elsősorban nem az önkormányzat költségvetését kell nézni! Az talán a legszükségesebbre elegendő! Vagy arra sem! Látni kell viszont a város adottságait! Sokszor, de talán mégsem eleget leírtuk a földrajzi helyzetből adódó kiváló lehetőségeket. Sokkal jobban kellene ezekkel élni. Szemlélet kérdése. A településnek az idegenforgalomra kellene sokkal jobban koncentrálni ! Nem vendégvárónak, hanem a vendégért járónak kedvez a szerencse! Elébe kell menni, méghozzá programokkal a vendégnek. Programot viszont kínál a Vár! Ez az örökség olyan adottság, amit őrizni kötelessége a jelenkornak, de azt kamatoztatni is kell! Olyan ingatlanok vannak e városban, melyek fenntartása óriási teherként nehezedik az önkormányzatra. A fokozatosan bevezetett, egész éven át tartó sport és kulturális események, rendezvények megtermelnék a fenntartási költségeken túl azokat a forintokat is, melyek a helyi pénzeszközök mellé sorakozhatnak. Bátorság kell hozzá! Úgy nézni mindent, mint egykor az ismeretlen lángra tekintett a Tűz csiholója, vagyis „Úgy nézett, mint jogos adóra”! Akik belülről élik a város hétköznapjait, jól ismerik az itt lakók mentalitását, összetartozási szándékát. Ennek tudatában született talán a „Simontornyai Színházi Napok Közalapítvány”. Mindez a város polgárainak művelődése, szórakozása érdekében színházi, művészeti, tudományos, sportrendezvények keretében valósulhatna meg. A feltételes mód azért került ide, mert nehéz megtalálni a közös nevezőt. Nem elegendő egy esztendőben két vagy három nyári estét rendezni alapítvány céllal! Folyamatossá kell tenni, hogy a városlakók különböző rétege érdekeltté válhasson. Az alapítvány célját ne munkaköri kötelességnek minősítse senki, hanem az itt élők kötelességének. Csengeri Ottilia ismét elhozza barátait Simontornyára, de e kör bővíthető, színesíthető. Tudományos tanácskozások, országos nemzetközi sportrendezvények helye, otthona lehet a város. A kísérleteket bátorítani kell, hogy a csiholásból láng lobbanjék, és ennek fénye, melege viszi jó hírét Simontomyának és Tolna megyének. Addig is, 99-szer kell még bátornak lenni! Decsi Kiss János Ötvenéves a Dior Most fél évszázada, hogy egy Christian Dior nevű úr a párizsi Avenue Montaigne-on bemutatta egy kollekcióját. A világ egyik vezető divatlapjának, a Harper's Baza-arnak a főszerkesztőnője, Carmel Snow asszony az egekig magasztalta a bemutatót és elnevezte New Looknak, Divatszemléletnek. Nem sokkal később Monsieur Dior megkapta az amerikai divat-Oscart. Mi tette ilyen teljessé és gyorssá a sikert? Biztos, hogy a dátum is fontos. 1947-et írtunk. A világ alig lábalt ki a nélkülözés, a háború szörnyűségeiből. Az emberek nem törődtek az öltözködésükkel. Ilyen előzmények után öröm volt nézni az Avenue Montaigne-on az elegancia, a szépség és a minőség, a nőies formák diadalmas visszatérését. A modellek neve is árulkodott: Gyengédség, Szerelem, Virágkehely. így indult Dior karrierje, ami voltaképpen töretlenül tart napjainkig. Olyan ünnepelt bálványok adták egymásnak a kilincset, mint Olivia de Havilland, Ava Gardner, Rita Hayword, a Bégum (a milliárdos Aga Khan neje), Juliette Greco és Marlene Dietrich. A Dior-cég néhány év alatt birodalommá vált, s kiteijesz- tette kínálatát a férfiruhákra, az illatszerekre, sőt, a szőrmékre is. 1954-ben a vállalatnak csak Párizsban már több mint ezer (!) alkalmazottja volt. A nemzetközi rivaldafényt Christian Dior nem sokáig élvezhette. 1957 október 24-én az olaszországi Montecatiniban ötvenkét éves korában szívroham végzett vele. Utódja asszisztense, Yves Saint Laurent lett, az ő neve csaknem három évtizeden át, 1960 és 1989 között fémjelezte a Házat. Diorék komponálták az iráni sah esküvőjére Farah Diba nászruháját, az idegenvezetőből svéd királynévá avanzsált Sylvia, valamint Lady Di menyasszonyi ruhakölteményét. A legújabb nagyfőnök a mindössze 36 éves, olasz származású angol, John Galliano. Amerikai programok Tolna megyében Gazdaságfejlesztés, helyi ötletekkel Lassan két eve, hogy együtt dolgozik az Amerikai Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Intézete és Tolna megyei Munkaügyi Központ. Ezt a két ország munkaügyi minisztériumai közötti megállapodás teszi lehetővé. Két egymásra épülő programba is bekapcsolódott a megye. A tapasztalatokról dr. Brebán Valéria, a munkaügyi központ igazgatója és Nagy Ferenc térségfejlesztési tanácsadó adott tájékoztatást. Az amerikai módszer lényege, hogy nagyobb létszámleépítés esetén már több hónappal előbb kapjanak sokoldalú segítséget a munkahelyüket elveszítő dolgozók, annak érdekében, hogy új munkahelyet találhassanak maguknak. A program kiterjed a tájékoztatásra, az átképzésre, sőt a lelki tanácsadásra is. A legnagyobb gond persze, és nemcsak Magyarországon, Tolna megyében, vagy annak egy-egy kisebb térségében, hogy nincs elegendő munkahely. Ezért az intézet készített egy gazdaságfejlesztési programot is, amelynek lényege, hogy szinte településenként mérik fel a helyi erőforrásokat annak érdekében, hogy az ott élők számára megélhetési forrást találjanak. Hogy ez lehetségessé váljon, ahhoz újfajta gondolkozás- és megközelítési módot is el kellett sajátítani az ott élőknek, a program résztvevőinek. A szisztematikus aprómunka mellett fontos a helyi erőforrások aprólékos felmérése mellett az önkormányzati vezetők, pedagógusok, vállalkozók, civil szervezetek együttgondolkodása, összefogása. A sikeres gazdaságfejlesztésbe beletartozik a helyi emberi, anyagi, természeti erőforrások felhasználása, a meglévő intézmények lehetőségeinek a kiaknázása, esetleg újak létrehozása, új tevékenységi formák kialakítása, vagy éppen régiek felújítása, a már meglévő vállalkozások fenntartása, kiterjesztése, új piacok feltárása, és olyan műszaki, oktatási segítségnyújtás a helyi önkormányzatoknak, amely aktívvá és kezdeményezővé teszi azokat. Az országban egyedülállóan a megyéből három kistérség vesz részt az intenzív fejlesztő munkában. Tolna megyében még ma is nő a munkanélküliségi ráta, a mezőgazdaság jelentős szerepe miatt annak a válsága is sújtja a vidéki lakosságot. Az egyik térség, amelyik bekapcsolódott a programba, Simontomya, ahol 20 százalék feletti a munka- nélküliek aránya. A program során létrehozták a munkahely-teremtéssel foglalkozó alapítványt, képzési programot dolgoztak ki, összefogás született a több éve bezárt ipari üzem hasznosítására. Az iskolában vállalkozói képzés indult a jövő megalapozása érdekében. Iregszemcsén Felsőnyék, Magyarkeszi és Újireg bekapcsolásával létrejött a Biokultúra Egyesület, lépések történtek a falusi turizmus kialakítására. szövetkeztek a szarvas- marha tenyésztők. Szó van új utak építéséről, a kecsketenyésztés meghonosításáról, gyógynövény-termesztésről, kézműves szakképzés megindításáról. Információs bázist is kialakítanak mindezek támogatására. Tevel, Kisvejke, Kisdorog és Závod az összefogás eredményeképpen harmincmillió forintot nyert el útépítésre, s újabbakat is terveznek. Ott is szó van turizmusról, alapítvány létrehozásról, vagy éppen 35 hektár gyümölcsfa telepítéséről. A legjobb konkrét, kidolgozott programok megvalósítására Áz Amerikai Egyesült Államok Fejlesztési Intézete anyagiakat is áldoz. A pályázatok elbírálására a közeljövőben kerül sor. Ihárosi Ibolya
