Tolnai Népújság, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-22 / 117. szám

4. oldal Megyei Körkép — Dunafölpvár, Paks És Környéke 1997. május 22., csütörtök Állványok borítják Pakson a Jézus szíve templom hom­lokzatát. Az 1902-ben épült katolikus templom felújítása már régóta esedékes. Új, az eddiginél világosabb színt kapnak a külső falfelületek, megújul a szigetelés, kicseré­lik a torony tetőszerkezetét, lemezborítását és a keresz­tet. A munkák nagy részét a Paksi Atomerőmű Rt. fizeti és a szakembereket is adja az építkezéshez, az egyháznak mindössze másfél millió forintjába kerül a felújítás. FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Tűzoltóautó Németországból Dunafóldvárra Kicsit öreg, de jó hogy van Szolid ünnepség keretében adta át a reisenbecki tűzol­tóparancsnok a dunaföld- vári önkéntes tűzoltóknak az ottani kollégák ajándékát, egy Mercedes tűzoltóautót. Hogy ez az autó itt van, a Du- naföldvárról elszármazott, Reisenbeckben élő, de gyak­ran hazalátogató Takács Gyu­lának köszönhető - mondta el a helyi önkéntesek parancs­noka, Berényi József. - Baráti kapcsolatban áll a reisenbecki tűzoltóparancsnokkal, vele már régóta tervezgették egy jármű Földvárra hozatalát. Ennek most jött el az ideje, hiszen az ottaniak új technikát vásároltak, a régieket pedig eladták - egy kivétellel. Ezt az egyet ajándékba adták - Dunaföldvámak. A Mercedes 233 típusú, turbó-dízel autó 2000 liter víz szállítására al­kalmas és mindent tud, amit manapság egy tűzoltóautónak tudnia kell, annak ellenére, hogy 32 éves. Mindössze 35 ezer kilométert futott és ki­tűnő műszaki állapotban van. Mint Nagy Gábomé polgár- mester az ünnepi átadáson megjegyezte, ha 1400 kilomé­tert meg tudott tenni „saját lá­bán”, egy darabig még jó lesz.-pataki­Feszttvájl Számtan A hétvégi paksi sörfesztivál eseményeiről már beszámoltunk. Bár a mérleg megvonásán még dolgozik a rendező, a Bau-Paks Kft, néhány adat már ismert. Szombaton 1400, vasárnap 2200 vendég látogatott ki az ASE csarnokba - és együtt megittak 130 hordó sört. Még egy rekord: a szépségverseny telefonszavazá­sára 17.298 hívás érkezett, ebből a tolnai Kurz Eveliné 7.639! „Charon ’97 katasztrófaelhárítási gyakorlat Pakson Kordában tartott veszélyforrások (Folytatás az 1. oldalról.)- Egy év alatt ez a második nagyszabású katasztrófaelhárí­tási gyakorlat a megyében. Ta­valy Dombóváron vasúti bal­eset mentését gyakorolták, most Pakson vízi katasztrófáé követ­kezik. Mindkettő igazán speciá­lis helyzet. Szándékosan? — Természetesen szándékos. Ma nincs a világon olyan szer­vezet, amely lokális vagy na­gyobb kiterjedésű katasztrófa- helyzetekre fel tudna készülni enélkül. A lehetséges katasztró­fák köre igazából talán fel sem mérhető. A felelős szervezetek kötelessége mégis számbavenni, hogy milyen helyzetek fordul­hatnak elő, és ezekre fel kell ké­szülniük. Hangsúlyoznám, hogy mi nem egy lehetséges veszély- forrásban, hanem rendszerben próbálunk gondolkodni. A tava­lyi gyakorlatnál a vasúti szállítás volt a „témakör”, de itt is annyi megoldási lehetőség adódhat, ahánvféle baleset bekövetkez­het. így van ez a víziközlekedés­sel is, és ma Magyarországon még nem igazán gondoltak en­nek veszélyforrásaira. Gyakran tapasztalom - amikor a hétvé­géket Pakson töltöm -, hogy ör­vendetes módon megnőtt a vízen történő áruszállítás. Sok vontatmányt látok, közöttük olyanokat, amelyeken hatalmas tankerek vannak. Ki tudja, mivel vannak töltve? Nálunk a vízi szállítás kizárólag folyóvizeken történik és ez más megközelítést követel a mentés és a kárfelszá­molás tekintetében, mint az ál­lóvizeken. Adott helyzetben A több mint tízezres tagságból háromszázötven hírközlési és informatikai mérnök jelezte szakmai tagozat iránti igényét. Az országos elnökségi tagok közül Sipos László villamos­mérnök — a Paksi Atomerőmű Rt. vezető mérnöke — kapott megbízást a Hírközlési és In­formatikai Szakmai Tagozat megszervezésére. — A márciusi döntést köve­tően sikerült megszerveznem egy tíz fős, szaktekintélyekből álló szervező bizottságot. Az előkészítő munkánk eredmé­nye: május 9-én, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisz­térium konferenciatermében megjelent hatvanegy mérnöki kamarai tag létrehozta a Hír­közlési és Informatikai tagoza­ugyanis nem csak a baleset hely­színén kell számolni a követ­kezményekkel, hanem sok-sok kilométerrel odébb is. Nem csak a felszabaduló gőzök, gázok, a hajó közvetlen környékén kiala­kuló tűz, robbanások veszélye­sek, hanem amivel még ma is kevesen számolnak, a természeti környezetben bekövetkező ká­rokat is katasztrófaként kell ér­tékelni. Tehát ha egy ilyen bal­eset bekövetkezne, nem csak Paks és közvetlen környékén lenne szükséges a mentést vé­gezni, hanem azonnal szükséges lenne felmérni, hogy vajon a fo­lyó meddig és milyen mennyi­ségben sodor veszélyes anyago­kat. Tehát a feladatok: a lakos­ság riasztása, védelme, a közvet­len kárfelszámolás és ami az én szememben ugyanilyen fontos, a környezet védelme! Ezek alap­ján építettük fel a pénteki gya­korlat tervét. tot. A jelenlévők a vitában el­fogadták módosításokkal az ügyrendet és két évre dr. Csa- podi Csaba oki. villamosmér­nököt — a KHVM Fejlesztési Főosztályának vezetőjét — vá­lasztották meg elnöknek, aki képviselni fogja a két mérnöki szakmát a MMK Választmá­nyában. — Hogyan értékeli az átala­kulás eddigi eredményeit? — Kovács Kálmán KHVM államtitkár üdvözlő és biztató szavai mellett kiemelte, a civil önszerveződési munka során a mérnökök önbecsülést szerez­nek és erősíteni fogják a ma­gyarországi polgárosodás kia­lakulását. A minisztériumok át­adták a hivatásrendi kamarák­nak a tervezői és a szakértői — Két ilyen országos jelen­tőségű gyakorlat lebonyolítá­sában játszott-e szerepet a köz­gyűlés elnökének szakmai múltja, elkötelezettsége? — Közel húsz évet töltöttem a tűzoltóságnál, különböző be­osztotti, majd megyei parancs­noki tisztségekben, így termé­szetesen van ennek szerepe. Volt „szerencsém” számos olyan helyszínen a kárfelszá­molásban résztvenni, ahol csak és kizárólag a beavatkozó egy­ségek szakértelmének köszön­hető, hogy a közvélemény a másnapi újságokból csupán ar­ról értesült, hogy volt baleset, de a forgalmi rend helyreállt. Mi történt volna, ha ezek a szervezetek - elsősorban a tűz­oltóságra és a polgári véde­lemre gondolok - nem állnak a helyzet magaslatán, a veszély- források nem lettek volna kor­dában tartva? Azt szoktam mondani: ami késik az eljön! Ezzel a gondolattal számolni kell, hiszen a veszélyes anya­gokat szállító kamionok, vona­tok, hajók közlekednek és bár­mikor bekövetkezhet baleset! A világ sok részéről olvashatjuk, hallhatjuk, láthatjuk ezeket. — Egy személyes kérdés, Paksról. Mennyire fontos a vá­ros Bach József számára? — A Duna szívügyem, ezért töltöm a hétvégéimet itthon, a Duna-parti házban. Ha reggel, ébredéskor a Dunát látom, a vi­zet, a rengeteg zöldet rögtön megnyugszom. Ha este érke­zem, az első utam a Dunához vezet. Rákosi Gusztáv minősítéseket, valamint az ide vonatkozó miniszteri rendele­tek megújításában is felajánlot­ták a partneri viszonyt. Úgy ér­zem, május 9-én, a hírközlési és az informatikai szakmákon be­lül jelentős áttörést sikerült el­érni, ugyanis az általános szem­lélet a korábban monopóliumot élvező-sujtó szakmákon belül egy kicsit nehezen emészti meg a piacgazdaság új kihívásait. — Hol jelentkezhetnek az érdeklődő mérnökök? A Tolna Megyei Mérnöki Kamaránál, Szekszárdon, Sáth József titkárnál. A paksi kollé­gák számára elérhető vagyok az atomerőműben. Szeretném fel­hívni a figyelmet az alábbi szakmai tagozatok alakuló ülé­seire: május 24-én térképészeti és földmérési, május 28-án ve­gyészmérnöki, épületgépészeti május 30-án, elektrotechnikai ugyanaznap, hő- és villamos­energetikai június 5-én. Koronázás, esküvő véres kivégzés A gyanútlan idegen vagy tá­jékozatlan helybéli joggal gondolhatja majd szomba­ton a dunaföldvári várba té­vedve, hogy valami időgép úgy ötszáz évvel visszafelé röpítette az időben. Rene­szánsz korabeli várudvar tá­rul a szeme elé, királlyal, apródokkal, katonákkal, úr­hölgyekkel, papokkal és ba­kókkal, az egykori várnép­pel, valamennyi hiteles sze­replővel. „Egy nap Mátyás országában” címmel négy középiskola - a földvári Magyar László Gimnázium, a dunaújvárosi Bánki Donát Szakközépiskola és két bu­dapesti gimnázium: a Szé­chenyi István és a Lórántffy Zsuzsanna - diáksága kóstol bele a reneszánsz világba. A programot reggel ki­lenckor felvonulás nyitja - korhű öltözékben - a főut­cán, a főtérig. Ezt követően a díszes kompánia a várba masírozik, ahol minden csa­pat megfőzi ebédjét. Délután kettőkor - Duna- földvár mai polgármesteré­nek megnyitója után - a ko­rabeli élet megjelenítése következik, történelmileg hiteles dramaturgia alapján. A diákok előadásában meg­elevenedik egy koronázás, egy esküvő, lovagi torna, majd egy kivégzés. A négy csapat vitézei összemérik erejüket kopjahajításban és íjászatban is. Az eseményeket este hat­kor a Vagantes együttes re­neszánsz muzsikája zárja, a koncert címe: Mátyás király emlékezete. -pataki­Blues, jazz, rock Készülődhetnek a paksiak a következő népünnepélyre, az 5. Nemzetközi Blues, Jazz, Rock és Gasztronó­miai Fesztiválra. A helyszín az az ESZI sportcsarnoka és az Új Hullám söröző lesz, az időpont június 20 - 22. Hosszú a sora a fellépő együtteseknek, csak ízelí­tőül néhány név: Török Ádám és a RABB, a Pa­lermo Boogie Band, Tátrai Tibor és a Pege Quartett. Lesz, mint már megszokott főzőverseny és kispályás foci, ahol a zenészek politi­kusokkal rúghatják össze a port. Új színfolt a komoly­zene az Újtemplomban, ahol Bartók Egy este a széke­lyeknél című műve csendül fel fuvolán és akusztikus gi­táron, majd a Kecskeméti Bach Együttes koncertjét hallhatja a közönség, -rg­Egy paksi mérnök a minőségfelügyeletért Megalakult a hírközlési tagozat Az elmúlt év végén létrehozott megyei mérnöki kamarák kül­döttei idén január 11-én megalakították a Magyar Mérnöki Kamarát. Az MMK Választmányának március 19-i döntése alapján 18 szakmai tagozat alakulhat. Öt éves a II. világháborús emlékmű Csöndes jubileum a temetőben Majdnem napra pontosan öt éve a Győzelem napja alkalmá­ból avatták föl a dunaföldvári II. világháborús emlékművet. Miskolczi József, aki annak idején tevékeny részt vállalt az emlékmű létrejöttében, így em­lékezik: Szeleczky József — aki az­óta a város díszpolgára lett — ötlete volt, hogy létre kéne hozni a földvári áldozatokra emlékező emlékművet. Ez még a 80-as években volt, akkor már lehetett hallani, hogy itt-ott fel­avattak ilyen objektumokat. Az akkori városvezetés, Antal Fe­renc tanácselnökkel az élen tá­mogatta is az ötletet, és 100 ezer forintot ajánlott fel az em­lékmű létrehozására. Aztán va­lami miatt húzódott, halasztó­dott a dolog, míg a rendszervál­tás adott lökést újra az ügynek. Akkor néhány lelkes ember — közülük mindenképpen meg­említendő Deák Arpádné és Petrovits György — összefogá­sával megalakult az a bizottság, mely már komolyan kezdett foglalkozni az emlékmű létre­hozásával. Számítások szerint 4-500 ezer forint kellett a ter­vek valóra váltásához. Az ak­kori polgármester, Kiss János fenntartotta elődje ajánlatát. Ekkor az emlékmű bizottság gyűjtést kezdeményezett a szükséges összeg előteremté­sére. A lakosság a nemes célra hajlandó volt áldozni, így össze is jött több mint 600 ezer forint. Az emlékmű helyszínéül a Duna partot jelölték ki, ott van ugyanis az I. világháborús em­lékmű is. Ott lett volna a leg­jobb helye, ez azonban külön­böző okok miatt — amit öt év távolából nem érdemes boly­gatni — nem valósult meg. Ek­kor ajánlotta föl a katolikus egyház a Fehérvári utcai teme­tőben ingyen a területet. A ter­veket és a kivitelezést Vajai Jó­zsef végezte. 170 földvári szü­letésű frontharcos és 60 polgári személy áldozat neve olvasható a kőbe vésve. Az emlékmű kar­bantartását az akkori költségve­tési üzem vállalta. Talán nem ártana több odafigyelés. Az öt­éves jubileum alkalmából semmiféle megemlékezés nem történt. Talán majd a tízéve­sen... Pataki Dezső FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents