Tolnai Népújság, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-21 / 116. szám
1997. május 21., szerda ÍGY ÍRUNK Ml 5. oldal Mozielőzetes, még a forgatás előtt Nagy Szilárd a dombóvári 516. Számú Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola D/2 osztályába jár, vagyis miután tavaly szakmunkás bizonyítványt szerzett, iskolájában maradt, hogy jövőre érettségizhessen. Személye azonban nem ettől érdekes, hanem attól, hogy amatőr filmesként részint egyedül, részint Maráczi Zoltánnal készített produkcióival hazai és nemzetközi filmfesztiválokon is sikereket ért el. Nyáron kezdi forgatni Póráz című, első egész estés moziját. Az olvasónak most alkalma nyílik a forgatókönyv alapjául szolgáló írás egy részletéből megsejteni, hogy milyen is lehet majd a kész alkotás. A padlásszobában kora délután szinte elviselhetetlen volt a hőség. A kisváros repedezett járdáin már késő délelőtt cseppfolyóssá vált a szurok, s a srác úgy tippelt, hogy ha a szemben lévő ház negyedik emeleti lakásának ablakába átlesne, az a kb. harmincas csaj biztosan - miként az esti fürdés után gyakran - meztelenül flangálna. Csak azért nem ment az ablakhoz, mert tudta, hogy a jó mellű, bár egy kicsit molett „alkalmi színésznő” most abban a koszos kis sarki ABC-ben szeleteli az izzadó parizert a délutáni műszakba induló melósoknak. Most nem is izgatta volna a látvány. Napok óta nem gondolt a szexre, még csak magához sem nyúlt, mint esténként rendesen. A szobában állt a levegő, s mintha vibrált volna. Mindenesetre úgy tűnt a srácnak, mintha időtlen idők óta meredne számítógépének monitorára, amit három, csikkekkel dugig teli babkonzerves doboz; néhány üres, és egy félig telt sörösüveg; száraz kiflivég vett körül. Rágyújtott. Minden slukkot hosszan lenttartott, s már alig várta, hogy beinduljon tőle az agya. Kicsit később már ihle- tettnek érezte magát, s miután lehúzta a maradék sörét, s újabb üveget hozott a feltankolt hűtőből, mély levegőt vett, s folytatva két nappal korábban kezdett, Póráz című regényét, kalapálni kezdte a klaviatúrát.- Én szeretem Istent, mert ő is szeret engem.- Én meg visszautálom, mert ő születésem óta utál. Nem is hiszem hogy a maga képmására teremtett.- Honnan tudod, hogy milyen ő? Lehet, hogy éppen olyan, mint te.- Az lehet, de az is, hogy én vagyok az Isten, csak még nem tapasztaltam.- Ez már káromlás.- Abból a szemszögből, amit ismersz, lehet, hogy az, de abból, amit én nem ismerek, semmiképp. Aztán hallgattak. Nem valószínű, hogy ezen tovább elmélkedve gyújtott cigire Nyurga és Hullámvasutas. Néhány perc múlva Hullámvasutas szólalt meg, miközben sört bontott magának.- Le is szokok, bazmeg. Ez az utolsó söröm, s az utolsó előtti cigim - mondta vigyorogva.- Miért az utolsó előtti?- Mert még sok söröm van — hangzott a válasz.- Mondtam már, hogy mától van célom? - kérdezte kis szünet után, komolyan Nyurga, aztán meg sem várva a választ folytatta. Milliomos leszek harminc éves koromra, s addig nincs már vissza egy évem se.- Na ez egy jó cél most, hogy munkanélküli lettél. Egészség! - vigyorgott megint Hullámvasutas, aztán sörébe kortyolt.- Te el tudsz ilyet dönteni magadba?- Magamba el. Bár nem biztos, nem megy az ilyen any- nyira könnyen. Egyébként csak annyit mondhatok, hogy szerintem úgy akarsz milliomos lenni, hogy kizsarolsz értem egymilliót.- Az hülyeség. Legalább tízmilliót kérek, csak még nem tudom, hogy ki lesz hajlandó érted ennyit fizetni.- Nem baj, egyszer úgyis híres filmszínész leszek - válaszolt merengve Hullámvasutas. Aztán megint belehúzott a sörébe, újabb cigire gyújtott. Bekapcsolta az erősítőt, meg a magnó-decket és elindította kedvenc filmjének zenéjét, hogy visszahuppanva a fotelba becsukott szemmel képzelegjen tovább, s csak a dübörgő zenét figyelje.- Ez egy nagy rakás szar - motyogta a srác és negyed órás szenvedésének eredményét pillanattok alatt törölte a gépből. Fáradtan csapzott hajába túrt, aztán újabb sörért indult a frigóhoz. Hát persze - mondta most már érthetően - nem csak az a hülye Hullámvasutas vedel állandóan. Na persze ő sem passzióból piál, és én ugyanúgy nem leszek elismert író, mint ahogy ő sem lehetne híres filmszínész - gondolta magában, s dühösen nyomta el a cigit, amiből alig két-három slukkot szívott. N. Sz. and his friends Nagy Szilárd, a film rendezője és operatőre bízik abban, hogy nem csak saját pénzét áldozhatja filmjére, hanem szponzori támogatásokat is kap. Úgy legyen. Kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a sráccal. Mondhatni hullámvas- utazik a gyomrunk az izgalomtól. (B)irodalmi lépegető Távolbanézők rovata Az első két mű az emberi vi- mellett arra is alkalma nyílik, selkedés jó példája. A mese hogy szerelmének lovagi A rácsokon túl szintén példázat. Ajánljuk szolgálatot tegyen. Mert Val(talán Aidának, talán másnak) ezeket mindenkinek, aki egy lómerusz herceg az, aki minNézd a rácsokon kicsit is szeret olvasni. Persze den eszközzel a báró ellen tör, szétfolyik a fény azok is olvassák el, akik nem hogy megszerezhesse Isaés puha zajjal cuppan szeretik az olvasást, mert álta- belle-t. a földre luk még megkedvelhetik ezt az időtöltést. Mese Robert Merle: X,011™!?113 "égy ember Ú«y Merengő életünk tükre talán Vitázhatnánk hívták őket, hogy: mindenki, Mesterségem a halál valaki, bárki és senki. Akadt s meggyőzne bennünket Ez a mű egy lelkiismeretet egyszer egy fontos, elintéaz ég ébresztő kiáltvány a jó szán- zendő feladat. Mindenki bizA kék suhanás dékú emberiséghez. A műben tos volt abban, hogy azt vaA lágy elégtétel Merle leírja, hogyan válhat laki elintézi. Bárki elintézhogy hozzá egy ember a nácizmus pokoli hette volna, de senki sem tette együtt érhetünk el gépezetének részévé. És ho- meg. Valaki ezért méregbe Érezd a fényt gyan gyakorolhatja Rudolf gurult, hiszen ez mindenki köomló-szürke Long ugyanolyan lelkiismere- telessége lett volna. Mindenki testként tesen, pontosan a halál „mes- viszont azt hitte, hogy ezt elfekszik előtte a rács térségét”, mint egy pedáns bárki elvégezte és közben adótisztviselő a tartozás be- senki se vette tudomásul, hajtását. hogy ezt mindenki elvégezSodródom hette volna. A mese úgy végTheophile Gantier: f^tt, hogy mindenki hibáz- r tatott valakit, azért, amit bárki Francosse kapitány megtehetett volna, de senki Valami történik velem, mikor átölelsz. Sodródom a szeretetbe. Szivárványszínű mosolyaink tükrében Akinek a színészi szereplés sem tette meg. Felfénylik a holnap. Bezöldültek a végzősök A „zöldek” a Városháza előtt Iskolánk szép hagyománya, hogy a bezöldült végzősök nem csak tétlen lófrálással, hanem a Városháza előtti polgármesteri fogadással is emlékezetesebbé teszik maguknak és Dombóvárnak is utolsó iskolanapjukat. Ez idén sem történt másként. Az idei csúcstalálkozó jegyzőkönyvének részletei. Szakmát adó városunk Polgár- mester Ura! Az idei évben 310 ifjú munkás, jelesül: autószerelő, szobafestő, épületvillamossági-szerelő, háztartási gépszerelő, nőiruha készítő, férfiruha készítő, kötőipari, konfekció, vegyesbolti eladó, nagyvasúti villamosjármű-sze- relő, szerkezetlakatos, cipőfelsőrész-készítő, épületasztalos, bútorasztalos, kőműves, mező- gazdasági gépszerelő, D/4., D/5., D/6. Kettő, három és négy cudar esztendő után szeretne túlesni év végi vizsgáján! Apáinktól tudjuk: ehhöz Polgármester Urunk engedélyező jó szava és okirata vár ránk. Diák tisztességgel ezt kikérni tőle, egyenest iskolánkból vonultunk elébe. Kívánságot, mint mesében a legkisebb gyermek, társaim nevében most én is hármat kérek: Pro primo: Ezen lajstromozó tanuló könyvbe, mi valameny- nyien írathassunk össze! Polgármester: Engedélyezem! Pro secundo: Év végi vizsgára bocsátó engedélyt várván, kérjük vegyen részt a végzősök ballagásán! Polgármester: Ott leszek. Pro tercio: Hogy mi most az utcákon és tereken által egy bolondos-komoly diák-fölvonu- lással búcsúzzunk a várostól, a ballagásunkra hívhassunk vendéget, ehhez én engedélyt pecsétlő parolát is kérek. Tegyetek kedvetek szerint - így Gyöngyösi Tibor Dombóvár város gazdasági alpolgármestere, aki - a további rigmusokat követő rövid beszéde végén kívánt sok sikert, erőt végzőseinknek, hogy együtt egymásért, a boldogabb Magyarországért és az egységes Európáért tehessenek vizsgáik után. Mint intelmül mondta: Köny- nyebb egy hazát megálmodni, mint egy házat felépíteni. Tudni illik, hogy mit illik Iskolai illemtan a. Az iskolában úgy illik megjelenned, hogy ruhát húzol magadra, saját ízlésednek megfelelően. b. A táskát mindenképpen hozd az iskolába magaddal, mert az órákon szükséged van papírra. Mindig kéznél legyen egy füzet, de nem repülő hajtogatásra, vagy levél írásra, mert tanáraink ennek nem örülnek. c. Próbáld meg végighallgatni az órákat, hátha megtudhatsz belőle valami újat e nagy világ dolgairól és a reggelid tedd el a szünetekre. d. Ne kiabálj feleslegesen, ne erőltesd hangszálaidat. Ne ker- getőzz, ne fáraszd ki magad. Iskolán kívüli illemtan a. Ha vége az óráknak, a táskát vidd haza! Ne telítsd az iskola épületét fölösleges cuccokkal. b. Az utcán viselkedj, ha nem nézel körül, váratlan meglepetés érhet. c. A magánéletedet ne bízd mindenkire. Mindennek megvan a maga helye és ideje. d. Ismerőseidnek te köszönj előre! Megfelelő hangnemben. Ha reggel van, ne túl hangosan, mert félálomban vannak és felébredhetnek. Délután se kiabálj senkire, mert még mindig félálomban vannak, s az ébredés veszélye ugyanúgy fenyegeti őket, mint kora reggel. Megkérdeztük A Nagyokat, AvagY RipI RoyaT Nagy nehézségek árán sikerült bejutnunk az Igazgató Úrhoz. Megkértük, hogy válaszoljon kérdéseinkre, amelyeket egy csésze gőzölgő kávé és egy füstölgő cigaretta mellett szívesen meg is tett.- Milyen újdonságokat tervez az iskolában?- A könyvtár nagyobbítása most ért véget. Szeretnénk, hogy az iskolában mindenkinek lehetősége legyen arra, hogy számítógép kezelést tanuljon. Emellett a nyelvoktatást is bővíteni kívánjuk, valamint új szakmákat vezetünk be. Ez utóbbi a vendéglátó, az idegenforgalmi és a technikus osztályok indításával veszi kezdetét.- Hogyan vélekedik a tanári karról?- Erős csapat. Kiváló tanárok. Jó velük dolgozni.- Mi a véleménye a a tanított osztályairól?- Van olyan, amelyikkel kifejezetten jó dolgozni, s amelyiken a fejlődés jeleit tapasztalom. Sajnos akad olyan tanulócsoport is, amelyik nagyon gyenge.- A dohányzásról milyen nézeteket vall?- Ez - és kezében lévő cigarettájára mutat - mindenkinek a személyes ügye, én magam nem tiltom. Annak a tanulónak, aki nem töltötte be a 18. életévét, szülői engedély kell ahhoz, hogy dohányozhasson. A feltételem, hogy a dohányzó legyen mindig tiszta.- Mi a véleménye az iskolarádióról és az újságról?- Nagyon örülök az újság és a rádió munkájának, és remélem, hogy a műsor kibővül még reklámokkal, vetélkedőkkel, tájékoztatással, kívánság műsorral, mert ez még színesebbé tenné az adást. Miután megköszöntük a ripit Vida János igazgató úrnak, a verőfényes napsütésben, a mindig rohanó Béres Sarolta tanárnőt, az Optikai Csalódás felelős szerkesztőjét kértük beszélgetésre, akit az udvaron sikerült kérdezgetnünk.- Mi ösztönözte az újság és a rádió elindítására?- Tudjátok, úgy éreztem, hogy nagyon tengenek a fiatalok. Elvannak a maguk kis világában. Szerintem szükség van arra, hogy kimozduljanak ebből a nagy eszem-iszom, dí- nom-dánomból. Persze az iskola néhány erőteljesebb személyisége is táplálta bennem az akaratot.- Milyennek érzi a kapcsolatát a diákközösséggel és a tanári karral?- A diákközösséggel gyűrjük egymást, és remélem, hogy többet adok, mint ahogy ők lazítanak. így kerülünk közelebb egymáshoz. A kollégákat szeretem. Kicsit többet és kötetlenebb formában szeretnék időt tölteni társaságukban. Talán egy hosszabb kirándulás jó alkalom lenne erre.- Tervei a közeljövőben?- Meglepni és meglepődni, s elégedett emberként élni minden napon.- Tetszik Önnek az iskola új kondi terme?- Hát persze, bár nem mozgok rendszeresen. Az iskola leterhel, mint Arany Jánost Nagykőrösön: Csak dolgozom, készülök és javítok. És az optimizmusom miatt nevetek az egészen.- Mi a kedvenc együttese és zenei stílusa ?- Minden zenét és stílust kedvelek, amely szépségérzetet kelt bennem: vidám, igényes szöveg és dallam. Gyakran hallgatom a magyar No együttest, amelynek basszusgitárosa Slamovics, annak idején az Eddát is életre hívta. A rock vonalon az angol Petra dallamai vonzanak. Sajnos szükségben vagyok. Egy jó fordítóra, tolmácsra lenne szükségem. Szeretem a különféle népek zenéjét. Most héber zene után kutatok. A mély férfihangok közül az amerikai Ron Kenely vezet nálam. Igaz, hogy a zenéről kérdeztetek, de azért elmondom, hogy szeretem a verseket, s magam is megpróbálkoztam már verseléssel. Vicceink Rettenthetetlen- Na Samuka, mi leszel, ha nagy leszel?- Katona.- De a katonákat az a veszedelem fenyegeti, hogy megölik.- Ki?- Az ellenség.- Jó, hát akkor inkább én leszek az ellenség. Angyali- Anyu tud a szobalányunk repülni?- Dehogy. Honnan veszed?- Mikor tegnap elmentél hazulról, apu azt mondta neki, hogy ő egy angyal.- Igen!? Na, akkor repülni fog.
