Tolnai Népújság, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-09 / 82. szám
« ÍGY ÍRUNK Ml 7. oldal 1997. április 9., szerda Régi ESZI-sek az ESZI-ról írja le röviden életpályája alakulását! Elégedett-e? Miért? 1990-1994-ig voltam az ESZI-ben. Véletlenül jelentkeztem ide, és nem sok eséllyel indultam. Aztán itt maradtam és azóta egyre jobban meggyőződöm arról, hogy jobb középiskolát nem találtam volna. Sehol másutt nem tapasztalható ilyen meleg baráti, emberi viszony tanár és diák, diák és diák között. A technikai felszereltség is magas szintű, a maga nemében egyedülálló. Nem is tudom így összeszedni, minden jó volt itt. Finom volt a reggeli, az ebéd, jók voltak a napközbeni órák, még a szilenciumok is jók voltak így. Szép volt az iskola, ahogy benőtte a borostyán és szép volt ahogy a - füvet öntözték és szivárvány nőtt az udvarba. Szépek voltak az iskolai rendezvények is, finom volt a kávé a büfében. Egyszóval: igen, elégedett vagyok. (Decsi Kiss Dóra) A szakmájánál maradt-e? Miért? Szakirányú (repülőgép-fedélzeti műszerek - automatika) villamosmérnöki szakon tanultam tovább a szolnoki Repülőtiszti Főiskolán. A miértre azt tudom felelni, hogy ez szakmailag „egyenes út”, a katonai repülés pedig mindig érdekelt. (Sneé Péter) Ha újra kezdené most is az ESZI-be jelentkezne? Ha ezt a kérdést diákéveimben teszik fel, akkor nemmel válaszoltam volna, most viszont úgy érzem szívesen kezdeném az ESZI- ben újra tanulmányaimat. (A diákot „nyaggatni) kell, ezt később ő is belátja.) ( Csarnó Márk) Ha újrakezdhetném, most is az ESZI-be jelentkeznék, feltéve, ha mindenki ugyanúgy újrakezdene velem. Hiányoznak az osztálytársaim és a többiek az iskolából. (Decsi Kiss Dóra) Mi a véleménye az iskoláról? Mivel az ember ebben az életkorban csak egy iskolába jár, nincs igazán összehasonlítási alapja. Értem ez alatt, hogy nincs kizárva, más iskola jobban tetszett volna. De maradok az emlékeimnél, vagyis meg vagyok elégedve, mert „foglalkoztak” a diákokkal, igaz a pedagógusnak ez a feladata. Összességében pozitívan értékelem az ott eltöltött diákéveimet, habár úgy érzem mi voltunk a „kísérleti nyulak”,a szónak a jó értelmében. Megjegyzem nem volt rossz az iskolával együtt kezdeni. (Csarnó Márk) íija le néhány kellemes emlékét! Sok kellemes emlékem volt: osztálykirándulások, sítúrák, gólyabálok, szalagavatók, bulik, a FESTŐ kupa, vagy amikor először ültem gokartban. De a hétköznapokban is voltak kellemes emlékeim, például mikor a Vécsey tanárnő autójára kiírtuk: ELADÓ! (Heiszler Ottó) Sok kellemes élmény fűződik a középiskolához (és a kollégiumhoz). természetesen a legérdekesebbek azok, mikor valamilyen szabályt szegtünk meg. Például kilógtunk a kollégiumból este, vagy el-elkéstünk órákról. Emlékezetes volt még Mészáros tanár úr esküvője is, ahová meghívtak bennünket, és így tovább... (Póth Tamás) lija le néhány kellemetlen élményét! Akkoriban minden kellemetlen élménynek számított, ami most az érdekeinket szolgálja, ez talán mindig így lesz, mivel a kamasz- korban az ember szeretne kitömi az otthoni és az iskolai zsarnokságból és megváltani a világot. Néhány személyes incidenstől eltekintve, ami néhány tanári megjegyzésből és intelemből állt, nem panaszkodhatom. Máig nyomot hagytak bennem, holott lehet, hogy a tanár részéről semmi rosszindulat nem volt bennük. Ilyenkor nekik is végig kellene gondolniuk, hogy nekik miként eset volna az akkoriban tett megjegyzés. (Csarnó Márk) Egyik legnagyobb kellemetlen élményem az volt, hogy akkoriban alig volt egy-két lány az iskolában - persze még az előtt, hogy beindult volna a titkárnői képzés. A többit az ember idővel elfelejti. (Póth Tamás) Kellemetlen: villanyoltás. Nem szerettem olyan korán aludni menni. (Decsi Kiss Dóra) Kellemetlen emlékek számomra egyes tárgyakból (főleg első és másodikban) a dolgozatok és a bizonyítványok látványa. De ez az én Hibám (is) volt. (Heiszler Ottó) Paks Az idén már a tizenegyedik évfolyam készül a matúrára. Az ország első vállalati szak- középiskolája (fenntartója a Paksi Atomerőmű Részvény- társaság) tavaly ünnepelte alapításának tizedik évfordulóját. Ami meglepetés (azoknak akik nem ismerik belülről), öregdiákok és a maiak nem csupán a műszaki tudományok terén jeleskednek, számolhatatlan az irodalmi, művészeti versenyeken elért kiváló eredmények sora. Válogatásunkat mai és régi növendékek írásaiból állítottuk össze, többségében a tizedik születésnapra megjelent évkönyvből. így élünk mi, avagy „Hogyan készíts hagymás babot kóter módra” A legfontosabb hozzáfaló: 1-8 éhes diák. Ezen felül szükséges még: — X fej hagyma — körülbelül babérlevél — sok babok — húskonzerv, sonka, olaj „ezek csak ínyenceknek” — pirospaprika — zsér — szag- és szaktudás — és persze ne feledkezzünk meg a villanytűzhelyről, és a benne szaladgáló árammanókról, akiket a PA Rt. szül meg és bocsát útjukra — fél csomag cigeretta. A sok babokat a vacsora reggelén gyűjtsük össze az étkező társaktól és szóljuk bele különféle vízzel telt edényekbe, ezután mosakodjunk, végezzük el reggeli toalettünket és irány a suli. Tanulj, tágítsd a fejed abban a tudatban, hogy a babok nem tudnak úszni, ezért délutánra biztosan teleszívják magukat vízzel. Ha végeztél az oskolával, akkor már elkezdheted a szájadat nyalni. Nyargalj fel a koliba, és láss/ess neki. Végy megfelelő mennyiségű fazekat, oszt szét közöttük a babokat, tömd tele a hasukat és főzz! Babért és sonkát tegyél melléjük, hidd el sülve- főve együtt lesznek. Nagy lábasban tegyél a platnira olajat/ zsért, szabdalj hozzá hagymát, törj húst, pirítsd őket, papri- tázz! Ha úgy tűnik, megfelelő a minőségük, keverd őket és habzsolj! Amikor minden elfogyott, böfögj egy nagyot és (amennyiben jól esik) gyújts rá. Biztonsági intézkedések: másnap reggel vagy gyalog menj iskolába, vagy ha kocsival mész, akkor tekerd le az ablakokat. Sok szerencsét! Vendégségben A férfi kopogtatott az ajtón. — Á! Üdvözlöm. Végre megérkezett! Fáradjon beljebb! — Köszönöm. Elnézést kérek a késésért, de tudja, akkora a forgalom most a városban, hogy alig tudtam elvergődni idáig.. — Igen, persze, megértem. Jöjjön beljebb, bár kicsit szűkösen leszünk, a szobám mindössze két négyzetméter. — Semmi baj, majd összehúzzuk magunkat. Tudja: „Sok jó ember...” — Üljön kérem a vécéülőkére, akarom mondani a székre vagyis az asztalra, vagy mindegy minek nevezzük. Majd én összekuporodom itt a földön. — Na de kérem, mégiscsak én vagyok a férfi. — De maga a vendég. Ne makacskodjon, én már megszoktam. Elvégre lassan tíz éve élek itt. — Rendben, ha annyira ragaszkodik hozzá, ide ülhetek. Szép a lakása. Régen láttam ilyen takaros női vécét. — Ó, ‘egészen zavarba hoz. — Csak ne szerénykedjen. — Tudja, nincsen vele sok gond. Mikor kidobtak a menekültszállásról, sokáig nem találtam emberhez illő lakhelyet. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ráakadtam erre a kis zugra. Sokat dolgoztam vele, mire ilyenné tettem. A legtöbbet — szégyenkezve bár, de be kell vallanom — a szaggal bajmolódtam. Igazából én már nem is tudom, sikerült-e megszüntetni. Maga érez valamit? (A férfi körbeszaglászik a levegőben.) — Nem, semmit. Illetve... levendula. Mintha levendula illatát érezném. — Nagyon jó orra van. Több kiló levendulát lehúztam, mire végre eltűnt az az undorító szag. — Gratulálok. És ezt a barátságos kis tapétát honnan szerezte? — Ez igazán nem volt gond. Itt van a közelben a szeméttelep. Onnan szereztem ezeket a régi képes újságokat, meg a bútoraim nagy részét, például azt a polcot ott a bal könyökénél. — Látom, nagyon otthonosan berendezkedett. Van itt minden, ami egy háztartásba kell. — Hát, használt mind. De igyekeztem őket minél jobb állapotba hozni. —• Nagyon megnyerte a tetszésemet a dekoráció. Szentkép, váza... Nini! Még cserepes virága is van. — Igen, ezt egy jólelkű virágboltostól kaptam, mikor egyszer a boltja előtt keresgéltem a szemétben üres üvegek után. Sajnos, ez az egyedüli j ö vedelemforrásom. — Szomorú dolog ez. De mit látok! Egy könyv! Maga szokott olvasni? — Hát persze, micsoda kérdés! Igaz, hogy ez az egy könyvem van, a szemétben találtam ezt is, de az első öt oldalt már kívülről tudom. „Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség alapjairól”. , Nagyon szeretem, bár kicsit lassan haladok vele. — Hát, maga tényleg csodálatos asszony. Sajnos, ha nem haragszik, mennem kell. — Jaj, most jut eszembe, nem tudtam semmivel megkínálni! — Ugyan! Ezért igazán ne aggódjon. így is rendkívül jól éreztem magam. Hát akkor, én indulok is. — Igazán örültem. Kérem, látogasson meg máskor is, ha ideje engedi! — Hát persze! Viszlát! — Viszlát! Rapai Judit (Az iskola érettségi előtt álló növendéke nemrég díjat nyert a diákírók országos pályázatán.) Az ESZI tíz éve 1986-1996 A virágnak a szárbaszökkenés az, amit nekem az ESZI-s évek jelentenek. Vagyis: az intézmény kiváló táptalajnak bizonyult... Egy igencsak vidám élményem, mikor egy hétköznapi reggelen az egész első f megjelent a 60-as, 70- es évek ruháiban. Trapéz Akciónak hívtuk, meg Slendrián Napnak — azt hiszem sokak jó hangulatra derültek a látványtól, vagy az ötlettől. Az ESZI-ben ez nem különleges vakmerőségnek, hanem jó értelemben vett rendbontásnak számított. Videóra vettek minket, az igazgató (Kováts Balázs), tanárok, diákok, takarítók, konyhások velünk nevettek. Szokványkedvelők és irigykedők feltűnési viszketeg- ségre gyanakodtak. Mi tele voltunk élettel, lendülettel és kreativitással Extra energiánkkal és fantáziánkkal szabadon gazdálkodhattunk. Az ESZI 1990-94. között a lehetőségek tárháza volt. Esélyt kaptam a bennem gyökerező érdeklődés kibontásához azokon a területeken, amik életemben még kivirágozhatnak. Magammal hordozom az akkori dolgokat. Ami régen az ESZID HOUSE volt, az ma a Bölcső. Az előbbit hat éve alapítottuk középiskolában, az utóbbit pedig idén az egyetemen (JATE). Az ESZI- s zeneszakkör nálam egyetemi kórusba és musical társulatba fulladt. Az állandó színházba járás (Nagy Éva havonta pesti utakat szervezett) színháztudományi képzéshez vezérelt. Tarkovszkijtól a szegedi Művész mozi szervezéséig jutottam (A Sztalker című filmet Olga tanárnő elemeztette velünk). A Bodva, Tisza, Duna után most sem múlhat el nyaram vízitúra nélkül (Alaptréning: Leskó László túrái). A menedzserasszisztens szakma csínja-bínja nagy szerepet kap emberi kapcsolataimban, a mindennapokban és a tanulmányaimban is (a 3- 4. év szakmai heteinek maradandó nyoma... Major Feri bácsinak köszönet érte). És még sorolhatnám. Nyelveket tanulni az ESZI-ben tanultam meg, hiszen inkább kapcsolatteremtésről mint magolásról szólt ez nekem. Ott élhettem meg először, hogy más nemzetiségű emberrel a saját nyelvén beszélgettem. Egyetemista státuszomat az angolnak köszönhetem (Novákné Sacitól rengeteg biztatást kaptunk). És van még valami, amit hatalmas dolognak tartok: Bende Tibort osztályfőnökünknek választhattuk — miután árván maradtunk (elődje Liszicza István volt). Nem megelőlegezett, hanem megalapozott bizalmat szavaztunk neki. Megérte. És nem utolsó sorban örömmel tölt el, hogy Emese néni szárnyai alá vett minket. (Többségünk különleges matematikai érzéke közismert volt.) Az őszinteséghez hozzátartozik (a megszépítő múlt csupán két évre rúg...), hogy mai napig hiányát látom a természettudományi alapképzésnek. Itt főként a biológiai és földrajzi műveltség fontosságára utalok. Bár ez most már csak könyvek és idő kérdése. Talán elfogult vagyok, talán nem. Úgy érzem fantasztikus emberekkel jártam egy osztályba — ezt akkor is így láttam —, egy érkezésünk előtt lényegében fiúiskolába, ahol a kihívásokkal, elvárásokkal, kőkemény kritikával teli életet tanultam. Egy szóba szeretném sűríteni életem ezen részét: mérvadó. Enyedi Sugárka (A tavalyi jubileumra megjelent 10 éves az ESZI című évkönyből.) Évközi szösszenetek, érettségi örökzöldek Diákoktól: — „Agg diófám alatt füzemet gerjesztem” - már az idézet kétértelműsége is arra kényszerít, hogy fokozott figyelemmel kövessük a sorokat. A harmadik versszak hasonló kétértelmű gondolatokat tartalmaz, melyet az előzőfolytatásaként is felfoghatunk: „Kanócom pislogó lángjait szemlélem. ” — Majd még ezt betetőzve az elásott tetemek gyújtanak tüzet és sütik meg vacsorájukat. — Ahány ember annyiféle érzés. Van, aki le tudja írni, és van, aki nem. — A költő hiába hullasztotta meleg vérét, hiába küzdött vitéz módon, bénán esik a koporsóba. — A mandulafa maga a költő, aki kirügyezett. Tanároktól: — Itt demokrácia van, amiben én vagyok a diktátor! — Valakibcíl kiverem, mit jelent az agresszió! — írasson veletek dolgozatot a kardfogú tigris! — A NaCl legfeljebb a húslevesben sárga! — Nagy árat fizettünk érted szabadság: drágább lett a lánc.
