Tolnai Népújság, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-07 / 80. szám

1997. április 7., hétfő Megyei Körkép 3. oldal Szabadi Mihály 60 éves Szerzői est a Babitsban (Folytatás az 1■ oldalról.) A műsorban a Bartina Nép­tánc Egyesület mellett köz­reműködött a Bogyiszlói és a Sióagárdi Népiegyüttes, mert ahogy Szabadi Mihály vallott erről egyszer: „Sióagárdon születtem, a bogyiszlóiak meg befogadtak.” A tánccsoportok természe­tesen Szabadi-koreográfiákat mutattak be az est során, töb­bek között a legújabbat, a „Lúdvérc” című számot, ami­nek ez az est volt az ősbemu­tatója, s nagy sikert aratott vele a Bartina gyermekcso­portja. Az utolsó műsorszám - sióagárdi lakodalmas - vé­gén a szerző is bekapcsoló­dott a táncba, a nézőteret megtöltő rokonok, barátok és tisztelők pedig vastapssal fe­jezték ki iránta való szerete- tüket. Ezt követően Bach József, a megyei közgyűlés elnöke méltatta Szabadi Mihály munkásságát. Mint elmondta, hivatalosan nyugállományba vonul Miska bácsi, de azzal a kéréssel fordulnak hozzá, hogy folytassa munkáját, amit nem lehet befejezni, csak ab­bahagyni. A megye lakossága nevében köszönte meg Sza­badi Mihály munkáját, ami minden téren kiváló, de fő­ként a gyermekek körében végzett pedagógiai tevékeny­sége az, ami miatt nem csak Tolna megye, de az egész or­szág a szívébe fogadta. Pesovár Ernő Kossuth-dí- jas folklórista következett ez­után, aki így fogalmazott: ez az est is, mint Szabadi Mihály minden alkotása szépségről, játékosságról, hagyomány- tiszteletről, örömről vallott. Főként a gyerekek vidámsága tükrözte Szabadi Mihály örök ifjúságát, ami reményeink szerint még sokáig tart. Kö­szöntők hosszú sora követke­zett ezután, megyebéli és me­gyén kívüli táncegyüttesek, kórusok, művelődési intéz­mények, koreográfusok kí­vántak boldog 60. születésna­pot az ünnepeknek, aki a számtalan ajándék és virág­kosár mellé a bartinásoktól egy táncos-csizmát formázó jókora csokitortát kapott. A közönség sem ment haza „üres kézzel”, mert ez a szer­zői est számukra is ajándék volt, Szabadi Mihálytól. vem Véget ért a „Határtalan” A szekszárdi V. számú Álta­lános Iskolában szombat délután rendezett záró- és díjkiosztó ünnepséggel ért véget a hatodik „Határta­lan” tantárgyverseny. Az ünnepség résztvevőit Biczó Ernő, a versenyt elin­dító Garay János Ének-Zenei Általános Iskola igazgatója és a jövő évi versenyt rendező Szatmárnémeti képviseleté­ben Szász Piroska köszön­tötte. Aradi, galántai és kárpá­taljai diákok adtak ezután műsort, majd a nagy izga­lommal várt eredményhirde­tés következett. A városismereti-, a szépki­ejtési-, a vers- és próza­mondó-, a helyesírási-, a szö­vegalkotási-, a matematika-, a fizika-, és a rajzversenyem legjobb eredményt elérők ve­hették át díjaikat, többek kö­zött az első helyezettek 10 napos nyári zánkai táborozá­son vehetnek részt. Biczó Ernőt kérdeztük, számára mi a jelentősége a „Határtalannak”: — A romániai fordulat után föllángoltak az'ehhez ha­sonló kapcsolatok, kezdemé­nyezések, amik közül nagyon sok elhalt. Büszkék vagyunk rá, hogy a „Határtalan” nem jutott erre a sorsra. Egy rend­szeresen résztvevő aradi kol­léga így fogalmazott: nála az időszámítás „Határtalantól Határtalanig” tart. Azért is tartom fontosnak ezt a ver­senyt, mert a rendező helyszí­neken nem csak a verseny idejére fognak össze az isko­lák, hanem összekovácsolód- nak, s nem ellenfelekként, hanem partnerekként dolgoz­nak együtt. Azt mondhatom, ez volt az első olyan verseny, aminek rendezésében minden szek­szárdi általános iskola részt vett, pedagógusok, szülők, támogatók. Úgy tartom, min­den Magyarországon élő ma­gyar embernek kötelessége, hogy segítse fenntartani a ha­tárokon túli magyarok önbi­zalmát, hitét, erejét, s ezt el­sősorban nem pénzzel és se­gélyekkel kell megtenni. À „Határtalan” hat eszten­dejének tapasztalata: hatal­mas feltöltődés a határokon túl élő magyarokkal való ta­lálkozás. Egyre nyilvánva­lóbbá válik, hogy a magyar nemzet nem csupán Magyar- ország lakossága. Most érez­zük igazán, hogy nincsenek határok, nemzet és nép van, közös nyelvvel és lélek­kel. venter A gyönki néptánc három nemzedéke. Német és magyar táncokkal ünnepelte szomba­ton este fennállásnak tizenötödik évfordulóját a gyönki ifjúsági tánccsoport. Az együttes 1982-ben alakult egy televíziós gyermekvetélkedő kedvéért, később vált hagyományőrző csoporttá a jelenlegi táncmester, Streicher Györgyné vezetésével. A nemzetiségi hagyományápolás hajnalán elevenítet­ték fel a gyönki német lakodalmast, amely ezúttal is nagy sikert aratott. A gyönki táncosok számos külhoni vendégszereplés mellett 1990-ben ezüstfokozatú minősítést szerzett a hagyományőrző együttesek, 1992-ben pedig aranyfokozatút a magyar néptáncegyüttesek seregszemléjén. A jubile­umi fellépésen az együttes három nemzedéke lépett a közönség elé: az,ifjak” mellett a gyermek-, és az „öreg” táncosok is polkáztak a Vagabund együttes muzsikájára. fotó: bakó jenó „Hallgathatóan” szólt a dal Tengelicen Énekelni jó. Együtt még jobb. Ha pedig a közös éneklés „hallgatható” még mások által is, az már a legnagyszerűbb időtöltések egyike. Ilyesféle dolog történt szombaton Tengelicen, a helyi mű­velődési (telt)házban. A dalest házigazdája a két és fél éve alakult Tengelici Bárdos Lajos Vegyeskar volt. (Több­szörösen „vegyeskar”, nemcsak a „koedukáció”, hanem a koreloszlás (zsenge ifjú hölgyek és fe­hérhajú nagypapák), valamint a repertoár (egy­házi énekektől Elvis Presley-ig) alapján is.) A koncert vendégeként az idén 5 éves Simontomyai Daloskor mutatkozott be Tengelicen. Mindkét kórus igazán kellemes nyolcvan per­cet szerzett a közönségnek. A Häuszer Edit által konferált műsor legérdekesebb mozzanatai közé tartozott „az est legiskolázottabb hangja”, Haff- ner Zsoltné tengelici karvezető magánszáma a My fair Lady-ből; a simontomyai dirigens-társ, Vasvári Attila ezt követő bejelentése, hogy ő ak­kor most azzal szerez örömet a publikumnak, hogy inkább nem énekel; a tengeliciek Elvis- egyvelege; az Érik a som című Bárdos-opus, amelyet a vendégek, a házigazdák és - slusszpo­énként - a két kórus együtt is előadott. -s­A színpadon a tengelici, a színpad előtt a vendég vegyeskar fotó: bakó jenő Evangélikus egyházközségek partnerkapcsolata Bonyhád: vendégek Erdingenből Partnerkapcsolatot létesített az Erdingeni és a Bonyhádi Evangé­likus Egyházközség. Az együtt­működésről szóló dokumentu­mot korábban a München mel­letti városban, tegnap pedig Bonyhádon írták alá. Mint Kráh- ling Dániel esperes érdeklődé­sünkre elmondta, a mostani kap­csolatfelvétel a két országban működő evangélikus egyházak együttműködésének helyi adap­tációja. A hét végén harminc­nyolc tagú német küldöttség járt Bonyhádon. Tizenegy fiatal is he­lyet kapott a csoportban, őket egy pécsi kirándulásra is elvitték. Az idősebbek a művelődési köz­pontban ismerkedtek a helyi kézműves iskola diákjaival, munkáikkal, akik bemutatót is tartottak. A partner-egyházkö­zségi szerződés aláírására szom­baton este került sor. Az alka­lomból rendezett műsorban fel­léptek a a Német Nemzetiségi Tánccsoport tagjai, valamint a Vörösmarty Mihály Általános Iskola negyedikes tanulói, akik Rolf Zuckowski Vogelhochzeit (Madárlakodalom) című daljáté­kát adták elő. Vasárnap délelőtt kétnyelvű istentiszteletet tartottak a bonyhádi evangélikus temp­lomban. Az együttműködési megállapodás értelmében a két egyházközség rendszeresen láto­gatni fogja egymást, közös ren­dezvényeket tartanak. Hangyái Hírek Középpontban az ifjúság Hogyan tehetjük városunk­ban az ifjúsággal kapcsola­tos intézmények, szerveze­tek munkáját összehangol- tabbá, hatékonyabbá? Ez a kérdés lesz a fő témaköre annak a kerekasztal-beszél- getésnek, mely ma 14 órai kezdettel várja az érintette­ket - a meghívott intézmé­nyek és szervezetek képvi­selőit - a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola E épületébe. Emlékezés Csengey Dénesre A Magyar Demokrata Fó­rum Tolna Megyei Vá­lasztmánya ma 16 órától a szekszárdi alsóvárosi teme­tőben halálának évforduló­ján megemlékezést tart Csengey Dénes sírjánál. A szervezők kérik, hogy aki ismerte, becsülte, szerette Csengey Dénest, az jelenlé­tével tisztelegjen az író-poli­tikus emléke előtt. Önkéntes véradás Dombóváron A Vöröskereszt szervezésé­ben holnap reggel kilenc órától délután kettőig ön­kéntes véradást tartanak a dombóvári kórház véradó állomásán. Honfoglaló eleink A szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum által tartott törté­nelmi játszóház újabb fog­lalkozása keretében április 8-án, kedden 14.30 órától Ódor János Gábor régész tart előadást az iskolások számára az intézmény köny vtártermében. Quartett Mától egymás után három napon át szerepel a szek­szárdi Deutsche Bühne mű­során a Quartett című mo­dern darab. Ma 19 órától, kedden 18 és 20 órától, szerdán pedig 19 órától te­kinthetik meg az érdeklő­dők. Múzeumi mozi A szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum rendszeres időkö­zönként filmvetítést tart nyugdíjasoknak. Ma 14.30 órától a keresztény Európa születések, valamint Rómá­nak a történetével ismer­kedhetnek meg az érdeklő­dők az intézmény könyvtár- termében. Távol Európától (7.) Akinek a munkája az élete (Folytatás az 1. oldalról.) Két hajót a parton, a homokból kellett kiásnom, ezek fotóját a Maritime Múzeumban láthat­tad. Az itteni haditengerészet területén pedig van egy öreg kút, amit még a telepesek ástak, azt is felmértem, kitisztítottam. 1990 óta egy holland kereske­delmi hajón is dolgozom, amely szintén Hollandia és In­dia között közlekedett és a Tábla-öbölben süllyedt el. A le­letek között indiai porcelánokra és fűszerekre is leltünk.- Szalóky Attila mondta, ne­ked is köszönhető, hogy az Oc­topus Egyesület itt dolgozhat. Te vagy az expedíció dél-afri­kai vezetője.- Igen, én olvastam először a faxon érkezett pályázati anyagot, s rögtön megtetszett az elképzelésük, annyira, hogy kértem, én is részt vehessek a munkálatokban. Igazán egye­dülálló feltárást végezhetünk a magyar kollegákkal.- Tudom, hogy ritkán utazol haza Hollandiába, de gyakran írsz és telefonálsz.- Édesanyám várja talán legjobban a postát, megpróbá­lok részletes beszámolót kül­deni mindennapjaimról, a jele­sebb ünnepekkor pedig hosz- szabban beszélgetünk telefo­non.- Édesanyádon kívül kitől vettél még búcsút?- Édesapámtól, öcsémtől és húgomtól. Apa és öcsém ék­szerészek. Testvérem aranyra szakosodott, vagyis aranymű­ves, édesapám ezüst­specialista, de termé­szetesen készít arany­tárgyakat is. így pél­dául a katolikus temp­lomokba kupákat, no és Beatrix királynőnek ékszereket. A királynő­től udvari ékszerész címet kapott. Édes­anyám zongorázni ta­nult, majd a Holland Királyi Könyvtár zenei részlegében dolgozott. Ő a megalapítója a Hol­land Zenei Múzeum­nak. Húgom ügyvéd Hollandia legnagyobb ügyvédi irodájában. E cégnek még New Yorkban is vannak iro­dái. Arab jog a szakte­Drs. Bruno Werz rülete. Német, angol, francia és arab nyelven is kitűnően beszél.-Te sem panasz­kodhatsz.- Anyanyelvemen kívül angolul, németül és franciául is tudok.- Nemcsak beszélni szeretsz, de írni is.- Még Hollandiában írtam egy szakkönyvet a haditengerészeti bú­várkodásról, belső használatra. Körülbelül húsz tudományos cik­kem jelent meg. Nem­rég fejeztem be egy újabb könyvet a víza­latti régészetről. Az első rész arról szól, hogy a régi iratok, hajó- rakomány-listák miként cegítik a vízalatti régé­szetet. A második spe­ciálisabb, a dél-afrikai lehetőség'0 voi szól, mit, hol, milyen módszerrel le­het kutatni. Á harmadik fejezet pedig, hogy az előbbi részek­ben ismertetettek mi módon se­gítették három, dél-afrikai pro- jectem megvalósítását. Ez utóbbi rész a leghosszabb, rész­letesen taglalom a feltárásokat.- Az eddigiekből már kitűnt, hogy a munkád a kedvtelésed is.- Az időhiány miatt szinte mással nem is foglalkozom. Ti­zennégy éve judózom, egy dá­nos fokozatot szereztem, ne­kem ennyi elég is. Olvasni in­kább a szakkönyveket szoktam. Jól látod, nekem a munkám az életem. V. Günszler Beáta Támogatók: Varga-Trans Fér Kft, Samsonite Kft, Ge­menc Volán Rt, Sooter’ s Fotó, Jantner Fotó, Sárszeg Áfész, MÉH Rt, Tarr Kft, Gemenc Autó Centrum Kft.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents