Tolnai Népújság, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-28 / 98. szám

1997. április 28., hétfő Sport 9. oldal Férfi kosárlabda NB I, rájátszás a 9-16. helyért Örömmámor a vasút csarnokában Dombóvári VMSE­Klima-Vill Kaposvár 75-63 (34-33) Dombóvár, 1200 néző. V: Harsányi, dr. Smied. Dom­bóvár: Milivojsa (10/3), Laczházi (15), Radovics (11), Miklóssy (4), Szőke B. (14). Csere: Panta (2), Trupp (1), Kovács N. (18). Edző: Mol­nár István. Kaposvár: Voj- voda (4), Filipovics (11), Gosztonyi (2), Farkas (5/3), Turcsán (19/9). Csere: Ág­falvi (7/3), Kulcsár (4), Kar­sai (7/3), Bogdán (4). Edző: Gellér Sándor. Óriási érdeklődés előzte meg a szomszédvári rangadót annak ellenére, hogy mindkét csapat - függetlenül az ered­ménytől - már kiharcolta az A-csoportos tagságot. Molnár István edző két évvel ezelőtt az ifjúságiak trénereként ve­zényelte ÓIK győzelemre a dombóvári fiatalokat, most a felnőtteknél is bizonyított: óriási bravúrt végre hajtva a felsőházba juttatta csapatát, nagy örömet szerezve ezzel a város lelkes és hűséges szur­kolótáborának. A dombóváriakat fűtötte a visszavágás vágya a Kaposvá­rott elszenvedett vereségükért, de a találkozó elején még a vendégek vezettek (6-9). Ez­után átvette az irányítást a ha­zai csapat és Gellér edző kény­telen volt kikérni első idejét (8. perc: 18-13). A folytatás­ban is leginkább a vasutasok akarata érvényesült, s Milivoj- sáék tovább növelték előnyü­ket (12. perc: 26-18). A kö­vetkező percben négy pontot értek el a somogyiak, amire nem érkezett dombóvári vá­lasz, így aztán nem volt meg­lepő Molnár edző időkérése (13. perc: 26-22). A pauzát követően felváltva estek a ko­sarak, s amikor hárompontos hátrányba kerültek a hazaiak, újabb vasutas időkérés követ­kezett (18. perc: 30-33). A fél­idő hajrájában megrázta magát a Dombóvár, és a szünetig fordított. A második játékrészt a ven­dégek kezdték jobban, a haza­iak idegesen játszottak (24. perc: 37-40). Újabb négy percnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a dombóváriak ismét ke­zükbe vegyék az irányítást (28. perc: 48^15). A folytatás­ban az „örökifjú” Kovács N. egyszerűen nem tudott hi­bázni, míg a fiatal Szőke B. biztosan értékesítette a bünte­tőit, így jelentős előnyre tett szert a hazai csapat (33. perc: 60-49). A vendégek felzárkó­zási kísérlete eredménytelen­nek bizonyult, sőt tovább nőtt a két gárda közti különbség (38. perc: 72-55). A végjáték ugyan a vendégeknek sikerült jobban, ennek ellenére az utolsó két percben felállva tomboló dombóvári szurkoló- tábor újabb győzelemnek örülhetett. A DVMSE minden tekin­tetben (főképp védekezésben) felülmúlta ellenfelét. Sikeré­vel nem csak visszavágott a Kaposvárott elszenvedett tíz­pontos vereségért, de a ráját­szásban kilencedikként vég­zett, s ezzel első helyen jutott fel az A-csoportba. Kitűnt: Kovács N., Szőke B., Lacz­házi, illetve Ágfalvi. Molnár István: — Na­gyon boldog vagyok, hogy si­került ennyi embernek örömet szerezni. Gratulálok a csapat­nak egész évi teljesítményé­hez, külön köszönöm szurko­lóink támogatását. Gellér Sándor: — A dombóváriak fegyelmezetten játszottak és megérdemelten nyertek. Gaál István A dombóvári B-közép fiataljai ezúttal is fantasztikusan buzdították kedvenceiket Női kézilabda NB I/B, Nyugati-csoport Sikeresen letudott kötelezők A tolnai Szilágyi próbába feltartóztatni ellenfelét Tolna SE-Fonyód 19-12 (9-6) Tolna, 500 nézó'. V: Tari, Tóth. Tolna: Flick- Takács 4, Szilágyi 3, Lisztoczki 1, Faze­kas 4, Németh 2 (1), Tóth Cs. 3 (1). Csere: Horváth R. 1, Rózsa 1, Smetec, Konyecsnyi. Edző: Jürgen Böcking. Faze­kas révén a hazaiak szereztek vezetést a mindössze hét me­zőnyjátékossal érkező, s rend­kívül lassan támadó fonyódiak ellen (6. perc: 3—1). A játékrész első felében három.gólra nö­velte előnyét a Tolna (12. p.: 5-2). A vendégek minden talá­latuknak nagyon örültek, bár a hazaiak vezetését nem veszé­lyeztették. Egy ideig ... A tol­naiak aztán nyolc percig nem tudták bevenni a Balaton-par- tiak kapuját, játékuk kapkodóvá vált, Böcking edző pedig időt kért. A pauza látszólag semmin sem változtatott, Fazekas ugyan megtörte a hazai gólínséget, a Fonyód szívósan tartotta magát. A vendégek emberelőnyben, hetesből egyenlíthettek volna, ám elszalasztották a lehetősé­get, a Tolna rögtön góllal vála­szolt, s így a fordulásra három­gólos előnyt szerzett. Szünet után öt percet kellett várni az első gólra, melyet a fo­nyódiak lőttek, akik tovább fa­ragtak a hátrányukból (36. p.: 9-8). A hazaiak mestere ekkor „kisembereit” küldte pályára, s elképzelése bevált. A Tolna já­téka felgyorsult, a vendégek fokozatosan elfáradtak, s a 41. percben már néggyel mentek a pályaválasztók. Eldőlni látszott a mérkőzés, a tolnaiak indítá­sokból többször is betaláltak, a fonyódiak harci kedve és ereje percről percre fogyott (49. perc: 15-8). À hajrában felváltva es­tek a gólok, a hazaiak éppen a lefújás pillanatában szerezték tizenkilencedik találatukat. Közepes iramú, sok hibával tarkított mérkőzésen második félidei teljesítményével a Tolna biztosan hozta a kötelező győ­zelmet. Jók: Flick, Tóth, Lisz­toczki, Horváth R., Takács. (fekete) PEMÍ SE-Ferropatent- Lazúr SE Szekszárd 17-36 (10-20) Solymár, 100 néző. V: Ko­vács, Belső. Szekszárd: Tóth- Bálintné 3, Oravecz 5, Pádár 2, Jancsarova 13 (7), Csáki 4, Károlyi 8. Csere: Schell (ka­pus), Rózsa 1, Taksonyi, Ta­más. Edző: Tabajdi Ferenc. A mérkőzés úgy indult, ahogy az minden edző álmában írva va­gyon, a 7. percben 0-6 volt a szekszárdi lányok javára. A Ferropatent magabiztosan és jól védekezett, támadásait pedig rendre góllal fejezte be. A 10. perctől fokozatosan lanyhult a szekszárdiak fegyelme és fi­FOTÓ: GK gyelme, így időnként a solymá­riak is betaláltak, szépítve a ta­lálkozó állásán. A félidő utolsó másodperceiben Károlyi gólja már a huszadik szekszárdi talá­latot jelentette. A második játékrész első tíz percét Pádárék hozzácsatolták a szünethez, ez idő alatt csupán két gólt dobtak, ellenben ötöt kaptak. Tabajdi edző időt kért, utána meg elnézést, mivel kénytelen volt kiabálni lányai­val. A „dorgálás” használt, a folytatásban gyorsan és szelle­mesen kombináltak Oraveczék. A szekszárdiakat csak szabály­talanságok árán tudták megállí­tani a hazaiak, ám Jancsarova kegyetlen végrehajtónak bizo­nyult, a Ferro-Lazúr mind a hét büntetőjét értékesítette. Egy pillanatig sem forgott veszélyben a listavezető győ­zelme, ám ettől függetlenül jó hozzáállásukért, harcosságu­kért minden dicséretet megér­demelnek a szekszárdi lányok. Jók: Károlyi, Bálintné, Jancsa­rova. (paró) Autómodellező Eb-selejtező és ob-futam, Paks A Kanegér jutott legmesszebbre píthető motor teljesítményét 180 wattban korlátozzák. Az izmosabb gépek erőforrásai egyébként mintegy 600-700 watt leadására képesek, s ezzel az autók - megfelelő áttétellel - közel 100 km/órás sebességet érhetnek el. Az éles kanyarok­kal, lassítóval nehezített, rend­kívül technikás paksi pályán persze nem a sebesség döntött, hanem az autók beállítása. A versenyzők bütykölték is eleget gépeiket az ötperces fu­tamok (melyek során minél több kör teljesítése a cél) közti szünetekben. Az autókat előbb lemeztelenítették, majd akku­mulátort és kereket cseréltek, s ha kellett állítottak a felfüg­gesztésen vagy kicserélték, pó­tolták az elhasználódott, elha­gyott alkatrészeket. Az egysze­rűbb modellek ára (távirányító­val és akkumulátorral) hu- szonöt-harmincezer, míg az extrákkal felszerelt autóké fél­millió forint körül mozog. Szombat délután egy speciá­lis, 144 perces megbízhatósági, úgynevezett Endurance futamra is sor került, amelyen négy csa­pat, váltott vezetéssel igyeke­zett a lehető legtöbb kört meg­tenni. Az embert és gépet egy­aránt próbára tevő „maratonon” a Kanegér fantázianevű paksi team jutott a legmesszebbre, 447 kört, azaz 83 km-t teljesí­tettek. A kategóriák vasárnapi dön­tői tovább! izgalmakat tartogat­tak. A Forma-1-esek mezőnyé­ben győztes Petkó Gábor 14.47 másodperccel szenzációs kör­rekordot ért el. A négykerék meghajtásúak versenyében Stefka László, miniben a paksi viadal házigazdája, Kovácsik László, míg a széria autók ver­A hétvégén autósok vették birtokukba a Paksi SE lakóte­lepi teniszpályáit. A betono­son kijelölt versenypályán au­tómodellező Eb-selejtező és Tamiya magyar bajnoki fu­tamra került sor. Az 1:10 méretarányú autók számára kiírt viadal szombati versenynapján az előfutamokat rendezték. Az FWD, avagy fronthajtású autók kategóriájá­ban az ob névadó szponzora, a Tamiya modellkészleteiből fel­épített, széria autókkal lehet in­dulni. Az F-l, azaz a Forma-1- es és a 4WD, azaz a négykerék meghajtásos autók osztályában mindenféle tuningolás megen­gedett, a kikötés csak annyi, hogy a gépek csak a cég alkat­részeiből bővíthetők, tökélete- síthetők. A Mini kategóriában szintén minden változtatás en­gedélyezett, itt azonban a beé­Egy négykerék meghajtású Alfa-Romeo 155-ös modell A „pilóták” - kezükben a rádiótávirányítóval - minden idegszálukkal az autóra koncentrál­nak. A képen jobbról a harmadik Kovácsik László (Robi), a paksi futam házigazdája senyében (FWD) Farkas Zoltán diadalmaskodott. Eredmények: F-l kategó­ria: 1. Petkó Gábor (Pécs, Fer­rari), 2. Mihalik (Budapest, Williams-Renault), 3. Schwei­zer (Bp., Williams-Renault). 4WD kat.: 1. Stefka László (Bp., Nissan 300), 2. Kovácsik László (Paks, BMW 320i), 3. Komáromi (Pécs, Alfa-Romeo 155). Mini kat.: 1. Kovácsik László (Paks, Renault), 2. Boj­tos (Bp., Renault), - 3. Petkó (Pécs, Volkswagen). FWD kat.: 1. Farkas Zoltán (Bp.), 2. Gergely Gábor (Paks), 3. Hencz (Szeged, mindhárom Renault Clio). Endurance-fu- tam: 1. Kanegér (Kovácsik L„ Gergely M., Gergely G„ Farkas Z., Renault Clio) 447 kör (83 km), 2. Subiland (Toyota) 423 kör, 3. Modell 555 (Renault) 406 kör. (fekete) Rajtol a 14) perces Endurance futam fotó: gottvald károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents