Tolnai Népújság, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-23 / 94. szám

1997. április 23., szerda 5. oldal ÍGY ÍRUNK Ml Búcsú az Illyés gimnáziumtól „Akarok! Egy kemény, rövidke szó, ebben benne van az egész életem. ” Egy-két héttel a ballagás előtt minden apró rezdülésünkbe és elrejtett ál­munkba besugárzik ez a gondolat. Mintha most több eró kellene ahhoz, hogy ökölbe szorított kéz­zel, öntudatosan kiáltsuk önmagunknak a legfá­radtabb, legreménytelenebb pillanatokban is. Olyan hosszú és kanyargós volt eddig is az út, ahogy nőtt, egyre csak nőtt a világ. Ahogy az ér­zések és gondolatok végtelenné, a szem láthatára mértéktelenné tágult. Olyan telített „belakott" lett az élet, és kiderült róla, hogy mennyire pisz­kos, és mennyire csodaszép. Ahogy apróra zsu­gorodtak a hétköznapi gondok, és a „jövő" szó­nak egyre nagyobb súlya lett. Ahogy egyre keve­sebben lobogtatták a fehér zászlót, és megszólal­tak a fegyverek. Ahogy eltűntek a határozott, büszke magyar pillantások, és bizonytalan, köny- nyes lett a szem. Ahogy elvándorolt inkább kül­földre a hazafi, és áramlott ez az ismeretlen tö­meg. Ahogy trónra emelkedett a vagyon, és ala­mizsnává mállóit a tiszta érzelem. Ahogy forgott­forgott a Föld alattunk és tudtuk, hogy itt lépni kell, hiszen „ kitűnővé egy szerencsés perc alatt is válhatunk, hasznos emberré pedig a fáradtságos évek tesznek". Talán a legszömyűbb pillanat az volt, amikor rádöbbentünk: egy pici pont az em­ber ebben a hangos világban, és nagyon könnyen megbotlik, vagy eltéved az élet ösvényein. De én hiszek abban, hogy ha értetlenül is szemléljük ezt a romlott jelent, megmaradunk benne jónak, átléphetünk a mesék varázslatos ha­tárán és köpenyként magunkra ölthetjük a bol­dogságot. Hiszek abban is, hogy a lemondásra ítélt pillanatokban erőt, és hitet sugároz majd egy rövidke, de kemény szó: akarok! Gyarmati Gyöngyi 4.c. Aki csak játszik a színészettel Zámbó Edit iskolánk egyik színjátszója, aki egyben - néhány diáktársával együtt - a az öt éve működő dombóvári Galéria Színjátszókor tagja is. Vele beszélgettünk. Aranyköpések Tanárok mondták Miért jó teknőst tartani? Nem ad semmi életjelet, csak néha jólesően nyögdé- csel. Gyerekek, ha ezt megta­nuljátok, negyedikben a szaporodás jóval könnyeb­ben fog menni. Aki engem agresszívnak mer nevezni, annak levágom a fejét. Mi kell ahhoz, hogy egy költő halhatatlan legyen? Az, hogy meghaljon. Úgy dörmögsz fiam, mint egy nyugdíj előtt álló vad­malac. Sokszor halljuk, hogy megsüketülünk. Ki tudja? Halljam a keze­ket! Fiam, az igazamért én ha­zudni is képes vagyok. Aki ezt nem érti, az is érti, hogy ez teljesen más. Elengedek egy kulcscso­mót és egy papírzsebkendőt. Vajon melyik koppan to­vább? Ezért a hibáért csak azért nem vontam le pontot, mert már nem volt miből. Már kezdtem elhinni, hogy normális vagy, aztán megszólaltál. Ügy nézel ki, mint egy mérges ebihal. Kislányom háromnegye­det kapsz, de ebben benne van a mai dátum is. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tö­megpont. A hercegnek is van tör­vényes férje. Baj van? Úgy nézel ki, mint aki gondolkodik. A tiéd volt a legjobb egyes. Diákok mondták Az ember szerszámkészítő állat. (Hozzászólás: Min­denki magából indul ki.) Két korszak szélén élt. Schubertnál barátaival egybekötött felolvasások voltak. Nyúlj odébb pár lépést! A skótok királynéja Stra­uss Mária volt. Petőfi az ágyban, párnák közt harcolt. Génhibás vagy, vagy be­leszólsz mindenbe? A fáraók piramisait rab­szolga együttesek hozták létre. Ezt már nagyon-nagyon kell érezni egy kicsit. Tanár úr! Azt a hatszög­letű kört le kell rajzolni? Ha itt is lesz maradék, én főbe lövöm magam. Körző van vonalzód? Akkor itt gyökre emelem. (Ugye a meccs körülbelül döntetlenre áll? - a szerk.)- Mióta vagy tagja a csa­patnak?- A társulat megalakulásá­ról, létezéséről igazán nem is tudtam a hőskorban, ám szep­temberben már két éve mond­hatom magam a színjátszókor tagjának. A gimista társaim pe­dig szintén két-három éve jár­nak a színjátszókörbe.- Jelenleg milyen színdara­bot játszotok?- Szeptemberben kezdtük el Weöres Sándor Holdbéli csó­nakos című meséjének színrevi- telét, illetve a próbákat. A da­rab rendezője Hajós Zsuzsa, aki a választásánál azt is figye­lembe vette, hogy a fiatalokból álló színjátszókor tagjaihoz mi illik igazán.- Kik láthatták eddig a pro­dukciót? Mint azt Stemler Miklós és Hetesi Zsolt, a varjúk vezérei elmondták, a kezdeti balsiker alapja éppen a közönség tudat­lansága, vagyis az angol nyelv beható ismeretének hiánya volt. Annál is inkább, mert produkciójuk felét angolul ad­ták elő. Ennek oka egyszerű, hiszen az abszurd humor ősha­zájában igen kevesen beszél­nek magyarul, így az eredeti darabok is angol nyelven íród­tak, s a fordítás gyötrelmeit a varjak nem vállalták magukra. Mára persze nagyot válto­- A dombóvári művelődési házban a gyermekbérletesek­nek adtuk elő három alkalom­mal a Holdbéli csónakost, és országos diákszínjátszó feszti­válra is neveztünk a produkció­val. Örömmel mondhatom, hogy most már ennek a vetél­kedésnek a döntőjére készü­lünk, hiszen e hétvégén Veszp­rémben is bemutathatjuk a da­rabot a fesztivál döntőjében.- Milyen a csapatszellem a társulatban?- Jól érezzük magunkat együtt, rendkívül összeszokott a társaság. Sokat hülyéskedünk, és persze e mellett a komoly munka, a próbák is együvé ko­vácsolják a kör tagjait. Most persze az utóbbi a jellemzőbb, de ez érthető, hiszen közel a veszprémi bemutatkozás. zott a világ - mondják -, ami nem azt jelenti sajnos, hogy a közönség igazodott a humor­hoz, hanem azt, hogy az elő­adók szólalnak meg anyanyel­vűnkön. A siker így már úgy­mond garantált. Az pedig külön öröm, hogy nem csak koppintásokat lát­hatnak a Varjú Színházi pro­dukciókat szemlélők, hanem a gimis fiatalok televízióból, plakátokról, és az életből nagykanállal és bátorsággal merített ötleteiket, sziporkái­kat hallhatják.- Szeretnél a gimi elvégzése után komolyabb szinten foglal­kozni a színjátszással?- Nem készülök színésznő­nek, s szerintem nem is erről szól ez a dolog. A lényeg, hogy hasznosan töltjük el az időnket, és a sikerélmények sem jönnek rosszul az embernek. Azt per­sze nem mondhatom, hogy tisz­tán kikapcsolódásnak veszem a színjátszást, hiszen elkötele­zettséggel is jár.- Nem megy a tanulás rová­sára ez az elfoglaltság?- Valójában nem jelent ez olyan sok elfoglaltságot, hogy akadályozna a tanulásban, és a komolyabb felkészülési perió­dusokban is a hétvégére időzít­jük a próbákat.- Érdemes ezzel foglal­kozni?- Természetesen. Egyrészt a jó társaság miatt, másrészt azért, mert a játék kikapcsoló­dást, felüdülést jelent. Bono A társulat erről a humorról azt vallja, hogy az görbetükör, amibe pillantani szórakoztató, ugyanakkor kiváló lehetőség a kritikai szemlélődés kifejezé­sére. S, hogy milyenek a varjak? Röpképesek, ami egyben azt is jelenti, hogy - szerencsére nem kényszerpályán - kire­pülnek az iskolából, ami miatt jelenleg búcsúelőadásukon dolgoznak. Ezt az idei diákna­pon adják elő. Akik általuk már ismerik Heregolyó Palkót, vagy belekóstoltak Malacka kalácsába, vagy akiket igazol­tatott már Kolompos hadnagy, azok tudhatják mit is várhat­nak. Az biztos, hogy nagy dur­ranás lesz. Gyarmati Gyöngyi Abszurd tükör a görbehumor Az 1994. évi gimnáziumi diáknapra állt össze az a társaság, amely magára a hazai humorpiacot valamennyire ismerőknek beszédes Varjú Színház nevet ragasztotta. Első fellépésüket azonban nem fogadta osztatlan siker. A helyzet azonban azóta változott. Megálmodott önkifejezés Az ihletet a pillanatnyi érzések adják Az elmúlt hétvégén immár negyedik alkalommal meg­rendezett Tolna Megyei Kol­légiumi Diákalkotók Találko­zóján - amit a dombóvári Apáczai Csere János Szakkö­zépiskola kollégiuma rende­zett - a grafika kategóriában szerzett első helyet az Illyés Gyula Gimnázium harmadik osztályos tanulója, Réhm Kamilla. Mint mondja a ké­pekhez pillanatnyi érzései ad­nak ihletet, vagy ihlet hiányá­ban keres valamilyen témát, amely megmozgatja fantáziá­ját, s az így születő gondola­tait „veti papírra”. A képen látható alkotása is az önkife­jezés jegyében született. Gyarmati Gyöngyi: Neked játék, nekem szerelem A Teked játék, nekem szerelem. 1 V Neked víg mese, kacagás, a valóságon túli szárnyalás, Nekem szenvedés, várakozás, izgalommal teli érkezés. Neked lázas ifjúság, fűszeres lehelet, a nagy mű előtti piszko- zat, Nekem forró csók, szenvedélyes mozdulat. Neked izgalom, mindenen átsikló pillantás, Nekem a csontomig hatoló vájkálás. Neked tél, hideg, enyves, meleget csiholó, Nekem nyár, de fa­gyos és mindig lemondó. Neked kedvtelő mulatás, szárnyfalán szárnyalás, Nekem re­megőfélelem, szívdobbantó valóság, keserű értelem. Neked bor, jókedvet, szebb világot hozó, sütemény édes és iz­gató. Nekem kenyér ami mannává mállik, víz ami nélkül meg­szűnnék, ami élelemmé válik. Neked egy év, teli sok-sok üres nappal, Nekem az életem és Te a sok-sok tartalommal. Neked a játék, ami mindig készen áll, Nekem a Szerelmem, aki mindig messze jár. Neked sötétség, egy hosszú, mély barlangban, Nekem a fény a kénytelen szabadban. Neked a nappal a tűző szemekkel, Nekem az éj a forró kezek­kel. Neked a messzeség, a távolban ellobbant fáklya, Nekem a tűz, aminek pislákol a lángja. Neked a szánalom, a megalkuvó érzés, Nekem a bizakvás, a millió feltett kérdés. Ami Neked a játék, Nekem a Szerelem. SZÖSSZENET írta: Gyarmati Gyöngyi Levél helyett Jfedves Ismeretlen! Reszkető kézzel emeltem fel a tollat, hogy J\. levetkőzve személyes mivoltomat megírjam, ami a szíve­met nyomja. Tegnap megláttalak a buszon. Úgy éreztem, végze­tes volt ez a pillantás. Miközben lélekszakadva küzdöttem a járművön a maroknyi helyért, amin a kétX lábamat pihentettem a következő megállóig, egyszer csak egy hatalmas nyomást éreztem a vádi új bakancsomon. Amint lenéztem, egy oltári nagy sárpacát láttam meg rajta a legmutatósabb helyen. A méregtől megdagadt és elvörösödött fejjel kutattam a tettest a sárga Ikarus fedélzetén. Abban a szent pillanatban megláttam azt a kócos fejed. Erez­tem, hogy megcsapott a szerelem szele és elvakított a hangja, mert szépnek láttam a hiányos fogazatod, a törött hajvégeidet, a kuncogó szépiáidét, a sas orrod, a görbe hátadat, a szakadt ru­hád, és a baromi mocskos bakancsodat. Láttam, hogy zavarba jöttél. r lán ennek tulajdonítható, hogy búcsúzóul még egyszer megtisztelted mocskos topánkáddal a zsír új cipőmet. Ma­radandó nyomot hagytál a szívemben. Legalább olyat, mint a lábbelimen. Szeretnélek közelebbről megismerni. Jelige: Ami a lábat illeti. A siker titka: tehetség és kitartás Iskolánk kiváló sportolója Kapitány Eszter. A jelenleg harma­dik osztályos atlétalány immár sok szép eredményt mondhat magáénak. Egyebek mellett a tavalyi diákolimpián korcso­portja legjobbjának bizonyult távolugrásban.- A távolugrás számít az egyetlen versenyszámodnak, vagy csak ebben vagy a leg­jobb?- Nem az egyetlen számom a távolugrás, ám eddigi legjobb eredményeimet ebben a szám­ban értem el, s a diákolimpiái arany mellett eddig a gimnázi­umi éveim alatt minden eszten­dőben sikerült a legjobb nyolc közé kerülnöm ezen a megmé­rettetésen csapattagként. A gimnázium atlétikai csapatában egyébként nem csak távolugró­ként, hanem a négyszer százas váltó tagjaként is szerepeltem.- Ha országos szinten ilyen kimagasló a teljesítményed, ak­kor az mire elegendő, ha csu­pán a Tolna megyei sportot vesszük figyelembe?- A megyében én vagyok a legjobb távolugrásban, hiszen egyéni rekordom 558 centimé­ter.- Mit jelent számodra a sport?- Kihívást, de egyben a sza­badidőmet is kitöltő tevékeny­séget, ami a sikereknek kö­szönhetően - hiszen szeretek nyerni - azt hiszem valóban igazi hobbit is jelent.- Ezekért a sikerekért bizo­nyára sokat kell dolgoznod.- Edzésre minden nap el kell mennem, s egy-egy tréning a DVMSE sportpályáján - ahol Tarr Imre edző utasításai sze­rint dolgozunk - másfél, két órát jelent.- Említetted, hogy nagyon szeretsz nyerni. Milyen érzés, amikor ott állsz a dobogó tete­jén ?- Természetesen nagyon jó, bár igazán nem kifejezhető szavakkal az érzés. Aki már volt hasonló szituációban, bi­zonyára tudja, hogy miről van szó, aki még nem, annak pedig azt kívánom, hogy egyszer megkóstolhassa a győzelem ízét.- Röviden: mi a siker tit­ka?- A tehetség és a kitartás. gy-gy­Az Elkövetők És akkor ez az újságban hogy fog kinézni élőben? - kérdezte a dombóvári Illyés Gyula Gimnázium ezen ol­dalának szerkesztői közül az egyik legkitartóbb, s fölöt­tébb érdeklődő természetű. Aztán elkezdődött a munka. Néhány órás jó hangulatú szerkesztéssel és írással el­töltött idő múltán megszüle­tett a mű, s ez sikeredett. A gép forog, az alkotó pihen. Most az olvasón a sor. Akiknek pedig közös erővel sikerült megmutatniuk, hogy ők hogyan írnak: Gyarmati Gyöngyi, Dom Tibor Dávid, Vizi Tamás, és számos aranyköpő tanár és diák.- Jaj, hiányzik egy sor.- Mit írhatnánk ide?- GAME OVER!

Next

/
Thumbnails
Contents