Tolnai Népújság, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-19-20 / 91. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1997. április 19., szombat Szakmai tanulmányúton Svájcban A Vöröskereszt hazájában, Genfben A Vöröskereszt Szekszárd városi és Siklós városi vezetősége Svájcba, Genfbe szervezett szakmai tanulmányutat aktivistái számára. Az április 5-10. közötti utazás során többen között Genfben a Vöröskereszt nemzetközi szervezeteivel, azok munkájával ismerkedhettek. A útvonal főbb állomásai: Szekszárd, az ausztriai Melk, a németországi München, innét Bern, majd pedig Genf következett. Csoportvezetőnk, Kovács Gyula vöröskeresztes aktivista volt. Apátság és a bajor söröző Az időjárást sajnos nem nevezhettük kiránduló időnek, mert hol az eső, hol pedig a hó esett. Kellemetlen, csípős hidegben ugyan, de lelkesen szemléltük meg a XVIII. század közepén, barokk stílusban épült melk-i apátságot. Az éjszaka fényei megvilágították Münchent, amikor az esti órákban megérkeztünk Németországba. Münchent a tévétorony 186 méter magas teraszáról láthattuk, éjszaka fényében. Svájc, a jólét országa A svájci határt átlépve a rendezett falvak tisztaságról, ápolt- ságról, s nem utolsó sorban szerénységről árulkodtak. A jóléttel nem mindig párosul a szerénység.' A svájciak lakóházai, kertjei, a környezetük nemcsak a jólétről, hanem a jóízlésről árulkodtak. Spórolnak, de nem zsugoriak, szeretik a szépet, az egyszerűt, és csak a legszükségesebbre költenek. Svájc nevét hallva a világhírű órák, műszaki berendezések jutnak mindenki eszébe, pedig emellett mezőgazdasággal, ipari gépgyártással is nemzetközi hírnévre tettek szert. A „gazdagok paradicsomaként” is emlegetett országban Bem volt az első állomás. Bem nem világváros ugyan, de tükrözi a szövetség sokszínűségét. A XII. század végén alapított városkában a francia és a német hagyományok ötvözete látható. Genf felé tartva a sajtjáról világhírű Gruyéresben a sajtüzemben - amely múzeumként is funkciónál -, diaporáma vetítéssel mutatták be a gyártás folyamatát. Gries városka gótikus, reneszánsz stílusban megépített házai, mint meseváros egy domb tetejére épültek. Lau- sanne-ban a gótikus katedrális többszáz lépcsőjét megmászva tárult szemünk elé a város. Vasárnap este érkeztünk meg Genfbe, a szálláshelyünkre. A százéves épület a diplomatanegyed kellős közepén volt. A néhány emeletes kockaépületek között sok-sok virág, park, szökőkutak, rengeteg fa mindenütt. Az utcákat járva megállapítottuk: a svájciaknak van közlekedési kultúrájuk. Nem a közlekedésre kijelölt gyalogátkelőn haladt át a csoport az egyik oldalról a másikra, hanem jó magyar szokás szerint keresztben, a legrövidebb utat választva. Az autók megálltak, türelmesen megvárták, míg az utolsó gyalogos is átér az úttesten, nem tülköltek a dudával, s nem ordítoztak a szabálytalankodókra. A nemzetközi szervezet Hétfőn a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságában fogadták a csoportot, ahol többek között Michael Kleiner az intézet tevékenységéről tartott ismertetőt a Vöröskereszt 1864-es megalakulásától kezdve egészen napjainkig. Elmondta: a nemzetközi bizottságnak 641 alkalmazottja van, s a világon 9.800 küldött tevékenykedik, ebből 8.600-en a háborús helyszíneken dolgoznak. Michael Kleiner attassé, aki a nemzeti bizottság küldötteként többek között Boszniában is járt, részletesen szólt az üzenőszolgálatról, a menekültek ellátásáról, a segélyezési programról. A szervezet mindig megőrizte a semlegességet. Mély benyomást tett a csoportra a tizenegy egységből álló vöröskeresztes múzeum. A rideg, betonból, vasból álló épületben fölelevenedik az 1859. június 24-i solferinoi csata, Henry Dunant élete, munkássága, az első világháború, majd a liga megalakulása, s figyelemmel kísérhettük a második világháború történéseit is. Az ENSZ palota modern épületében működő misszióban háromezren dolgoznak. Most személyesen is láthattuk a termeket, amelyeket eddig csak a tévéből ismerhettünk, ahol emberi sorsokról, békéről döntöttek, ahol a közel-keleti válság, a jugoszláviai béketárgyalások zajlottak. A palota parkjából felejthetetlen élményt jelentett a Genfi tó túlpartján, a távolban húzódó havas Mont Blanc csúcsa. Másnap, kedden a Vöröskereszt Nemzeti Társaságok Föderációjához látogattunk. A föderáció a világ 169 országában tevékenykedő szervezet működését koordinálja, béke idején többek között a katasztrófasújtotta területeken, járvány kitörések helyszínén dolgoznak. Itt a föderáció munkájával, feladataival ismerkedtünk. Délután Genf óvárosának nevezetességeit néztük meg, az egyetemi parkot, benne a reformáció emlékművét. Itt állítottak emléket Bocskai István erdélyi fejedelemnek is. Megnéztük a kated- rálist, ahol az 1530-as évektől Kálvin János ismertette tanait. A svájciak jóízléséről, gondos tervező munkájáról árulkodott az arborétum. A különleges növények között még soha nem látott színekben árvácska-, jácint sokasága, virágzó tulipánok, nárciszok között kis tóban fürdőző vadkacsákat, zárt kerítés mögött rikoltozó színes papagájokat láthattunk. Semmit a kéznek... Szerdán, kora reggel a Genfitó északi felén, Montreux irányában a Szent Bemát hágón át vezetett hazafelé az utunk. Közben kis városkák szűk, hangulatos sikátorain át haladva Nyon, Morge, majd Lou- sanne, Montreux, a svájci rivi- éra következett. Lousanne-ban rövid időre vásárlásra is volt lehetőség egy szupermarketben. A megannyi kirakat láttán itt kézzel foghatóan is érzékelhetővé vált, hogy „semmit a kéznek, s keveset a pénznek”, mert a jó magyar forintunkból váltott frankból mindössze néhány tábla csokoládéra futotta. Meglepetés erejével hatott, hogy az áruházba betérő vásárló az ajtóban bátran leteheti a csomagját, azt senki nem viszi el. Az eladó sincs állandóan a nyomában, vajon nem tesz-e a kabátja zsebébe egy csokoládét, egy csomag kávét, vagy egy csomag cigarettát. Ennek ellenkezőjét Tarvisióban tapasztalhattuk, amikor az üzletben az eladót „levakarni” sem lehetett rólunk, mert állandóan azt leste, mit veszünk kézbe, s az a bevásárlókosárba kerül-e. A szomorú végkövetkeztetést azt gondoljuk nem kell leírni, mert aki járt már az olasz városkában tudja, mire gondolunk. Több mint 3.200 kilométer buszozás után, holtfáradtan, élményekkel gazdagon tértünk haza, Szekszárdra. (péteri) Látogatás a Vöröskereszt múzeumában Kirándulás a genfi tavon Rejtett értékeink Bartal Béla törekvései Az 1848 után született magyar nemesség sokféle és színes életpályát futott be: egy része dzsentriként foglalta vissza a régi vármegyei bástyákat, más része azonban új utakat keresett, megpróbált korszerűen alkalmazkodni a feladatokhoz. Az utolsó birtokadományban részesített magyar nemes, Bartal György unokája alighanem bosszankodhatott 1881. december 8-án, amikor tudatták vele: mégsem mehet a bécsi Ring Színházba este, hiába van jegye, szolgálatra osztották be. Másnap aztán áldhatta a sorsot: a színház leégett, a pánikba esett tömegben négyszázan haltak meg. Az 1857. november 20-án Damazérkarcsán született Bartal Bélát, aki Budán az elemit, Pozsonyban a katolikus főgimnáziumot, a Frigyes Vilmosról elnevezett huszárezredben töltött önkéntesi év után a bécsi hadiiskolát végezte, sokáig a katonai pálya kecsegtette sikerekkel. Fél év alatt kadétből hadnagy, főiskolás korában már főhadnagy és császári-királyi kamarás, 1887-ben vezérkari százados, akit a közös hadügyminisztériumba osztanak be. Két év múlva Ferenc Ferdinánd számysegédje, utóbb József főherceg fiának katonai nevelője. Amikor 1893. február 1- jén tartalékba helyezteti magát, már bejárta fél Európát, s egyszeriben Tolna megyei nagybirtokossá válik. (Mindezt, akárcsak a következőkben leírandók legjavát unokaöccse, Bartal Aurél családtörténetéből tudhatjuk). Az 1891-től faddi birtoka ügyeit intéző Bartal Béla kényszerűségből, de fényes előképzettséggel kezdett közgazdasággal foglalkozni. Hét nyelven beszélt: angolul, franciául, németül, anyanyelvén kívül jól, de oroszul, latinul, olaszul is boldogult. A VII. Edward angol királyhoz feltűnően hasonlító férfiú az uralkodói udvarok fénye után adósságban - és 1893-ban jeges árban is - úszó birtokát menti meg, úgy hogy 1908-ra a 12. legnagyobb adózó megyénkben. A közéletben a paks-faddi Dunavédgát-társu- lat elnöke, ugyanerre a tisztre választja a megyei gazdasági egyesület is, de betegsége miatt leköszön. Annál aktívabban szól hozzá azonban az égető korkérdésekhez, persze inkább írásos formában, mert a szónoki képességeknek híjával volt. Kitűnő gazdasági elemzései, meglátásai, javaslatai képzett közgazdásznak is dicséretére válnának, ötleteit akkor és ma nem haszontalan megvalósítani. Korszerűen tudott konzervatív lenni, amikor kijelentette: „gazdasági függetlenség nélkül politikai függetlenség nem tarthat soká”. Már 1908-ban világosan látja azt, amit még ma sem tudatosított mindenki: „A nagy keret a világverseny. Egy állam sem izolálhatja magát a többitől. Pénznek, hitelnek, gabonának, iparcikknek, az emberi munkának ára, mértéke ma a világ keresleten és kínálaton alapszik”. Ennek érdekében fáradozott eredményesen a sokszor elhatározott bajai híd építéséért: „volt ideje, pénze és gondja az országnak arra, hogy a felső Dunán 3 hidat, Budapesten és környékén 7 hidat létesítsen; volt pénzünk arra, hogy építsünk egy 36 milliós parlament-palotát, de a Közép- Duna 360 kilométer hosszú budapest-zimonyi szakaszán nem épült semmi”. Ennek talán az is oka, hogy szerinte 1898-ban úgy állt a helyzet: „a jelen parlamentnek eredendő hibája a produktív osztályok és a választóik iránti felelősség tudatának teljes hiánya”. Az országos és helyi sajtó szívesen fogadta nagy hatású elemző cikkeit. Szekszárdon a Bodnár István alapította és szerkesztette Közérdekben kötetre való magvas vezércikke olvasható. Javaslatai, az Európától Indiáig ívelő világ- vasútról, az általános és titkos választójogról, a főrendiház reformjáról, az egységes és átjárható középiskoláról, a gazdasági és földmíves iskolák létesítéséről messze megelőzték korát, de gyakran még a mai szemléletet is. Mindemellett a maga eszközeivel környezetében is teremtett, segített. Csak saját magán nem tudott segíteni. Gyomorbetegsége és borúlátó gondolatai adták kezébe a pisztolyt, amellyel 1917. április 25-én Faddon búcsút vett a megjavíthatatlannak látszó világtól ... Dr. Töttős Gábor „Életem ideje kezedben van.” Zsoltárok 31,16. (Károli fordítás). Itt nem általában az időről van szó, amiből mindenkinek olyan kevés van, hanem a személyes életünkről beszél Isten Igéje. Az életem ideje nem tartozik hozzám, úgy van nekem kölcsönözve. Istentől kaptam az életemet, neki kell visszaadni, ha így hiszem, ha nem. Bármikor befejeződhet, visz- szakérhető. A bölcs ember így számol az életével. Az én időm = minden ami az életemhez hozzátartozik, az is amit elmulasztottam. Ami én vagyok és ami még leszek, ez mind az én időm. Mit jelent az Isten keze? Isten keze az ő tettei, Igéje, és minden, amivel ő körül vesz bennünket! Isten Jézus KriszJó hír tusban nyúlt az ember után. Ez a kéz ma is ki van nyújtva. Ma is hangzik a hívás: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik meg vagyok fáradva, én nyugalmat adok néktek. Jézus Krisztus kezeiben meg lehet pihenni. Az ember ott talál védelmet, biztonságot. Abban a kézben, amelyik mindig áldásra volt emelve. Megérintette a leprás beteget, nem félt, hogy megfertőződik, nála mindig fordítva hatnak a dolgok. Az egészség fertőz Jézusnál. Ez a kéz megáldotta a kenyeret, megtörte és megelégített sok ezer embert. Ezeket a kezeket bilincselték meg, szögezték keresztre. Ebben a kegyetlen halálban van az ember békessége. Ezekbe az átszegzett kezekbe bizton tudhatom az életem. Ezek a kezek erős atyai kezek, hű baráti kezek, kegyelmes Isten-kezek. Senki ki nem ragadhat ezekből a kezekből. Ebben a Te Isten-kezedben vagyok elrejtve, megmentve, megőrizve. Az életem nem úgy hever valahol, céltalanul, nincs kiszolgáltatva a vak véletlennek, nem ingadozik, tántorog valahol. Az Isten keze: MENEDÉKEM (ahogy Füle Lajos írja). Köszönöm, hogy hinni, remélni én is idejöhettem, élni, s földi időm ha itt letelne, kaput nyitsz az időtelenbe. Mert a múlás csalóka látszat, meri hatalma nincs a halálnak azon, akit KRISZTUSA éltet.. Menedékem - az örök élet. Csernák Erzsébet lelkész Istentiszteletek a hét végén Szekszárdon és Pakson Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 9.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18. Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther-tér. (minden hónap második vasárnapján német áhitat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermek-istentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.
