Tolnai Népújság, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-19-20 / 91. szám

6. oldal Sport 1997. április 19., szombat Dinamikus szekszárdi táncosok Kilenc évvel ezelőtt a Gyer­mekek Háza berkeiben létre­jött egy tánc-szakkör, amely az évek során egyesületté nőtte ki magát. A Dynamic Szekszárd Moderntánc SE gyermek, junior és felnőtt csoportja ma először mutat­kozhat be hazai környezetben igazán rangos viadalon, hi­szen a klub a házigazdája a városi sportcsarnokban show és show formáció kategóriá­ban sorra kerülő országos moderntánc versenynek és bajnokságnak. Kovács Anná­val, az egyesület elnökével és edzőjével a versenyt megelőző napon beszélgettünk. — Fáradt vagy? — Hát, az utóbbi időben rengeteg időmet lekötötte a szervezés. Amikor tavaly a Magyar Divat- és Sporttánc Szövetség ügyvezető elnöke, Szántó Péter felajánlotta, ren­dezzünk országos versenyt, még nem sejtettem, mennyi gonddal jár egy ilyen esemény előkészítése. — Mennyire felel meg a sportcsarnok egy ilyen rendez­vény lebonyolílátására? — Kompromisszumot kel­lett kötnünk. A sportág egyik legfontosabb „kelléke” a lát­vány, amihez a táncosok általá­ban segítségül hívják a fény- technikát is. Ezúttal erre nem lesz lehetőség, hiszen a sport­csarnokot nem lehet besötétí­teni, és a show formáció kate­góriában bemutatott alakzato­kat sem élvezhetik majd „felül­ről” a nézők. Az viszont min­denképpen a létesítmény mel­lett szól, hogy a mintegy félezer résztvevőt csak ott lehet kultu­rált, kényelmes körülmények között fogadni, számukra öltö­zési, felkészülési lehetőséget biztosítani. — Ha jól tudom, a Dynamic Szekszárd Moderntánc Sport­egyesület kilenc éve szakkör­ként kezdett működni. — A modemtánccal tulaj­donképpen Hajdics Klára segít­ségével ismerkedtem meg, a művelődési házban indítottunk közösen egy csoportot. Mindez egy évig tartott, ezután kerül­tem a Gyermekek Házába. Az akkori igazgatónő, Matókné Misóczki Mária szeretett volna beindítani egy olyan mozgásos dolgot, amire be lehet „hozni” a gyerekeket. Az ötös iskola ab­ban az évben rendezte meg modemtánc versenyét, s mivel akkoriban a gyerekek körében amúgy is divatosnak számított ez a mozgásforma, hát szak­körként meghirdettük. Akadt is rögtön mintegy három cso­portra való jelentkezőnk, a gye­rekeket korosztály szerint osz­tottuk el. Eleinte csak a Gyer­mekek Háza rendezvényein léptünk fel, két évvel később Budapesten, a Petőfi Csarnok­ban azonban már részt vettünk egy tehetségkutató versenyen. A jelenlegi felnőtt csoport tag­jai adták az akkori együttes magját, és a „Háború” című ko­reográfiával nagy közönségsi­kert arattuk, s negyedik helye­zést értünk el. Munkánk fogad­tatása megerősített bennünket, hogy jó úton járunk, s hogy folytatnunk kell, amit elkezd­tünk. — Mi szükségeltetik ahhoz, hogy valakiből modemtánc-ta- nár legyen? — Azt rögtön tisztáznunk kell, hogy kimondottan mo- demtánc-tanár nem létezik. Akinek táncpedagógusi diplo­mája van, az vagy klasszikus balettet végzett, vagy társas­tánc-tanári képesítéssel rendel­kezik. Egyelőre kissé kaotikus állapotok uralkodnak a modem- tánc-tanárok képzése körül, ta­lán jövőre Pécsett, a testnevelő szakon fakultatív tantárgyként felvehető lesz. Jómagam a Testnevelési Főiskolán szerez­tem ritmikus sportgimnasztika és aerobik edzői képesítést, s kezdetben ezzel is szerettem volna foglalkozni. Mivel a lehe­tőségek nem voltak adottak eh­hez a típusú mozgáshoz (a cso­portok még ma is a Gyermekek Háza alagsori, szűkös beltérrel rendelkező termében gyakorol­nak - a szerző), s mert Szege­den megismerkedtem a mo­demtánc különböző stílusaival, és beleszerettem a mozgásba, végül az utóbbi mellett döntöt­tem, s nem bántam meg. — A tánc fontos kelléke a kosztüm, a ruha. Hogyan oldjá­tok meg a 12-16 tagú csoportok felöltöztetését? — A ruhák elkészítése rendkívül időigényes. Egyetlen varrónővel, Szabó Ildikóval dolgozunk, de még két „ipa­rost” is el tudnánk látni munká­val. Mindig a koreográfiához tervezzük a ruhát. Az elképze­léseket nyolcszor-tízszer is „megrágjuk”, hiszen előfordult már, hogy az egyik darabhoz készített kosztüm előnytelen volt bizonyos testalkatú lá­nyoknak. Vigyázni kell arra, hogy a lányok fel is vegyék, mindenkivel el kell fogadtatni: igen, én ebben fel merek lépni. Ezt követően kezdjük felkutatni a szükséges anyagokat. A be­szerzése egyébként rendkívül sok utánjárást igényel, sokszor egy-másfél hónapig rohangá­lunk a megfelelő mennyiségű, és minőségű anyagok után. A show kategóriában tervezett há­rom párunk például azért nem indulhat a versenyen, mert egy­szerűen nem sikerült időben fellelni az anyagot és elkészí­teni a ruhákat. A show formá­cióban viszont többször is megmutatjuk majd magunkat. — Tanítványaid öt koreog­ráfiával lépnek a közönség elé. Mit kell tudnunk ezekről a „da­rabokról”? — A legfiatalabbak, a gyermek csoport tagjai a „Ró­zsaszín párduc” című humoros történetet adják elő. A juniorok két koreográfiával indulnak, a „Cotton Eye Joe” és a „Színek bálja” című darabok közül az előzőnél a mozgalmasság és a zene, utóbbinál pedig a színek és az alakzatok hangsúlyosak. A felnőtt csoport ugyancsak két kompozícióval áll rajthoz, „A hetedik” című megzenésített József Attila vers, valamint egy Mike Oldfield szám „Árnyak” elnevezésű táncos interpretáci­ójával. — A koreográfiákat egyéb­ként mindig a gyerekekre szabva találom ki, hiszen akad­nak masszívabb fizikumúak, ők az emelésekben, tartásokban jobbak, mások igen fejlett ak­robatikus képességekkel ren­delkeznek, megint mások a szépen kivitelezett mozgásuk­kal tűnnek ki társaik közül. Természetesen a koreográfiára vonatkozó elképzeléseim nem Szentírás értékűek, a tanítvá­nyaimmal közösen alakítjuk, s ha akad jó ötletük, azt beletesz- szük a programba. A koreográ­fia eleinte szinte minden gya­korlás alkalmával változik, ala­kul, s hetek-hónapok telnek el, mire „készen” lesz. A verse­nyekre készült darabokban gyakran másfél-kétéves mun­kánk van. A fejemben egyéb­ként már nagyjából összeálltak azok a kompozíciók, amelyeket jövőre szeretnék megcsinálni. Ifi. Fekete László Gottvald Károly képein a ju­nior csoport éppen a „Cotton Eye Joe" című koreográfiát gyakorolja. Május 18-án bajnoki futam Szőlőhegyen Eledőben a szekszárdi motokrossz Úgy tűnik, hogy hosszabb agonizálás után mégsem vész el a sporttörténelem süllyesztőjében a szép hagyományokkal ren­delkező szekszárdi motokrossz sport. A közelmúltban tizenkét motorossal megalakult a Motor Sprint SE, melynek színeiben a megyeszékhely megszállottjai mellett tolnai, zombai és cikói krosszosok „szaggatják az istrángot”. Acs Péter Első szombaton Az új egyesület létrejöttével ismét Tolna megyei egyesület­ben motorozik a zombai Länger József, az egykori szekszárdi Vízitársulat SE menője. A 250 köbcentis kategóriában jelenleg ő és Benedek Tibor képviseli a klubot az elsőosztályú bajnok­ságban. Szintén ebben a gép­osztályban, de csak a második vonalban áll rajthoz Csíki Zol­tán és ifj. Heisszer Péter. A 125-ösök másodosztályában Miklós András, Erős Rajmund és Varga Attila versenyez, a serdülőknél Miklós Gábor, míg a gyermek korcsoportban Pâ­mer Lilla és Kerekes Péter nyúzza 80 köbcentis gépét. A Motor Sprint SE tagjai a felújított szőlőhegyi pályán tre­níroznak, s már „élesben” is próbára tették tudásukat. A 125 köbcentisek április eleji so- mogytúri bajnokiján Erős Raj­mund a 7., Varga Attila a 8. he­lyet szerezte meg (Miklós And­rás műszaki hiba miatt feladta), az utánpótlás serdülő versenyén Miklós Gábor ötödikként zárt. Az erősebb géposztály szá­mára a múlt hétvégén Cserén- fán rendezték az első bajnokit. „Kettő ötvenesével” Länger Jó­zsef az első futamot hatodik­ként fejezte be, a másodikban egy rossz rajtot követően vi­szont defektet kapott, így kény­telen volt kiszállni. Benedek Tibor ellenben mindkétszer célba ért, s összesítésben a 7. tedik helyen végzett. A másod- osztályban remekül teljesítettek a szekszárdiak, Csíki Zoltán 2., Heisszer Péter 3. helyezéssel büszkélkedhetett. A Moto Sprint SE tagjait hamarosan itthon is láthatjuk majd, május 18-án ugyanis or­szágos bajnoki futamot bonyo­lítanak le az újjá varázsolt sző­lőhegyi krosszpályán. -teszi­Megyénk sakk sportjának újabb fényes sikerét aratta Acs Péter a napokban Buda­pesten befejeződött First Sa­turday (Első szombat) elne­vezésű nemzetközi nagymes­terversenyen. A rangos kör- mérkőzéses tornán Péter ti­zenegy játszmából szerzett 9 ponttal teljesítette a nagymes­teri normát. A még csak 15 éves paksi fiú produkciójára bizonyára többen felkapták a fejüket, hi­szen egyszerre két minősítést, a nemzetközi mesteri címet átugorva (két legyet egy csa­pásra) teljesített mostani eredményével. Ács végig a tőle megszokott, megalkuvás nélküli stílusban játszott, és az első nyolc játszma meg­nyerésével páratlan sorozatot ért el. A Duna-parti sakkozó végül két teljes pontot vert a mezőnyre, ami ilyen szintű versenyen ritkaság. Bízunk benne, hogy a paksi fiatalembernek rövid időn be­lül hasonló remek teljesítmé­nyekkel végleg elnyeri majd a címet, amihez a norma teljesí­tésén kívül még 2500 nem­zetközi pontszám megszerzé­sére is szükség van. Ameny- nyiben ez sikerülne, Ács Péter személyében megyénk első sakk nagymesterét köszönt­hetnénk. Végeredmény: 1. Ács Pé­ter 9, 2. Agreszt és Lukács 7-7, 3. Cao, Stocek és Csőm 6.5-Ó.5, 4. Lengyel L. 6, 5. Almási I. 5.5, 6. Vadász 4, 7. Hoang 3,5, 8. Ooi 2.5, 9. Kahn 2 ponttal. Jagodics és Nagy távozik a Fraditól? A Magyar Rádió tegnap dél­előtti adásaiban elhangzott, mi­szerint Jagodics Zoltán és Nagy Norbert, a Ferencváros labda­rúgó-csapatának két válogatott játékosa távozási szándékát fontolgatja az Üllői útról. Az MTI munkatársa Varga Zoltánt, a Ferencváros vezetőedzőjét kérdezte: — A két futballista valóban azt mondta nekem, hogy tá­vozni óhajtanak az Üllői útról. Azt válaszoltam, ha ez a szán­dékuk, azt közöljék Szívós Ist­vánnal, a Ferencváros ügyve­zető elnökével, aki csütörtök óta a labdarúgó-szakosztály el­nöke is. Én mindenesetre nem gördítek akadályt a távozásuk útjába. Jagodics és Nagy nélkül is folytatom a munkámat, ha valóban itt hagyják a klubot.

Next

/
Thumbnails
Contents