Tolnai Népújság, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-26 / 71. szám

1997. március 26., szerda 7. oldal Így írunk Mi Vannak itt okosok is! A hírt még nem erősítették meg, de igaz. Sőt, ha hihetet­len is, de az érettségi előtt álló mechatronikusok között is ta­lálkozhatunk ezen emberek­kel. A figyelem középpontjá­ban jelenleg, a mellettem ülő Dávid Gábor áll. Gábor a ma­tematika OKTV harmadik fordulójába jutott. Vele be­szélgetek most. — Mindig ilyen jó voltál matematikából? — Igen, már az általános iskolában is sok versenyen vettem részt. — Sokat tanulsz azért, hogy eredményes légy? — Ha nem tanulok sokat, akkor is tudom, de nem árt, ha készülök és a matematika ta­nárnőm is sokat segít. — Milyen eredményre számítasz? — Már megírtam a döntő­ben a dolgozatot, minden fel­adatot megoldottam, szeret­nék az első tízbe bekerülni, így felmentést kapnék az érettségi alól, természetesen csak matekból, és felvételi nélkül bejuthatnék a Buda­pesti Műszaki Egyetemre. Szóval, tényleg vannak itt okosok. Na látjátok, én meg­mondtam! N. L. Püspöki Péter: Csak egy szó Vörös Ibolya frizuraterve Csak egy szó, melyből meg­tudom, hogy szeretsz, Csak egy szó, ami szívből jön, ha szeretsz. Csak egy szó, és megtudod - szeretlek, csak egy szó, ha nem vagy itt vele kereslek. Csak egy szó, amit mindig mondani akarunk, Csak egy szó, amit örökké kell, akarunk, mondani, ordítani. Ez a szerelem, ez kell most nekem, csak egy szó, ami kimond­ható. Csak egy szó és rájövünk, hogy szép a világ, csak egy szó, mikor fáj a lel­ked ezt kiabáld! Csak egy szó, melytől egy percre mindent feledsz, csak egy szó, melytől egy pil­lanatra boldog lehetsz. Csak egy szó, mondd ki gyor­san valakinek! Csak egy szó, s nem ártasz vele más senkinek. Ez a szerelem, ez kell most nekem, csak egy szó, ami kimond­ható. Csak egy szó, mert mindenki tud egy kicsit szeretni, csak egy szó, tudod, ott ordít a szívedben. Csak egy szó és öledbe hullik a szerelem, ez kell most nekem, csak egy szó, ami kimond­ható. Mit kaphattok ettől a sulitól? Én gutaütést, de ez érthető, hisz négy éve vagyok már itt. Ti vi­szont óriási tudást halmozhat­tok még fel agyatokban. Erre minden esélyetek megvan, mert az iskola és a tanárok maximá­lisan felkészítenek az érettsé­gire. Az iskola nehéz, de el le­het végezni, erre bizonyíték, hogy most mi is érettségizni fogunk. A felszerelés is nagyon jó, modem, lépést tartva a kor­ral. Az órák alatt csend honol mindenütt, néhol azonban kia­bálás szűrődik ki a balladai homályba burkolózó osztá­lyokból. A csengő egzotikus dallama után megtelik az udvar, mindenki vidám. A nagyok, akiknek engedélyezett a do­hányzás, a bujkáló, tanárt für­késző kicsiken, a kicsik az érettségi előtt álló nagyokon röhögnek. Az ember itt bará­tokra és barátnőkre egyaránt szert tehet, s ez sem utolsó szempont. A tanárok általában kemények, de szót lehet velük érteni. S még a legkeményeb­bek is olvadásnak indulnak egy-két kedves szótól vagy egy Ady Endre, az iskola névadója Vörös Roland rajzán pár szál virágtól. így mennek mégsem tanulsz, valamiért nálunk a dolgok. Ha valaki ta- mindig lehet virágot adni. Ér- nul, játszva elvégzi az iskolát, s demes megpróbálni ezt az isko- hatalmas tudással jöhet ki a suli lát. (Ha nem vagy idevaló, kapuján. Tanulni kell, de azért úgyis kirúgnak.) nem kell megszakadni. Ha Novák László Az újságírás és mi Az iskolánk pár napja talán az eddigi legnehezebb feladat egyikét kapta, egy újságoldalt kell szerkesztenünk, az „iskola bemutatkozik” címmel. Ilyen­kor tesszük fel a nagy kérdést - ha nem is nyíltan - mivel vét­keztünk ... Rá kellett döbbennünk arra, hogy mennyire más újságot ol­vasni és újságot írni. Könnyű mosolyogni a sajtó egy-egy baklövésén (bizonyára a mi al­kotásaink is bőségesen kínál­nak majd mosolyogni valót). A publicisztikai műfaj sok­féle lehetőséget kínál. Talán nem is azzal van a legnagyobb gondunk, hogy melyik stílust válasszuk. Elvégre ez legtöb­bünk első, komoly újságírói próbálkozása, nem akarunk ku­darcot vallani, de azért - meg­ígérjük - hűek leszünk önma­gunkhoz. A cikkeket már felosztottuk egymás között és ki-ki tovább a saját útján ... Ha végre a téma és a műfaj együtt van, és hátra­dőlünk székünkben ... nos, té­vedtünk, a munka csak ezután következik, ugyanis a múzsa ilyenkor rendszerint távol tatja magát. Egyre inkább világossá vá­lik, hogy a bolhából is lehet ele­fánt. Az utolsó pillanatig kivá­runk, halogatjuk a „nagy mű” befejezését és lesz ami lesz, összecsapjuk - „Megcseleked- tük, amit megkövetelt a haza.” Nem tehetek róla, de az új­ságírásról mindig az „Inteijú a vámpírral” című film jut az eszembe, ami már eleve meg­adja az alaphangulatot. Az egyetlen következtetés pedig, amit mindezek után képesek vagyunk levonni: újságíró nem leszek. Kovács Gabriella Különdíjas előadás Angolul beszélt a „Cipőfűző” Mielőtt még valaki másra gon­dolna, a szóban forgó „Cipő­fűző” nem valami, hanem vala­kik, mégpedig az Ady középis­kola diákszínpada. A csapat az előző hétvégén részt vett az, immár hatodik alkalommal megrendezett angolnyelvű drámafesztiválon, amit British Council és a Békehadtest szer­vez. (A megyét három produk­ció képviselte, a szekszárdin kívül két bonyhádi csapat, a II. számú Általános Iskola és a Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskola színjátszói.) Mint azt Bocz Lászlótól, a „Cipőfűző” Diákszínpad veze­tőjétől megtudtuk, a csapat Beckett: Jövés-menés című egyfelvonásosát mutatta be, mégpedig kétféle változatban. Az egyik a drámaműfaj klasz- szikus tónusában, a másik sajá­tos diák-feldolgozásban került színre. Az országos versenyre két csapat jutott tovább, egyik balatonalmádi, a másik szom­bathelyi „illetőségű”, de a szek­szárdiak sem jöttek haza üres kézzel. A három különdíj egyi­két, ami a legjobb rendezésért járt, Bocz László kapta. A díj elnyerésében és a darabban sze­repet játszottak Juhász Mari­ann, Prajda Anita, Janthó Anita és Tóth Viktor, aki a zenéről gondoskodott. Fuss! Fuss! Kétféle futás van. Az egyik az atléták futása, a másik a közönséges, hétköznapi fu­tás, amikor megpróbálunk valahova időben odaérni. Szerintem ez utóbbiból is kellene bajnokságot ren­dezni a következő verseny­számokban: Repülőtéri (800 méteres) sprint: A verseny abban a pillanatban kezdődik, mikor a hangosbemondó utoljára szólít fel a beszállásra. A versenyzők kezükben két óriási bőrönddel futnak. A pályán kötelező elhelyezni egy mozgó járdát, ami ter­mészetesen nem működik, valamint 350 szemben ha­ladó turistát! (Az nyer, aki előbb!) Szupermarket-derbi: Ez a verseny akkor kezdődik, amikor a pénztár előtt kí­gyózó sorban észreveszik, hogy a másik pénzárgép mögé is beült egy kisasz- szony. Rövid, de küzdelmes versenyszám. (Az győz, aki előbb!) Feltételes megálló, egyéni versenyszám: Elsősorban a bejáró diák feladata, hogy előbb érjen a megállóba, mint a busz és így a sofőr kénytelen legyen megállni. Ha a busz ér oda előbb, a so­főr rálép a gázra és elhúz, mintha nem is látta volna a loholó diákot. Izgalom és kihívás korhatártól függet­lenül. (Az győz, aki előbb!) P.Z. és K.B. Apróhirdetések — Kissé büdös, de még mozgó padtársamat ambi- purra cserélném. — Jó állapotban lévő, 250 négyzetmilliméter terü­letű matek egyesemet elcse­rélném jobb jegyre (kisebb területű is érdekel). — 55.000 négyzetcenti­méteres testfelületemet di­áklánynak kiadom. „Fűtés van” jeligére. — Totálkáros Pax tolia­mat elcserélném másik Pax- ra. Lehet totálkáros is. — 200 darabból álló kis­kocsigyűjteményemet fizika kettesre cserélném. Összeállításunkban bemutat­koztak a szekszárdi Ady Endre Középiskola tanulói, akik ízelítőt adtak abból, mi­lyenek az „adys”-ok és mi­lyennek látják a diákéletet. Varrni is jó, tervezni is Szép szakma a miénk, én mondom! A nőiruha-készítő szakma igen kreatív és érdekes. Gyakorlati helyet biztosít a mellette köz­vetlenül található intézeti tan­műhely. Az oktatás váltóhetes rendszerben működik: egy hét iskola, azaz elmélet, ahol köz­ismereti, illetve szakmai tantár­gyakat tanulunk és egy hét gyakorlat, amikor intenzív var­rást végzünk, úgymond dolgo­zunk. A tanműhelyben belföldre, külföldre és divatbemutatókra készítünk ruhákat. Csodálatos dolog a sok-sok divatrajzzal, különböző színű, mintázatú ru­haanyaggal dolgozni. Átélni, amint egy látszólag egyszerű „rongydarabból” elkészül egy alkalmi ruha, vagy egy egysze­rűbb, de mégis ugyanolyan szép gyermekruha. Tervezhe­tünk, modellezhetünk, varrha­tunk. Ebben segítenek gyakor­lati oktatóink, illetve elméleti szakmai tanáraink. A szakmai tárgyak igen érdekesek. Anyag- ismeret órán a szövetek, kel­mék látható külső és nem lát­ható belső szerkezetét tanuljuk. Géptan órán a különböző varrógépek és speciális gépek felépítését és működését ismer­jük meg. Szakmai órán a ruha­darabok elkészítésének a mód­ját tanuljuk meg, amit majd a gyakorlati héten „élesben” megcsinálunk. Az egyik, sze­rintem a legérdekesebb és leg­mozgalmasabb óra a szakrajz. Itt élhetjük ki igazán az alkotó- készségünket. Itt tanuljuk meg a ruhadarabok alapszerkeszté­sét, amit később divatrajzok alapján modellezünk, azaz ki­alakítjuk rajta a stílusnak meg­felelő vonalakat. Ezek alapján készítjük a szabásmintát, ami­nek felhasználásával a kiválasz­tott kelméből, szövetből, elké­szül a „ruha”. A közismereti tantárgyak három évig a mate­matika, a magyar, a történelem, a testnevelés és az első két év­ben a fizika. Akik a szakmában a legjobbak, már áprilisban, a szakmunkástanulók országos versenyén megszerezhetik a szakmunkásbizonyítványt, két hónappal előbb, mint a hivata­los vizsga. Na, azért nem kell megijedni, ha nem úgy sikerül a verseny, attól még májusban vizsgázhatunk! Bogdán Beáta Jelige: kreativitás Mini-tárlat „adys” művekből Az alkotó: Borbás Veronika Borbándi Valentin rajza Nágel Zsuzsanna munkája

Next

/
Thumbnails
Contents