Tolnai Népújság, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-08-09 / 57. szám

16. oldal Gyermekvilág 1997. március 8., szombat Mai feladványunk Tíz éven aluli olvasóink se­gítsenek Karcsinak eljutni az iskolába. Keressétek meg, melyik úton induljon, hogy biztosan célba éljen. be (7101 Szekszárd, Pf. 130.) A szerencsések a Gyermekek Háza által felajánlott bélyegb­lokkot vagy könyvet nyerhe­tik meg. Február 22-i rejtvé­A tíz éven felüliek írják meg, melyik az a szó, ami elő­tagként beírható a kipontozott helyre. (A feladványt Tóth Noémi, 10 éves dalmandi ol­vasónk küldte be.) ...virág, ...pálya, ...csap, illetve ...re­gény, ...újság, ...kiállítás. A megfejtéseket a Gyer­mekek Háza címére küldjétek nyünk megfejtése: búza. A helyes megfejtők közül köny­vet nyert: Csomortáni Sándor (Bátaapáti), Hirczi Magdolna (Dunaszentgyörgy), Temesi Tibor (Kisdorog), Benke Sza­bina Mónika (Medina), Diel Zzófia (Simontomya) és Gé­mes Veronika Eszter (Szek­szárd). Bolondos Brehm-szótár Ritka holló néholló Nőstény dám madám Álarcos róka zorróka Török medve mehemedve Elhízott vércse körvécse Morc moly komoly Vasúti terrier bakterrier Köszönő kutya csau-csau Befőtt compó compót Italbolti harcsa harcsapos Fodrász süllő fésüllő Lovas szárcsa huszárosa Gyúnyos róka maróka Együgyű bagoly bagolyhó Gyors beszédű daru hadaru Fél tucat tyúk ' hattyúk Kanári börtöne kanáristom Szalonka felöltője szalonkabát Fiúmacska alvása kandúrmolás Bölény fő érve bölényeg Legyek randevúja légyott Bátyus mókus cókmókus Bundás kecske bekecske Festegető tapir palettapír „Rózsás” emlékek Találkozás a Sing Singgel Mottó: Mindenki volt diák valahol... Sokan ismeritek az ország egyik leghíresebb rockzenekarát, a Sing Singet, aminek két tagja iskolánkban, a jelenlegi I. Béla Gimnázium és Műszaki Középiskolában tanult! Mégpedig Abaházi Csaba, az énekes és Abaházi Zoltán az egyik gitáros. Elhatároztuk, hogy riportot ké­szítünk velük, amit sikeresen véghez is vittünk. A jól sikerült diáknap utána telefonkönyvből kinyomozott címre mentünk. Mire odaérkeztünk, már telje­sen le voltunk fáradva főszer­kesztőnk poénjaitól, amik néha igen kimerítően hatnak a sze­rencsétlen hallgatókra. Sajnos otthonukban nem tud­tunk velük találkozni, ezért úgy határoztunk, hogy a volt Hang- Árban beszélgetünk velük, de előbb főszerkesztőnket feltet­tük az első utunkba kerülő buszra. Az épületet és környezetét meglátva igencsak elgondol­kodtunk, hogy bemenjünk-e. Végül Andi vezetésével beha­toltunk az épületbe. Amiről csak annyit, hogy belülről jó kis hely. Az ott lévő barátságos rendező megengedte, hogy in­gyen ott maradjunk és elkészít­sük az interjút. Ekkor estünk igazán kétségbe, mivel egy szál kérdésünk sem volt. Hiszen mi úgy gondoltuk, hogy csak meg­beszélünk velük egy koncert utáni időpontot, de kiderült, hogy ők már másnap indulnak is tovább, így hát beszélget­nünk kellett velük. Leültünk és idegesen elkezdtünk kérdéseket kitalálni. Megérkeztek. Hama­rabb, mint gondoltuk. Miután elmondtuk, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és mit akarunk, készségesen álltak rendelkezé­sünkre. Elsőként megpróbáltuk rávenni őket, hogy énekeljék el nekünk a rózsás indulót, de erre csak részben emlékeztek. Ez­után rátértünk a kérdésekre. — Hogyan emlékeztek visz- sza a gyermekkorotokra? Csaba: — Állandóan csavarog­tunk, én például imádtam bicik­lizni. Zoltán: — Bennem az emléke­zetes békászások maradtak meg, amit a szomszédos patak­ban űztünk. A szüléink mindig ■csodálkoztak, hogy miért sáros a lábunk, mikor hetek óta egy cseppeső sem esett. — A zenét gyermekkorotok­ban szerettétek meg? Z.: — Igen, a szüléink gyakran hallgatták az akkori zenekarok kiadványait, így akaratlanul is közel kerültünk hozzá. — Milyen emlékeitek van­nak a Rózsáról? Cs.: — Bennem leginkább az oroszórák maradtak meg. A ta­nár mindig piszkált, hogy miért nem fésülködöm meg soha! Egyszer megtettem, akkor meg hazaküldött, mert szerinte úgy néztem ki, mint Jimmy Hend­rix. Z.: — Öt percre laktunk az is­kolától, de mindig késtünk leg­alább három percet. Egyszer összefutottunk az utcán Péter Mihály tanár úrral, aki ránk szólt, hogy már megint elké­sünk, de nem volt semmi prob­léma, mert mi is figyelmeztet­tük ugyanerre. — Lázadó természetűek vol­tatok? Z.: — Igen, ezt a hosszú ha­junk is bizonyítja, ami elég fel­tűnő és kihívó volt akkoriban. Cs.: — Ennek ellenére a taná­rok elfogadtak minket. — Menzások voltatok-e és ha igen, mi volt a véleményetek az ottani kajáról? Cs.: — Igen, azok voltunk. Én mindig éhes voltam. Össze­szedtem a vendégétkezősök je­gyeit is. Mindent megettem, ki­véve a káposztát, mert annak még a szagától is rosszul vol­tam. Z.: — Én kimondottan utáltam az ottani kajákat, ha megérez- tem a sertéspörkölt illatát, elka­pott a hasmenés. — És mi a kedvenc ételetek? Z. — Zöldborsófőzelék rántott májjal. Cs.: Csirkepörkölt tejfölös uborkasalátával. — Mi jut eszetekbe a szek­szárdi Bikavérről? Cs.: — Nem szeretjük túlságo­san a borokat. Z. — Erről az a véleményem, hogy az ember úgy szereti meg a bort, ahogy öregszik. — Visszatérve az iskolára, mi volt a kedvenc tantárgya­tok? Z.: — Tesi, amit Móra tanár úr tartott és a matek. Cs.: — Nekem a „lyukasóra”, amúgy a nyelvtan és az iroda­lom. — Ki volt a kedvenc tanáro­tok? Cs.: — László László tanár úr - akinek a vicceit „is” szeret­tük, és Bézi tanárnő, aki soha nem vette észre, hogy puská­zunk és eszünk az órán. Z.: — Nekem Ignác tanárnő. — Kik voltak az osztályfő­nökeitek? Cs. : — Mátis tanár úr. Z.: — Nekem Ignác tanárnő. — Hogyan emlékeztek visz- sza az érettségire? Z.: — Nekem Koleszár tanár úr azt mondta, hogy hármasra fogok érettségizni és így is lett. — Mennyire voltatok aktí­vak annak idején az iskola köz­életében? Cs.: — Iskolai rendezvénye­ken zenéltünk a Zolival, én pe­dig szavalni is szoktam. — Sportoltatok-e valamit? Cs.: — Én versenyszerűen úsz­tam. Z.: — Én pedig indulhattam volna a fedettpályás TV-néző Vb-n. — Nem hiányoztak a lányok az iskolából? — Nem, mert csajozni más­hovájártunk. — Hová? — Kedvenc helyünk a Pro­métheusz park volt, ahol 15 fo­rintos almabort lehetett venni, no és a Szász. — Hányas lábatok van? Cs.: — 45. Z.: — 45. — Mi a kedvenc színetek? Z.:— Kék. Cs.: — Zöld-fehér, ugyanis Fradi-drukker vagyok, de amúgy a kék. — Hányas nadrágot visel­tek? Z.: — Fogalmam sincs. Cs. — 33-34. — Beszéljetek a Sing Sing- ről! — Az együttes a nevét a New Jersey-államban található híres börtönről kapta. A banda 1989-ben alakult, Hangyássy László alapította. A zenekar gárdája állandóan változott. Tagja volt például Kun Peti is. Egyszer az együttes tagjai lát­tak minket Pesten fellépni és megkértek, hogy álljunk be, hi­szen úgyis egy énekesre és egy gitárosra volt szükségük. Beáll­tunk. Azóta nagyon jó barátok vagyunk. — Vajon miért titeket vá­lasztottak? — Mert mi nagyon jóképű srácok vagyunk. Egyébként tet­szett nekik a zenénk. Van egy Jail House nevű újságunk, ami egy évben kétszer jelenik meg. Ebből mindent meg lehet tudni rólunk. Magáról az együttesről, a turnék, koncertek idejéről, he­lyéről, stb. Ezt a lapot azoknak a rajongóknak küldjük, akik erre a címre írnak nekünk: 1325 Budapest, Újpest L, Pf. 252. Törzshelyünk Pesten a Petőfi Csarnokban van. — Milyen kapcsolatban vagytok a többi hasonló stílus­ban játszó együttesekkel? — Jól megvagyunk velük, kiváltképp a Sex Action-nal tar­tunk fenn jó barátságot, de még a régi felállású Manhattant is kedveljük. Ha eszetekbe jut va­lami, akkor kérdezzetek, mert be kell állnunk nemsokára. — Oké, ennyi lett volna, kö­szönjük szépen! Sziasztok! — Sziasztok! Száraz Andrea, Nagy Gyöngyi Bebesi Henriett, Zokni-egérke Tarka zokniból vagy színes gyermekharisnyából botos marionett figurákat készít­hetünk. Nem szükséges a zsinórozás, a bottal könnyen elérhető például az egerekre jellemző kedves, fürge mozgás. A karok és a lábak lazák legyenek, ne tömjük őket. Az egereket egyetlen zokniból kötözhetjük a mozgatóbotként behelyezett fakanál és a tömés után. a fülek filcből vannak. Vicces! Zoli váratlanul túl korán ér haza az iskolából. Az anyja kérdőn néz rá. — Anyu, van egy jó és egy rossz hírem. — Mondd, Zoli! — A jó hír: leégett az is­kola. A rossz hír: a napló­kat, sajnos, sikerült kimen­teni... Két barátnő beszélget az is­kolaudvaron: — Ma átnézi a magyar- tanárnő a füzeteinket és le­osztályozza! - mondja izga­tottan az egyik. — Te nem félsz? — Nem én! Az enyém biztosan ötös lesz. Az anyu­kám szépen, olvashatóan ír... Péter egy felfújható csóna­kot cipel le nagy lihegve a folyópartra. A barátja fi­gyelmeztetően rászól: — Ebbe a csónakba nem ülhetsz bele! Nem látod, hogy tele van lyukkal? — Na és? - kérdi Péter. — Ki nézi a csónak alját a víz alatt? — Miért másoltad le a szomszédod leckéjét? - kérdezi a tanár szigorúan Bélától. — Kérem szépen, én nem másoltam le, csak ... megnéztem. És utána leír­tam, hogy el ne felejtsem... » Mi is az a Tangram? A több évszázaddal ezelőtt Kí­nában keletkezett játékot az eu­rópaiak a XIX. században is­merték meg. Igen érdekes szó­rakozás, türelem- és logikafej­lesztő játék. Általában egyéni szórakozásból űzik, de többen is játszhatják. Például verse­nyezni lehet: ki tud gyorsabban összerakni egy figurát, vagy meghatározott időn belül ki tud több alakzatot kirakni. A 7 da­rabból álló tangram (1. ábra) számos figura kirakására ad le­hetőséget. Példaként lásd a 3. ábrát. Próbálkozzatok meg ti is velük. Ha elsajátítottátok az összerakósdi technikáját, kísér­letezhettek bonyolultabb dara­bokból álló tangrammal. Ez az összerakósdi 13 részből tevődik össze (2. ábra). Mielőtt hozzá­fognátok a játékhoz, természe­tesen megfelelő nagyságúra, az 1. és 2. számú rajzokhoz ará­nyosan nagyítsátok föl a dara­bokat és kartonpapírból vágjá­tok ki őket. „Szemléltető oktatás” Hogyha a tudás megszerzésé­hez vezető úton haladó szekér az osztály tudásának pillanat­nyi helyzetét szimbolizálja, akkor a kocsit hajtó személy­ben az adott tárgyat tanító ta­nárt fedezhetjük fel. Az osz­tály tagjainak egy része a ko­csin található, mások előtte bicikliznek, miközben pun­csos fagyit nyalnak, megint mások futnak a szekér után, a reménytelenül lassúak pedig kullognak a szekér nyomá­ban. ők általában már fának is mentek (avagy „fát” kap­tak). Schanyi

Next

/
Thumbnails
Contents