Tolnai Népújság, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-05 / 54. szám
1997. március 5., szerda 5. oldal Így Írunk Mi Dittrich Gabriella felvétele Szabó Áron: Porba hull Hamvassz el, ha meghalok, Sírjanak értem angyalok, Hindtsd be velem az út porát, Vándor talpán éljek tovább. Vagy szálljon velem az őszi szél, Havazzon be a hideg tél, Nyíljon rajtam a tavasz virága, Rejtsen nyáresti felhő homálya. Legyek csak por, nem változó, Esőt, hót és fényt átkozó, Amíg élek, nyugodt vagyok, Hamvassz el, hogyha meghalok! Ékkő Jönnek feléd a barátok, Régi, de iíjú karátok a lassan, de fénnyel sugárzó, semmi kénnyel szembe nem szálló gyémánt keretében, Figyelj, lásd feketében az élet, hogy újra, majd derűvel tekints a múltra, Viseld magadon ékül, Fénylő, csillogó emlékül az ékszert, hogy mikor távozik a világosság, Elérkezzen a tisztaság, Mit hordoz az ékkő, Nem holmi fehér mészkő, vagy tűzhányóban érett fekete kő, tűz nélkül égő, De gyémánt szíveden. Világítsa be utad fénye, Legyen életed új reménye, Hogy békéd csöndjében ne élj sötétben Hanem szabadon. A tavaszi diáknapokról (Folytatás az 1■ oldalról) A délelőtt nagy része és gyakran a kora délután is a műsorszámok megtekintésével, illetve végrehajtásával telik el. Ebben az időszakban sokféle eseményben lehet részünk, melyek sokféle hangulatot válthatnak ki. Szereplőként idegeskedhetünk a színfalak mögött, várva a sorunkat, midőn a világot jelentő deszkára lépünk, feledve mindent, mit hetekig gyakoroltunk, és/vagy irigykedve nézhetünk a már leszerepeltek után. Nézőként pedig kényelmesen elterpeszkedve önnön dicső semmittevésünkben, cinikusan szemlélhetjük a színpadon az exhibicionista mitugrászokat, bizton tudván: mi bezzeg jobban csinálnánk! — A közelmúltban történtek próbálkozások egy életképes diákönkormányzat létrehozására, de mivel mind kudarcba fulladt, ezért szavazás helyett csupán az iskola vezetőségének halk de agresszív kritizálása szerepel e pontban. — Tömeges, de szervezetien felvonulás az iskolába, majd tömeges és szemérmetlen tülekedés az ebédlő folyosóján. — Az ebéd. (Nem szorul bővebb magyarázatra. Azt esz- szük, amit kapunk, néha azt sem.). — Hazatérés + készülődés a bulira (séró belövése, pöttyös ruha felvétele, stb.). — A buli előjátéka: gyors vágta hazafelé a diákigazolványért, a büfé készletének és árainak felmérése, bandázódás ... — A buli. Itt sok lehetséges tevékenység szerepel a listán (pl.: az iskola és a Magyar Köztársaság ifjúságvédelmi törvényeinek áthágása), aki nem talál kedvére valót, az magára vessen. Egyébként van diszkó is. — Hazatérés (ezt ne firtassuk ...), szunya. A tavaszi diáknap értékelése Nevéhez hűen ez a nap a diákoké, diákok-diákoknak adnak elő, adnak kölcsön stb. Egy igazi feszültségcsökkentő alkalom, huszonnégy óráig feledve a gond. Persze a hétvége oly rövid, és utána ott figyel a hétfő... Hortobágyi Miklós I ' m itt ülök a végtelen pusztá ban. Körülöttem évtizedes pázsit, mohák, letaposott virágok, a föld... a termékeny föld, a szikla, melynek rajzolatai ősidők leikeiről beszélnek, a magma, ami nem gondolja meg kétszer, ha a felszínre hívják. Idétlen kalapomat, poros ruhámat borzolja a szél, számban fűszál. ízlelem a levegőt - apró illatok, mind azt akarják: menjek, tegyek, cselekedjek ... Én maradok, keresztbe vetett lábbal ülve hagyom, hadd beszéljenek botorságokat a furcsa szelek. Hangokat is hallok, sok-sok hívó szót; a semmit is hallom - bár ne hallanám -, és hallom, hogy messze tőlem egy könnycsepp a földre hull. Sokáig zuhan, hogy kétségbeesett útja végén milliónyi színtelen gömb-prizmára hulljon. Hal: lom, ahogy a fény kacarászva törik meg e prizmákon, hallom, ahogy a por mohón nyeli a nedvességet, egy cseppet sem engedve el, megöli a prizmákat, megöli a kacajt. Hallom, hogy Alkony újabb és újabb cseppek zuhannak, megállíthatatlan sorban. Azt nem hallom, azt nem látom, hogy mivégre a könny, ha a szelek boldogságról dalolnak .. . Megcirógatom a lábam alatt a füvet, boldogan simul a tenyerembe, nem könnytől, hanem hűs párától nedves, lassan fogy a számból a fűszál. Tarisznyámból vékony hangapipát veszek elő, komótosan rágyújtok. A füst betódul a fogaim közé: édes karamella-íz - meggy, cseresznye, csokoládé, édes ízek illúziói: nekem csak ez jut... Mindegy, füstfelhőket eregetve hallgatózom tovább. Apró rázkódások, hangtalanul zokogó váll - miért van ez, nem tudom, én lennék az oka? Minden bizonnyal! Rám mosolyognak a virágok, közönyösen nézek vissza rájuk. Sebes kezeimre gondolok, amikor megpróbáltam szakítani egyet, kettőt... s ki tudja, hányat fogok még? Feltápászkodtam ... elhatároztam, hogy megkeresem a síró ismeretlen ismerőst. Csizmám alatt halkan sóhajt a föld. Ahogy megyek, újra megtörnöm a pipám - remegő kezekkel nem is olyan egyszerű - , sok-sok virág, sok- sok mosoly, kalapemelés mindenkinek, most más dolgom van, lépésről közeledem, lépésre távolodom - a célomtól, magamtól... M egérkezem. Apró kis hely, jól berendezett a tulajdonosa, hosszú ideig lehetett itt. Valami fényeset, fehéret, feketét, bíborszínűt látok. A térség közepén eltépett kép ... és vér. A tépett képről ismerős mosoly néz vissza rám, és ismerős szempár a másik felén. . . Az egyik felhőtlen, vidám, szabad, de még mindig szomorkás; a szemek sírnak . . . vért sírnak . . . Ez lennék mi? Ez voltunk én? Mefisztó Egy biosztábor és környéke A bonyhádi gimisek sokféle lehetőség közül választhatnak Magyarország néprajzi csodáinak és annak a kemény 8 százalék erdőterületnek a megcsodálásában, amit kis hazánk kínál. Kézenfekvő tehát, hogy a gimnazisták rendszeresen látogatják a tantestület közel 10 százalékát képező biológiai ismereteinket gyarapító tábort. Ha közvélemény-kutatást végeznénk, akkor bizonyára arra az eredményre jutnánk, hogy mindenki elégedett volt. Az 1996-os biológiatábor Simonfán és negyven kilométeres körzetében került megrendezésre. E negyven kilométer meglehetősen emlékezetes volt, ugyanis - egészen biztos, hogy a térkép hibájából - sikerült úgy eltévednünk, hogy a 11 kilométerre tervezett „séta” megközelítőleg 44 kilométer hosz- szúra nőtt. így tökéletesen kifáradva és kiéhezve vetettük rá magunkat a biológiai tábor újabb csodájára: a házi készítésű ragulevesre. Ezek az apró örömök megerősítettek minket abban, hogy jövőre sem hagyhatjuk ki a szívünknek oly kedves tábort. Hogy konkretizáljuk a dolgokat: egy biosztábort azért rendezünk, hogy jól érezzük magunkat, és ez eddig sikerült is. Ebből is látszik, hogy a mai ifjúság nem esik kétségbe a nomád körülmények láttán, amelyek velejárói egy ilyen kiruccanásnak. Sőt, rendkívül gyorsan berendezkedtünk és beigazolódott, hogy sok jó ember kis helyen is elfér. A napok gyorsan teltek: túrázással, növényhatározással, szecskaava- tóval, vetélkedőkkel, főzőcské- zéssel és legfőképp: rengeteg röhögéssel. Na, ennyi elég is volt a feledhetetlen élményekből, mert a végén még rákaptok a hangulatra (és nem győzzük bezsebelni azt a rengeteg pénzt, amit az ilyen népszerűsítő cikkekért szokás kapni). Azért, olyan sok jó ember nem biztos, hogy az idén is elfér olyan kis helyen ... Petz Ágnes Megkérdeztük; Miért kék az ég? Feltettük a kézenfekvő kérdést iskolánk néhány polgárának: Miért kék az ég? A válaszok valóságtartalmáért nem vállalunk felelősséget. — Mert ráömmlött egy vödör kék festék. (Pintyő) — Az ózontól, ha jól tudom ... de ki tudja? (Frank Tamás) — ? (Szügyi Zs.) — Magánügy. (Szabó Áron) — Mert ha piros lenne, csúnya lenne. (R. Attila) — Tegyük fel, hogy nem kék, és bizonyítsuk indirekt módon! (Székely Laci) — Mert nem zöld. (Vanya József) — Mert hogy nézne ki, ha fekete lenne. (Ambrus) — Mert illik a szemedhez, Vera! (Kriszti) — A Föld olyan kék, mint egy narancs. (Kretz I.) — Mert a levegőnek nagy tömegben kék színe van. (Nagy A.) — Az üveházhatás miatt ... szerintem. (Hum Zs.) — Miért ne?(?) — Mert Isten így akarta.(Ritter Angéla) — Mert zöld a fű . . .(Beréti Zsolt) Így írunk mi - irodalom- dolgozatot ... „Rastignac elég jól elkezdett unatkozni.” „A szolgáló rosszat ébredett.” „Az asszony rájött és puff, meghalt.” „Jean Veljan a papot ki is rabolta rendesen.” „J.V. haldoklott, de még beszélt több lapon keresztül.” „Bánk bán meghallotta, hogy Melindát Ottó elcsábította, akkor egy csöppet meglepődött, majd elszomorodott.” Az így írunk mi című oldalt elkövették a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium diákjai: Ambrus Anikó, Bogos Balázs, Dittrich Gabriella, Hortobá- byi Miklós, Petz Ágnes, Rabatin Gábor, Szabó Áron és még sokan mások. Az irodalomdolgozatokban Ge- resdi Sándomé mazsolázott. Az anyagokat felelőtlen módon egymás mellé/alá/ fölé/közé szerkesztgette: Hohlné Probszt Éva. Amit biztosan nem az egyetemen tanultak ... Minden szavuk arany állítmány Iskolánk 190 éves története - amellett, hogy történelemből az első tétel - sok tekintetben hasonlít az emberi evolúcióhoz. Mint tudjuk, a technikai fejlődés csak a legeslegutolsó évtizedekben indult meg látványosan, köszönhetően a megdöbbentő forradalmi felfedezéseknek - ezen változásoknak a szele immár iskolánkat is elérte, ahol nap mint nap ránk köszönnek, ámulatba ejtenek és/vagy letepemek eme felfedezések ... Lássunk hát néhány példát arra, amit „unokáink sem fognak látni” - bár ki tudja? Mindenesetre csorognának a könnyeim, ha a következőket nem hallhatnák - olvashatnák az unokáim ... „Ha tíz évvel idősebb lennék, nem venném a lapokat, amiket te itt mondasz közbe! ” - ez akár nekem is szólhatna?! „Einstein is ezt csinálta: vörösre kilépett, ibolyára nem lépett ki. ” - nahát, ezek a tétovázó tudósok! És mit mond egy tanár, ha elszabadulnak benne a gyilkos indulatok? „Intézzük el a kitevőket!" Ilyenkor vajon mire kíváncsi: „A sárgarépának vagy a klo- rofillnak nagyobb a hullámhossza?" „Eléggé sajnos, hogy a filmen nem látszott.. . ” - igen, nem tudjátok, miről maradtatok le. „Ez a történelemnek olyan fintora volt, amit a franciák a németek orra alá dörgöltek. ” - lám, nálunk semmi sem lehetetlen, mint ahogy ez sem: „Ha vonzza, akkor laposabb lesz, ha távolabb, akkor mozgékonyabb. ” (Annak, aki kitalálja, miről van szó, a szerkesztőség különdíjat ajánl fel.) „ Csúnyán van megfogalmazva, de mindenki érzékeli. . .”, hogy ez nem mindennapi, ugye? Ahogyan az alábbi pikáns párbeszédrészlet sem az: „A Gábor szintén megdörzsölte, az övé is milyen? Negatív. ” íme egy utolsó példa egy bensőséges tanár-diák kapcsolatra (akár hiszitek, akár nem: ez tényleg így hangzott el.. • !): „Béla: Nem fér bele! - Tanárnő: Az enyémbe se! ” „Miért dumál a szájával? kérem, itt tombol a sajtószabadság, nemdebár? Rabatin Gábor illusztrációja.
