Tolnai Népújság, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-29 / 74. szám
10. oldal ünnepi Magazin 1997. március 29., szombat Rejtett értékeink Szende Ferenc operaénekes Tolna megye nemzetközi hírű előadóművészeit egy kézen bárki könnyedén megszámlálhatja, s a szőkébb pátria elhíresült operaénekeseinek száma sem megy sokkal többre. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a címben idézett férfiú egyik községünknek jószerivel egyetlen jeles szülötte, van okunk azt kérdezni: miért nem ismerik? A különböző lexikonokban változatosan szerepel Szende Ferenc születési helye, mi a Tóina Megyei Levéltár szívességéből tudhatjuk, hogy Hanton látta meg a napvilágot Studer Mátyás kántortanító fiaként 1887. április 5-én. A később Babarcra került atya fiát is saját pályájára irányította, ezért végeztette el vele a pécsi iskolák után a bajai tanítóképzőt, ahol tovább pallérozhatta zenei tehetségét is. Valószínűleg kisebb tragédiának számíthatott a családban, amikor a fiú Baján meglátva Pesti Ihász Lajos szín- társulatának előadásait, át- rándult egyik barátjával Szek- szárdra és Szabadhegyi Aladárhoz szegődött. Szívesen fogadhatták, mert nemcsak énekelni, hanem zongorázni is kitűnően tudott, ezért is került Nagyváradra, majd Szat- márra Somogyi Károly, illetve Heves Béla színészeinek sorába. Nincs pontos adatunk rá, hogy miként érkezett újra szülőmegyéjébe, 1909-ben mégis itt találjuk. Bátaszéken, ahonnét Joó Kántor Amerikába távozott, a ráckevei Tobél Ágoston nem tudott megszokni, ráadásul Mohács megválasztotta kántorának. Szende Ferenc 1909 októberétől „helyettesítette az eltávozottat, szép játékával és gyönyörű férfias baritonjával annyira megnyerte a bátaszé- kieket, hogy ellene más szóba sem jöhetett” s a Közérdek híradása szerint november 21- én egyhangúlag megválasztották kántornak. Ha a családnak talán kedvére való is volt ez, Szende Ferencet nem elégíthette ki, ahogy a régi Magyar színművészeti lexikonban olvassuk: „az egyforma, nyárspolgári élet nem volt ínyére, erre újra a festett világ légkörébe vágyódott, tehát elszerződött Temesvárra, játszik Budán és Pozsonyban”. Ha a kántori döntésben az 1908 szeptemberében kötött házasság és a biztos kereset vágya játszhatott szerepet, e lépésben méltán fedezhetjük föl a tehetség kitörési szándékát. A Magyar Királyi Operaház tagja lett 1913. április 1- jétől, s ősszel már a Borisz Godunov hazai ősbemutatójának főszerepét alakítja. A Magyar operaszínpad csillagai című muzeális lemezkiadvány mellékletében olvashatjuk, hogy az Operaház „egyik legfoglalkoztatottabb tagja lett, hihetetlenül könnyen tanult”, két hét alatt elsajátította A rózsalovag főszerepét, három hónap alatt pedig Hans Sachs és Wotan lett. „Emellett kitűnő színész volt, nagyszerű stílusérzékkel és gyönyörű basszbaritonnal. Előfordult, hogy ötször is énekelt egy héten”. A jeles magánénekest, aki a Magyar színművészeti lexikon szerint „Hősbariton szerepkörben énekelt, főként Mozart- és Wagner szerepekben nyújtott kiemelkedő alakításokat”, ott találjuk a modem magyar művek előadói között is: Kodály Zoltán Székelyfonójának első változatában, az 1924-es ősbemutatón a férfi főszerep az övé, később Rei- nitz Béla operájában is vezető énekes. Ekkor már szerte Európában ismerik, mert gyakori vendégszereplései nemcsak operaénekesként, hanem hangversenydalok megszólaltatójaként is emlékezetessé tették. Minden bizonnyal ezt, s nem politikai hovatartozását jelzi az, hogy Horthy Miklós - az 1932-es operaházi örökös tagság elnyerése idején - vitézi címmel jutalmazza Szendét. Elismeréssel említik: repertoárja közel száz szerepet jelentett, de sejthetjük, a túlzott igénybevétel kényszerítette arra, hogy 193§-ban, 25 éves énekesi pályafutás után lemondjon a színpadi szereplésről. (Érdekességként említhetjük, hogy ez évben még együtt lép fel az ösztöndíjas operaházi éveit élő Sárdy Jánossal). Rendezőként és alkalmi karmesterként dolgozott 1944-ig, amikor - a Magyar életrajzi lexikon szerint — „hangját végképp elvesztette. 1945-ben kivándorolt Argentínába, ahol visszavonultan, énektanításból élt”. Buenos Airesben érte a halál 1955 decemberében, de nem tudjuk, hogy ott, vagy szülőfalujában őrzi-e valami az emlékét? Lehet, hogy az egykori fényes csillagnak ma egy csokor virág a sírra, egy emlékjel a szülőházra már túlzás lenne? Aligha. Dr. Töttó's Gábor A Megváltás fénye és árnyéka Exkluzív beszélgetés Mayer Mihály megyéspüspökkel A decsi Faluház és a helybeli református egyházközség 1997. március 24-én képzőművészeti kiállítást rendezett Adorjáni Endre szobrászművész, Kántor József textilművész és Kovács László festőművész alkotásaiból. A kiállítást Mayer Mihály megyéspüspök nyitotta meg. Ekkor kértük őt kizárólag lapunk számára exkluzív beszélgetésre. — Püspök úr, ha csak a Tolnai Népújság tudósításait figyeljük, akkor számtalan azon események száma, amikor Ön olyan „közszereplést” vállal, mely nem kimondottan egyházi rendezvény, mint például ennek a decsi kiállításnak a megnyitása. — Valamikor megszokták, hogy a pap csak egyházi eseményeken van jelen, templomon belül. A püspökről főképpen föltételezték. Ha fel kellene sorolnom, hány kiállítást nyitottam meg Pécsett és azon kívül, hosszan tartana. Most is meghívást kaptam Csécsy István decsi református lelkipásztortól, akivel már szekszárdi tartózkodásom idején is jó barátságban voltam és ez maradt a mai napig, ezért vállaltam. — Szavainak hangsúlyából az érezhető, mintha fontos lenne a hasonló feladatok sora az Ön számára! — Ez így is van, mert kilépést jelent abból a szorosan vett vallási felfogásból, hogy az egyház kimondottan csak vallási dolgokhoz szól hozzá. Mindaz, ami a vallást, a tágabb körben a kultúrát érinti, abban a vallási és mondjuk így, civil kultúrának találkozni kell. Ha ez a találkozás létrejön, akkor mélyül el igazán az emberekben. Ez volt a gond korábban is sok kultúrházzal, hogy a vallással nem volt semmilyen kapcsolatuk. Ezért nem tudott az emberek szívében, lelkében elmélyülni. Azzal, hogy a találkozás létrejön, mindenki érzi, hogy az emberséget miként kell értelmezni. — Decsen nem első alkalom, hogy ilyen rendezvény van. Korábban a római katolikus egyházközséggel rendezett kiállítást a helyi faluház, ahol dr. Hegedűs Loránd református püspök mondott ünnepi gondolatokat. Ökumenizmusnak, a helybeli egyházak együttműködésére irányuló kezdeményeznek látszik. — A kultúrákat sem szabad felekezetekre bontva nézni. Amikor egy katolikus püspök megnyitja a reformátusok által szervezett kiállítást, akkor a vallási találkozás személyekben valósul meg. A kulturális találkozás érintőlegesen van jelen. — A tágabb régiókban mindez hogy történik? — Ott már nehezebb a helyzet, mert mindez személyeken — Húsvétkor jelképes értelemben a bárányról esik szó. Mit jelent ez a bárány ság? — Nagyon ősi szimbólum. Vissza kell menni az ószövetségi történethez, amikor a zsidók az egyiptomi fogságból Mayer Mihály megyéspüspök keresztül lehetséges és ezek vezetnek intézményi kapcsolatokhoz Amikor mindezek elmélyülnek, akkor válik ez általános, emberi, egyetemes értékké. Minden településen más és más formában jelentkezik, de reméljük, ez a feloldódás az identitás megtartásával egyre inkább bekövetkezik. — Magasabb szinteken is érzékelhető, hogy az egyházak keresik az összekapcsolódást, a találkozási pontokat. — A történelmi egyházak között is ez történik, hiszen keresztények vagyunk és nemcsak Isten, hanem Jézus Krisztus is összeköt bennünket. Ha pedig Jézus ember lett és mint ember akart élni, akkor nekünk, embereknek is egymás mellé kell állni és segítő, baráti kezet nyújtani a másiknak. FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY megszabadultak. A tizedik egyiptomi csapás után Mózes szólt népének, hogy vágjanak le egy bárányt, és amennyien el tudják fogyasztani, tegyék azt. Akkor kovásztalan kenyérrel elfogyasztották és elkészültek az útra, hogy elinduljanak. Ennek a báránynak a vérével megkenték késeibb az ajtószárfákat és ott nem halt meg az elsőszülött. Az egyiptomiaknál a 10. csapás volt, hogy meghalt az első szülött. Tehát a bárány vérének tulajdonították, hoßy megmentette a zsidókat. At tudtak kelni a Vörös-tengeren, megszabadultak a rabszolgaságtól és új életet kezdtek a pusztában. — Gyakorta használják a bárány kifejezést Jézussal kapcsolatban is. — Ez a mostani húsvétra is érvényes, hiszen Jézus meghalt. Vére kiomlott, ám hitünk szerint így az ő vére ment meg a bűn bilincseiből. így tudunk szabaddá válni és ezért a húsvéti bárány az ősi szimbólum. Új- szövetségi valóság Jézus Krisztust jelképezi, a feltámadottat, aki legyőzte a halált. — Minden húsvét újrakezdés, tavaszünnep, új lendület. — Igen! A mai magyar társadalomban is kell összefogás, új lendület. Szükséges, hogy az új életet nézzük és ne csak a múltat tekintsük. Ahogyan a választott nép, amikor megszabadult az egyiptomi fogságból és eljutott a sí- nai hegyhez, ott a tíz- parancsolat eszmevilága alakította őket egy néppé. Ugyanúgy most is, ebben az új kezdésben kellene találni olyan erővonalakat, eszméket, amelyek ösz- szefognák ezt a pártpolitikai és szekértáborokból álló országot, hogy valóban egységes tudjon lenni és ilyen módon együtt gondolkodni, cselekedni. — Ehhez a húsvéti üzenethez kapcsolható a dec si képzőművészeti kiállítás megnyitó gondolata is, amikor az egyik alkotáson a ke- resztutat megjelenítő 4. stációnál a szemek találkozására hívta fel a figyelmet.. . — Mert a szemek találkozásából jönnek létre az emberi kapcsolatok és születnek megváltó tervek. Egymásra utalva, egymásra támaszkodva fogalmazzunk így, egymás keresztjét, terhét hordozva juthatunk előbbre. A másik szemében meg kell látni a fényt és árnyékot. Ez nemcsak ünnepi küldetés kell hogy legyen. Inkább a hétköznapi kálváriás útjaink feladata. Ha valaki megbotlik a keresztje súlya alatt, vegyük észre. Ez az elesett számára már önmagában is csodát jelent. Életünk apró csodáira oda kell figyelnünk. Aki nem esett még el, nem látta a sötétséget térdre rogyva, a fényt sem értékeli kellően. Most, amikor köszöntöm a Tolnai Népújság minden olvasóját, kívánom, hogy húsvétkor vegyük észre a megváltás fényét és árnyékát. — Köszönöm a beszélgetést! Decsi Kiss János „Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus megállt középen, és ezt mondta: „Békesség néktek!" Azután így szólt Tamáshoz: „nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő” Tamás pedig így felelt: „Én Uram, én Istenem!" Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek”. János 20,26-29 A nagypénteki események Tamásban mindent lerombolnak. A hite meginog. Nagypénteken a reménység hal meg a Golgota keresztjén! A tanítványok nem így gondolták. Remélték, hogy Jézus dicsőségesen helyreállítja Izrael királyságát, leráz minden igát! A mindennapi életünkben sokszor borul ránk ilyen nagypénteki sötétség: Szépen alakul egy barátság, nagy reményeket fűzök hozzá, Jó hír várom a teljes kibontakozást. Egy apróság és az egész rombadül, megszakad. A munkahely kecsegtet reményekkel, építgetem a jövőt. Egy kedvezőtlen rendelet és a kezemben a munkakönyv. Időszakos orvosi vizsgálat eredménye „borítja” rám a nagypénteki sötétséget. Hosszan lehetne sorolni, hogy hol veszítjük reményünket, és könnyen kijelentjük ilyenkor Tamással együtt: hiszem ha látom. Közben biztosak vagyunk abban, hogy ami, aki meghalt, azzal még egyszer nem találkozunk. Tamás nem hisz tanítványtársainak, de ha mégis akkor ő azt a Mestert szeretné látni, aki szenvedett, sebeket hordott. Kész, hogy szembenézzen a saját felelősségével is. ő, Tamás szeretné látni Jézust a szenvedőt! Azzal akar találkozni, akinek a teste megtöretett, nem akarja elkerülni a sötét fejezetet. A feltámadás nem törli el a sebeket, „szembenéz” a szenvedéssel és a halállal. A feltámadás, amely legyőzte a halált a sebekkel együtt érvényes! A feltámadt Úr Jézus Krisztus sebeit láthatja Tamás, megtapasztalhatja, hogy a szenvedés és a sötétség, a halál nem a vége mindennek! A végső valóság: FELTÁMADÁS! Örömhír ezen a hús- véton is újra: „Nem, nem maradt a sír ölén. Ujjongok az örömtől én, hisz nem vagyok már árva. Nincs többé sírba zárva. Velem van nappal, éjjelen. Mindig velem, mindig velem. Az úton ő vezérel oltalmazó kezével". (Turmezei Erzsébet: Feltámadt!) Jézus feltámadt! Nem kell a sötét gödörben ülnöm! Jézus ma is meglátható! És az életem megoldása ott születik, ha őt meglátom! Csernák Erzsébet Istentiszteletek Szekszárdon és Pakson Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18 óra. Újváros: Szombat: 17.00. Vasárnap: 7.30, 10.00. 18.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 9.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18. Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther-tér. (minden hónap második vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér. 18.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18^ óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra. Melocco Miklós alkotása
