Tolnai Népújság, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-27 / 72. szám
Hiszem, ez a terv is sikeres lesz! Herczeg József, Paks polgármestere az iparfejlesztésróí. Túl a választási ciklus első két évén, lezárva két jelentős programot, az évtized paksi beruházásának nevezett földgázhálózat építését és a szennyvízcsatorna hálózat befejezését, a város ön- kormányzata újabb kihívás elé néz. A viszonylagos jó anyagi helyzet ellenére Pakson egyre feszítőbb a munkanélküliség, jelenleg csaknem ezer ember van állás nélkül. A cél megfogalmazódott: iparfejlesztés, munkahelyteremtés. Herczeg József polgármester erről nyilatkozott lapunknak. Herczeg József fotó: gottvald károly — A képviselő testület, a hivatal munkájának súlyponti kérdése ma az iparfejlesztés, a munkahelyteremtés. Mennyire megalapozott ez a program? — Az elmúlt két évben olyan alapokat raktunk le, amely lehetővé teszi ennek a célnak a megvalósítását. Ez Paks teljes közművesítése, mert el kell tudnunk adni a várost, hiszen a jó bornak is kell cégér. Mikor mi ajánlunk valamit, - ipari beruházási lehetőségeket - nem mondhatjuk a befektetőnek, hogy a szennyvízhálózathoz járuljon hozzá, építsen nekünk utat, a közműhálózatot fejlesz- sze! Az elmúlt két évben mi ezt megtettük, és én nagyon büszke vagyok arra, hogy van az országnak egy olyan városa, ahol száz százalékos a közműhálózat, ez Paks! Erről a szintről van realitása az ipartelepítésnek. A munkahelyteremtéssel kapcsolatban azonban vannak kétségeim, azért mert több mint kilencszáz munkanélküli van a városban, és nem tudom vajon mind el akar-e helyezkedni. Amikor tavaly nyáron a konzervgyár a szezonra hirdetett felvételt, nem igazán értettem, miért kell a környező településekről autóbusszal ide hozni embereket, hiszen vannak itt is munka nélkül lévők. Ha valaki valóban dolgozni akar, minden lehetőséget megragad! Érdekes például, hogy egy kisvállalkozás, az Arany nád Kft ügyvezetője elmondta, nem kap embert nádszövet készítésére, pedig ott a negyven-ötvenezer forintos nettó jövedelem sem ritka. Mégis úgy érzem, a két kiragadott példán kívül több lehetőséget kell biztosítanunk. A keddi testületi ülésen szóba került a terület juttatás, ha egy vállalkozás ide kerül Paksra, és olcsón, vagy ingyen kap területet, milyen foglalkoztatási garanciákat kérünk. Aki öt és húsz fő között biztosít új munkahelyeket az a telek árát két év alatt kell kifizesse kamatmentes részletekben, 21 és 50 fő között ehhez 20 százalék árkedvezményt kap, 51 és 100 fő között már 50 százalékot, aki pedig száznál több új munkahelyet hoz létre, jelképes, egy forint négyzetméter árért juthat területhez. — Van hasonló példa Magyarországon? — Az a dolgunk, hogy olyan ajánlattal álljunk a beruházók elé, amely sokkal jobb, mint bárhol az országban. A győri, vagy a székesfehérvári iparfejlesztésnek már vannak hagyományai, mi ezekkel nem versenyezni akarunk, hanem olyan lehetőségeket teremteni, hogy ide is Jöhessenek mások tanulni. Én nagyom hiszem, hogy ezt meg tudjuk csinálni, ennél többet egy város sem tehet a jövője érdekében. A múlt héten, a vállalkozói fórumunk vendége volt egy fehérvári iparfejlesztési szakember, és elmondta, a mi rendeletünk sokkal jobb, mint az övék. Fontos az is, hogy nem csak a helyiek juthatnak majd munkához, hanem a vonzáskörzetünkből is sokan, hiszen Paks nem csak a névleg kell, hogy a régió központja legyen. Aid a környező településekről itt keresi meg a pénzét, itt is fogja elkölteni, ami a kereskedelmünk fejlődését fogja jelenteni. Sőt a spirál tovább működik: a pénz áramlása során a városban fog keringeni. — Több fórumon felvetődött, például a megyei mémökka- mara paksi ülésén, vagy legutóbb Kovács Ferenc vállalkozó javasolta, hogy a város lehetne egy innovációs, kutatás- fejlesztési központ is, hiszen ehhez mind a szellemi erő, mind az intézményi háttér adott. Beépíthető ez a programba? — Érdekes gondolat, és éppen a hét végén láttam a tévében egy műsort, ami ehhez kapcsolódik. Amikor a Kovács Feri elmondta javaslatát, első hallásra légvárnak hittem, de végiggondolva már nem tűnik annak. Meg kell keresni a gondolat másik végét, és talán erre is lesz lehetőségünk. — Több javaslat is elhangzott a különböző fórumokon. Mennyire számít az önkormányzat és személyesen a polgármester a nyilvánosságra, az érintettek véleményére? — Hiszem, hogy ez fontos. Vannak rendeleteink, a képviselő testületnek döntései, amiket sokan kritizálnak. Azt gondolom, a most folyó munkát azért nem lehet kifogásolni, mert megkérdeztünk minden érintettet. Aki ezzel a lehetőséggel nem élt, annak a kritikáját sem kell elfogadnunk. A nyilvánosság nagy erő. Hogy a paksi vállalkozók is „labdába tudjanak rúgni” ahhoz alapot teremtettünk azzal is, hogy az önkormányzati megrendelések nagy részét paksi vállalkozók kapták az elmúlt évben. Ha ettől a cégek helyzete stabilabbá válik, lehet olyan elvárásunk, hogy az ebből pénzt fejlesztésekre forgassák vissza. így tudjuk egymást segíteni. Elhangzott az is, hogy a máshonnan jöttek miért kapnak több kedvezményt. Nem kapnak többet! A munkákat a helyiek kapják, és ha munkahelyeket teremtenek, ők is részesülnek azokban a kedvezményekben, mint az „idegenek”! — A gazdaság része az idegenforgalom. Paks legfontosabb vonzereje a Duna. — A Duna-part egy érdekes kérdés. Ha van egy kis időm - ami sajnos elég ritka - lemegyek a Duna-partra. Néhány éve sokan a régi és az új városrész ellentétéről beszéltek. Aki úgy érezte, hogy paksi - és most nem a születési helyről beszélek - annak a Duna a legfontosabb. A Dunát most is meg lehet találni. Aki le akar menni a partra, aki a Bárkán halat akar venni letalál. Van aluljáró, vannak lejáratok. A Duna varázsa nem ebben veszett el. Piszkos lett, és ez nem paksi kérdés. Remélem lesz még tiszta, kék a Duna, és akkor újra a miénk lesz, újra halászlevet főzhetünk a vízéből! -rákosiBemutatkozás helyett Vallomás egy városról J íz éve múlt tavaly, hogy itt élek Pakson. Sok ez, vagy kevés? Reza néninek, a város legidősebb lakójának semmiség, annak aki nyocvanhatban született minden. Saját eddigi életem egyötöde, lelkem szerint több. Ki vagyok? Székelyek leszármazottja, nagyszüleimet Trianon vihara, magyar öntudatuk sodorta a mai Magyarországra - ők még úgy mondták, az elcsatolt Erdélyből. Itt születtem hát, nem is messze Pakstól, a Mezőföld másik, északi végén. Mi vagyok? Újságíró? Talán, bár papírokkal bizonyítani nem tudom, ezért igyekszem hát a munkámmal.'A minap valaki nevem után azt írta: a Népújság dolgozója. Nem sértődtem meg, vállalom. Sőt, ha közbeszúrhatok egy szót büszkén vállalom: a Népújság paksi dolgozója. Béremet azért kapom, hogy írjak mindarról, ami itt történik Pakson. Élni, megélni muszáj, és ha már így van próbálom jókedvvel, jó szívvel. Nem nehéz, hiszen itthon vagyok. Itthon, mert befogadtak, mint mindenkit, aki ezt igazán akarja, itthon mert jól érzem magam. Tíz év elegendő megismerni a várost, az embereket, tíz esztendő után érezni is lehet azt, amit a vendég legfeljebb csak érteni tud. Messzebb is láthatok a múltba, csak fül kell hozzá, mert szívesen mesél a paksi ember. Tündi néni - Blazsek Károlyné - a két háború közti békeidők Duna korzójáról, vagy Hesz Adi barátom, aki kívülről tudja ki kinek, hogyan rokona, és kinek a nagyapja melyik vásárban adta el kehes lovát. irigylem még az indulatait is, amivel ha egyet nem is értek, úgy vélem megértek. Egy évtized emlékei talán arra is elegendőek, hogy elképzelhessem a jövőt. Látom a tervezett dunai kikötőt a város déli határán, ahová majd lesétálok az ezredforduló után, reményeim szerint unokám kezét fogva, és ő nem fogja érteni, hogy miközben büszkén dicsekszem, mintha a sajátom lenne Európa egyik legkorszerűbb folyami hajóállomása, miért érzékenyülök el. Nem értheti, mert ő nem ült a mai köveken a fák alatt a Dunát bámulván, ábrándozva. Tavaly a mille- centenáriumi ünnepségre készülve százéves újságokat lapozgattam. Az egykori ünnepségekről szóló tudósításokat olvasva egy pillanatra megdobbant a szívem. Lehet, hogy száz esztendő múltán az én szememmel néznek a múltba az akkori paksiak? Lehet, hogy a tudósító nem csak a pillanat munkása? TTiúság? Nem, nem a név fontos, hanem az, hogy amit írok íl hiteles legyen ma éppúgy mint száz év múlva. Hitelesek-e az érzelmek? Tudom ezeknek az újságírásban nincs helye, az a költők dolga. Próbálom is elkerülni, de hát paksi vagyok, nem megy. Rákosi Gusztáv „Szívvel és ésszel szeretni a várost!” Hol legyen Paks központja? Képünkön a Városháza. (10. oldal.) Sörfesztivál a Bau-Paks Kft rendezésében Hogy kerül a csizma az asztalra? Pál József, a Bau-Paks Kft ügyvezetője szerint szó nincs arról, hogy a csizma az asztalon lenne. Legfeljebb szokatlan, hogy egy szakképzéssel foglalkozó társaság megpályázta a sörfesztivál rendezését, ám a puding próbája az, hogy megeszik. Magyarán a Bau-Paks vezetői hisznek abban, hogy pünkösdkor választ adnak a kétkedőknek, és a sörfesztivál sikeres lesz. Mint ismeretes a paksi ön- kormányzat pályázatot hirdetett a rendezésre, és azt - egyetlen jelentkezőként - a Bau-Paks nyerte. Az idén kétmillió forint támogatást kapnak, ennek fejében a következő öt esztendőben önkormányzati hozzájárulás nélkül kell vállalniuk a fesztivál bonyolítását. Nem a nyereség vezérelte a kft-t - mondja Pál József - mert ha az lesz is, azt profiljuk, a szakmunkások gyakorlati oktatását szolgáló fejlesztésekbe forgatják majd. A fesztivál tervei a hagyományokhoz képest egy új elképzeléssel bővültek, az első napon, május 16-án, pénteken kiállítással indul a program. Erre elsősorban a paksi, Paks környéki vállalkozókat, gyártókat, kereskedőket, iskolákat várják, de bárki mást is, aki korszerű, versenyképes termékeket tud és akar bemutatni. A kiállítási terület az ASE sportcsarnoka előtti szabad tér és az úttest, parkoló, sátrakkal, vásári sétálóutcaként. A következő két nap, a pünkösdi hétvége a hagyományokhoz híven a felhőtlen szórakozás jegyében zajlik majd, az ASE sportcsarnokában és közvetlen környékén. Kulturális és szórakoztató műsorok követik egymást a színpadon, amelyek részletes programja lassan már végleges formát ölt a rendezők forgatókönyvében. Csak ízelítőül: fellépnek majd mazsoret- tek, neves művészek, énekesek, néptánc együttesek, lesz aero- bik bemutató, élő TV felvétel. Természetesen nem marad el a szépségverseny sem, bár az eddigi négy vetélkedő rendezőivel nem sikerült a Bau-Paks- nak megegyeznie, már előrehaladott tárgyalásokat folytatnak másokkal. -rákosi& SZÉPSÉGVERSENY PAKSON 1997. május 19-án az ÏÏSE Sportcsarnokban mÊÊÊÊiBUÈÊBÊKÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊtÊÊÊtÊÊtÊÊÊÊKÊBBKÊtÊÊÊÈÊÊÊÊÊÊÊÈÊKÊKÊKÊÊÊÊmKÊÊÊKÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊÈÊÊÊÊÊÊtÊKUk Jelentkezési feltételek: * 17-25 éves életkor * 1 db portréfotó * 1 db egészalakos A versenyen való fellépés: * sportos, utcai öltözetben * fürdómhában * alkalmi ruhában ÉRTÉKES DÍJAK: * TÁRGYJUTALMAK * KÜLÖNDÍJAK * KÖZÖNSÉGDÍJ Jelentkezés: levélben vagy személyesen "Tavasz Szépe '97" jeligére Cím: Fesztivál Iroda Paksi Polgármesteri Hivatal, III. emelet. 7030 Paks, Dózsa Gy. u. 55-61. Telefon: 75/311-277/140 mellék 20/312-212 74/417-510 Határidő: 1997. április 22.
