Tolnai Népújság, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-22-23 / 68. szám

9. oldal I A váderedményesség több, mint 96 százalékos Az ügyészek gyorsan döntenek (Folytatás az 1■ oldalról.) A kategórián belül meghatározó a lopás és a csalás. Arányaiban, 60,8 százalékkal, a gazdasági jellegű bűncselekmények növekedtek, de ezek száma önmagában nem ma­gas, hiszen tavaly 127 ilyen típusú bűncselekmény vált ismertté, egy évvel korábban pedig 79. A közle­kedési bűncselekmények száma 644-ről 551-re csökkent, ezen be­lül az ittas járművezetés vétsége pedig 452-ről 385-re. Az összes elkövető 38,36 %-a volt büntetett előéletű, a büntetett előéletűeknek 43%-a pedig visz- szaeső. A fiatalkorú bűnelkövetők száma 298-ról 344-re emelkedett, a gyermekkorú elkövetőké viszont csökkent. — Milyen az őrizetbe vé­telek, illetve az előzetes letar­tóztatások gyakorlata? — A bűnüldözés területén ez is „örökzöld” téma. A személyes szabadságot korlá­tozó kényszerintézkedések száma nem kívánság szerint alakul, hanem minden egyes ügyben szigorúan vizsgálni kell a törvényi feltételek meg­létét. Ezek hiányában szemé­lyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedésre nem ke­rülhet sor. Az elmúlt évben bűnügyi őrizetbevétel 225 esetben történt. Az ezzel kap­csolatos a 97 panasz közül az ügyészek hétnek adtak annak helyt. Előzetes letartóztatás elrendelésére a rendőrség 1996. évben 207 személy ese­tében tett előterjesztést. Az ügyészek ebből 171 alka­lommal indítványozták az előzetes letartóztatás elrende­lését, a bíróság 158 esetben az ügyészi indítványoknak helyt adott. Az előzetes letartózta­tás indokoltságának figye­lemmel kísérése során 72 esetben az ügyész az előzetes letartóztatást megszüntette, a határidő lejárta előtt. A sza­badlábra helyezési kérelmek­nek 28 esetben adtunk helyt, s 74-szer indítványoztuk a bí­róságnál a kérelem elutasítá­sát. 64 esetben a bíróság az ügyészi indítványoknak meg­felelően rendelkezett. A me­gyében a témával kapcsolatos ügyészi gyakorlat jó. — A vádhoz képest, mi­ként ítéltek a bíróságok? — Ugyancsak az orszá­gos átlagnál jobb volt a vád­eredményesség, hiszen a 95,07%-os országos mutató­val szemben a megyei vád­eredményesség 96,44%-os volt. Örvendetesen alakult az ügyészi fellebbezések száma, az előző 69-cel szemben 103- ra emelkedett. A Tolna Me­gyei Főügyészség által fenn­tartott és módosított ügyészi fellebbezések 87,88%-ban eredményre vezettek, az or­szágos átlag 56,48%. Az eredményesség gyors ügyintézéssel is párosult, hi­szen a 8 napon belül továbbí­tott másodfokú ügyészi indít­ványok Tolna megyei aránya 94,33% volt az országos 54,88%-kal szemben. — Sok szó esik az ítéletek enyhe, vagy súlyos voltáról. — Megint egy olyan „örökzöld” téma, amire nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni. A kérdés megvá­laszolására a statisztikai ada­tokat hívom segítségül. Tolna megyében a bíróságok 1996. évben 2.492 személyt ítéltek el, illetve alkalmaztak velük szemben intézkedést. Az el­ítéltek közül 735 esetben ha­tározott tartamú szabadság- vesztés büntetést szabtak ki, 360 esetben a büntetést végre is kellett hajtani. Az arány 48,9%, az országos pedig 39,5%. Más adatokból is arra lehet következtetni, hogy a megyei gyakorlat szigorúbb az országos átlagnál. — Kevésbé ismert az ügyészség a magánjogi és közigazgatási jogi tevékeny­sége? — Az ügyészség az elmúlt évben 136 vizsgálatot tartott közigazgatási szerveknél, alapítványoknál, szabálysér­tési hatóságoknál, az érintett szervek törvényességi műkö­désével kapcsolatosan. A vizsgálatok alapján külön­böző törvénysértések miatt az Ügyészek 125 intézkedést nyújtottak be. A Tolna Me­gyei Főügyészség megkapta az APEH-től azoknak a cé­geknek a jegyzékét, amelyek­től az APEH postai küldemé­nyei „ismeretlen” illetőleg „megszűnt” jelzéssel érkeztek vissza. E nyilvántartás fel- használásával a főügyészség a cégbíróságon ellenőrizte ezen cégek elnevezésére, székhe­lyére, alakulásának időpont­jára, mérlegének benyújtására és képviseletére vonatkozó adatok valódiságát. 40 eljárást kezdeményeztük azon cégek­kel kapcsolatban, amelyek az előző évi mérlegüket nem nyújtották be. -i­Az ennivaló, az IQ és az érrendszer Az ex-miniszter a Bokros-csomagról, a nyugdíjreformról — Ha vannak adminiszt­ratív terhei valamilyen ellá­tásnak, abból mindig a szegé­nyek esnek ki - állította dr. Kovács Pál ex-népjóléti mi­niszter lapunknak nyilat­kozva. A szakember a héten szekszárdi és tolnai nyugdí­jas-fórumok vendége volt, ahol szociálpolitikai kérdé­sekről tartott előadásokat. — Képviselő úr, mennyiben látja igazolva két évvel ezelőtti lemondását a miniszteri poszt­ról, az azóta történtek, illetve a mostani helyzet tükrében? — A lemondásom fő oka az volt, hogy volt néhány olyan szakmai kérdés - elsősorban a családtámogatási rendszerrel kapcsolatban - amiben politikai döntés született. Tavaly végez­tek egy vizsgálatot Magyaror­szágon, amely a két „szélső” megyét, Győr-Moson-Sopron és Szabolcs-Szatmárt hasonlí­totta össze. A felmérés azt mu­tatta, hogy Győr megyében a gyerekes családok 99%-a kért és kapott családi pótlékot, Sza­bolcsban 87%. Ez a szakembe­rek számára nem meglepő, hi­szen tudjuk, hogy ha vannak adminisztratív terhei valami­lyen ellátásnak, abból mindig a szegények esnek ki, ez a szoci­álpolitika egyik alapszabálya. Az, hogy a Bokros-csomag egy pénzügyi egyensúlyi hely­zetet kívánt elérni, eddig a do­log rendben van. De az, hogy ennek mi az ára, hogy a hosszú­távú kihatásai milyenek, az már nincs rendben. Tudniillik van néhány abszolút pontos, szak­mailag korrekt vizsgálat, ami azt mutatja, hogy a kisgyere­keknél az első 5 évben meg nem kapott táplálék 14 éves korban az IQ-ban, 35 éves kor­ban szív-érrendszeri halálozás­ban .jelenik meg”. Ilyen koc­kázatot nem szabad elvállalni. — A Bokros-csomagban volt 7-8 olyan pont, aminek én a gondolatát sem tudom elfo­gadni, viszont nekem kellett volna végrehajtanom. Ha az ember olyasmire agitálja a la­kosságot, meg a képviselőket, amivel nem ért egyet, az saját maga szembeköpése. Arról nem beszélve, hogy nekem soha nem volt fontos, hogy mi­lyen polcon ülök, egy volt fon­tos, hogy mi a munkám. Azóta sokkal szebb munkáim vannak, például tanítani Debrecenben a KLTE-n, ahol gyönyörűek a hallgató csajok, ráadásul egyik másik még okos is. — Úgy tudom, új típusú he­lyi szociális ellátó rendszerek kialakításán is dolgozik. — Ez a munka a legizgal­masabb. A helyi jóléti rendszer­átalakítást közös érdekeltségű együttműködésnek nevezzük, amelyben az oktatási, kulturá­lis, szociális rendszerben dol­gozók együtt munkálkodnak. A mi elgondolásunk az, hogy a helyi szereplők - tehát az ön- kormányzati hivatalban dolgo­zók, a képviselők, az intéz­ményrendszerben dolgozók, a civil szervezetek, az egyházak, magánszemélyek - között szer­vezzünk egy olyan együttmű­ködést, amely a felsorolt terüle­teken a szükségletfelmérések és a működő szolgáltatási kínálat összevetésén alapul. Fontos kialakítani egy olyan, a településre kiterjedő figyelő rendszert, aminek segítségével már akkor észlelni lehet a bajt, amikor az még csak fenyegetés, (mert akkor még olcsóbb a megoldása). Ezt a figyelő rend­szert elsősorban a civil szerve­zetekre kell ráépíteni. Ennek a jó néhány helyen ki­épült hálózatnak egyik hatása, hogy képes a gyors, korrekt, humánus segítségadásra. A má­sik, hogy „összehozza” a helyi társadalmat. A lényeg a polgári együtt­működés. Amiben benne van az is, hogy lehet, hogy ilyen segít­ségre legközelebb a segítőnek lesz szüksége. — Ezek a helyi rendsze­rek - mint utalt rá - nem helyettesíthe­tik a nagy, or­szágos rend­szereket, mint például a nyugdíjrend­szer. Ön sze­rint a nyug­díjreform végrehajt- ható-e ebben a parlamenti ciklusban? — Arra van esély, hogy a parla­ment elfo­gadja a nyug­díjtörvényt, és annak 4-5 eleme - reál­érték megőr­zés, özvegyi nyugdíj ki­egészítése, rokkantsági nyugdíjhoz társuló rehabilitációs rendszer kiépí­tése, a rugalmas nyugdíjba vo­nulási lehetőség megteremtése - hatályba lépjen jövő év január 1-jétől. A többi elemét fokoza­tosan, a társadalom helyzetének alakulásával lehet bevezetni, van, amit majd 2010 környé­kén. — A nyugdíjrendszerrel ■ kapcsolatos vitákat a lakosság döntő része nem érti. Összefog- ' lalná ezek lényegét? — Van 14-15 probléma, amelyek egymással összefüg­genek. Ilyen a nyugdíjmegálla­pítás mikéntje, mi számít szol­gálati időnek, hogyan finanszí­rozódjék a nyugdíj, mi legyen az egyedül élő, de nem özvegy nyugdíjassal, mi legyen a kor­határ alattival, stb. A szolgálati idővel kapcso­latban már vannak eldöntött té­nyek: a sorkatonai szolgálat il­letve a gyerekek után járó szol­gálati évek. Szóval létezik egy csomó olyan dolog, ami a mai nyugdíj- rendszerben nincs benn. Ebből nagyon fontos a reálérték meg­őrzés, hiszen igen jelentős vesz­teségen ment keresztül a nyug­díjrendszer az elmúlt időben. — Egy személyes kérdés. A Parlament előtti autós incidens ügyében mi a helyzet? — Nem tudom, hol tart az ügy. Tudniillik nem volt inci­dens. Hazugság az volt néhány, de incidens nem. -s­Világbanki képzés Dombóvárott A dombóvári 516. számú Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola 1995. óta a PHARE iskolák közé tartozik, s azóta elektro­nika, illetve humán szakon folyik az iskolában a vi­lágbanki képzés. A közel­múltban pedig szintén a világbanki képzés kereté­ben egy húsz millió forin­tos - pályázati úton nyert - eszközfejlesztés kezdő­dött meg az iskolában. Ez a képzés komoly szak­mai feladat elé állítja az in­tézmény pedagógusait, akik közül többen vettek már részt továbbképzésen kül­földön, és most is két peda­gógus számítástechnikai kurzuson fejleszti szakmai tudását. A többlet munka megmutatkozik új progra­mok, tantervek kidolgozá­sában is, és az sem elhanya­golható tény, hogy a most már két éve folyó képzés mindkét szakára túljelent­kezés van a következő tan­évre is. Az intézményben a közelmúltban tett tisztelgő látogatást Mögen Probszt. ő a brüsszeli PHARE iroda megbízottjaként a hazánk­ban tizenhárom iskolában, hasonló keretek között mű­ködő elektronikai szakok oktatását koordinálja. Láto­gatásának célja volt az is, hogy az áprilisban Pécsett megrendezésre kerülő koor­dinációs értekezletet, illetve az azt hamarosan követő dombóvári bemutató tanítás előkészítésén fáradozzon. A dombóvári bemutató tanítá­son egyébként az újonnan beszerzett eszközök gyakor­lati felhasználási módjai szintén előtérbe kerülnek majd. Szerencsére a világ­banki program keretében az iskolába kerülő új eszközö­ket nem érintette az a betö­rés, amelynek során 4 millió forint értékben vittek el hír­adástechnikai és számítás- technikai berendezéseket. A dán Mögen Probszt lá­togatása egyébként azért is volt rendhagyó, mert az is­kola március 15-ei koszorú- zási ünnepségén is részt vett, s az Európai Unió ne­vében maga is koszorút he­lyezett el a megemlékezés helyszínén az iskola zász­laja előtt az 1848^19-es hő­sök emlékére. - nagy ­A Ferenczy Noémi-díjas kitüntetett Fusz György köszöntése A világ láttatása Már a diploma átvételekor ka­pott Gorka-díj is érzékeltette, hogy a szerzett ismeretek nem a hétköznapiság szürkeségé­ben fognak feloldódni, hanem a szokásostól kissé eltérő, vagyis más gondolatiság tük­rözőivé válnak. A saját hazá­ban lett prófétaság talán egy­szerűbb és szemléletesebb Fusz György szekszárdi szob- rász-kerámikusművész egyé­niségének idézésekor. Ha rövid hírek, tudósítások el is juttatják hozzánk a köz­tünk élő alkotó fiatal művész sikereinek információit, azok általunk történő értékelésen, visszhangtalan marad indoko­lás nélkül. Március 15-e al­kalmából 1997-ben Ferenczy- Noémi díjat kapott. Ez a szakmai értékelés következ­ménye. Nehéz különbséget vonni Fusz György esetében az ipar- és a képzőművészet határán. Egy funkcionált edénynek éppen olyan tör­vényszerűségei vannak, mint egy emberléptékű szobornak. Fokozottan hangsúlyozandó - Fusz György művészi gondo­latiságát ismerve -, hogy az edényekkel is üzen éppenúgy, mint mitologikus alakjaival. Kerámikus technikát használ a szoborépítésben. Epikusi ked­vének mozgatója, motiválója a világ láttatása, múltjának, je­lenének ábrázolása, a remény­telennek tetsző múlandóság előrevetítésével. Termékeny­ség, földhöz kötöttség gyökér­zetével, színes ecsetvonások­kal transzformált, átváltozta­tott, vagy deformált, torzított anyagú karakteres sorok meg­jelentetése, ábrázolása jelzik Fusz György művészi pályafu­tását. Sajátos értékrend, ítélet mindez, egyéni hangvételben. Ami ehhez a pályához szerve­sen illeszkedik, az a pedagó­giai munkálkodás nem közép­iskolai fokon csupán, de egye­temi adjunktusként is az Ipar­művészeti Főiskolán. Tarnt ott is, ahol érettségi vizsgát tett, szülő és lakóhelyének gimná­ziumában, és ott is, ahol főis­kolai diplomáját kitüntetéssel kapta. A köztes útszakaszok állomásainak sorában hazai és nemzetközi biennálék, szim- pozionok szereplőjeként talál­juk olasz, német, svájci, USA­beli városokban. Az Európa Tanács féléves ösztöndíja is tovább lendítette azt a művé­szi-pedagógiai hitvallást, megerősítve, melyben a világ­látás, ízlésformálás, vizuális nevelés célként fogalmazódik meg, plasztikus eszközökkel. A befogadói oldalról közelítve ezekhez inkább a líraiság, a mindennapi szépség, közízlést súroló jelei a talajfogók. A tor­zult lények végzetessége, tá­volságtartó falként áll alkotó és néző közé. Fusz György Ferenczy No­émi díja felelősség és erő, ami motiválja a többre bízatást. A patrióta városlakó szobrász, kerámikus művész e kitünte­tése is sokkal több elismerő, megértőn tisztelgő főhajtást követel környezetétől, vagyis tőlünk. Csakis így formálódik emberibbé látásunk által a vi­lág. Decsi Kiss János Bayer Béla új kötete Hát igen. Mi nem szoktuk egymást futtatni, reklámozni, nagyra tartani. Legföljebb magunkat. így aztán nagy kockázatot vállal, ellenérzések, gyűlölködések céltáblájává válik az, aki kimond egy ilyesfajta propagáló­provokáló mondatot: „Bayer Béla a megye legnagyobb ma élő költője”. Persze, ha szíveskedne jobb létre szenderülni, az más lenne. Akkor magasztalnánk. („Csak a halott költő a jó költő”.) Megjelent a Babits Ki­adó gondozásában, fent nevezett földink tizedik kötete, az Áttűnések. Régi és új verseket tartalmaz. Olya­nokat, amelyekkel a pályáját figye­lemmel kísérők már találkozhattak a Szárazdokk, a Kiolvasó vagy a Nászingű Libánus című könyvben, és olyanokat, amelyek most rande­vúztak először a nyomdafestékkel. A szerző 46 éves, bölcsész, aki a mai Magyarországon természetesen kü­lönféle járadékokból és segélyekből éldegél. Irodalmi szegény-szabad, Bonyhád városában. Kilincsel, pá- lyázgat, lehetséges szponzorok előtt gyűrögeti a levetett sapkáját, pénzt tarhálva, irományait napvilágra segí­tendő. így megy ez. írni és kibírni! - mondja a Szem­benéző című versben. És idézhet­nénk még számos, hasonlóan szép, fontos mondatot a kilencven oldalas, almazöld kötetből. Jelen cikk célja azonban nem a műelemzés. Pusztán az, hogy felhívja a figyelmet egy emberre, aki megörökít bennünket. És barátságos arcot kér. Nemcsak kifelé, befelé is. Ez közügy. Közös érdekünk. Magunkról olvasunk, ha róla (tőle) olvasunk. Mert a költő, a belső tájak vándora, mirólunk szól akkor is, ha önmagáról beszél. Pél­dául a Státusban: „Kétségek karol­nak, vallató csönd./ Az események magva izgat, a léleké,/ amint e szorí­tásban renddé idomul. Wessely

Next

/
Thumbnails
Contents