Tolnai Népújság, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-20 / 66. szám

4. oldal Megyei Körkép — Duivaföldvár, Paks És Környéke 1997. március 20., csütörtök * HírBlokk Testületi ülés Dunaföldváron A dunaföldvári önkormány­zat március 25-én, kedden tartja következő ülését. Szó lesz a polgármester hivatal 1996. évi munkájáról, a környezetvédelmi alapról, a testület szervezeti és műkö­dési szabályzatának módosí­tásáról, a földvédelmi ala­pítványról, és a Beszédes József Vízitúra Sportklub kérelméről, egy teniszpálya üzemeltetésére. Tavaszváró alsótagozatosok A téliesre fordult időjárás ellenére „Tavaszváró” ün­nepi műsort tartanak a szü­lőknek és az érdeklődőknek a belvárosi alsótagozatos is­kolások Dunaföldváron a művelődési központban pénteken 16 órától. A jóté­konysági műsor bevételét a Templom utcai épület udva­rára tervezett tornaudvar ki­alakítására kívánják fordí­tani. Randevúzó kertbarátok A pécsi kertbarátokat látja vendégül szombaton dél­előtt a dunaföldvári Kertba­rát Kör. Sok esztendős ha­gyomány, hogy évente szer­veznek egy-egy kirándulást más kertbarát körök meghí­vásainak eleget téve, és ők is vendégül látnak kollégá­kat. A Sulifirka Újabb számmal jelentkezett a Kajdacsi Általános Iskola kiadványa, a Sulifirka, me­lyet a tanárok és a főként a diákok szerkesztenek. Meszlényiné Fodor Anita óvóvő (a kajdacsi iskola volt diákja) diplomamunká­jának címe: „Á kajdacsi ró­mai katolikus iskola törté­nete” volt. A fenti címmel megjelent írásban a szerző 1743-tól, az iskola megala­kulásának évétől 1948-ig követi nyomon a történése­ket. Felidézi a régi iskolá­sok, tanítók életét, kiemelve a fontosabb eseményeket. A lap idézeteket közöl a ta­nulmányból. Ezen kívül Bánya Judit tollából riportot olvashatnak Révfalviné Kern Zitával, az iskola egyik pedagógusával, Szombat Georgina pedig Vargáné Polai Terézt kér­dezte. Szabján Ágnes egy teadélutánról számol be. Halász Lajos magas kitüntetésben részesült Rendőrjárőr bronzkereszttel (Folytatás az 1■ oldalról.) Tizennyolc év telt el mióta Ha­lász Lajos egyenruhába öltö­zött, az egykori fiatalember az­óta három leány édesapja, és 1979-től, mióta Paks várossá lett cirkál járőrként a város ut­cáin. Sikeres akcióinak, elfogá­sainak számát nem tudja, nehéz is volna nyilvántartani, annyi volt ezekből. Haragosa még- sincs, ezt bizonyára ars poeticá­jának köszönheti, amit a fiatal zsaruknak is igyekszik továb­badni: nem az a lényeg, hogy Az érdemkereszt sok legyen a bírság! Figyelmez­tess' emberi szóval, ha csak le­het, és ha muszáj büntetni azt is úgy tedd, hogy ne legyen sértő!- Ennek köszönhetem, hogy nekem segítenek is az emberek- vallja. Ismeri a várost, mint a tenyerét, és ami még fontosabb az embereket, legtöbbjüket nem csupán arcról, névről is, elég egy személyleírás ha bármi tör­tént, már tudja is merre kell in­dulnia. Tavaly történt - meséli -, tanú is van, a városi lap egyik újságírója éppen velünk volt egy vasárnap este, mikor a bűnügyes kollégák jelezték a művelődési közpopt igazgató­nőjének rádiótelefonját és pénz­tárcáját elemelte egy besurranó tolvaj. Két sör és egy óra alatt meglesz, mondtam a hölgynek, miután meghallottam a tettes személyleírását. Nem kellett messzire menni, az Újtemplom utcán jött szembe az elkövető, zsebében volt a telefon, és ter­mészetesen „forró nyomon” meglett a két üveg sör is. Halász Lajos FOTÓK:G.K. Sztori akadna még bőven, mi azonban maradjunk mégis a legutóbbinál, a múlt hetinél, mikor is Halász Lajos a kitünte­tések átadásánál a sor elejére került Budapesten. Mi mást is tehetnénk hozzá a történethez: gratulálunk! Rákosi Gusztáv Lakásoktól, a szaunán át a káposztasavanyítóig Laktanyamustra Dunaföldváron Hogy jó-e a városnak, vagy sem, majd elválik. Mindenestre Dunaföldvár - több más településhez hasonlóan - tulajdonába kapta a korábbi szovjet laktanyát. Kedden délután a város képviselői megtekintették az új szerzeményt. Talán már kevesen emlékeznek, eredeti­leg ez magyar lakta­nya volt. A szovjetek által legénységi szál­lásként használt, a ha­tos útról is látható há­rom épület 1946-47- ben épült. A szovjet csapatok 1957-ben költöztek be, és ma­radtak 32 éven át. Ez nem múlt el nyomta­lanul, az eredeti há­rom épületből egy 13 hektáron fekvő komp­lexumot hoztak létre. A keddi szemlén elsőként a tiszti laká­sokat tekintették meg a képviselők. Ebből kétféle van, az egyik magyar panelből épült társasház, 60 da­rab, 2-3 szobás lakás­sal, amelyek alapos felújításra szorulnak. A ’másik fajta, a „kij­evi panel” európai szemmel már kevésbé tűnik lakájosnak. „A szemlebizottság Mégis, van 180 lakás, ami azért nem semmi! A kér­dés, lesz-e, aki fantáziát lát ezekben. Ott áll továbbá a három leg­énységi épület, amelyek a kép­viselők egybehangzó vélemé­dának, összeszerelő üzemnek — viszonylag kis ráfordítással. Csak unikum: az egyik legény­ségi épület alagsorában szaunát találtak, medencével. A legmegdöbben­tőbb hatást mégis az ebédlő váltotta ki, le­nyűgöző méreteivel. Becslések szerint mint­egy 500 négyzetméter, 8-10 méter belmagas­sággal, mellette kissé lepusztult kiszolgáló helyiségekkel. Tovább­sétálva a gépjárművek tárolására használt épü­letek következtek, ezek állapota változó ugyan, de óriási alapterületük­kel raktáraknak alkal­masak. Közöttük ha­talmas betonozott terek, amelyekkel kapcsolato­san ötletek hangzottak el, a vámszabad terület­től a nagybani piacig. Láthatták még a képvi­selők a volt uszoda, kultúrterem, óvoda, ká­posztasavanyító, fogda, törpevízmű, benzinkút maradványait. És min­denütt szilárd burkolat, egy megjegyzés szerint fotóiBakó jenó több, mint a város út­jain összesen. Minden­esetre sok víz lefolyik a Dunán, mire az ötletekből valami meg­valósul. Az viszont tény, hogy május 1-től az objektum őrzése a város feladata.-pataki­nye szerint talán a leginkább használható. Ezekben a három- szintes házakban, masszív, vi­lágos, nagy alapterületű helyi­ségek vannak, amelyek alkal­masak lehetnek például varro­Paksi Városháza A megyei közgyűlés elnöke Pakson Bach József, a megyei közgyűlés elnöke kedden Pakson meg­beszélést folytatott Herczeg József polgármesterrel, arról, hogy néhány idei megyei rendezvénynek az atomváros ad otthont. Elsőként áprilisban a németországi Szász-Svájcban lévő Baut­zen küldöttségét fogadja Paks, majd itt kerül megrendezésre a Charon ’97 megyei védelmi gyakorlat májusban, és várják a romániai Álba megyéből érkező vendégeket. További progra­mok lebonyolítására is kész Paks, ezek egyeztetése folyamato­san történik majd, a megállapodás értelmében. Az ad hoc bizottság a szociális otthonról Befejezte munkáját a szociális otthon Gesztenyés útra történő­átköltöztetését vizsgáló önkormányzati ad hoc bizottság. Meg­vizsgálták az eddig történteket, a polgármesteri hivatal műszaki osztálya által előteijesztett összefoglaló jelentés alapján. Dön­tésük szerint javasolják, hogy a képviselő testület a jövő évi költségvetésben 42 millió forintot irányozzon elő, az idén már elfogadott hatvanmillió forint értékű munka folytatásaképp. A hat jelenlévő képviselő közül öten szavaztak erre a megoldásra, Bor Imre ellenvéleményt jelentett be. 11. Cannes-i sakkfesztivál Duna-parti sikerek a Riviérán Az év első kiemelkedő nem­zetközi sakkversenyét - im­már 11. alkalommal - Fran­ciaországban, Cannes-ban rendezték. A hagyományosan nagy létszámú, rendkívül erős mezőnyt a jelentős díjazás mellett a csodálatos termé­szeti adottságokkal megáldott tengerparti város is vonzza évről-évre. Idén kilenc napon keresztül, három csoportban közel ezer résztvevő tologatta a fabábukat a hatalmas kong­resszusi palotában. Az A-ka- tegóriában a nagymesterek mérték össze tudásukat. Az indulók között találkozhat­tunk például a kínai exvilág- bajnoknő Xie Juan, a világ­bajnokjelölt Andrej Szokolov nevével, és több nemzet válo­gatottjával, akik a közelgő Európa-bajnokságra való fel­készülésként választották a versenyt. Hazánkat három paksi já­tékos képviselte. Az elit me­zőnyben Molnár Béla újabb nemzetközi mesteri normát teljesített, és 23 ponttal nö­velte értékszámát. A legfé­nyesebb sikert a B-csoportban győztes Mészáros Gyula érte el: 9 játszmából szerzett 7.5 pontjával egyedül állhatott a dobogó legfelső fokára. Ta­nítványa, a C-kategóriában rajthoz álló, 11 éves (!) Ber­kes Ferenc 163 résztvevő kö­zül a 15. helyen végzett. Tel­jesítménye biztató egy hó­nappal az országos döntő előtt. A nagy életművész franciák csodálatos hangula­tot teremtettek a díjátadáskor, a játék igazi ünnepe volt all. Cannes-i sakkfesztivál. Márciusnak idusa Ünneplőbe öltözött Nagydorog Március 14-én, a Nemzeti ün­nep tiszteletére a nagydorogi általános iskola kegyeleti ut­cai futóversenyt szervezett. A táv - a jeles ünnep évszáma alapján - 1848 méter volt. Ezen az iskola valamennyi tanulója részt vett. Korcsopor­tonként, nemenként első he­lyezettek lettek: 1-2 osztályosok: Szabó Réka, Nyikus Tamás, 3-4 osztályosok: Taubl Ka­talin, Miczki Márton, 5-6 osztályosok: Böröcz Il­dikó, Nagy Richárd, 7-8 osztályosok: Farkas Krisztina, Pencz Viktor. Ugyanezen a napon este öt órakor a sportcsarnokban az 5.A. és az 5.B. osztályos diá­kok ünnephez méltó, emlé­kező műsorát láthatták a falu lakói. Március 15-én az ünnephez kapcsolódva délelőtt terem­labdarúgó-tornán a felnőttek mérhették össze erejüket. A téli időszak „edzései” után az „Unikum” elnevezésű csapat szerezte meg a kupát, a „Személy” és az „Atom­erőmű” fantázianévre hall­gató együttesek előtt. A Búzavirág Táncegyüttes valamennyi csoportja bemu­tatkozott ezen a napon a szü­lők, érdeklődők előtt. A „Tü­csök”, „Aprók”, az „Utánpót­lás”, az „Ifi” táncosai tudá­sukról adtak számot népi já­tékokkal és komoly koreográ­fiákkal.-ge­Ünnepeink szomorkás hangulata Milyen csodálatos is a gyer­meki gondolkodás! Ugyanak­kor meghökkentő és elgondol­kodtató is egyszersmint. A nyi­ladozó értelem rácsodálkozása a világra nem egy esetben tisz­tán világít rá zaklatott, zavart, túlszabályozott életünk furcsa­ságaira. Itt van például nemzeti ün­nepünk, március 15. Mit tud erről egy hét éves, érzelem­gazdag kislány, aki története­sen a saját, Anna nevű gyer­mekem. Bizony nem sokat. Nem sok alkalom kínálkozott életében amikor erről beszél­hettünk és eddig nem is tartot­tam fontosnak, hogy szót ejt­sünk róla. A bölcsődében és az óvodá­ban évről-évre megünnepelték az évfordulót és magam is ki­tűztem a kokárdát. Ezeken a napokon lányom kis zászlóval vagy egyéb "ereklyével" tért haza és büszkén közölte, hogy ünnep van és "mi magyarok" vagyunk. Kérdezni nem kérde­zett, én sem gondoltam, hogy többet kellene mondani. Leg­feljebb néhány szó esett a bát­rakról, akik az ellenséggel har­coltak és akikre emlékezünk, de a szabadságot még nehéz fogalomnak gondoltam. Ebben az évben is eljött a tavasz mint rendesen és köze­ledett március 15. Lányom je­lezte, hogy ünnep lesz az ovi­ban, szép ruha és kokárda kell. Március 14. reggel Anna és testvére feltűzte a nemzeti színű szalagból készült kis masnit és boldogan ment az óvodába. Az ajtóban még el­búcsúztunk, lelkemre kötötték, hogy legyek jó és mindannyi­ban mentünk tovább a saját utunkon. Fárasztó volt a nap és hazaérve gyermekeim mutat­ják az ötletes kis kartonhuszárt, amellyel bábozni is kiválóan lehet, mint azt később be is bi­zonyították. Kérdezem Annát: - Az ovi­ban is ünnepeltetek? Ez egy szokványos szülői kérdés, amit csak „meseindító” kérdésnek nevezek. Tudom, hogy ünnepeltek, de szeretem hallgatni amikor mesél. A kér­dés tehát szokványos volt, de nem úgy a válasz! Lányom arca szomorkás lett és só­hajtva, halkan mondta: - Igen. Szomorkodtunk. Kicsit értetle­nül kérdeztem vissza: — Szo­morodtatok? Miért?- Mert nem nyertünk. Mi magyarok, kikaptunk. Harcol­tunk és vesztettünk - hangzik bánatosan. Mit is mondhatnék, hiszen tényleg így van. Vesztettünk. Mégis próbálkozom.- Vesztettünk, de bátran harcoltunk és azokra kell büsz­kének lenni, akik nem voltak gyávák. Ez már régen történt és nem szomorkodni kell, ha­nem emlékezni kell rájuk és nekünk sem szabad soha gyá­vának lennünk. Ugye érted?- Igen - mondja Anna, de nem látom földerülni az arcát. A másnap pedig azt mutatja, hogy szűkszavú magyarázatom nem ért el komoly hatást. Nincs óvoda sem, iskola sem, így mind a ketten otthon va­gyunk. Bekapcsolom a televí­ziót. A Nemzeti Múzeum kert­jéből közvetítik az ünnepséget. A képernyőn éppen az ünnep­lők egy csoportja, főleg gyere­kek. Figyelő arcok, kis zász­lók. Ekkor jön be a szobába lá­nyom. Miközben az ölembe ül, a képernyőt nézi és csodál­kozva kérdezi.- Szomorkodás? Mit mondhattam volna? Egy hétéves gyereknek. Nem tu­dom. Nem mondtam semmit. Elgondolkodtam. Milyen igaza is van a gyereknek. Igen. Szo­morkodás. Ez egy magyar ün­nep. Két nemzeti ünnepünkön gyertyákat, szónoklatokat, szomorúságot lát és érez az ér­zékeny gyermeki szív. Kell a megemlékezés, a főhajtás a hő­sök előtt, de talán azok a hő­sök, azok az események mást is üzennek. Nem csak a „sírva vigad a magyar” gondolatát kellene sugallnia ezeknek az ünnepeknek. Az ünnep nem csak megemlékezés, gyertya­fény, lehajtott fejek és szomor­kodás. A hősök nem attól hő­sök, hogy meghaltak, hanem, hogy tudtak, mertek küzdeni. Talán ezt kellene kiemelni egy ünnepen, hogy megtanuljuk felemelni a fejünket és szem­benézni a nehézségekkel, meg­tanuljunk küzdeni. A küzdelem nem mindig harc, de mindig helytállás, kitartás, remény, hit az újban, a jobb-ban, amiért érdemes áldozatot hozni. Amíg mindezek megvannak, addig az ünnep nem csak megemlé­kezés, nem csak szomorkodás. Hiszen nekünk van kire, van mire emlékeznünk. Arra gon­doltam, ha majd október 23-án lányom, látva az ünnepi képso­rokat, majd azt kérdezi: — Szomorkodás? Már tudom mit válaszoljak. Ránevetek és mosolyogva azt mondom:- Nem szomorkodás. Ünnep! Komáromi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents