Tolnai Népújság, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-14 / 62. szám
12. oldal Ünnepi Magazin 1997. március 14., péntek Rejtett értékeink Kapitányok költögetése A történelemmel és főleg tanításával az a legnagyobb baj, hogy élő emberekből szobrokat, vérből, kardból és szívszerelemből adatokat, s az ezeket befogadó emberekből gépeket fabrikál. Sajnos, lassan-lassan teljes sikerrel: épp azt veszi el a lényegből, ami által érdekes, magasztos, de ugyanakkor emberközeli is lehet a história. Boda Gábor nagyszerű könyvét, a Kossuth Lajos kapitányai címűt lapoztam át sokadszor. Oldalain bejelölve mindazok, akik valamilyen módon - életükben, halálukban, születésükben vagy harcaikban - szűkebb pátriánkhoz, Tolna megyéhez kapcsolódtak. A számokból nemcsak az derül ki, hogy körülbelül minden ötvenedik százados itt született, élt vagy halt nálunk, hanem az is, amit sejthetünk, tudhatunk: a 60 biztos és 8-10 bizonytalan névből talán ha egy-kettőnek őrzi emlékét utca, még ennyi sincs, akiről a pőre adaton kívül mást is tudnánk. Nézzünk egy kicsit a nevek mögé! Csapiár Ignác, aki besztercei piaristaként érte meg a szabadságharcot, tűzmester, tüzérségi parancsnok lett, ’48 szeptemberében az első tizenkét fontos üteg egyszerű tüzére, tíz hónap múlva százados, 1856-tól 44 évig Felsőnyék plébánosa. Dancinger Iván cisztercita barát, nemzetőr hadnagyként harcol Jellacic ellen, a szabadságharc végén Komáromban szolgált, hi- hetően nem akármilyen vitézséggel, hiszen Klapka ki is tüntette. Később Baranya megyében hivatalnok, de azt már kevesen tudják róla, hogy 1858-ban Szek- szárd polgármestere is lett - ekkor már Jánosra fordított keresztnévvel... Dőry Lajost megyei törvényszéki bíróként érik a nagy napok. Előbb nemzetőr főhadnagy lesz, utóbb századparancsnok és főszázados. Büntetésből besorozták, 1869-ben - ’48-as rangját visszakapva - Ferenc József seregében találjuk, ahol 1886-ban vezér- őrnagyi rangból nyugdíjazzák. Mellesleg megyénk alispánja és osztrák, majd magyar báró is volt az idők folyamán. Ergottic Petar Róth és Phillippovics tábornokokkal együtt jött az országba s az ozorai fegyverletétel után csatlakozott a szabadságharc magyar seregeihez, itt százados, századparancsnok lesz, 1849 után .jutalmul” tíz évi várfogságra ítélik, de 1852-ben kegyelmet kap, később Po- zsega vármegyében él, viszont még halála dátumát sem tudjuk. Kardos János, Szekszárd szülötte a szabadságharc után komáromi kocsmáros- ként mesélhetett élményeiről. A geijeni Kenessey Albert a magyar gőzhajózás derék harcosa, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. A szekszárdi származású balázs- falvi Kiss Mihály Pest megye csendbiztosaként kergette a betyárokat a kiegyezés után. A csehországi születésű Mohr Gustaw, aki élete végén Tolnán élt, az ’50-es években fél évet börtönben töltött a császár szidalmazásáért, szegényen, elhagyatottan halt meg - azt sem tudjuk, mikor. Perczel Ferenc a budai vár ostromakor szerzett sebébe halt bele, de megyénk első mártírjai közé tartozik Daróczy Pál, aki 1848. október 6-án lett a harctéren szerzett betegség áldozata. Schaducz Pétert, aki Mohr Gusztáv barátja volt, Tolna szülöttét ugyancsak az „uralkodó méltatlan szavakkal való illetéséért” .jutalmazták” fél esztendő börtönnel. Radnich János, aki élete végén Dunaföld- várott élt, előtte Hamburgban, az USA-ban és az olasz szabadságért harcoló magyar légióban is megfordult. Stróbel Izidor ellenben hőgyészi postamesterként élt élete alkonyán. Ha valaki utána számol, kiderül: ez csak töredéke a kapitányoknak, de az is egyértelmű, hogy megany- nyi gazdag, érdekes életút - lehetne. Szép gesztus lenne az utódoktól, ha a jövő évre, a forradalom és szabadságharc kitörésének 150. évére megyénk községei felkutatnák az egykori nemzetőrök, honvédek nevét és életútját, s mindezt megismertetnék a csak adatokra és tényekre kárhoztatott tanuló ifjúsággal. Fel kellene keltenünk az emlékezetünkben alvó kapitányokat, de rajtuk kívül mindazokat, akik példájukkal bennünk is felkelthetnek valamit, amit mondjuk hazafiságnak hívhatunk ... Dr. Töttó's Gábor A 48-as szabadságharc ritkán látható emlékei, relikviái s Damjanich kardja, Schweidel keresztje, Gábor Áron bombája Nagyszabású, reprezentatív emlékkiállítást készít elő a Hadtörténeti Intézet és Múzeum az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára. Ezen számos, különleges értéke miatt féltve őrzött emléket is a közönség elé bocsátanak. A múzeum képgyűjteményének egyik nagy becsben tartott darabja egy korabeli, ismeretlen művész által festett, körülbelül 20x30 centi- méteres akvarell, amely egy bécsi légionáriust ábrázol. A kép mint műalkotás is figyelemre méltó, ám mégis elsősorban a történészek számára fontos dokumentum. A maga sajátos módján azt bizonyítja, hogy a magyar forradalom és szabadságharc nem csupán a magyarság elszigetelt nemzeti küzdelme volt, hanem szervesen illeszkedett az európai polgári, demokratikus mozgalmak sorába. A hadtörténészek számon tartják: csaknem ezer bécsi egyetemi hallgató jött el hozzánk, hogy fegyverrel küzdjön a közös ügyért. De harcolt nálunk olasz, lengyel, német légió is. A múzeum különösen gazdag olyan tárgyi emlékekben, amelyek a forradalom és szabadságharc nagy személyiségeihez kapcsolódnak. Ezek közül is kiemelkedik Damjanich János tábornok kardja. Özvegye ajándékozta a kiegyezés után a nemzetnek. A penge a 18. században készült, jellegzetes magyar huszár szablya. A markolat közelében az egyik oldalon a Madonna látható, a másik oldalán az apostoli kettős kereszt, és a felirat: „Szűz Mária, Magyarország védőasz- szonya, az oltalmad alá menekülök.” A krónikák szerint a szablyát a harcban Damjanich nem használta, hiszen egy tábornoknak nem volt a dolga, hogy az első sorban verekedjen. A fegyver dísz, jelkép volt, feltehetően őseitől örökölte, és becsben tartotta. Hosszú évtizedek után egy másik becses ereklye is közönség elé kerülhet: az aradi tizenhárom vértanú egyikének, Schweidel Józsefnek a keresztje. A szájhagyomány szerint a tábornok a kezében tartotta, amikor eldördültek a kivégző osztag fegyverei az aradi sáncárokban. A kortársak tudni vélték, hogy a keresztet kivégzése előtt átadta gyóntató papjának, azzal, hogy emelje magasra és ezzel imádkozzon, mikor dörögnek a fegyverek. Később azonban meggondolta magát, visszakérte, mondván: „Ne irtózzon tisztelendő atyám a halálom után az én kezemből kivenni, és kérem, adja át majd fiamnak, megőrzésre.” Tény, hogy Schweidel tábornok halála után átadták a relikviát fiának, aki maga is honvéd tiszt volt, és ott raboskodott az aradi várbörtönben. Haynau eredeti terve szerint őt, Schweidel Béla Albertet is - sokakkal együtt - ki kellett volna végezni, de a fiú végül kegyelmet kapott. A keresztet a család őrizte. A hadtörténeti múzeumok és kiállítások elmaradhatatlan darabjai a korabeli ágyúk, és a hozzájuk tartozó golyók. Agyúk ma is láthatók a múzeumban, a bombákból azonban - mert ezeket az ágyúgolyókat már bombáknak nevezték Damjanich kardja A szabadságharcosok nehéz ágyúja- jó néhányat először mutatnak be a 150. évfordulós kiállításon. Nehéz ágyúkkal a szabadságharc serege is rendelkezett, s hadjáratai során Arad, Temesvár, Gyulafehérvár ostrománál, Komárom védelménél használta is azokat. Bizonyságául annak, hogy nem „mezítlábas”, hanem korszerű hadsereg próbálta felvenni a harcot az osztrákokkal. Nem is sikertelenül, ha végül is a cári ármádiát kellett segítségül hívniuk. Deregán Gábor Scweidel József keresztje Jó hír „Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő' dicsőségnek”. Kol. 1,27 b. Krisztus áldozata teljes. Megteremtette azt a tiszta helyzetet, amelyben az ember érdekek nélkül Istenre figyelhet. A lehetőség tehát megvan, élni kell vele. A kérdés számomra az, hogy megállunk-e Jézus megdöbbentő „teljesítménye” csodálatánál, vagy hallgatunk rá és megértjük, az O szenvedésére azért volt szükség, hogy az ember számára átléphetet- len akadályokat eltörölje. Megállunk-e Jézus tökéletlen utánzásánál, vagy elfogadjuk emberi lehetőségeinket és elfogadjuk az Ő útját. Úgy érzem, állunk. Állunk Isten csodálatos műve előtt, nem tudunk felette napirendre térni, megbámuljuk, egy monumentális katedrálist, fö- lénk magasodik, elnyom, minden tagunkban bor- zongva csodáljuk, közben pedig megfeledkezünk saját küldetésünkről. Körbe for- gunk a böjti időszakban a magunk vizsgálata, a magunk alkalmassá tétele körül, figyeljük azokat, akik minél jobbat tudnak ez ügyben mondani. Divatos, vallásos technikákat alkalmazunk a böjti időszakra és nem vesz- szük észre, hogy minden gondolatunk magunk körül jár. Mit kell tennünk, hogyan kell viselkednünk, mi illik, mi nem illik? Kérdések, amikre újra és újra válaszolunk. Vallásos technikáink idővel átveszik az irányítást fölöttünk, úgy érezzük, ha ezeket nem tesszük meg, akkor nem viselkedtünk a böjthöz méltón. A böjti időszak alapvetően nem rólunk szól testvérem, hanem Jézus Krisztusról. Nincs titkos ismeret, tudás, ami megtisztíthatna minket Isten előtt, nincsen olyan technika, amely- lyel mindenképpen élnünk kell. Krisztus a titok. Böjtben felé kell fordulnunk. Vele kell minél többet együtt haladnunk, vele kell minél többször találkoznunk. Csak Ő tehet bennünket alkalmassá arra, hogy mikor megállunk húsvét reggelén az üres sír mellett, valóban megértsük, hogy mi történt és mindez értünk lett valóság. Ezt az ismeretünket kell hirdetnünk a világban, semmi mást. Remegünk az egyházért a változó társadalmi viszonyok között, megpróbáljuk minél jobban óvni, még arra is hajlandók vagyunk, hogy az evangéliumhirdetést is föladjuk, csak semmi ne változzon, ki ne csússzon a lábunk alól. Nem vesszük észre, hogy maga Krisztus építi az egyházat. Az evangélium hirdetéséhez azonban felkészültnek kell lennünk. Nem elég vallásos borzongással átsiklanunk az idei böjtön. Jézus segítségével, őt hallgatva kell az utat járnunk. Belőle kell töltődnünk, általa kell tisztulnunk. Johann Gyula Istentiszteletek Szekszárdon Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18 óra. Újváros: Szombat: 17.00. Vasárnap: 7.30, 10.00. 18.00 Református istentiszteletek. Vasárnap: 9.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18. Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther-tér. (minden hónap második vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér. 18.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa György u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa György u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Pakson Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.
