Tolnai Népújság, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-14 / 62. szám

8. oldal Sport 1997. március 14., péntek fi Válasz az Értetlenkedésre Mottó: „Az építő és rom­boló kritika között mind­össze annyi a különbség, hogy az előbbit mi gyako­roljuk, az utóbbi minket ér”. Klement Tibor, a Paksi ASE labdarúgó szakosztályá­nak vezetője értetlenkedik. Sok egyéb mellett értetlen­kedhet azon is, hogy a veze­tése alatt álló szakosztály, amely messze jobb anyagi fel­tételekkel rendelkezik, mint a vetélytársaik többsége, évek óta miért az NB II alsóházá­ban küzd. Nyilván értetlenke­dik azon is, hogy nem minden a pénz, ha nem párosul hozzá szakértelem, akkor a játéko­sok jönnek-mennek Pakson, s nincs eredményes csapat. Va­lószínűleg azt sem érti, hogy egy fiatal, saját nevelésű, te­hetséges játékos miért távozik szakosztályából, ha normális, emberi légkörben szeretne játszani, miért látja biztosítot- tabbnak fejlődését másutt. Gyanítom, azt sem nagyon fogja érteni, hogy a jóérzésű szurkolók többsége miért tartja majd ízléstelennek rea­gálását egy „hétköznapi” in­terjúra, amelyben a játékos ráadásul elismerően szólt ko­rábbi edzője munkájáról. Gondolom, az volt a baj, hogy a labdarúgó elmondta véleményét, amely az ASE szakosztályánál nem divat. Ha játékos szólal meg, meg­büntetik, ha újságíró, akkor megtámadják. No nem szem­től szembe ... Erről a labda­rúgók is mesélhetnének, ha nem kötné őket szerződésben rögzített béklyó. Az ASE szakosztályveze­tője személyesen engem is támad. Értetlenkedik, milyen céllal készült írásom Oszter- májer távozásának körülmé­nyeiről, zavarkeltéssel, csúsz­tatással, sportellenes hangu­latkeltéssel vádol. Nos, - bár a hozzám érkezett olvasói vé­leményeket alapul véve a szurkolók pontosan értették, és igényelték - elmondom Klement Tibornak is. Célom az volt - és lesz a jövőben is, még ha ez nem is nyeri el tet­szését, - hogy a sportszeretők valóban megismerjék a másik fél véleményét is, választ kap­janak az őket foglalkoztató kérdésekre. Ne csak arra, amelyet Klement Tibor jónak lát. A kérdéses ügyben a szakosztály nyilvánosságra hozott egy rövid nyilatkoza­tot. Én ezt követően kérdez­tem a játékost, tehát a másik felet. Hogy Osztermájer egyébként korrekt szavai nem estek egybe a hivatalos verzi­óval? Nos, vajon ez kinek a hibája? Igaza van Klement Tibor­nak, én az Atomerőmű Rt-nél keresem a kenyeremet - tisz­tességes munkával. Amióta teljhatalmú szakosztályvezető lett, látóköre olyannyira szé­lesedett, hogy miközben a já­tékosok és edzőjük minden erővel a másodosztályban maradásért küzd, ő a kosár­labdázók érdekeiért is lán­dzsát tör. Vajon ki kérte rá? Emellett még (talán némi su­gallatra?) újságírása is jut energiája. Úgy vélem, feles­leges itt kardoskodni, hogy kinek van igaza, az olvasó van annyira ^felnőtt”, hogy dönteni tud. Én őszintén re­mélem, hogy a labdarúgó szakosztályban marad energia a játékra is, a további NB Il­es lét kiharcolására. Mert ezt várják, szeretnék a paksi szurkolók. A magam részéről egy mondással zárnám le a vi­tát és kívánnék Klement Ti­bornak sok sikert: „Törődj a vakondtúrások­kal, a hegyek majd csak meg­lesznek valahogy”. Medgyesy Ferenc * A Klement-Medgyesy pen­geváltás után - mivel mind­két fél meghallgatást nyert - lapunk lezártnak tekinti az Osztermájer-ügyben kiala­kult szópárbajt. Ki lesz a bajnok? Utoljára az 1990/91-es sze­zonban avattak Tolna me­gyei bajnokot a labdarúgó NB III Dráva-csoportjában. Az NB II-ben - anyagi okok miatt - végül nem induló Paksi SE győzelme óta ba­ranyai és somogyi gárdák örvendhettek csak elsőség­nek, a nyáron azonban könnyen fordulhat a kocka. A képzeletbeli dobogón két megyénkbeli gárda is talál­ható, s a veretlenül első Du- naszentgyörgy Limex SE, va­lamint az egy pont hátránnyal harmadik Györköny mellett a negyedik UFC Szekszárd is ott toporog a végső győze­lemre esélyesek táborában. A hétvégi rajt előtt az érdekelte­ket faggattuk a leendő baj­nokcsapatról ... Pintér Ferenc, a Duna- szentgyörgy Limex SE el­nöke: — Fél éve nem a baj­noki címért indultunk harcba, célkitűzésünkben az élbolyba kerülés szerepelt, az külön öröm, hogy veretlenül őszi el­sők lettünk. A tavasszal sze­retnénk megtartani vezető he­lyünket, amire jók az esélye­ink, de ha nem sikerül baj­nokságot nyernünk, akkor sincs gond. Amennyiben mi végeznénk az élen, az elnök­ség eldönti majd, hogy mit kezd az első hellyel. A nyitá­nyon Györkönybe látogatunk, a találkozót háromesélyesnek tartom, de természetesen győzni megyünk... Johannes Koch, a Györ- könyi SE mecénása: — A csapatnak két éve van a felju­tásra, a 96/97-es az első NB III-as szezonunk. Az első nyolc együttes közül bárme­lyik beleszólhat az bajnoki el­sőségért zajló harcba. Azt hi­szem, mi rendelkezünk a me­zőny legjobb játékosállo­mánnyal, s ez kellő önbizal­mat adhat. A Dunaszent- györgy elleni rangadó igen fontos mérkőzés lesz, de ko­rántsem ezen dől el a bajnoki cím sorsa. Remélem, hogy a szépszámú közönség nagy­szerű, s mindenek előtt sport­szerű találkozót láthat majd. Pálfi János, az UFC Szek­szárd elnöke: — Úgy érzem, a Limex-Komló-Györköny- UFC négyesből bármelyik csapat befuthat. Célunk az 1-4. hely valamelyikének megszerzése, de természete­sen szeretnénk megnyerni a bajnokságot, igaz nem érté­kelném kudarcként, ha mindez az idén elmaradna. Jövőre kívánunk egy olyan ütőképes gárdát felépíteni, mely egyértelműen az NB II- be lépést venné célba. Jelen­leg anyagi hátterünk megala­pozására koncentrálunk. Dárdai Pál, a Komlói Bá­nyász edzője: — A Limexet, a Beremendet és saját, fiatal csapatomat tartom igazán esé­lyesnek. A télen csupán egy játékost igazoltunk, ellenben remek körülmények között készülhettünk, s kemény fizi­kai munkát végeztünk. Fe­gyelmezett, tehetséges társa­sággal dolgozhatok, a város és az egyesület vezetése is maximálisan támogatja felju­tásunkat, melyhez anyagi le­hetőségeink is adottak. -t­/ Borbély Ferenc: „Életem egyik legfontosabb állomása volt” A Balatontól a Csendes-óceánig — A Hawaii-szigeteket két „irányból” lehet megközelíteni. A hagyományos útvonal - amit a kereskedelmi hajózás is követ - az egyenlítő mentén vezet megközelítően a huszadik szé­lességi fokig, majd onnan indul felfelé. A másik, kedvezőbbnek tűnő, és az előzőnél jóval rövi- debb útvonal a Ráktérítő men­tén visz egyenesen Hawaii felé. Vitorlás szempontból mindkét lehetőség jónak ígérkezett, hi­szen a tengeráramlások mellett az Egyenlítő és a Ráktérítő mentén megközelítően azonos erősségű passzát szelek fújnak. A kettő közötti terület nagyjá­ból szélcsendes zóna. A kapi­tány, Kopár István tanácsára mi az erősebb tengeráramlást „biz­tosító”, de hosszabb egyenlítői utat választottuk. Ezzel felvál­laltuk azt a kockázatot, hogy valamikor át kell majd tömünk val vezettünk. Ez azután fo­lyamatosan fogyott, mert hát­szeles szakaszba kerültünk, s ebben a „műfajban” a német hajó sokkal gyorsabbnak bizo­nyult. Bár három napja nagyjá­ból sejteni lehetett, hogy a MOL-Hungária 1100, azaz a mi hajónk a szakasz legnagyobb esélyese előfordulhatott, hogy éppen az utolsó pillanatban fog­ják elvenni tőlünk az első he­lyet, és ettől igen feszültté vált a társaság. Csak az utolsó nap reggelén, hat és fél órával a be­futás előtt dőlt el véglegesen, hogy már nem lehet elvenni tő­lünk a győzelmet. — A szilvesztert is a hajón ünnepeltétek. — Csak nagyon szerényen. Öten tartózkodtunk éppen a fe­délzeten, mindannyiunknak ju­tott egy pár virsli mustárral, és kétszersülttel. Persze azért pár palack pezsgőt kinyitottunk. — Közel egy hónappal ké­sőbb ismét adódott alkalom a pezsgőbontásra. — A célba érésre gondolsz? Természetesen ott is előkerült egy-két üveg, koccintottunk a győzelem örömére, de a kiköté­st MOL-Hungária 1100 a Honolulu-i célba érés pillanatában a szélcsendes területen. Az in­dulásnál úgy terveztük, hogy a 14-15. hosszúsági foknál kezd­jük meg az utat a Ráktérítő felé. Egy hajósoknak készülő időjá­rás előrejelzésből azonban ki­derült, az átkelésre még vár­nunk kell, hiszen a környeze­tünkben teljes szélcsend ural­kodik. Tovább hajóztunk hát, egészen a 20-21. fokig, és ott fordultunk, északnak. Abban a pillanatban 900 mérföld (!) előnnyel rendelkeztünk a má­sodik helyezettel szemben. — A tervünk bevált, nem kis szerencsével két nap alatt sikerült áttörnünk a kritikus zó­nán. A Ráktérítő menti útvo­nalhoz érve mintegy ötven mér- földes előnnyel a Hamburg nevű német hajó elé „álltunk be”, vagyis mintegy négy órá­sig tovább küzdöttünk - ezúttal a könnyeinkkel. Történt ugyanis, hogy a hawaii magyar konzulnő és néhány munka­társa - miután információt szerzett várható beérkezésünk időpontjáról - egy jachttal elénk jött az öböl bejáratához. Egy hatalmas magyar zászlót vontak fel a motoros árbocára, s mintegy húsz perccel a célba érésünk előtt mellénk álltak. Et­től kezdve a verseny „ellövé- séig” szünet nélkül kiabálták, hogy „Hajrá magyarok!”. Amint a célvonalon átsiklot­tunk elénk kanyarodtak, és egy nagy táblán közölték velünk: „Kövessetek!” Bevezettek ben­nünket Honolulu legnagyobb és legelitebb kikötőjébe, a Wai­kiki Jacht Clubba. A klubépület előtt azután két hatalmas hang­Hosszű út vezet a Balatontól a Csendes-óceánig, és nem csak tengeri mérföldekben mérve. Egy 38 éves fiatalembernek meg­adatott - hacsak egyetlen szakasz erejéig is -, hogy a MOL- Hungária 1100 névre keresztelt vitorlás legénységének tagja­ként életre szóló élményekkel gazdagodjon a Hongkong Chal­lenge foldkerülő versenyen. Borbély Ferenccel már idehaza be­szélgettünk a világ másik oldalán szerzett tapasztalatairól. Borbély Ferenc Borbély Ferenc építési vál­lalkozó, Budapesten él, a fele­ségével és három kislányával. Tizenhat éve vitorlázik, ebből egy évtizede versenyszerűen. 1996 szeptemberében a Balato­non megrendezett Soling Eu- rópa-bajnokságon - először a magyar vitorlássport történeté­ben - Országh Tibor és Kulcsár Sándor társaságában futamgyő­zelmet szerzett. — Az Eb-sikernek köszön­hetem a meghívást a Hongkong Challenge földkerülő vitorlás- versenyre - kezdi Borbély Fe­renc. — Az ötlet a magyar származású, Amerikában élő Jimmy Comertől származik. A 18 szakaszból álló viadal részt­vevői Londonból rajtoltak, ta­valy október 23-án. (Nem tit­koltan az ’56-os magyar forra­dalom és szabadságharcra em­lékezve.) A fő cél Hongkong elérése, ahol az idén áprilisban ünnepük a Kínához való visz- szacsatolást. Egyébként meg­próbálták az útitervet úgy elké­szíteni, hogy minden szakasz befutóját valamilyen évfordu­lóhoz, alkalomhoz kössék. így például az amerikai célba érés Kolumbusz 1492-es partraszál­lásának időpontjában történt. A verseny végcélja is London, a parádés befutó időpontja 1997. szeptember 18. — Választhattam, a verseny mely szakaszán kívánok a leg­énységéhez tartozni. Végül a Panama-Honolulu etap mellett döntöttem. Egyszerűen azért, mert 4600 tengeri mérföldjével ez volt a leghosszabb. Decem­ber 29-én kilenc órakor rajtolt a mezőny Panama City kikötőjé­ből, és 29 napos út után január 27-én, valamivel dél után ér­keztünk meg Honoluluba. szóróból egy szpíker - az ököl­vívó mérkőzések előtti bemuta­tás hangulatát idézően - angol nyelven köszöntött bennünket. Mi pedig szép lassan „mentünk össze”. Ki gondolta volna, hogy a Föld másik oldalán ilyen fdgadtatásban lesz ré­szünk. A napszemüvegek alól csorogtak a könnyeink. — A konzulátus munkatár­sai a parton is kitettek magu­kért, reggel négyig tartó foga­dást rendeztek a tiszteletünkre. Ünnepeltek bennünket, s ez - számomra legalábbis - sokáig felfoghatatlannak tűnt. Eleinte azt sem akartam elhinni, hogy 38 éves koromra „egy félidő erejéig befértem a válogatottba a bal szélre”. Az önbecsülésem szempontjából ez életem egyik legfontosabb állomása volt. — Kerültetek-e viharba? — Az Egyenlítőn egyszer két napon keresztül kaptunk 30 csomós szelet, ami azért már elég „rendes”. Tíz méteres he­gyek ostromolták a hajót. A szél és a hullámok nem azonos irányból érték a hajót, s ezért a vitorlás mozgása leginkább egy részeg ember dülöngéléséhez hasonlított. Olyan érzés volt, mint a vidámpark hullámvasút- ján ülve, csak itt nem lehetett kiszállni, ha az embernek már elege volt. Egy alkalommal csak egy hajszál választott el at­tól, hogy egy hullám lesodorjon a fedélzetről. Pedig ha valaki a viharos óceánba zuhan, az menthetetlenül eltűnik. — Mik a vitorlázással kap­csolatos további terveid? — Jimmy Corner, a verseny rendezője az ezredfordulóra szervez egy Milleneum Odys- sei elnevezésű újabb földkerülő viadalt, amin az itteni produk­ció alapján szinte biztosan rajt­hoz állhat egy magyar hajó is. Remélem, hogy vitorlás múl­tam és jelenem figyelembe vé­telével én is meghívást kapok arra a vitorlásra. Addig pedig itt van nekem Siófok, és a csoda­szép Balaton... Fekete László Március 4-én Kopár István és csapata a MOL-Hungária 1100 fedélzetén a második he­lyen futott be a Hongkong Challenge föld körüli vitorlás- verseny legutóbbi, Honolulu és Fukuoka közötti szakaszán. A japán kikötővárosban hosszabb ideig tartózkodik a mezőny, így marad idő a javítások elvégzé­sére, hiszen a viharos szél eléggé megviselte Kopárék ha­jóját - a két nagyvitorla is el­szakadt. A magyar egység ed­digi mérlege: négy szakaszgyő­zelem, egy második, egy har­madik és egy ötödik hely. BMW 3-as sorozat - a választás szabadságával A BMW 3-as sorozata újabb hódításra készül a magyar piacon, s hogy ez nem üres szlogen, bizo­nyítja, nem csupán meg­újulva, de a választás szabadságát is kínálva kanyarodik a vevó'k felé. A müncheni gyár leg­újabb „hármasai” kívül- belül eló'nyükre változtak, az alapfelszereltség része például az ABS, a dupla légzsák, a fűthető' vissza­pillantó tükrök, az elekt­romos ablakemelő, az in­dításgátló, a riasztó, sőt, a magyar importőrnek köszönhetően hazánkban ködlámpával, Blaukpunkt rádiós-magnóval, krómo­zott kipufogóvéggel ke­rülnek értékesítésre. S ez egyáltalán nem minden! A 3-as BMW-t vásárlók ugyanis eldönthetik, hogy az alapáron belül 500 ezer forintért extra felszere­lést, vagy ugyanilyen ér­tékű Kanári-szigeteki nya­ralást öt csillagos szállo­dában, bérautóval, eset­leg egy éves időtartamra szóló CASCO-biztosítást választanak. Ezt a nem könnyű dilemmát meg­könnyítendő, az extra-fel­szereltségek mellett vok­solók részére három „csomagot” - komfort, exkluzív és sport - is ösz- szeállítottak, amelyek ér­téke megközelíti az egy­millió forintot. A 3-as BMW-k hathengeres mo­torral szerelt változatát sikeresen párosították az új fejlesztésű ASC+T II. rendszerrel, amely a fu­tóművel és a hatásos fé­kekkel együtt hihetetlen stabilitást biztosít. A brit Rover háza táján is akad újdonság, neveze­tesen az a tavaszi kam­pány, amely április 15-ig tart: a klasszikus értéke­ket képviselő autókat ugyanis minden eddiginél kedvezőbb feltétellel, va­lóban kamat és kezelési költség felszámítása nél­kül kínálják. A vételár 50 százalékának befizetése esetén 24 havi hitelt nyúj­tanak - egyetlen plusz fo­rint felszámítása nélkül. Aki nem óhajt ezzel a le­hetőséggel élni, vala­mennyi típust 10 százalék engedménnyel vásárol­hatja meg. (A két konst­rukció nem vonható ösz- sze!) Nagyvonalúságban a Land Rover sem marad le a másik két márka mö­gött: a Discovery típusú terepjárót vásárlók egy­ben egy afrikai szafarira is meghívást kapnak - természetesen a cég költ­ségén -, hogy a Szahará­ban is kipróbálhassák ezt a járművet. (X) Schneider & Soós Autó Kft. BMW Csoport Területi Hivatalos Márkakereskedője 7630 Pécs, Buzsáki I. u. 1-3. Tel.: (72) 239-767, 239-890

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents