Tolnai Népújság, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-22-23 / 45. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1997. február 22., szombat Rejtett értékeink Dömötör László tevékenysége Tolna megye régtől fogva kedvező területe volt a méhészkedésnek, már a török adófőkönyvekben jelentős bevételi tételt mutatott a méhkasadó, emellett a vadon élő, fák odvába, hasadékokba mézet gyűjtő állatkák hasznát gyűjtögetés nyomán élvezték eleink. A XIX. század második felében, a kapitalizálódó Magyarországon egyre inkább teret hódított az okszerű gazdálkodás, megkezdődött a hagyományos módszerek felülvizsgálata, újak behozatala - a méhészet terén is. Az addigi csúcsos, szalmából, fűzvesz- szőből font kasok helyett egy amerikai találmány nyomán kezdték elterjeszteni az osztott rendszerű, fából készült kasokat, amelyek a mai nagykeretes módszer közvetlen előképei, s lényegében pusztítás nélkül eredményezik a mézhasznot. Emellett biztosítják a teleltetést és az új méhnemzedék nevelését is. A korszerű, sokat ígérő technika elterjesztésére az egykori földmívelési minisztérium kitalálta, hogy az országban nyolc méhészeti vándortanárt alkalmaz, akik a falvakban előadásokon mutatják be az előnyöket. Ezek egyike lett az 1880-as évek elején Dömötör László. Enyi Dömötör László a Nyitra vármegyei Kismányán született 1837. november 14- én Dömötör Simeon és Szeghő Juliánná gyermekeként. Szülei ügyvédnek szánták, s akaratukat fiuk teljesítette is, mert a budapesti jogi kar után Léván, nagybátyjánál, lett ügyvédbojtár, később irodát nyitott. Apósa, Deme Sámuel révén a pusztapói birtokon ismerkedett meg a méhészkedés alapjaival, az ügy jelentőségéről már 1868-ban cikket írt a Gazdasági Lapokba. A nehézségek miatt egy időre felhagyott a kizárólagos gazdálkodással és irodát nyitott a fővárosban. A Fejér megyei Csapdin kezdett újra méhészkedni és szőlőt művelni, de ekkorra már méhészeti vándortanárként is ismert volt neve: még 1882-ben jelent meg A méhtenyésztés okszerű gyakorlata az amerikai rendszer szerént, amely kibővítve az új tapasztalatokkal 1885-ben Kalauz a méhtenyésztés okszerű gyakorlatában címmel, 1891-ben Méhtenyésztési kalauz címmel látott napvilágot. Ez utóbbi mű már Szekszárdon készült, ahová Dömötör felesége 1888- ban bekövetkezett halála után költözött. Volt itt ugyan ügyvédi irodája is, fő gondját azonban parásztai szőlőjére és a méhészkedésre fordította. Idejövetelének oka volt az is, hogy a Tolnamegyei Gazdasági Egyesület - a szőlők csökkenő jövedelme miatt - igyekezett a gazdák bevételét pótolni, s ennek egyik eszköze lett a selyemtenyésztés mellett a méhészet fellendítése. Tekintélyét mutatja, hogy rábízták az egyesületi értesítő szerkesztését; a Gazdasági Lapokba, a Köztelekbe, a Nemzetbe, a Kert és a Háztartás című folyóiratba is írt cikkeket. Méhészeti útmutatója 1895-ben és 1898-ban új kiadást ért meg, akárcsak 1906-ban Méhészeti kalauza. Használt a gazdák és a szakirodalom ügyének, hogy a megyeszékhely másik híres méhészével, Hilbert Istvánnal a századfordulón versengve adták ki népszerű munkáikat, ráadásul ügyvédként is kollégának tisztelhették egymást. Nyitra megye szülötte azonban fontos kezdeményezéseket tett a szekszárdi szőlőművelés és borértékesítés fellendítéséért is. Mivel a filo- xérát közvetlen közelében fedezték föl, kényszerűségből is élen kellett járnia a szénkéne- gezésben és újjátelepítésben, a helyi sajtóban több cikke jelent meg erről. Alakítsunk szőlőmívelési szövetkezetét című írásában 1903-ban bírálta, hogy a termesztésben eluralkodott a mennyiségi szemlélet, ami rontja a helyi bor hírnevét, a lapi telepítés elriasztja a vevőket, bátorítja a helyi alkuszokat az ár lenyomására. „Ezenkívül a termelési munkások régi slendriánsága, a termelési, védekezési eszközök, anyagok drágasága, széleink közbiztonsági megbízhatatlansága, utaink rosszassága szőlőtermesztésünk olyan hátrányai, amelyek annyira megbénítják, hogy már szinte kérdésessé vált, érdemes-e ezen viszonyok között Szekszárdon szőlőt telepíteni, mívelni”. Először mondja ki a jóval később megvalósult indítványt: „Önmagunknak kell segíteni magunkon: szövetkezzünk”. Alig négy év múlva, 1907. február 26-án halt meg Szekszárdon, ahogy fia, Dömötör Miklós anyakönyvvezető azt feljegyezte. Dr. Töttos Gábor Porta Galéria - A hónap műtárgya Kilépés a merengő magányból Cs. Vasvári Ibolya festményei között Egy sárközi falu festőtanítójának lenni, több mint hivatásnak számított egykor. Ma sem lenne ez másként, ha óvná ezt a küldetést valamilyen tisztességgel ölelt megbecsülés. Cs. Vasvári Ibolya Ocsényben élő alkotó, fél évszázadnyi pedagógiai tapasztalással. Az ő akvarell és olajfestményeiből rendezett bemutatót Szekszárdon az Ily- lyés Gyula Megyei Könyvtár Porta Galériája. Parasztasszony és idős férfi népviseltbe öltözött alakja köszönti egy-egy képről az érdeklődőt, apróbb méretű festmények között. Nagyobb részük a falusi életforma dokumentatív lenyomatának tekinthető. Tegyük hozzá nyomban, hogy letűnt életformáé. Ez nem von le az alkotások értékéből, de növeli az alkotói felelősséget. Olyan kötelességet ró napi feladatokkal, amelyekről - Cs. Vasvári Ibolya képeit figyelve -jószívvel és örömmel vállalt missziói munkálkodás sugárzik. A vitrinbe zárt, életrajzi adatokat is hordozó gondolatokban követhető az elhivatottság útvonala. Olvasható a tudatos felkészülés a művészi, tanítói pályára, ennek állomásaival. Pécs, őcsény, Zebegény, Miskolc, Gyula - a lakóhelyek, művésztelepek és tanulmányok helyszíneinek sora. Ide kívánkozik a nagybányai festőiskola vonzása éppen úgy, mint a negyedévre szabott párizsi tanulmányút. Az érdeklődés a reneszánsz és németalföldi festők iránt mind-mind fejlesztője a tehetségnek, tükre a szorgalomnak. A Porta Galériában a hónap műtárgyaként kiállított gyorsrajzok, krokik portréi és aktjai a pontos megfigyelésen alapuló és mindennapi gyakorlással szerzett biztos vonalvezetés tanúi. Az itt látható festmények a bevezetőben is jelzett sárközi népviselet iránti tiszteletadást is igazolják. Ennek gyakorlatiasabb megnyilvánulása az - ebben a faluban 1991-ben alakított - őcsényi Galéria és Mű- vésztelep. A szándék mögött a népi kultúra iránti fogékonyság, a hagyományőrzés magaszta- lása, egyben az egyetemes kultúra kortárs értékeinek a falusi viszonyok közötti megjelenítése húzódik. Ismerve az alkotót, talán nem tűnik erőltetett, fi- lozófikus magyarázkodásnak, ha életérzésének tükreként az egyik festményét idézzük. Ezen egy idős emberalak ül merengőn, magányosan egy falusi lakóház udvarán. Kell-e ilyenkor a környezetnek segítenie? Szükséges-e a naponkénti kopogtatás a falubéli galéria bástyaként álló kapuján? Megosztható-e a megélhetés mindenki által érzékelt gondja, problémája azokkal az alkotói kínokkal, vajúdásokkal, melyek nincsenek életkorhoz kötve, de hozzájuk az aktivitás elengedhetetlen? Cs. Vasvári Ibolya őcsényi lakosként a falu mai képének, sokadmagával formálója. Egyre gyakrabban haliam e község kulturális életének pezsgését jelentő hírekről, amelyekben a festőnő ki nem mondott pedagógiai módszereit is alkalmazhatja. Ez számára naponkénti felüdülést, frissítést jelenthet, kilépést a merengő magányból. Úgy, mint a megyei könyvtárban történő bemutatkozása. A Porta Galériában egy hónapig tekinthetők meg Cs. Vasvári Ibolya alkotásai. Decsi Kiss János Zsongító, vad színek Egy bangladesh-i-mártélyi festő képei Simontornyán A művészetben mostanság kevés szokatlan dologgal találkozik az ember. Egy évtizede talán kisebb meglepetést okozott volna, ha valaki egy olyan versben lel felemelő műélményre, amelynek sorai (extrém példa) a hexametert és a magyaros tagolót váltogatják, vagy John Cage legminimalistább és legcsöröm- pölőbb kompozícióira szuny- nyadna el ebéd után egy órácskára. Ha a verset és a zenét nem is lehet lefordítani a festészetre, némiképp hasonló benyomás alakul ki bennünk Almási Miksa azon vallomását olvasván, miszerint meditáció helyett szeret elmerülni a színekben, sejtető formákban. Almási Miksa ugyanis - a simontomyai Várgalériában a héten nyílt kiállításának tanúsága szerint -, úgymond nem zárkózik el attól, hogy harsány, néhol vad színeket hozzon össze a vásznon egy portré, egy akt megformálása közben. (Az igazsághoz hozzátartozik: éppen úgy nem idegenkedik attól, hogy pasztellszínekkel ábrázoljon aktot.) Almási Miksa valószínűleg nemcsak ezért egyedi a magyar amatőr képzőművészeti életben. A festő gyógyszerészként az elmúlt évtizedekben több alkalommal tartózkodott a világ egzotikus tájain ENSZ-megbíza- tásban: Srí Lankán, Indiában, Pakisztánban, Japánban. A kortárs festészet iskoláját nem hazájában, hanem éppen Bangla- desh-ben járta ki, az angol királyi akadémián is elismert indiai Madhu Mullah mester tanítványaként. (A simontomyai kiállítás több portréja indiai „eredetű”.) A képzőművészetben tett következő - természetesen komolyan vett - kalandja Tokióban esett meg, ahol bizonyos B. Edwards amerikai művészetpszichológus kreativitást fokozó kurzusának növendékeként igyekezett a színek, formák világa mögé látni. A kurzust kiállítással zárta. 1993-ban történt végleges hazatérése után bekapcsolódott a mártélyi művésztelep munkájába. Hódmezővásárhelyen, Hatvanban, Budapesten állított ki. Almási Miksa a szó legjobb értelmében amatőr - emelte ki Pogány Gábor művészettörténész a festő képei elé fűzött ajánlásában, festményein ugyanis látszik, hogy igazán kedvtelésből fest. Úgy, olyan bátorsággal Önarckép bánik a színekkel, mint a naiv iskola megteremtője, Henri Rousseau. Talán azért is, mert - Pogány Gábor gondolatait folytatva - „gátlástalan” művész: nincs benne a közönségnek való minden áron megfelelni akarás gátja. Képeit március 8-ig tekinthetik meg a Simontomyai vár galériájában. Jó hír „íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek; ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorátok, ő pedig énvelem.” (Jelenések 3:20). Isten Igéje ma is érvényes üzenetet tartalmaz, Jézus szava újra megszólít bennünket. Vajon Te, aki olvasod e néhány sort, érzed, hogy Isten kopogtat szíved ajtaján? Talán már régóta teszi ezt, de nem akarod meghallani. MIÉRT? Azért, mert ő halkan, szelíden szól, nem lármáz, nem jön erőszakkal . . . Van-e időd Isten előtt elcsendesedni? Letenni a munka zaját, a „kikapcsolódás” zaját, a veszekedések zaját, a rohanást ami képtelenné tesz Isten szavának megértésére?! Ha már eljutottál odáig, hogy meghallod Jézus hangját, akkor nyisd ki az ajtót, engedd, hogy ö életed részévé váljék. Azt ígéri, ha beengeded szívedbe akkor közösséget vállal veled, segít neked az örökkévalóság útján előre haladni. Mondd el Jézusnak, hogy eddig tőle távol éltél, és nem hittél benne. Öntsd ki előtte szívedet, mondd el neki minden bűnödet. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket és megtisztít minket minden gonoszságtól”. (ÍJános 1:9). Kívánom, hogy éld át a bűnbocsánat örömét! Ezután adj hálát Istennek, hogy Jézus Krisztusban a Golgota keresztjén megszabadított a bűn hatalmából, és minden bűnödet megbocsátotta. Majd kérd meg öt, hogy irányítsa életedet! Naponta rendszeresen olvasd a Bibliát és imádkozz (beszélgess Istennel), hogy teljesen megismerd az Ő akaratát, és minden területen engedelmeskedj Neki. Ő így imádkozott: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem ...” (János 17:24). Jézus Krisztus az életét adta, hogy ez az imádsága valóra válhasson, ő bűnhődött helyettünk, a mi vétkeink miatt kapta a sebeket! ÉRTEM és MIATTAM! Ő annyira SZERETETT, hogy vállalta, magára vette bűneimet, hogy nekem ne kelljen belepusztulnom, ő belehalt a mi bűneinkbe! De Isten feltámasztotta őt a halálból, ma is él és uralkodik. Jézus mondta: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek”. (János 15:12-14). A KIRÁLY akar jönni ma hozzád! Szeretne veled vacsorázni, - közösséget vállalni - a barátod akar lenni. Nem vágysz ilyen Igaz Barátra? Frei Antal baptista lelkipásztor Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék: Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00 és 18 óra. Újváros: Szombat: 17.00. Vasárnap: 7.30, 10.00, 18.00. Református istentiszteletek: Vasárnap: 9.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18 órako: Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek: Vasárnap: 9.30 Luther-tér. (minden hónap második vasárnapján német áhitat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa György u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa György u. 1. Metodista istentiszteletek: Szerda: 17.30 óra Munkácsy utca 1. Szombat: 16.00 Munkácsy utca 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy utca 1. Paks Római katolikus szentmisék: Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom: Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.
